Észak-Magyarország, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1973. szept. 30., vasárnap Nincsenek egyedül Munkából kiöregedett idős emberek találkoznak nap mint nap Tisza tarjáéban, az öregek napközi otthonában, amelyet egy évvel ezelőtt a helyi tanács kezdeményezésére hívtak életre. — Az otthont nagyon megszerették a község lakói — újságolta Tómpa Imre, tanácselnök. — Ezért is határoztuk el a további bővítését, illetve korszerűsítését. Megvásároltunk még egy helyiséget, amit pihenőszobának szeretnénk berendezni. Így az egész épület az öregek rendelkezésére áll majd, és természetesen nem feledkezünk meg a közvetlen környezet csinosításáról sem. * Az intézmény reggel nyolctól délután négyig nyújt barátságos otthont az arra rászorulóknak. Legtöbbjük jóval túl van már a hatvanon. Tóth Józsi bácsi a legidősebb közöttük, 83. évét tapossa. — Nem is tudom mi lenne velem napközi' nélkül — mondja, szinte hálálkodva. — Legalábbis itt társakra találok, nem kínoz az egyedüllét. — Mit szoktak csinálni, Józsi bácsi? —kérdezem az idős embert. — Beszélgetünk, kártyázunk, édes fiam! Mi más kell az ilyenfajta öregnek, mint amilyen én vagyok. — Annyi szent, nem unatkoznánk — veszi át a szót az újonnan érkező özvegy Kiss Pálné. — Mi, asszonyok értjük ennek a módját. Elmondjuk égy- m ásnak a friss híreket, s néha szóba kerülnek a régi szép idők is. mármint a mi fiatalságunk. Annyira megszerettük második otthonunkat, hogy legszívesebben itt lennénk éjjel-nappal. — Így van! — helyeslik többen is. — Amíg a férjem élt, mind a ketten ide jártunk — emlékezik G. Molnár Károlyné. — Tavasz óta, sajnos, már csak én veszem igénybe ezt a lehetőséget — mondja elérzékenyülve. — Odahaza megölne a magány ... A társalgó egyik sarkában televízió, a másikban rádió. — Melyik műsort kedvelik leginkább ? — kérdezem. — A cigányzenét, a magyar nótát, meg a szép táncot. Ez való nekünk — felelik, szinte kórusban. Az asztalon képeslapok, újságok sorakoznak. — Olvasni szoktak-e? — folytatom. — Szoktunk bizony, hiszen annyira öregek még nem vagyunk, hogy már ne érdekelne bennünket, hogy s mint megy a világ sora. A kényelmes fotelekben jól esik megpihenni. Molnár Benjámin bácsi eleinte az udvaron tett-vett, de amikor meghallotta a beszélgetést, ő is közénk ült. Bár felette is eljárt az idő — pontosan hetvennyolc éves —, igen jól bírja még magát. — Ezt csak én tudom megmondani. A mi korunkban már nem sok kell ahhoz, hogy az embert egyik napról a másikra levegye a lábáról a betegség. Én is sűrűn járok az orvoshoz, különösen amióta szegény feleségem meghalt. Ügy látszik , a magány kihozza az emberből a betegséget. Közösségben azonban még ezt is jobban elviselem. Húsz idős embernek ad otthont ez az intézmény. Legtöbbjük tsz-járadékos. Jövedelmük minimális, de mégsem emiatt panaszkodnak. A legnagyobb fájdalmuk az, hogy idős korukra egyedül maradtak. A gyerekek szétszéledtek. Családot alapítottak, ritkán látják őket. Tudják ők, hogy ez az élet rendje, de hát a szülő az szülő marad. Az aggódás, a szeretet, a vágyódás nem ismer korlátokat. A friss tej ebédlőből ki- áradó illata jelzi, hogy elérkezett a tízóraizás ideje. S a hívó szóra a terített asztalhoz ülnek a napközi otthon kedves öregjei. L. L. lilái a zenekar H olnap este ünnepi hangverseny lesz Miskolcon, a Hónai Művelődési Központban. A Miskolci Szimfonikus Zenekar jubileumi koncertjét tartja, s Mura Péter vezényletével, Kincses Margit eongornmüvész közreműködésével Mozart D-dűr szimfóniáját, Liszt A-dúr zongoraversenyét és Sosztakovjcs IX. szimfóniáját mutatja be. Ezzel kezdi ll. évadát. A Miskolci Szimfonikus Zenekar tízesztendős. Hivatalomul 1.963. november 4-én alakult meg a városi tanács végrehajtó bizottsági termében tartott társulati üléssel, s ha a pontos évfordulóhoz még egy jó hónap hiányzik is, a jubi- lálást időszerűnek