Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-27 / 252. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2

1573. október 27,, szombat

Leonyid Brezsnyev beszéde

(Folytatás az 1. oldalról)

hogy nyugodtan, a saját akaratuknak megfelelően építsék életüket.

A Szovjetunió éppen ezért egész idő alatt ragaszkodott ahhoz, hogy az arab államoknak adják vissza az Izrael által elfoglalt földeket, hogy érvényesüljön az igazságosság a Palesztinái nép vonatkozásában. A Szovjetunió ilyen politikát folytatott és ezt a politikát folytatja a jövőben is.

Mint ismeretes, október 22- én és 23-án a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok javaslatára az ENSZ Biztonsági Tanácsa kétszer fogadott el olyan határozatot, amely előirányozta a haladéktalan tűzszünetet.

Izrael mind a két ízben szóban alávetette magát a Biztonsági Tanács határozatának, valójában azonban hit- szegően megszegte azt, s folytatta agresszív cselekményeit Egyiptom ellen.

Hasznos döntés

Nehéz megérteni, hogy mire számítanak Izrael vezetői, amikor ezt a kalandor irányvonalat folytatják, semmibe veszik az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát és kihívják maguk ellen a világ közvéleményét, valószínű, hogy ebben külső pártfogás játszik szerepet.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa október 25-én a tűzszünet folytatódó megsértésével kapcsolatban úgy határozott, hogy haladéktalanul létrehozza az ENSZ rendkívüli erőit, amelyeket a hadműveleti térségbe vezényel. Ügy véljük, hogy ez hasznos döntés, és bízunk a>ban, hogy szerepe lesz a helyzet normalizálásában.

A közel-keleti helvzet normalizálása érdekében a Szovjetunió hajlandó együttműködni minden érdekelt országgal. Ám ez az együttműködés természetesen nem szolgálhat ürügyül olyan ténykedésekhez, amilyenekbe az utóbbi napok folyamán a NATO-országok bizonyos' köreiben kezdtek — például a Szovjetunió közel-keleti szándékairól szóló fantasztikus koholmányok terjesztése révén a szenvedélyek mesterséges fel szításához. Az adott szituációban úgy gondoljuk, felelősségteljesebb, becsületesebb és konstruktívabb magatartás lenne helyénvaló.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Biztonsági Tanács október 22-1 döntése nem csupán a tűzszünetet irányozza elő. Előírja a háború okainak kiküszöbölésébe irányuló fontos lépések megtételét is. Es époen ez n döntés külön- Tnrfo;, érteke. Az érb,'i,kelt felek k&‘“lesek haladéktalanul i annak a közel- keleti határozatnak gvakor- 1 qtj vé°Tehritását. amelyet a Bizter.s?.«: Tanács 1967. november 22-én hozott, és kötelesek azt végrehajtani valamennyi cikkelye vonatkozásában.

TlrfteM

felelősség

Az október 22-én, hétfőn hozott biztonsági tanácsi döntés szellemének és betűjének megfelelően az érdekelt felek kötelesek megfelelő égisz alatt haladéktalanul megkezdeni a Közel-Kelet igazságos és tartós békéjének megteremtésére irányuló tárgyalásokat. Az ilyen tárgyalások jelentősége szinte felbecsülhetetlen.

Ezek részvevőire történelmi felelősség hárul. A Szovjetunióról elmondhatom, hogy kész konstruktív módon hoz- záiárulni és hozzá is járul ehhez az ügyhöz. Szilárdan nmd'"’* vagvunV. hogy a Köz“1-Kelet valamennyi — ismétlem, valamennyi — állama és népe számára biztosítani kell a békét, a bizton- *á<?o+ é<; p határok sérthetett lenségét. A Szovjetunió kész

részt venni a megfelelő szavatolásban.

Az önök kongresszusának összehívása átfogó ég reprezentatív jellege meggyőző és világos bizonyítéka annak, hogy a világ közvéleménye milyen erővé vált, milyen szerepet játszhat a béke és biztonság megszilárdításáért a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásáért folyó harcban.

