Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-27 / 252. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIX. évfolyam, 252. szám Ara: 80 fillér Szombat, 1973. október 27. A békeerők világkongresszusának péntek délutáni ülésén beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. A beszed megtartására a kong­resszus nemzetközi előkészítő bizottsága kérte fel az SZKP vezetőjét. Leonyid Brezsnyev a délután négy órakor kezdődött ülésre Romesh Chandrának, a BVT főtitkárának és Mihail Zimjanyinnak, a. Pravda főszerkesztőjének, a nemzetközi előkészítő bizottság alelnökének társaságá­ban érkezett és a jelenlevők nagy tapsa köze­pette az elnökségben foglalt helyet. Részt vett az ülésen Nyikolaj Podgornij. Alek- szej Koszigin. Andr :j Gromiko, valamint az SZKP Politikai Bizottságának több ne­ves tagja és póttagja is. A szovjet vezető személyiségek a kormánypáholyban hall­gatták végig Leonyid Brezsnyev mintegy két. cs fel órás beszédét, amelyet többször szakított meg nagy taps. A beszédei követően a kongresszusi ter­met- zsúfolásig megtöltő hallgatóság liosz- szú perceken át tartó tetszésnyilvánítással fejezte ki egyetértését az elhatigzottakkal. A kongresszus vezetősége nevében Horaca Perera, az ENSZ-társaságok Világszövetségé­nek főtitkára köszönte meg a beszédet és egyebek között megállapította: a szónok a kongresszus napirendjén szereplő valameny- nyi kérdést részletesen áttekintette, s mind ezzel az elemzéssel, mind pedig beszéde tartalmával nagy ösztönzést adott a béke- erők világkongresszusának további munká­jához. Leonyid Brezsnyev beszéde Ked vés barátain k! Tisztelt vendégeink! Elvtársak! Őszinte örömömre szolgál, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és az egész szov­jet nép nevében szívélyesen üdvözölhetem önöket, föl­dünk békeszerető erőinek képviselőit. Az emberek — legalábbis a legbölcsebb emberek — sok évszázadon át szüntele­nül elítélték és elátkozták a háborút. A népek a tartós békéről álmodoztak és mégis a kisebb-nagyobb háborús tűzvészek baljós fényei ci­káznak át az emberiség tör­ténelmének majd minden ol­dalán. A helyzet gyökeresen meg­változott korunkban. Ma a háború elieni harcnak meg­van a megbízható alapja: a béke erőinek, a demokrácia, a népek szabadsága és füg­getlensége erőinek, hatalma. Kongresszusunk tisztelt részvevői! A 250 milliós szov­jet nép nevében, kommunis­ta pártja és a szovjet kor­mány nevében engedjék meg, hogy biztosítsam önö­ket: a béke megszilárdításá­ról való gondoskodás álla­munk egyik legfőbb felada­ta. ..Békét a népeknek!” — ez az egyik alapvető jelmondat, amelynek jegyében 56 esz­tendővel ezelőtt, 'az első vi­lágháború tetőfokán orszá­gunk dolgozói megvalósítot­ták az októberi forradalmat. És a világ első szocialista ál­lamának első törvényhozói aktusa volt a V. I. Lenin által megírt békedekrétum. A Nagy Október óta eltelt egész időszakban megmásít- ha.tatlanul és következetesen harcoltunk és harcolunk azért, hogy éppen az igaz­ságos. demokratikus béke arasson diadalt földünkön. Kedves barátaink! Kong­resszusuk rendkívül ne­vezetes és felelősségteljes történelmi pillanatban ült össze. Az utóbbi években ko­moly sikereket aratott a népeknek az újabb világ­háború kirobbanása ellen, a tartós bakéért és a nem­zetközi biztonságért vívott hosszú és szívós harca. Ha a legfontosabbról szó­lunk. a rakétanukleáris vi­lágháború kirobbanásának veszélye — amely már a negyvenes évek második felétől függött az emberi­ség feje felett — csökkent, az egyetemes béke megőr­zésének kilátásai jobbak, megbízhatóbbak lettek, mint 10—12 évvel ezelőtt. Teljes meggyőződéssel ál­líthatjuk ezt. Mind szélesebb körű el­ismerésre találnak a kü­lönböző társadalmi rend­szerű államok békés egy­más mellett