Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 T973. október 14-, vasárnap . Versmondó verseny ÜNNEPI TÁRLATOK A FŐVÁROSBAN Budapest egyesítésének 100. évfordulóját, valamint a budapesti művészeti heteket számos kiállítás is köszönti a fővárosban. Ezek közül kerestünk fel kettőt. Megyék népművészeti kiállítása, 1973 Első eset a 100 éves főváros történetében, sőt az orszá­géban is, hogy az egész ma­gyar vidék népművészete egyszerre mutatkozzék be kö­zös kiállításon, együtt kínálja a magyar népi kultúra leg­szebb darabjainak megisme­rési lehetőségeit az ország szívében. A Magyar Nemzeti Galéria termeiben, ahol a Néprajzi Múzeumnak lesz majd ottho­na. most sorra, teremről teremre más megye művésze­tében, népének művészi kép­zelő erejében, díszítőmotívu­maiban, használati tárgyai­nak praktikus, egyben gyö­nyörködtető megjelenítésében lelheti örömét a népművé­szetet kedvelő látogató. Ne­künk, borsodiaknak külön öröm. hogy mindjárt, a bejá­réinál, még a megyék termei előtt, a megyaszói református templom mennyezetének ka­zettáit láthatjuk. Az 1735-ből való festett táblák miskolci mesterek munkái, s az ő mű­vészetüket hirdetik immár csaknem két és fél százada. Borsod gazdag anyaggal szerepel. Igaz, más megyék is sokszínűén képviseltetik magukat, és különösen a szomszédos területeknél erő­sen meglátszik az egymásra hatás, illetve az, hogy a köz- igazgatási határok nem jelen­tenek népművészeti területi határokat. A borsodi tárlat domináló eleme a matyó hím­zés, de megtaláljuk a régi miskolci kerámia, a mező- csáti kerámia emlékeit, haj­dani miskolci asztalosok re­mekműveit. Természetesen nagy öröm­mel járhatjuk más megyék kiállításait is. Rendkívül sok a hímzéses anyag. De a búto­rok, a különböző használati tárgyak — némelyikről a ma embere már alig-alig tud va­lamit — sőt, a népi műves- ség és ipar kezdeti szakaszait P. Katiéknál nem is olyan régen nagy volt az öröm. Akkor, amikor megjött az ér­tesítés: Kati megkapta a megpályázott ösztöndíjat. — Anyu tudta meg hama­rább, ő otthon volt, amikor a postás a papírt hozta... Mondta is: kenyérkereső lett a lányom . .. A miskolci Kossuth Gim­názium harmadik osztályos tanulójának havi háromszáz­ötven forintos ösztöndíjat szavazott meg a megyei diák­szociális bizottság, az iskolai diák-szociális bizottság dön­tése alapján. S a segítség jó helyre ment: Kati nemcsak szorgalmas, igyekvő tanuló, akinek közösségi munkája is elismerést érdemel, hanem anyagi helyzetük is nehéz. A váltókezelő édesapa fize­téséből négy gyereket nevel­nek a szülők. — Nekem legfeljebb két cipőm van, de megesik, hogy egy. A legszükségesebbre futja csak... Néha rosszul érzem magam a többiek kö­zött ... Ha megérkezik az ösztön­díj — az első félévi ösztön­díjat egyben kapják meg a tanulók — valami szép, di­vatos ruha lesz belőle Kati­nak. No és valami ajándék jelző látnivalók is igen meg- kapóak. Például a pásztorka­lapokat árusító hajdúsági vá­sáros sátor. Vagy a dunántúli halászok szerszámai, a kék­festők műhelyei. Mind-mind néni-nemzeti kultúránk múlt­ját idéző értékes darabok, s nemcsak egyszerű látnivalók a kiállításon, hanem összes­ségükben soha nem látott bő­ségben és választékban rep­rezentálják népművésze­tünket. Órákon keresztül néze­lődhetünk e termekben. És ha átfedések is vannak egyes megyék között, a választék így is roppant széles, sok­színű. Talán egy gondolat hozzáfűzhető