tarthatjuk. A zenekar, amely megalakulásakor az ország első vidéki függetlenített tanácsi együttese volt, nem előzmények nélkül született. A hajdani fél-, illetve harmadrészben függetlenített zenészekből álló Miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar volt a közvetlen elődje, amely azonban a növekvő igényeket éppen szervezeti nehézségei miatt nem elégíthette ki. Parancsoló szükséglet és nem utolsósorban a zenekar törzsgárdájának és vezetőinek hite, lankadatlan szorgalma, a nem kevés nehézség előtt meg nem hátrálása hozta létre végül is az önálló együttest tíz évvel ezelőtt. Először a színházzal közösen, maid teljesen önállóan működve szolgálja immár egy évtizede Miskolc és Borsod megye zenekultúráját. Nincsen a kezükben semmiféle statisztikai kimutatás, de talán szükségtelen is a számadathalmaz, a zenekar tíz esztendei tevékenysége jórészt ismert, és ismertek az eredményei is. Nemcsak gerincét ad- B Ja a miskolci koncertéletnek, a jj Filharmónia bérleti hangverse- I nyeinek csaknem állandó szereplője, hanem ott van a város legkülönbözőbb pontjain, ahol zenélni lehet, ahol mód nyílik a nemes zene és a közönség találkozásra, sí ahol csak lehet, maga teremti meg e találkozások lehetőséget. Munkásszállásokon csakúgy otthonos, mint a diósgyőri várban, vagy a kollégiumokban. Kisegyüttesei szinte mindenhová eljutnak nemes élményben részeltetnek százakat ezreket. Szívós, következetes munkával hódítják meg a megye egyes- településeit is a komoly zenének, s ha kudarc éri vállalkozásukat, újra kezdik. Művészeti és népművelő funkciót lát el egyszerre az együttes. A magas igényű koncertek mellett. vállalja a zenei ismeret- terjesztést is. Ott. van rendszeresen a fővárosban a Zene- akadémián, a rádió stúdióiban, sőt külföldi dobogókon is, s utána a bányateleneken szervez magának közönséget, a zenének új értő barátokat. A sikerek és kitüntetések a zenekar értékes munkájáról vallanak. Kevesebb szó esik nehézségeikről, a lakáshiány okozta létszámhullámzásról, a művészi utánpótlás ebből fakadó gondjairól, az évtizede megoldatlan elhelyezésről, egy sior egyéb nehezítő körülményről. Pedig életüktől — sajnos — ez is elválaszthatatlan. Talán a második évtized javít helyzetükön. De most félre a gondot! Ünnepeljünk örömmel, köszöntsük a jubiláló zenekart tiszta szívvel, őszinte jókívánságokkal, további művészi sikerek igazi kívánságával. (bm) I ^ magát a legnehezebb műfajban, a íémberakásban is. S nemcsak az engedelmesebb fába, hanem a kemény próbára késztető tülökbe is szervesen illeszti ónból készült, eredeti értékű díszítő motívumait. Kiemelkedik ú;j művei közül az ónozott ivókürt, s a hagyományos formát modern szobrászi alkotássá változtató — szintén ónozott y- bográcstartó figurája, merész motívumtársításaival. A FIATALABB testvér,' Mezey István, aki a kazincbarcikai amatőr képzőművész körben ért be elismert grafikussá — több önálló tárlattal, s országos kiállításokon való sikeres szerepléssel, díjazással a háta mögött — most pataki újrajelentkezé- sekoí két témakörbe csoportosítva mutatja be tusrajzait. Az egyik csoportban a szuper-civilizáció ellentmondásaitól szorongó embér életérzését a mode;m grafika ösz- szetett jelrendszerével, valóságelemek és a kötetlen képzettársítás látomásainak egymásra komponálásával fejezi ki. Ebből a műfajból kitűnik a díjat nyert Westerplat- te-sorozat, amely a riasztó emlékek felidézésével szenvedélyes tiltakozás a háború, s mindenfajta militariz- mus ellen. Ezeken a kemény Sorsok, életek, emberek A felkapott, ti Vdl OS közkedvelt presszójában a szokásos délutáni forgalom. Fiatalok, fiúk. lányok ülnek az asztalok mellett. Miniszoknya, farmernadrág, rojtos bőrzeke, borzas, hosszú hajak ... És sörök. Izzadó, párás üvegekben, poharakban, kicsorduló habbal. A zenegép előtt valósággal sorban állnak, s a csörgő, doboló, vinnyogó, éneklő