Észak-Magyarország, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-02 / 205. szám

1973. szept. 2., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Ismeretes, hogy a Hernád- menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tar­tozó tagszövetkezetek jelen­tős része kedvezőtlen adott­ságok között gazdálkodik, anyagi lehetőségük többség­ben az egyszerű újraterme­lést sem biztosítja, ezért a termésfejlesztést saját esz­közből megoldani nem tud­ják. E feszültség feloldását ked­vezően befolyásolja a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztését célzó rendelet, amely lehetővé tette, hogy az idén a krasznokvajdai, a fulókércsi, a selyebi, az al­sóvadászi, a vilmányi és a felsődobszai termelőszövet­kezetek a szarvasmarha­program megvalósításához jelentős állami támogatást kaptak. Ebből mintegy 1386 új férőhely épül, s a terve­zett építkezés 70 százalékát már elvégezték. Az Örhalmi Tsz kihasználva a kedvező adottságokat, évről évre nagy területeken termeszt burgonyát. Idén 450 kataszt- rális holdon holland eredetű Desirée-t, illetve Gülbabát ül­tettek. Holdanként mintegy 140 mázsa átlagtermésre szá­mítanak. Két kombájn és 10 burgonyaszedőgép takarítja be a termést. Képünkön: munkában a Massia NSZK-beli bur­gonyakombájn, amely naponta mintegy 300—350 mázsa gu­mót szed fel. Adatok a szövetkezeti iparról A szövetkezeti ipar fejlő­dését mutatja, hogy az épí­tőipari szövetkezetek 1972- ben — folyó áron számolva — több mint 5 milliárd fo­rint értékű építési munkát végeztek, tízszer annyit, mint 1952-ben. Különösen sokat javult a szolgáltatások fej­lesztése. Például az ipari szövetkezetek autójavító te­vékenysége a III. ötéves terv' idején évente 20—22. a je- * len tervidőszak első két évé­ben pedig 37 százalékkal nőtt. Egyre bővül az orszá­gos hálózat, napjainkban már mintegy 80 szövetkeze­ti szerviz — a megyében például Ózdon — működik, s a fenntartó szövetkezetek tavaly több mint 300 millió forintos árbevételt könyvel­hettek el. A lakosság részé­re nyújtott szolgáltatás érté­ke meghaladja a 150 millió forintot, kialakul az AFIT és a szövetkezetek közötti egészséges verseny. a a Válasz választóknak Kazincbarcikai jegyzetek a tanácsvAlassttÁsó­kat megelőző jelölő gyűlé­seken összesen 254 javaslat, észrevétel hangzott el Ka­zincbarcikán. Ebből közérde­kű bejelentésnek minősül 145, a többi egyéni jellegű .kérés, kérdés vagy éppen panasz volt. A tanács illetékes osz­tályai ezek közül egyetlen­egyet sem hagynak válasz nélkül. Kinek írásban, kinek szóban, de mindenképpen el­mondják: mi az, ami megva­lósítható, mi nem, illetve: egyáltalán van-e lehetőség rá, hogy amit a lakosság, a választók kérnek, megoldód­jék. E válaszok precízek, pon­tosak, s arra mutatnak, hogy gondosan mérlegelt dönté­sekről van szó. Akad néhány teljesen indokolatlan, meg­alapozatlan kérés és javas­lat is, ezekre sem általános, vagy éppen „megfoghatat­lan” a reagálás, hanem konk­rét és határozott. A nyílt beszéd, az őszinte hangvétel a jellemzője a vá­rosi tanács által elkészített, a „Válaszok a választóknak” című dokumentum, amely tételesen foglalkozik a leg­apróbbnak látszó üggyel is. A város felett, a pinceso­ron lakók például azt kér­ték, hogy Kazincbarcikának ezt a részét is kapcsolják be a helyi autóbusz-forgalomba. Annak ellenére, hogy az igényt indokoltnak lehet el­bírálni, a megoldásra — egyelőre — nincs lehetőség, mert az ide vezető út mé­rete és teherbírása nem fe­lel meg az előírt követelmé­nyeknek. Arra viszont most nincs elegendő anyagi erő­forrás, hogy ezt az útszakaszt átépítsék, s a közúti jármű­vek sf&mára is használható­vá tegyék, Ruszó László a Sajó partján lakók nevében kérte és javasolta: építsenek vasúti felüljárót az utcájuk­hoz. Az indok: ha árvíz van, nem tudnak közlekedni, szin­te megközelíthetetlen ez a terület. A