élésének el­vei. Ezek az elvek egyre konkrétabb tartalommal te­lítődnek és fokozatosan a nemzetközi élet általánosan elfogadott normájává vál­nak. Ismeretes, hogy az utóbbi két év pozitív változásokat hozott a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolataiba. Azok a meg­állapodások, amelyeket 1972 májusában Moszkvában és ez év júniusában Washington­ban az Egyesült: Államok el­nökével való találkozásaink idején kötöttünk, megnyitot­ták az utat afelé, hogy a szovjet—amerikai kapcsola­tokban a konfrontációról át­térjünk az enyhülésre, a nor­malizálásra, és kölcsönösen előnyös együttműködésre. Ez megfelel mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok népei, mind valamennyi más ország népei érdekeinek, mert a nemzetközi biztonság megszilárdításának ügyét szolgálja. Mély meggyőződésünk, hogy a jelenlegi nemzetközi kap­csolatok fejlődésében a fő­tendencia: a végbemenő for­dulat a hidegháborúból a fe­szültség enyhülése, a kato­nai konfrontációból a bizton­ság megszilárdítása, a békés egymás mellett élés felé. Mi tette lehetővé ezt a for­dulatot? Számunkra nein kétséges, hogy e vonatkozásban a leg­fontosabb — a nemzetközi erőviszonyokban bekövetke­zett általános változás: a hidegháború, a fegyverkezési hajsza híveinek, a különféle katonai kalandok kedvelői­nek rovására, a béke és a haladás erőinek javára be­következett változás. Nehéz lenne lekicsinyelni a szocializmus erői, a szo­cialista közösség szerepét a napjainkban végbemenő po­zitív változásokban. A Szov­jetunió a béke megszilárdí­tásáért együtt harcol jó ba­rátaival, a vele egy nézeteket vallókkal — a szocialista kö­zösség országaivaL A kongresszus emelvényé­ről szeretném kifejezni azt a szívből jövő mély tisztele­tet, amelyet a Szovjetunió kommunistái, minden szov­jet ember érez a testvéri szocialista országok iránt, el­vi következetes, békeszerető külpolitikájuk iránt. Az utóbbi években a nem­zetközi kapcsolatok jellem­ző vonása — a különböző j államok vezetői között folyó számos párbeszéd. Napjaink- j ban az államférfi valódi sze­repét és politikai súlyát je­lentős mértékben az határoz­za meg, hogy mennyire érti meg a béke megőrzése és megszilárdítása problémájá­nak jelentőségét, hogy gya­korlatilag mit tesz korunk legfontosabb problémájának megoldása érdekében. Ebben az értelemben tisz­telettel kell adóznunk azok­nak a nyugati államférfiak­nak, akik igyekeznek leküz­deni a hidegháború tehetet­lenségi erejét és új útra lép­ni: a más társadalmi rend­szerű államokkal való békés j párbeszéd útjára. Ezt követően, a Közel-Ke- I létről szólva az SZKP fótit- j kara imdgái lapította: Ebben a térségijein a fe- szültségi góc immár negyed­szer robbantott ki háborút. Ebben a hónapban a hadmű­veletek korábban netm ta­pasztalt intenzitást értek el. s mindkét fél részéről sok áldozatot követeltek, egyebek között a polgári lakosság kő­iében vannak áldozatok.' egyiptomi és szíriai békés vá- ■ rosok és falvak barbár bom­bázása következtében. A Szovjetunió az utóbbi évek során ismételten — hangsúlyozom ismételten fi­gyelmeztet arra, hogy a közel- keleti helyzet robbanásve­szélyes. Az e kérdésiben kö­vetett politikánk elejétől végig világos és következetes. Érdekelték vagyunk abban, hogy a Közel-Keleten létre­jöjjön a valóban tartós és igazságos béke, hogy bizto­sítva legyen e térség vala­mennyi országának és népé­nek biztonsága, az a joguk. (Folytatás a 2. oldalon) A béke-világkongresszus pénteki eseménye: felszólalt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkár» Felavatták az új Ejkai Timfildgyárat Az új Ajkai Timföldgyár pénteki avatásán megjelent Fork Jenő, az MSZMP PB tagja, a Minisztertanács elnöke. Ké­pünk: a miniszterelnök dr. Szekér Gyula nehézipari minisz­ter és