még a látot­takhoz: vajon nem sorolhat­nák-e a népművészethez bizonyos ipari jellegű tevé­kenységek emlékeit, például a kovácsmunkákat és ha­sonló népi alkotásokat. Le­het, hogy az országos kiállí­tás területi határai szorítot­ták ki ezeket? Egészében a tárlat szép kö­szöntése a százesztendős fő­városnak. A megyék össze­fogása és az egész országnak ilyetén felmutatása a több száz éves népművészet tisz­telgése a százéves főváros előtt. II. nemzetközi kisplasztikái biennale Harmincöt ország zászlaja leng Budapesten, a Hősök terén, a Műcsarnok bejáratá­nál, jelezve a részvevő orszá­gok számát. Ennyi ország küldte el a II. nemzetközi kisplasztikái biennáléra szob­rászművészeinek, a kisplasz­tika neves mestereinek alko­tásait. Hatszáznál jóval több mű található a Műcsarnok 11 termében. . A kialakult hagyományok­nak megfelelően egy magyar mester gyűjteményes kiállí­tása nyitja a sort. Ebben az évben Medgyessy Ferenc emlékkiállítása látható az első teremben, és a tárlat felöleli a 15 éve halott mes­ter 33 szobrát és 39 rajzát. E rajzokkal teljesebb a Med- gyessyről kialakult kép, érté­kes bevezetője a biennálé- nak. Vele egy teremben lát­hatók az élő magyarok. Korá­nyi Jenő, Kis István, Kiss Sándor, Kovács Ferenc, Mi­kishugának, aki Kati szerint igencsak szeret ajándékot kapni. De hát eddig Kati ritkán tudta megajándékozni. Legfeljebb a nyári kereseté­ből. de abból a füzetekre, könyvekre kellett a nagyobb rész. * P. Kati persze nincs egye­dül. ö, O. Marika, B. Márta és a többiek a Kossuth Gim­náziumban harminchétén, a megye középiskoláiban több százan részesei az új közép­iskolai ösztöndíjnak. Annak az ösztöndíjnak, amelyet az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács kezdemé­nyezésére alapítottak, s amely különbözik a korábbi társa­dalmi ösztöndíjtól. Az ugyan­is egységesen kétszáz forin­tot jelentett havonta, míg ez tanulónként változó. Ki ho­gyan érdemli meg, ki hogyan szorul rá. Kétszázötven fo­rinttól háromszázötven fo­rintig terjedhet. — Ha elsőseinket számít­juk, 83-an pályázták meg diákjaink közűi az ösztön­díjat. A diák-szociális bizott­ság állította össze az ajánlá­sát. s ennek alapján született a döntés. Mi 92 500 forintot oszthattunk szét — mondta kus Sándor és Vilt Tibor al­kotásai képviselik hazánkat. A további termekben az éló kisplasztikái művészet leg­szélesebb skálája mutatkozik meg. A legkülönbözőbb anya­gok, fém, kő, fa, üvegplasz­tik, műanyagok, és ezek kombinált felhasználásai, hagyományos, íiguratív meg­oldások, nonfiguratív plasz­tikákkal váltakoznak — kis számban megtalálhatók még a mozgó, vagy tetszés sze­rinti formába beállítható tér­plasztikai munkák is. Jóllehet, a részvevők száma mind az országokat, mind a kiállító művészeket tekintve jóval magasabb a két év előttinél, a kiállított anyag mégis kiegyensúlyozottabb, kevesebb benne a rossz ér­telemben meghökkentő. Ta­gadhatatlan, hogy látunk olyan kiállított darabokat, amelyeket, ha nem itt talál­kozunk velük, talán nem so­rolnánk a plasztikai alkotá­sok közé, ezek azonban a ki­sebbséget jelentik, s a non­figuratív művek legtöbbje is — térhatásánál fogva — roppant megkapó. A figuratív alkotások kö­zött a többség embercent­rikus. Az embert ábrázolja mindennapjaiban, nemritkán annak szorongásait tükrözi. Érdekesek az egyes ázsiai országok szinte aprólékosan cizellált finomságú, nemrit­kán misztikus vallási témát