Ily módon, tisztelt barátaim, elégedetten állapíthatjuk meg: az utóbbi években valamennyi békeszerető erő egyesített erőfeszítésekéopen sikerült elérni, hogv egészében a nemzetközi léakör egészségesebbé vált. az államok békés egymás mellett élésének, békés együttműködésének politikája számottevő, tényleges eredményeket hozott.

Ugyanakkor világos, hogy ez csupán a kezdeti szakasz a célhoz — az emberiség békés jövőjének megbízható szavatolásához — vezető úton, amely cél űev vélem, egyesíti azokat, akik jelen vannak ebben a teremben ás azokat is. akiket képviselnek. Most teremtjük meg a szükséges előfeltételeket a cél eléréséhez. Közös feladatunk, hogy határozottan törjük meg az enyhülés ellenzőinek es a hidegháború híveinek ellenállását. hogy a nemzetközi envhülést állandó. tartus, sőt. visszafordíthatatlan jelenséggé tegyük.

Ebben a vonatkozásban természetesen főként Európában lehet sokat tenni.

Azt szeretnénk, hogy ezen a fórumon egyöntetűen őszintén — ahogy mondani szokás —. teljes sziwel, diplomáciai ügyeskedések és nya- katekert fogalmazások nélkül a tanácskozás valamennyi részvevője hagyja jóvá és a kontinens valamennyi népe fogadja el az európai államok közötti kapcsolatok meghatározott elveit. Olyan elvekre gondolok például, mint valamennyi európai állam területi integritása, határaik sérthetetlensége, az erőszak alkalmazásáról, vagy az erőszakkal való fenyegetőzésről való lemondás az államok közötti kapcsolatokban, a belüevekbe való be nem avatkozás és az ezen az alapon történő, kölcsönösen elő- nvös és sokoldalú együttműködés.

Szántón! fee!’ a tényékké!

Reméljük, és bízunk benne, hogy az európai értekezlet által kidolgozott politikai bázist és a mindennapok békés együttműködését kiegészítik és megszilárdítják a kontinensen a katonai enyhülést szolgáló intézkedések. Mint önök tudják, ezzel a kérdéssel foglaikoznav maid az öt nap múlva Bécsben kezdődő tárgyalások.

Ismeretes, hogy a Szovjetunió a béke kollektív erőfeszítésekkel történő mezszilárdítása mellett száll síkra az ázsiai kontinensen.

Gyakran hallani olyan állításokat, hogy az ázsiai biztonság kollektív erőfeszítésekkel történő megteremtésének és szavatolásának eszméje Kína ellen irányulna, és alighanem Kína „bekerítésének, vagy elszigetelésének” fondorlatos céljait szolgálná. Az ilyen állítások azonban vagy beteges gyanakvásra vallanak, vagy arra, hogy nem akarnak számolni a tényekkel.

A tények szerint viszont a Szovjetunió is és az ázsiai béke és biztonság kollektív szavatolásának feladatához kedvezően viszonyuló többi állam is abból indult és indul ki, hogy ebben a nagy és fontos ügyben az ázsiai kontinensen található valamennyi erre hajlandó állam kivétel nélkül részt vehet. Soha senki nem vetette föl a kérdést, hogy Kína ne vegyen részt, még kevésbé, hogy Kínát valamilyen módon „elszigeteljék” (nem is beszélve arról, hogy nevetséges lenne egy ilyen nagy ország „elszigetelésére” még csak gondolni is). Ami a Szovjetuniót illeti, üdvözölnénk a Kínai Népköztársaság részvételét az ázsiai biztonság megszilárdítását célzó intézkedésekben.