tanács nyíltan és fjszintén közölte: a kérés tel­jesítése több millió forint­rak megfelelő beruházást je­lentene, amit a város nem tjd vállalni. Készül viszont egy tanulmányterv, amely- rek egyetlen célja és fel­adata: megoldani a jelenlegi áldatlan helyzetet, mégpedig telátható időn belül. A Kos- s#th Lajos utcán lakó válasz­ok az út burkolását sürge- !ik. A kérés jogos, ezt a ta­kács is elismeri, de mint a avaslattevőnek válaszolták, rre most nincs mód. Az út lurkói ására kereken 2 mil­lió 500 ezer forintra lenne szükség. Ez az összeg — egyelőre — hiányzik. így a kérés teljesítésére csak a kö­vetkező 5 éves tervben ke­rülhet sor. Egyébként a vá­ros évente négymillió forin­tot költ utak javítására és fenntartására, ami jelentős tétel, hiszen ebből a pénzből mintegy 74 kilométeres út­nak megfelelő hálózatot kell gondozniuk. Hihetetlenül sokrétű és szerteágazó feladatokra és tennivalókra, gondokra és problémákra irányították rá a figyelmet a választók a jelölő gyűléseken elmondott észrevételeikkel és javasla­taikkal. A legváltozatosabb ügyek kerültek akkor napi­rendre, a szolgáltatások színvonalának a növelésétől a játszóterek és parkok lé­tesítésén, karbantartásán át az óvodai férőhelyekig min­den, minden... Volt, aki a zöldség- és gyümölcsellátásban a minő­séget kifogásolta, mások a boltokban itt-ott előforduló udvariatlanságot hozták szó­ba, igen sokan a város tisz­tasága mellett kardoskodtak, mégpedig azért, mert a sze­mét elszállítása ' még nem mindenütt és minden tekin­tetben megoldott. A BVK készenléti telepén lakók a húsellátás miatt panaszkod­tak, akadtak, akik a barom­fit árusító pavilonok higié­niai követelményeire hívták fel a figyelmet. IGEN ERŐTELJESEN ke­rült szóba az egészségügyi ellátás. A pvc-lakótelepen élők a körzeti és gyermek- orvosi szolgáltatás miatt szó­laltak fel, azért, mert gyak­ran változnak ezek a körze­tek, s erről csak későn sze­reznek tudomást. Ezzel kap­csolatban a város főorvosa azt kérte: e lakótelep kép­viselői keressék fel szemé­lyesen, hogy konkrétan meg­beszélhessék a kifogást és azt, milyen intézkedésekre nyílik lehetőség. Egyszóval Kazincbarcikán a közvéle­mény élénken odafigyel mindenre, szóvá is teszi mindazt, ami megoldásra vár. Csak elismeréssel lehet szólni arról is, hogy a be­jelentések nem porosodnak a tanács illetékes osztályá­nak, vagy előadójának asz­talán, hanem a lehető leg­rövidebb idő alatt igyekez­nek azokra válaszolni, t amiben . lehet, intézkedni Is. A paneles lakóépületek gázbiztonságáéit Rendelkezés jelent meg a többszintes panelos lakóhá­zak gázfogyasztó berendezé­seivel összefüggő biztonsági követelmények növeléséről, a gázrobbanás-veszély megelő­zéséről. Eszerint az eddig felépült és átadott paneles lakóházakban a vezetékes gázzal működő készülékeket égésbiztosítóval kell ellátni legkésőbb 1975 végéig, vagy a berendezést olyan gázfo­gyasztói készülékre kicserél­ni. amely égésbiztositóval rendelkezik. Gondoskodni kell arról is, hogy az ,öt szintnél magasabb lakóépü­letek gázfogyasztó berende­zésekkel felszerelt belső te­rű konyháinak szellőző kür­tőit ■ ugyancsak 1975 végéig — központi működtetésű, s a helyiség levegőjét órán­ként négyszer kicserélő szel­lőztető berendezéssel lássák el. Az intézkedés hangsú­lyozza, hogy panelos lakó­épületben tilos a palackos propán-bután gáz alkalma­zása, ezért azokban a kör­zetekben, ahol nincs vezeté­kes gázellátás, legkésőbb 1975 december végéig meg kell szüntetni a propán­bután gáz alkalmazását. z ipar, a mezőgazdaság fejlődése már most is, de 'a jövőben még inkább több és több jól képzett szak­munkást igényel. Ennek megfelelően évente több ezer fiatal szerez szakmunkás-bizonyítványt és helyezkedik el a népgazdaság különböző területein. E szakmunkások többsége természetesen nagy tervekkel és reményekkel indul a