idéző, többnyire fémből ké­szült plasztikái. A japánok, hinduk és a mongolok mun­kái között találtunk ilyene­ket. A roppant nagy anyagot bemutató tárlat természete­sen sokféle véleményt vált­hat ki, fogadtatása bizonyára nem egységes. A kiállított művek is rendkívül sokféle művészeti felfogást, irányza­tot és többféle világnézetet is képviselnek. A legkülön­bözőbb országokból érkezett művek igen nagy hányadán bizonyos szorongás kivetülése érezhető. Máshol magányos­ság, bezártság, ridegség. Ta­lán ez a sokfajta nyelvű, nemritkán nagyon nehezen, többszörös áttétellel érthető plasztika-sokaság mégis egy nyelven szól: a szorongás, a félelem ellen, az egymás melletti békéért. Benedek Miklós Rozmaring Elemér, a Kossuth Gimnázium oktatási igazgató- helyettese. S azt is elmondta még, hogy az iskolai diák-szociális bizottság tagjai igen felelős­ségteljesen foglaltak állást, hogy az arra legméltóbbak és leginkább rászorulók kap­ják meg a támogatást. Olya­nok, akiknek ez nagy segít­ség. S szempontjaik között nemcsak a tanulók szociális helyzete szerepelt, hanem az is, milyen a szorgalmuk, tanulmányi eredményük a tervezett pályaválasztásnak „megfelelő” tantárgyakból, milyen a magatartásuk és a kollektívához való.viszonyuk. * Az ösztöndíj, persze, nem az egyetlen diák-szociális juttatás, hiszen a kollégiumi felvétel — nyolcvan kollé­gistája van a gimnáziumnak —, az ingyenes menza, a tan­könyv-. a kirándulás-segély mind-mind nagyon sok segít­séget jelent a diáknak és a szülőknek. A gimnáziumban pedig több mint 11 ezer fo­rintot terveztek a segélye­zésre. — Igaz, viszonylag kevés olyan gyermek van, aki na­MÄNDOKI GYÖRCMT: Lakatlan lélek Zlzwsn a síéi, mert Eiczenó kendőt kötött a lány-idő, sóhajt hozzá a karcsú kert, s megnyugszik lassan, íme, mert eső neszez, — és nagydarab tájak terjednek hallgatag, és erdők, völgyek, vadnyomok, s lakatlan lelkű otthonok. Suttog a fű a surranó nedvek nyomán, és hull a szó szisszenve, fájva, mert kopár arcunkra kín fiit és korán, s a táj párásán ránklehel, s csak néz, neszez, és elvisel. gyón nehéz körülmények kö­zött tanul. De éppen ezért fontos, hogy könnyítsünk helyzetükön, segítsük őket... Az új ösztöndíjak is olyan szándékkal adódtak, hogy egy kis terhet levegyenek a nehéz helyzetben élő gye­rekek szülei válláról. Hiszen ők valamennyien kétkezi dolgozók... — Nekem ruhagondom nincs. Ami kell azt megka­pom. — B. Márta — idén érettségizik majd — másra szánta az ösztöndíját. — Könyveket veszek, mert sze­retnék tovább tanulni, sárrá nem futja. Pedig a könyveket nagyon szeretem, s amikor csak tehetem, a mindennapi utazás alatt, olvasok. Persze, az is meglehet, hogy egy ré­széből valami más lesz, ami éppen szükséges... * Oktatásunk ingyenes. A taníttatás mégis nagy meg­terhelés a családoknak. A könyvek, füzetek, az iskolai felszerelések, a középiskolá­sok jobb ruhája sok pénzbe kerül. Van, ahol kevésre futja a családi költségvetés­ből. Az egyre gyarapodó se­gítségnek ezért örvendhe­tünk. Hiszen a munkások gyermekeit segítjük, akik valamennyiünk javára ka­matoztatják majd tehetségü­ket. Csuíorás Annamária Csohány Kálmán tusrajza A vér a világon mindenütt vörös a címe a Kárpáti Gyógy rendezte filmnek, amelyet szerte a világon ezer kópiá­ban hozarak forgalomba. A fihn a magyar és a bolgár Vöröskereszt, illetve a Vö­röskeresztes Társaságok Li­gájának koprodukciójában készült. Tersánszky