Észak-Magyarország, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1973. szept. 30., vasárnap A víg özvegy avagy: Glavari Hanna és társai Miskolcon Portré (Nincsenek régi operett-előadások, csak megöregedett, elfásult kritikusok. Egy újszülött nézőnek minden operett, minden geg, minden cu- gehőr új.) Ülök a Miskolci Nemzeti Színház nézőterén, nézem Lehár Ferenc nagyoperettjének, A víg özvegynek immár ikszedik bemutatóját (amely a színház mérlegét bizonyára jelentősen stabilizálja majd ebben a gazdasági évben), s mert a történet fordulatai, a szereplők egymáshoz való kapcsolódása túlzottan sok gondolkodnívalót nem ad az öregedő színházi krónikás- nak-kritikusnak, sok minden eszembe jut. Éppen a második felvonás elején járunk. A színpad hátterében rácsos szaletli, előtte két díszletező valami totemoszlop-félét tart, még előbb tarka tömeg a lampionok alatt. Stilizált balkáni haculcákba öltözött a társaság és folyik a hep- pening, aminek során elhangzik a Vilja-dal és ellopnak mindenféle kanalakat, hogy üljön a poén: eszcájg sztori. És míg ez a kavalkád tart, amíg Pontevedro párizsi követségének teljes személyzete és a színház minden, mozgatható alkalmazottja kering, táncol, zajong és hódol a húszmilliós aranyborjú, illetve annak gazdája, Glavari Hanna víg özvegyhölgy körül, aki magával hozta az estélyre a sok-sok jelmezt, legyen miben hódolniok körülötte, azon töprengek, vajon mit ért akkor a húszmillió frank, tekintettel arra, hogy a frank valaha eléggé hullámzó valuta volt, de ez — láthatóan — senkit sem érdekelt a színpadon. El kell fogadni, hogy Pontevedro követsége változatlanul sú- lyos anyagi gondokkal küzdött Bogumil nagyherceg guta ütötte Ferenc Józsefet idéző portréja alatt, s Glavari Hanna húszmilliója nagyon kellett a tisztes szanáláshoz. Előre megnyugtathatom azokat, akik még nem ismerik a történetet és e pénzügyi manőver sorsáért aggódnak, hogy a pénz végül is a követségé, a víg özvegy régi „kapcsolatához”, a kedvesen lump Danilóhoz megy végleg, ki-ki megtalálja a párját. Csak Rosillon báró, a követ feleségének titkos hódolója teng-leng árván, idegenül és tétován a finálét boldogan éneklő társaságban; alakítóját, a Miskolcon most debütált Kozma Pált, legalábbis ez jellemezte a színpadon. • Persze attól kezdve, hogy a Kalmár Péter vezényelte és szépen hangzó, Lehár áradó dallamait híven tolmácsoló nyitány után felmegy a függöny, vagy három és fél órán át igen sok minden történik. Minden, ami operettekben szokásos, minden, amit Victor Léon és Leo Stein hajdani bécsi lib- rettisták beleírtak, Mérei Adolf meg belefordított, sőt mindennél több is, mert néhány kisebb-nagyobb epizód, közjáték, fordulat, szójáték, geg, miegymás részben a játékötletekben utolérhetetle- nül gazdag rendező, Hegedűs László, részben a szereplők, elsősorban Fehér Tibor társszerzői közreműködését juttatta eszünkbe. Ez különben nem baj, hiszen a színpadra állító mindig kicsit társszerző is, ez a libretto meg el is bírja. S egyébként is adódtak Lehár tolmácsolásában olyan nehézségek, amiket a szüntelenül pukkanó, olykor robbanó poen- petárdákkal kellett pótolni. Hegedűs László mindent megtett, hogy nevetőizmainkat folyamatosan működtesse: sőt, többet is, mert poént poenre halmozott, egyik geg a másikba ért, nem bízott azok tartós sikerében, mindjárt egy másikkal biztosította, s láthatóan nem volt szíve kihagyni egyetlen derűkeltőnek kínálkozó szituációt sem. Ezért lett talán az előadás túlontúl hosszú. Egyebekben az előadás roppant mozgalmas, helyenként kissé harsány jg,'; látványos, Gergely István díszletei jól alkalmazkodók, szolidan háttérben maradó hatásos keretet adnak, Greguss Ildikó jelmezei pedig harsányság- han olykor