megvilágított doboz a réz kettesek százait nyeli magába, két-háromperces élvezetet, szórakozást nyújtva. Zaj, füst, lárma. A konyha felől átható, rothadó szagot áraszt a beáztatott szárított hagyma, a késő őszi ványadt napsugarakat súlyos, földig érő függönyök szorítják ki a helyiségből. Az egyik Saroltban, távol a zajongó, sört vedelő fiataloktól szőke hajú, rövid bajuszkát viselő kiskatona ül. Nem néz semerre sem, csak egyvalamire figyel; mellette, a széken hároméves; forma, ugyancsak szőkehajú fiúcska ül. S mert hogy még nem éri fel az asztalt, két piciny kezével maga előtt tartja a sárga jaffával töltött poharat, messzire, a sarokba néz. Azután felriad. A kisfiú valósággal könyörög: — Ugye, elviszel magaddal. Én is lehetek katona?! Igazi kiskatona akarok lenni...! Remeg' a keze, amikor megsimogatja a hozzásimuló pihés fejet. — Tudod, most nem lehet. Majd máskor... Majd ha ismét velem leszel, elviszlek magammal. Igazi katonának ... Kérsz tortát? ... A kisfiú mindjárt vidámabb lesz. Jól sikerült a témaváltás. Pár perc múlva már majszolja a csokoládés süteményszeletet. A katona pedig titokban zsebébe nyúl. Néhány gyűrött, tízforintos bankjegyet és aprót vesz elő. Számolgatja, majd óvatosan visszacsúsztatja a zubbony zsebébe. A gyerek arcán már jókora rozsdabarna foltok árulkodnak a tortáról. A katona fizet, s elindulnak. A kisfiú büszkén lépdel apró, tenyérnyi cipőcs- kéiben apja mellett. A függönyt félrehúzva még látom, hogy egy alaposan kifestett nő — kihasználva a miniszoknya nyújtott élőszáját csücsörítve, erőteljesen szívja a műanyagszálat..; Nem hideg, kisfiam? — suttogja szinte alig hallhatóan a katona, s szemével megcirógatja, körbesimítja a szőke' kobakot. A gyerek csak a fejét rázza, nem veszi el szájától a szívókát. Egyszer csak szégyenlősen leteszi a poharat, s csillogó szemeit apjára emelve megszólal : — Anya nem vesz nekem jaffát. Anya sohasem visz magával... Tudod, csak azzal a bácsival megy ... A katona nagyot nyel. A gyerek szavai vádolnak, s arcán látni, hogy fájdalmasan hatnak. Egy pillanatra elmélázik, valahová nyeit — gőgösen szorítja ölében a rúgkapáló kisfiút, s felszáll a Diósgyőr felé tartó villamosra. A katona búcsút int a távolodó villamosnak, majd eltűnik az Ady-híd forgatagában. Vajon mikor találkoznak legközelebb ... ? • * — Ezt a szégyent nem élem túl... ! Úgy érzem, mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot. A szeme fátyolos. Napbarnított arcán, s homlokán meg-megremegnek a ráncok. Látszik, hogy egész belsejében forr a düh és a szégyen. Keze nehezen találja meg a nadrágzsebet. Kopott dóznit húz elő, felpattintja a fedelét. Ujjai között remeg a cigaretta- papír, nem sikerül a sodrás. A dohány kipereg a papír és az ujjai közül... — Az iskolában kitűnő tanuló volt. Szakmát tanult, jó állást kapott. Jött az autó, hiszen az dukál egy autószerelőnek, úgy elegáns ... Mindene megvolt, kérem! Megtörli verejtékező homlokát, sokáig nézi a kézfej élén csillogó verej- tékcseppeket. Nagyot sóhajt. — Szépen keresek, az igaz. Megkerül az a három és fél ezer havonta. De ezért a pénzért reggel hattól este hatig gürcölök... Sok házat felraktam már. Az övé következett volna. Az övé, mert hiszen egyedüli gyerek. Szemében könyörgés, amint rám emeli tekintetét. Várja, még most is minden áldott nap várja, hátha hazajön. — Befizettünk neki egy IBUSZ-útra Angliába... Hadd utazzon, lásson világot ... Nem úgy, mint én az asszonnyal, hogy a fővárost is csak egyszer láttuk. Pedig már ötvenkettő múltam. Nem jött haza. Az anyja sírt. Sokáig sírt. Napokig nem szólt még hozzám sem. Szerettük. Áldott jó gyerek volt. Az asszony egy fél év múlva meghalt... Rá egy hétre kaptam tőle az első levelet. Válaszoltam neki. Megírtam, mi történt. Azóta megint semmi hír. Ennek négy hónapja. Érti ezt... ?! Ismét a zsebébe nyúl. Zsebkendőt vesz