Józsi Jenő címmel Janovics János ké­szített emlékfilmet a néhány éve elhunyt nagy íróról. Borhy Anna filmjének címe és hőse Huong, egy fiatal viet­nami lány, aki Budapesten végezte egyetemi tanulmá­nyait, majd mérnökként tért haza, de kilenc nappal utána, A költészet napja tiszte­letére, munkásfiatalok rész­vételével országos versmon­dó versenyt rendez a Szak- szervezetek Országos Taná­csa, a KISZ Központi Bizott­sága és a Népművelési In­tézet. A versenyen kizárólag 30 éven aluli munkásfiatalok vehetnek részt. A versmondók két szaba­don választott verssel jelent­kezhetnek, de ezek közül az. egyiknek SZOT-díjas költő versének kell lennie. A győztesek arany, ezüst, bronz oklevelet és ajándé­kot, a legtöbb pontot elért megye vándorserleget kap. A decemberi elődöntőkre október 31-ig lehet jelent­kezni a szakszervezetek me­gyei tanácsainál és az épí­tők megyei bizottságainál. A verseny döntőjére 1974. április 6—7—8-án kerül sor Salgótarjánban, ahol a me­gyei és budapesti elődöntő­kön a legjobb eredménjd; el­ért fiatalok vesznek részt. A megyei elődöntőkről 5— 5, a budaipesti elődöntőkről 15 fiatal jut be az országos döntőbe. nem sokkal a fegyverszünet előtt, bombatámadás áldozata lett. JevpatoriSba, a Fekete­tenger mellé kalauzol el A ■fiatalok városa című szovjet film, az NDK-t pedig a nagy festőről készült, Albrecht Dürer című film képviseli. Négy színes rajzfilm is sze­repel a programban: A leg­nagyobb barát szovjet, a Tyúkvilág bolgár, a Homok­óra és a Két vár, román fil­mesek munkája. Az októberi kisfilmműsort a Világmagazin 103. száma egészíti ki. Pályázat A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Kazinc­barcika városi Bizottsága, a Kazincbarcikai városi Ta­nács V. B. művelődésügyi osztálya és a Napjaink iro­dalmi és kulturális lap szerkesztősége tehetségkutató VERS- ÉS NOVELLAPÁLYÁZATOT hirdet Kazincbar­cika várossá nyilvánításának 20. éves évfordulója tisz­teletére. A pályázaton részt vehet minden, Borsod-Abaúj- Zemplén megyében, s hazánk szocialista városaiban (Ajkán, Dunaújvárosban, Komlón, Oroszlányban, Száz­halombattán, Tatabányán és Várpalotán) élő, dolgozó és tanuló fiatal, aki még nem töltötte be a 30. életévét. Beküldési határidő: 1974. március 1. A pályaműveket maximum 10 gépelt oldal terjede­lemben, négy példányban kell beküldeni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, Kazincbarcika városi Bizottsága (3701 Kazincbarcika) címére. A pályázat jeligés. A beküldött pályaművekhez lezárt borítékban mellékelni kell a pályázó nevét, lakcímét és személyi adatait. Kérjük, hogy a beküldött pálya­műveken gépelt laponként tüntessék fel a jeligéket. Az eredmén3’hirdetésre Kazincbarcikán 1974. májusá­ban, az ifjúsági hónap keretében kerüi sor. A díjazott pályaművek szerzői pénzjutalomban ré­szesülnek, s a kiemelkedő pályaműveket a Napjaink is bemutatja. _ A pályázat dijai: Novella kategóriában: I. díj: 2500 Ft, II. díj: 2000 Ft, III. dij: 1500 Ft. Verskategóriában: I. díj: 2000 Ft, II. díj: 1700 Ft, ' III. dij: 1400 Ft. A novellák elbírálásánál előnyben részesülnek azok a pályaművek, amelyek az ifjúság munkahelyi, iskolai kapcsolatait, szocialista közösségi életét mutatják be. A pályaműveket a Napjaink című irodalmi folyó­irat szerkesztősége értékeli. * mm Ösztöndíj, menza, tankönyvsegély Akik megérdemlik és rászorulnak Októberi kisfilmek

Next

/
Thumbnails
Contents