mun­káséletnek. Meggyőződéssel vallják, hogy megfelelő élet- és munkakörülmények fogadják, és a beilleszkedés során nem lesznek nagyobb gondjaik. Az, hogy milyen mértékben valósulnak meg terveik, el­képzeléseik, nemcsak rajtuk múlik, nemcsak tőlük függ. Ami az anyagi jövedelmüket illeti, mind az iparban, mind a me­zőgazdaságban kedvezően alakult az elmúlt évek során. A párt és kormány határozata alapján egy sor-olyan intéz­kedés valósult meg a munkások jövedelmének fokozott nö­velésére, amelyek rendes megélhetési lehetőséget biztosíta­nak valamennyi fiatal szakmunkás számára is. Nagyobb a lehetőség arra is, hogy a differenciáltság elvének helyes alkalmazásával anyagilag is megbecsülést kapjon a jó szak­munkás, növelve egyéni boldogulását. A megfelelő bérbesorolás, a végzett munka minősége szerinti javadalmazás azonban még nem minden. Többre van szükség ahhoz, hogy az üzemekhez került szakmunkasok valóban jól érezzék magukat és hosszú távra odakötöd jenek. Nagyon sok múlik azon, hogy az üzemekbe kerülő fiatal szakmunkásokat hogyan fogadják. Ezek a fiatalok nem vár­nak valamiféle különleges megkülönböztetést, erre nincs is szükség egyetlen munkahelyen sem. Azt viszont igénylik — különösen a kezdeti időben —, hogy a tapasztalt munkások megismertessék velük a szakmai fogásokat, átadják gyakor­lati tapasztalataikat. Az első „igazi” munkanap okozta bi­zonytalanság leküzdését segítik a régóta ott dolgozók, meg­értést, türelmet tanúsítanak az újakkal szemben. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az első fogadtatás kihatással lehet a kezdő fiatalok egész életútjára. Jó, ha erre is gondol a művezető, az üzemágvezető, aki az első önálló munkával bízza meg őket. A fiatal szakmunkások beilleszkedésénél fontos feladat, hárul az ifjúsági és a társadalmi szervezetekre. Az üzemi, munkahelyi KISZ-szervezetek szervezzék meg segítésüket, vonják be őket az alapszervezet feladatainak végrehajtásába. Fokozatosan ismertessék meg velük a már kialakult szoká­sokat, vezessék be őket a munkáséletbe. A felnőtt társadalomba való beilleszkedésnek azonban ez csupán az egyik oldala. A szakmunkás-bizonyitványt szerzett fiatalnak sem lehet elfeledni, hogy az a szaktudás, amelyet az iskolán kapott, ma még jó, de néhány év után már kevés lesz. A modern technika alkalmazása és széles körű elterje­dése mind az iparban, mind a mezőgazdaságban szükség­szerűen megköveteli a továbbképzést, az új ismeretek elsajá­títását Ezeknek az új ismereteknek a megszerzését viszont csak állandó tanulással és továbbképzéssel lehet biztosítani. A továbbtanulás nemcsak a szervezett formákon, hanem önképzésben is megvalósulhat Az üzemeknél létesített mű­szaki könyvtárak, klub-foglalkozások megfelelő segítséget nyújtanak minden fiatal szakmunkás számára, hogy állan­dóan bővítse ismereteit, helyt állhasson a növekvő követel­mények közepette. pályakezdő fiatalok megfelelő fogadtatása nem kerül anyagi áldozatba. Mindössze arról van szó, hogy olyan emberi körülményeket kell teremteni, amelyek ked­vezően befolyásolják a munkáséletbe induló fiatalok első lépéseit. Az idősebbeknek könnyebb a bizonyítás és ezt meg is teszik, de adjuk meg a fiataloknak, hogy ők is bizonyít­sanak tudásukból éppúgy, mint emberi tulajdonságaikból. Végső soron mégiscsak olyanokká fognak válni, amilye­nekké mi formáljuk őket v. M. A A szervezés a vezetés feladata és része Az 1972. évi állami költ­ségvetés előii'ányzatainak teljesítésével kapcsolatban a pénzügyi tárca vezetője szá­mot adott az országgyűlés és a széles közvélemény előtt az államháztartás helyzetéről, összességében megállapítot­ta, hogy arányosábban, terv­szerűbben fejlődött a nép­gazdaság, a pénzügyi egyen­súlyt erősítő intézkedések eredményesek voltak; ered­ményesebben gazdálkodtak a vállalatok. A pénzügyminiszter azon­ban felhívta a