elő, s amikor a szeméhez viszi, akkor látom, hogy sír. Sir egy ötvenkét éves ember. Egy ember, aki a kenyere javát már megette. Egy ember, aki minden mozdulatával, cselekedetével egyetlen fia jobb sorsát segítette, egyengette. Egy ember, akit megalázott az, akiért élt, akiért napi tizenkét órát dolgozott. Fnri«en világ. Furcsa 1 Ui éietszemlélet. Vajon mennyit ér egy apa szeretete, fáradsága, munkálkodása, a két kezével előteremtett autó, ház, pénz, ruha ... ? S vajon mennyit ér a ködös Albionban egy magányos, egyedülálló, család nélküli, nyelvtudás nélküli kissé elkényeztetett fiatalember élete? Valószínű, hogy sohasem fogjuk megtudni. Felföldi György vonalakkal, éles fény-árnyék kontrasztokkal szerkesztett rajzokon intellektuális érveléssel hat. Eddig elsősorban ilyen típusú grafikái jellemezték. Mezey István mostanáig visszafogott, személyesebb érzelmeit mutatja meg Patakon kiállított rajzainak új csoportjában. Ezek a legfrissebb keletű grafikák lírai önvallomásoknak is tekinthetők. Kitetszik belőlük faragó fivérével közös, meghatározó érdeklődése a népművészet iránt. Egyik szép lapjának témájául js a fafaragót választja. Ebbe a csoportba tartoznak népballada-illusztrá- ciói, falusi környezet- és típusrajzai, s olyan olvasmány- élményeinek képi megjelenítései, mint például az erdélyi Sütő András könyve hatására készített „Anyám könnyű álmbt ígér” című, bensőséges lírájú kompozíciója. A SZÉLES KÖRŰ érdeklődést méltán kiváltó páros tárlatot Sárospatak után megyénk más településein is bemutatják, módjuk lesz több közművelődési intézmény látogatóinak maradandó hatású személyes találkozásra az igényes fafaragásokkal, rajzokkal. Bcrecz József I11U 'ITVCtX Kaptunk tájékoztatót. A földrajzi heteket a TIT Borsod megyei Szervezete a geográfia népszerűsítése, a földrajz iránti érdeklődés fokozása céljából rendezte meg az elmúlt években is. Az ismeretterjesztő előadások, az előadói konferenciák legfőbb feladata, hogy szélesítsék a hallgatók gazdaságpolitikai, földrajzi látókörét. Ennek érdekében a földrajzi hetek rendezvényei népszerűsítik a megye szakembereinek kuta. tási eredményeit a szakmai és az általános érdeklődök előtt. Az idén elsősorban a megváltozott borsodi tájat mutatják be ismeretterjesztők a földrajzi hetek rendezvényein. Helyet kaptak a rendezvénysorozatban hazánk, megyénk természeti és gazdasági életét, elemző előadások is. A tudományos ülések, ismeretterjesztő előadások és útirajzok, élménybeszámolók az egyszerű érdeklődők, a gyakorló pedagógusok és a földrajztudománnyal foglalkozó szakemberek érdeklődési körét, tudományos és szakmai igényét egyaránt kielégítik. A földrajz, mint komplex tudomány alkalmas a világnézeti és a tudati formálásra is. Ennek függvényeként a földrajzi hetek előadásai kedik az idei rendezvén.' rozat. A világ nagyvárosairól, a mongóliai érckutatásról, spanyolországi utazásról hallhatnak előadásokat Miskolcon az érdeklődők. A vidéki előadások, filmvetítések is — gazdag szemléltető anyaggal — egyaránt foglalkoznak hazánk s a nagyvilág gazdasági és természeti földrajzával. A szakemberek tudományos konferenciákon izgalmas témákról vitatkozhatnak: az idei földrajzi hetek fő tudományos, szakmai témája a természetvédelem. Az országos és világprogramhoz kapcsolódó előadások a bioszféra védelmét szolgáló módszereket tárjak fel. A földrajzot szerető nagy- közönség számára rendezendő előadások — az eddigi hagyományokhoz híven — az idén is vitafórumok lesznek Kazincbarcikán, Leninváros- ban és Ózdon főként a munj kasok igényei szerint alakul nak a rendezvények. Sáros) patakon például a diákok, a ifjúság érdeklődési köréne megfelelően tartanak előad; sokat. A TIT földtani szál osztályának tagjai a tóidra, zi hetek lebonyolításában pedagógusok, az országjáró: vezetők s a megye földraj: szakembereinek segítségé) számítanak. (Mikes)»