Természetesen színlelés lenne, ha azt a látszatot keltenénk, hogy Kína jelenlegi nemzetközi cselekményei megfelelnek a béke és az államok között; békés együttműködés megszilárdítása feladatának. A kínai vezetők valamilyen, csak általuk ismert oknál fogva nem mondanak le arról a kísérletükről. hogy mérgezzék a nemzetközi légkört, és fokozzák a nemzetközi feszültséget. Továbbra is képtelen területi igényeket támasztanak a Szovjetunióval szemben, amelyeket mi természetesen kategorikusan visszautasítunk.

tőségeinkhez mérten harcolunk biztosításáért.

A földön élő emberek milliói számára a béke még nem létezik, kénytelenek fegyverrel kezükben harcolni az imperialista agresszo- rok és csatlósaik ellen, a hódítók önkénye ellen, a szabadságért és függetlenségért, azért az elemi jogért, hogy saját házukban ők legyenek az urak. A béke híveinek ebből le kell vonniuk a következtetéseket.

Nincs jogunk elfeledkezni arról sem. hogy az enyhülés viszonyai között is folytatódik, sőt erősödik a folyamat, amely a világháború materiális előkészítését jelenti.

A néptömegek a világ megváltoztatására törekednek és meg is fogják változtatni a világot. Ami pedig a Szovjetuniót illeti, kormányunk mindig a szociális haladás erőinek oldalán fog állni.

emberi problémáinak megoldásához, sem pedig korunk sok elodázhatatlan feladatának sikeres teljesítéséhez.

Az ilyen mindannyiunk által akart béke felé való előrehaladás konkrét irányai világosak. Fentebb már beszéltem róluk. Ezeket maga a kialakult nemzetközi helyzet sugallja. És mi mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy közös erőfeszítésekkel megoldhatók azok a létfontosságú feladatok, amelyek most kerülnek a béke megszilárdításáért vívott harc előterébe:

— mindenekelőtt a még meglevő fegyveres konfliktusok igazságos alapon történő rendezésének elősegítése;

— a kollektív biztonsági rendszer megteremtése Európában, majd Ázsiában, is, ami lehetővé tenné, hogy fokozatosan megszűnjék a világ jelenlegi katonai-politikai tömbökre való felosztottsága;

— a nukleáris és másfajta fegyverkezési hajsza megszüntetése, az államok önként vállalt kötelességeinek becsületes teljesítése, valamint annak az alapján, hogy — ami különösen időszerű — minden nagy ország bekapcsolódjék ebbe a folyamatba. Ezzel kezdetét vehetné a katonai konfrontáció anyagi alapjának fokozatos leszűkítése;

— a teljes egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön alapuló, a minden megkülönböztetéstől és az egymás bel- ügyeibe való beavatkozási kísérletektől mentes gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés fejlesztése.

Mm Ml tárnáim

sgyiilfmlikodni

Magától értetődik, hogy e feladatok közül egyesek megoldásához időre van szükség, mások viszont már most azonnali és haladéktalan — cselekvést követelnek meg,

A „hidegháború” hosszú évei nyomot hagytak a tudatban és nemcsak a hivatásos politikusok tudatában. Ez előítéletekben, gyanakvásban, a többiek tényleges álláspontjának és lehetőségeinek félreismerésében, sőt megismerésének visszautasításában jelentkezik. S erről nem könnyű átállni. Megtenni viszont meg kell. Meg kell tanulni együttműködni.

Békefilozófiánk a történelmi optimizmus filozófiája. A jelenlegi helyzet bonyolultsága és ellentmondásossága ellenére bízunk a jelenleg széleskörűen kibontakozott békeoffenzíva sikerében. Mire alapozzuk ezt az optimizmust?

Mindenekelőtt arra, hogy létezik olyan állandó, hatékony és dinamikus béketényező, mint a megvalósult szocializmus, amelynek békeszerető politikája e társadalmi rendszer természetéből fakad. Optimizmusunk a szocialista államok többsége nézeteinek és akcióinak egységére támaszkodik

Optimizmusunk azon alapszik, hogy Ázsia—Afrika és Latin-Amerika sok állama és népe, közte számos el nem kötelezett ország mélységesen érdekelt az igazságos és demokratikus békében. Továbbá, hogy számos tőkés ország vezető köreiben mindinkább megértik a reális nemzetközi erőviszonyokat, megértik azt, elfogadhatatlan a háború, mint a nemzetközi problémák megoldásának eszköze.