versenyeznek az előadással. Egy operett lelke a zene. Lehár már nem szorul méltatásra, Kalmár Péter együttese — a nyitányhoz hasonlóan — szépen tolmácsolta, s hagyta érvényesülni az énekeseket, (ha azoknak orré volt hajlandóságuk, vagy) ha a kórus el nem nyomta őket, mint a primadonna Várhegyi Mártát, a belépője kíséretéinél. Várhegyi egyébként ismét néhány szép énekszámmal ajándékozott meg, különösen tetszett a már említett Vilja-dal. Szili János az utolsó Víg özvegy óta Daniiéból nagykövetté korosodott, derűs, enyhén ütődött karikatúrává formálta alakját. Csorba Ilonának (Valencienne) énektehetsége mellé most már a színpad egyéb fogásait is jobban el kellene sajátítania, ha szerepe szerint játszik és beszél is. Ábrahám István nagyon kellemes, énekesi feladatait igen jól megoldó Daniló, amolyan kedves csirkefogó frakkban, az előadás egyik erőssége. A másik pedig Fehér Tibor, aki Nyegus kö- vetségi írnok alakját több évtizedes buffo-szerepeinek legjobb, leghasználhatóbb motívumaiból gyúrta össze, hogy kifogyhatatlan derűforrás legyen; különösen jó volt a Komáromy Évával bemutatott apacsparódia. Komáromy, akivel szemben szűkmarkú a darab Zizi szerepében, ebben a paródiában remekelt Kozma Pálról már szóltam fentebb. A kisebb szereplők közül Mátyás Jenő, Bősze Péter, Pálffy György és Bánó Pál egy-egy villanása jegyzendő fel. A táncokat Somoss Zsuzsa kp- reografálta. Ha sok újat nem is mutattak az egyes számok, látványosak, olykor forgatagosak voltak, máskor meg — ritkán — a giccs- határhoz tipegtek az énekszámok „aláfestésében”. • Hát így tért vissza a miskolci színpadra Glavari Hanna és társasága. Olyan ope- rettelőadásként, amelyben néhány szép énekszám és a változó erővel, de szüntelenül áradó poen-zuhatag (amely azért vitt magával kevéssé nemes hordalékot is) marad meg emlékezetünkben, meg az a tanulság, hogy nagyobb énekesigényű operettekhez minden énekes szerepet megfelelő színészre kellene osztani. És hogy a tánckar még továbbra is javítandó. Mindez persze az idősödő kritikus zsörtölődé- sének is felfogható, mert A víg özvegy tartós sikere mindenképpen bekövetkezik. Benedek Miklós Lenkey Zoltán rajza Kuprin: Válogatott db eszélesek A gyűjtemény harmincöt — kevésbé ismert — kisprózái művet tartalmaz, átfogóan illusztrálva az író több évtizedes tevékenységét. Hányatott ifjúkorában Kuprin számos alkalmi fizikai és kispolgári-hivatalnoki foglalkozást végigpróbált. Különösen maradandó nyomot hagytak benne a katonaiskolás, majd a hadseregbeli évele Írói témái t így ritkán meríti a „magasabb társadalom” szféráiból — ilyenkor az eredmény is gyengébb (Viktorija). Igazán otthon a vidéki kis- hivatalnokok, perifériára szorult egzisztenciák: koldusok, artisták, örömlányok, muzsikusok, zseb- és lótolvajok, valamint a katonák világában van (Kijevi figurák, Kalóz, Allez, Lótolvajok, Éjjeli őrség, Hadgyakorlat, Gambri- nusz). Látásmódja a szociografikus anyaggazdagság, a szatirikus társadalomkritika és a szentimentális elemek érdekes keverékét hozta létre. Kora valóságát mélyen át- érezte, de nem az az elemző alkat, mint Tolsztoj, Csehov vagy Gorkij. Ezért jó pár írása mára kifejezetten „századfordulós” ízűvé vált, általánosabb emberi mondanivaló nélkül (Tengeri betegség). Vonzották a különös sorsok és emberek (Az erdő sűrűje). Az Európa Kiadó adta közre. Múzeumi hétfők A Herman Ottó Múzeum a múzeumi hónap alkalmából új életre kelti a korábban nagyon népszerű hétfő esti előadássorozatot. A múzeumi hétfők előadásait a múzeumbarátok körének rendezésében mindig a Szabadság tér 3. sz. alatti épületben tartják,, fél hat órai kezdettel. Az első alkalommal holnap. október elsején találkoznak a baráti kör tagjai, megtartják évi