figyelmet ar­ra is, hogy a vállalatok be­fizetései elmaradtak a ter­vezettől — mintegy ötmilli- árddal —, ami azzal függ össze, hogy nem eléggé gyors a termékszerkezet korszerű­sítése, a munka- és üzem- szervezés kibontakozása, és sok a tennivaló a beruházá­sok előkészítésében is. Néhány helyen még holtponton A vállalati munka- és üzemszervezést illetően a költségvetési expozé némi előrehaladásról számolt be, de egyúttal azt is megállapí­totta, hogy számos vállalat mindmáig csak az előkészí­tésnél tart, néhány pedig in­kább csak formálisan látott hozzá. Afféle holtponton van­nak, amely nem áll egyéb­ből, mint meddő tanácsko­zásokból á* az általános szempontok megfogalmazásá­ból. Sok helyütt csak addig jutottak, hogy létrehozták, vagy bővítették a szervező részleget, ami konkrét fel­adatok híján egyelőre csak többletterhet okoz. A mun­ka- és üzemszervezés — hangsúlyozta a pénzügymi­niszter — nem külön appa­rátus, hanem a vállalati ve­zetés feladata és része. A gyakorlat Az MSZMP KB 1971. de­cemberi határozata felhívta a figyelmet a szervezés fej­lesztésének jelentőségére és kijelölte a legfontosabb te­endőket. A vezetők ismerik és elismerik a szervezés alapvető szerepét. A vezetői tevékenységnek mindig alap­vető része volt a szervezés, és a szervezés fejlesztésére vonatkozó párt- és kormány- határozatok sehol sem voltak meglepőek. A gyakorlatban ez mégsem egyértelműen je­lentkezik. A szervezés alap­vető szerepének elismerésé­ből következne, hogy a ve­zető maga is intenzíven fog­lalkozik az üzem- és munka- szervez,és legfontosabb kér­déseivel, jártas e kérdések­ben, elvárja és számonkéri ezt az alsóbb szintű veze­tőktől is. Kézenfekvő a kérdés: mi­lyen legyen a munkameg­osztás a vezető, valamint a szervezés funkciójának ellá­tásában részt vevő szerve­zési apparátus között? Munkamegosztás Abból a körülményből, hogy a szervezés a vezetés egyik alapvető funkciója, kö­vetkezik: minden szervezeti egység szervezettségéért an­nak vezetője felelős. Termé­szetesen szervezési apparátus létesitésének szükségessége csak bizonyos vezetői szint­től felfelé vehető számításba. Ahol önálló szervezési rész­leg áll a vezető rendelkezé­sére, a vezető feladata a szervezési cél meghatározása. Ha a szervezési cél megva­lósítása más, külső vagy bel­ső munkatársak bevonását is megkívánja, e megbízások kiadása szintén a vezető fel­adata. A szervezőknek a célok is­meretében több alternatívás javaslatot kell késziteni, majd a vezető kötelessége dönteni és a végrehajtással kapcsolatos intézkedéseket kiadni. A döntést követően a szervezési szakembereknek sokoldalúan kell közremű­ködni a vezető intézkedései­nek végrehajtásában és az űj eljárások betanításában. A szervezőienek ezen túl­menően az esetleges akadá­lyokat is figyelni és jelen­teni kell. Tehát ne a célt meghatá­rozó, döntést hozó, utasítá­sokat kiadó üzem- és mun­kaszervezési részleg működ­jön. Társadalmi szervezetek közreműködése Hol a szervezők feladata a vállalati, illetve a gyári szervezeten belül? A sok műszaki és terme­lési jellegű szervezési fel­adaton kívül számottevő gaz­dasági és ügyviteli problé­mák is megoldásra várnak. A szakemberek egyöntetű véleménye, hogy a műszaki és a gazdasági-szervezési fel­adatok elkülönítése egymás­tól napjaink szervezési gya­korlatainak talán a legna­gyobb fogyatékossága. Jó megoldásnak találják, ha a szervezési osztály a vállalat igazgatójához tarto­zik, aki a feladatokat he­lyetteseivel, a párt- és tö­megszervezeti szervek képvi­selőivel megbeszélve és ösz- szehangoltan határozza meg. így biztosított a műszaki és gazdasági kérdések egyensú­lya. így biztosítható a rend­szerszemlélet, a belső tarta­lékok, a kihasználatlan kapa­citások fokozottabb haszno­sítása. Eliteséi el, méitésse! Mm táüpfc a Mezőin aÉtsápk közölt pzikottik

Next

/
Thumbnails
Contents