A béke leküzdhet.etlensé- géről való meggyőződésünk arra támaszkodik, hogy mélységesen hiszünk a munka embere — a munkás, a paraszt, az értelmiségi — bé- keszeretetének hatalmas, eleven erejében.

A béke ügye iránti optimizmusunkat végezetül ösz- szek'aocsoljuk mindazoknak a társadalmi mozgalmaknak

tevékenységével, amelyek síkraszállnalc a békéért, és

amelyek olyan széleskörűen vannak képviselve ezen a nemzetközi fórumon, összekapcsoljuk a kommunisták, a szocialisták, a szociáldemokraták és a keresztények közös akcióinak fejlődésével.

Mindez reményt kelt és magabiztosságot ad.

A békéhez vezető úton elért eredményeket azonban szakadatlanul fejlesztenünk kell. Ez az út továbbra sem lesz egyszerű. Számos akadályt kell leküzdenünk, visz- sza kell vernünk a béke ellenségeinek nem egy ellentámadását.

Nagy felelősség

Kedves barátaim! Az egész világon milliók és milliók rengeteget várnak a békeszerető erők világkongrész- szusától. Választ várnak a legszélesebb tömegeket érdeklő égető kérdésekre, tájékoztatást várnak a társadalmi világmozgalom számára, amely arra hivatott, hogy segítséget nyújtson a XX. század egyik kardinális problémájának, a tartós béke szavatolásának megoldására. Ez nagy felelősség, de úgy vélem, hogy egyben nagy és lelkesítő, ösztönző erő is.

Engedjék meg, hogy biztosítsam önöket: a béke szilárdítására irányuló tevékenységükben a leglelkesebb és legtevékenyebb támogatást kapják a Szovjetunió Kommunista Pártjától és a szovjet kormánytól, valamennyi szovjet embertől.

Akik már jártak nálunk, és akik most először jöttek Moszkvába, jól láthatják, hogy a szovjet nép békés alkotómunkával foglalkozik.

Népünk most fejezi be a kilencedik ötéves tervidőszak harmadik esztendejét. Már most, a három év előzetesen számított eredményeiből ítélve, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az SZKP XXIV. kongresszusán felvázolt szociális és gazdasági mutatószámokat teljesítjük. Ennek igazolására mindenekelőtt a nemzeti jövedelem állandó növekedése szolgál, amely az ötéves tervidőszak három éve alatt 16,4 százalékot ér el. A folyó év 9 hónapja alatt — a múlt év azonos időszakához viszonyítva — az ipari termelés növekedése 7,3 százalék volt.

A Szovjetunió városaiban és falvaiban a folyó ötéves tervidőszaknak csupán három éve alatt 7 millió új lakást építünk.

Ezeknek a sikereknek örülnek a szovjet emberek, ezeket a sikereket üdvözli!: barátaink is világszerte. Barátaink jól tudják, hogy ezek a sikerek előmozdítják a béke szilárdulását.

Sok sikert a közös unokához

Számíthatnak a szovjet népre, amely a nagy forradalmát követő első években, a szocialista építés éveiben, a fasizmussal vívott harcban, a háború utáni évtizedekben egyaránt és most is az emberiség érdekei védelméért folytatott harc első vonalában volt és marad.

Végezetül szeretnék köszönetét mondani a kongresszus részvevőinek és önöknek, valamennyiüknek, kedves barátaim, hogy lehetővé tették számomra a felszólalást erről a szónoki emelvényről.

Engedjék meg tisztelt kongresszusi részvevők, hogy végezetül sok sikert kívánjak gyümölcsöző közös munkájukhoz, amely — ebben bizonyos vagyok — visszhangra talál majd valameny- nyi kontinensen az emberek szívében.