közgyűlésüket, majd dr. Janó Ákos sárospataki múzeumigazgató tart előadást Borsod megye népi építkezéséről. Testvérek tárlata Sárospatakon A SÁROSPATAKI művelődési ház klubtermében sokan látogatják ezekben a napokban Mezey Tamás faragó népművész és Mezey István grafikus közös kamarakiái- lítását. Mindkét fivér ' neve, munkássága ismert megyénk határain túl is. Lapunk hasábjain külön-külön méltattuk már tehetségüket, önálló tárlataikról megemlékezve. Mostani együttes bemutatkozásuk új nézőpontból való megismerésükre ad alkalmat. Jelesen arra, hogy a kínálkozó összehasonlítás jóvoltából szemünkbe tűnjenek tehetségük közös gyökerei, s nyomon követhessük: miként hajt a közös tőből egyéniségüket kitéljesítő két önálló törzs, s lombosodik, virágzik, más-másféle gyümölcsöt érlel — belső törvényeik szerint. Az idősebb fivér, Mezey Tamás faragókéssel rója közölnivalóját fára, csontra, tülökre. Követve a bodrogközi eredetű pásztorművészeíet, tudatosan összegyűjtve az eredeti tárgyakat, feltárva díszítő motívumaikat — újra alkotja, egyéníti azokat, új szerepben illeszti a modern ember lakáskömyezeté- be a népművészet folyamatosságát, alkalmazkodó képessségét bizonyító faragásait. Ha csupán ennyit tett volna, mái- ezzel derekasan rászolgált a kétszer neki ítélt kitüntetésre, a Népművészet ifjú mestere címre, s a népi iparművész minősítésre. De ő nem érte be csupán önmaga érvényesítésével. Országos hírű faragóiskolát teremtett maga körül a pataki művelődési házban, létrehozta te-. hetsége vonzásával azt az évente ismétlődő faragótábort a nagy múltú városban, amely minden alkalommal több szakmabelit és spontán érdeklődőt vonz Sárospatakra. Ez az alkotótábor elérkezett oda, hogy tiszteletreméltó helyi kezdeményezésből hivatalosan elismert, s anyagilag is jelentősége szerint támogatott bázisává váljék legújabb kori népművészetünknek. Mezey Tamás az idén lépett át a hivatalosan annak minősített „ifjúkor” mesgyé- jén: betöltötte a 30. életévét. Tehetsége a biztosíték, hogy további alkotói útján kiérdemli az ezután elérhető minősítő fokozatot is a népművészetben. Mostani kiállításának új darabjai, azt tanúsítják, hogy mé-j lyült. érettebb lett a mű-1 vészete. Mesterré képezte magát a legnehezebb műfajban, a íémberakásban is. S nemcsak az engedelmesebb fába, hanem a kemény próbára késztető tülökbe is szervesen illeszti ónból készült, eredeti értékű díszítő motívumait. Kiemelkedik új művei közül az ónozott ivókürt, s a hagyományos formát modern szobrászi alkotássá változtató — szintén ónozott -y bográcstartó figurája, merész motívumtársításaival. A FIATALABB testvér,' Mezey István, aki a kazincbarcikai amatőr képzőművész körben ért ííe elismert grafikussá — több önálló tárlattal, s országos kiállításokon való sikeres szerepléssel, díjazással a háta mögött — most pataki újrajelentkezé- sekor két témakörbe csoportosítva mutatja be tusrajzait. Az egyik csoportban a szuper-civilizáció ellentmondásaitól szorongó ember életérzését a modem grafika ösz- szetett jelrendszerével, valóságelemek és a kötetlen képzettársítás látomásainak egymásra komponálásával fejezi ki. Ebből a műfajból kitű- , nik a díjat nyert Westerplal- te-sorozat, amely a riasztó emlékek felidézésével szenvedélyes tiltakozás a háború, s mindenfajta militariz- mus ellen. Ezeken a kemény vonalakkal, éles fény-árnyék kontrasztokkal szerkesztett rajzokon intellektuális érveléssel hat. Eddig elsősorban ilyen típusú grafikái jellemezték. Mezey István mostanáig visszafogott, személyesebb érzelmeit mutatja meg Patakon kiállított rajzainak űj csoportjában. Ezek a legfrissebb keletű grafikák lírai önvallomásoknak is tekinthetők. Kitetszik belőlük faragó fivérével közös, meghatározó