dr. Tóth Béla igazgató társaságában Al um íni unü párunk tör té ­ne lenek, e jelentős eseményé­re a fiatal dunántúli városba erkezett- Foek Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke. Á miniszterelnököt Veszprém megye vezetői fo­gadták, Papp Jánossal, a me­gyei pártbizottság első titká­rával az élükön. Dr. Tóth Béla, az Ajkai Timföldgyár es Aluminiumkohó igazgató­ja tájékoztatta Fock Jenőt a 240 ezer tonna évi kapacitású új támföldgyár beruházásá­nak történetéről, majd a Mi­nisztertanács elnökének kér­désére elmondotta, hogy a gépek, berendezések jelentős hányadát — egynegyedét — a Szovjetunióból szerezték be, többségét pedig a magyar ipar állította elő. Beszélt a KISZ-fiatalok odaadó mun­kájáról is, amellyel a beru­házás sikeréhez hozzájárul­tak. A tájékoztatót követően Fock Jenő es kísérete, meg­tekintene az új timföldgya- rat és elismerő szavakat írt be az ott dolgozó szocialista brigádok naplójába. Az üzemlátogatást követő­en a gyár szerelőcsarnokában nagygyűlést tartottak, ahol dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter mondott beszédet. Elmondotta, hogy az eltelt 10 év alatt világszinten is versenyképes timföldipart hoztunk létre. Ezt bizonyít­ják a most felavatott 240 tonna évi kapacitású tim­földgyár adatai is. A beru­házás költsége 2,3 milliárd volt. Az ünnepi beszédet követő­en felszólalt Fock Jenő. a Mi­nisztertanács elnöke, és ki­tüntetéseket adott át; Befejezés elolt a iapolcai aluljáró építése Az egyetemvárosi, vala­mint a tapolcai forgalom biztonsága, meggyorsítása érdekében a KÉV miskolci főépítés-vezetőségének dolgo­zói az elmúlt év májusában kezdték meg a tapolcai alul­járó építését. Az aluljáróhoz vezető új út egy részét már az elmúlt esztendőben, s egy hónappal a határidő előtt adták át. Nagy gondot, s nagy mun­kát adott az új vasúti híd elkészítése. A Közúti Gép­ellátó Vállalat a hídszerke­zetet május 3t-é helyett — anyaghiány miatt — szep­tember 12-re készítette el. A több hónapos csúszás, befo­lyásolja az átadást. Haraszti Jenő főépítésvezető elmon­dotta : mindent elkövetnek, hogy az új aluljárót mielőbb átadhassák. A MÁV már el­készült a vasúti berendezé­seknek az új hídra való át­helyezésével. Javában vég­zik a földmunkákat, csator­náznak. Két hét múlva várhatóan hozzákezdhetnek a vasúti ind alatt átvezető út beto­nozásához. Az új utat a Mis­kolci Mélyéptíő Vállalat asz­faltozza majd. A főépítésvezető azt is el­mondotta, hogy a munkával december közepére végeznek. Tegnap, október 26-án. pénteken délelőtt ülést tar­tott a Hazafias Népfront Borsod megyei elnöksége mellett működő nőbizottság. A HNF székhazában megren­dezett tanácskozáson Kovács Kálmánnénak, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa titká­rának, a Borsod megyei nő- bizottság elnökének vezetésé­vel. a munkásnők és a nép­front kapcsolatáról folytattak eszmecserét. Egy országos felmérés kap­csán a nőbizottság tagjai a közelmúltban tapasztalato­kat gyűjtöttek arról, meny­nyire érzik magukat ottho­nosan megyénk munkásnői a népfrontmozgalomban, mi­lyen segítségét nyújtanak a községi, városi népfronlbi- zottságök a dolgozo nők la­kóterületi és üzemi gondjai­nak megoldásához. A téma megvitatását két korreferátum segítette; Som- sák Jánosné, a Lenin Kohá­szati Művekben dolgozó nők és a népfrontmozgalom kap­csolatáról. Garda Jánosné. az Ózdi Kohászati Üzemeli dol­gozója pedig az üzemében, 'alamint Özd városban szer­iét! ilyen irányú tapaszta­latairól számolt be. Az ülés elé terjesztett ér­tékelő jelentést, valamin! a korreferátumokat élénk esz­mecsere követte. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MFGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA I if megyei elnökségének ülése

Next

/
Thumbnails
Contents