A békeerők világkongresszusának moszkvai megnyitó ünnepségén megjelentek a Szov jetunió vezető személyiségei is. A megnyitó' ünnepség díszpáholyában középen; Koszigin, Brezsnyev, Podgornij

Makacsul ismételgetik a kommunistaellenes propaganda rég lejáratott koholmányát a „szovjet veszélyről” —, hogy kardoskodnak az északról jövő veszély mellett és visszautasítva minden ésszerű javaslatot a rendezésre, a meg nem támadási szerződés megkötésére, továbbra is a háborús készülődés mesterségesen teremtett lázas légkörében tartják népüket. És mindezt a Szovjetunió és más országok ellen; ostoba rágalmak és vádaskodások terjesztésével, valamint a mi, és nemcsak a mi belügyeink- be való arcátlan beavatkozási kísérletekkel kötik ösz- sze.

Ugyanakkor szembeötlik a kínai vezetők külpolitikájának teljes elvtelenságe. Azt állítják, hogy síkraszállnak a szocializmus és a békés egymás mellett élés ügye mellett. valójában pedig mindenképpen gyengíteni igyekeznek a szocialista országok nemzetközi pozícióit, ösztönözni próbálják az agresszív háborús tömbök és a tőkés államok zárt gazdasági csoportosulásának aktivizálódását.

Tartós békét akarunk

Azt állítják, hogy a leszerelés hívei, a valóságban viszont meg akarnak bénítani minden reális lépést a fegyverkezési hajsza korlátozása és csökkentése terén, kihívást intézve a világ közvéleményéhez, tovább fertőzik a föld légkörét a nukleáris fegyverkísérletekkel. Szavakban azt hajtogatják, hogy támogatják az arabok igazságos harcát az agresz- szor által meghódított földek visszaadásáért és a Közel-Kelet igazságos békéjének megteremtéséért, de — ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy befeketítsék azt a reális segítséget, amelyet a leghívebb barátok — a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa —nyújtanak az agresszió áldozatainak.

Mi mindnyájan önökkel együtt kedves barátaim, szeretjük a békét, tartós békét akarunk, és erőnkhöz, leheKedves barátaink! Az emberiségnek tartós békére van szüksége. Hogy ez mikor következik be és milyen lesz, az attól függ, hogy mennyire képes minden békeszerető erő maradéktalanul kiaknázni a már kialakult lehetőségeket.

A népek olyan békét akarnak, amely megbízható és megfordíthatatlan, amely a biztonság és a kölcsönös bizalom — ha szabad így kifejeznem magam — egyensúlyán alapul. Ez a béke nyitva áll a fejlődés érdekében megvalósítandó széles körű nemzetközi együttműködés számára.

Felbecsülhetetlen értéki kincs

A béke felbecsülhetetlen értékű kincs. A legfőbb jó, ha annak tudatában élhetünk, hogy sehol sem ontanak vért, ha biztosak lehetünk abban, hogy holnap sem bombázhatják le a házunkat, s a gyerekek úgy nőhetnek fel, hogy nem kell megismerniük az idősebb nemzedékek által átélt szenvedéseket és tragédiákat.

A béke azonban nemcsak a biztonság kérdése, hanem legfontosabb előfeltétele annak is, hogy megoldhassuk a modern civilizáció legsúlyosabb problémáit.

Elegendő itt csak néhányat felsorolni azon problémák közül, amelyek máris sokaknak gondot okoznak; az energiatartalékok problémájának megoldása, a környezetvédelem, az olyan jelenségek felszámolása, mint az éhínség. A veszélyes betegségek; a világóceán kincseinek birtokba vétele.

Mindez megköveteli a kormányoknak, a gazdasági és a tudományos körök és természetesen a legkülönfélébb — politikai, szakmai, kulturális — szervezetek képviselőinek sokoldalú, őszinte, gyakorlati együttműködését.

Érthető, hogy az effajta együttműködés legelső feltétele a béke. A nemzetközi kapcsolatoknak a békés egymás mellett élésen alapuló rendszerén kívül nem juthatunk el a jövő egyetemes