érdeklődése a ■ népművészet iránt. Egyik szép lapjának témájául is a fafaragót választja. Ebbe a csoportba tartoznak népballada-illusztrá- ciói, falusi környezet- és típusrajzai, s olyan olvasmány- élményeinek képi megjelenítései, mint például az erdélyi Sütő András könyve hatására készített „Anyám könnyű álmbt ígér” című, bensőséges lírájú kompozíciója. A SZÉLES KÖRŰ érdeklődést méltán, kiváltó páros tárlatot Sárospatak után megyénk más településein is bemutatják, módjuk lesz több közművelődési intézmény látogatóinak maradandó hatású személyes találkozásra az igényes fafaragásokkal, .rajzokkal. Bcrecz József Borsodi földrajzi hetek Tizenhatodik alkalommal rendezik meg megyénkben a földrajzi heteket. A szeptember 24-i ünnepélyes megnyitó utáni rendezvénysorozaton Miskolcon és a megye több városában, községében vehetnek részt a földrajz és rokontudományai iránt érdeklődők. A XVI. Borsodi földrajzi hetek céljáról, az eddigi rendezvénysorozatok tapasztalatairól Farkas Gyulától, a TIT földtudományi szakosztályának titkárától és Kardos Győző szakosztályi elnöktől kaptunk tájékoztatót. A földrajzi heteket a TIT Borsod megyei Szervezete a geográfia népszerűsítése, a földrajz iránti érdeklődés fokozása céljából rendezte meg az elmúlt években is. Az ismeretterjesztő előadások, az előadói konferenciák legfőbb feladata, hogy szélesítsék a hallgatók gazdaságpolitikai, földrajzi látókörét. Ennek érdekében a földrajzi hetek rendezvényei népszerűsítik a megye szakembereinek kutatási eredményeit a szakmai és az általános érdeklődők előtt. Az idén elsősorban a megváltozott borsodi tájat mutatják be ismeretterjesztők a földrajzi hetek rendezvényein. Helyet kaptak a rendezvénysorozatban hazánk, megyénk természeti és gazdasági életét, elemző előadások is. A tudományos ülések, ismeretterjesztő előadások és útirajzok, élménybeszámolók az egyszerű érdeklődők, a gyakorló pedagógusok és a földrajztudománnyal foglalkozó szakemberek érdeklődési körét, tudományos és szakmai igényét egyaránt kielégítik. A földrajz, mint komplex tudomány alkalmas a világnézeti és a tudati formálásra is. Ennek függvényeként a földrajzi hetek előadásai — természettudományos alapokon állva — a politikai, a honvédelmi s a hazaszeretetre nevelést is szolgálják Kettős célt valósít meg a rendezvénysorozat: ismereteket nyújt a munkásoknak, az értelmiséget aktivitásra, az ismeretterjesztő munkába való bekapcsolódásra sarkall-, ja. Az előadói konferenciákon egyrészt az előadói képzést, a metodikai segítségnyújtást valósítják meg a szervezők, másrészt az egyéni önképzésre adnak lehetőséget. Érdekes témákban bővelkedik az idei rendezvénysorozat. A világ nagyvárosairól, a mongóliai érckutatásról, spanyolországi utazásról hallhatnak előadásokat Miskolcon az érdeklődők. A vidéki előadások, filmvetítések is — gazdag szemléltető anyaggal — egyaránt foglalkoznak hazánk s a nagyvilág gazdasági és természeti földrajzával. A szakemberek tudományos konferenciákon izgalmas témákról vitatkozhatnak: az idei földrajzi hetek fő tudothányos, szakmai témája a természetvédelem. Az országos és világprogramhoz kapcsolódó előadások a bioszféra védelmét szolgáló módszereket tárják fel. A földrajzot szerető nagy- közönség számára rendezendő előadások — az eddigi hagyományokhoz híven — az idén is vitafórumok lesznek. Kazincbarcikán, Leninváros- ban és Ózdon főként a munkások igényei szerint alakulnak a rendezvények. Sárospatakon például a diákok, az ifjúság érdeklődési körének megfelelően tartanak előadásokat. A TIT földtani szakosztályának tagjai a töldraj- zi hetek lebonyolításában a pedagógusok, az országjárás- vezetők s a megye földrajzi szakembereinek segítségére számítanak. (Mikes) t
