Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-12 / 188. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4, 1973. aog. T2U roaámap Kitekintés szomszédainkra Tizenöt köztársaság tizenhat filmje Valamennyi saság elhozta filmjeit. A ii- zenöt köztársaság tizenhat filmje kaleidoszkópszerűen mutatta meg, mi foglalkoztatja a köztársaságok filmművészeit, s hogyan kívánják mondandójukat közre adni. ' Elsőként egy belorusz filmet -láttunk: Utca, vég nélkül. Rendezője Igor Dobrolju- bov. Mai témájú történet, amelyben egy fiatal lány apjának nyomait keresi, aki egy új város építkezésénél halt meg. Ma már a város hőse, utcát neveztek el róla, s míg keresi apja emlékeit, sokszínűén bontakozik ki az új belorusz város élete. Érdekessége a filmnek, hogy jóformán nincs is műtermi felvétele, valamennyi natúr környezetben készült, szép képek, jól szerkesztett, komponált részek, bájos fő. szereplő jellemzik, de valami túlzott ünnepélyesség is uralja. Kedves. kellemes, hangulatos a Visszavárunk, fiú című üzbég film, Rabil Batirov rendezése. Mai témájú történet, amelynek ifjú hőse levetkőzi ugyan sok rossz tulajdonságát, de nem lesz belőle mintaember, nem lesz kiváló dolgozó, a negatív hős is az idősebb korosztályból kerül ki, s a fiú életében adódó sok-sok gondot a katonai bevonulás oldja meg. Modern hangvételű munka, az új Taskent életigenlő utcaképei, a korszerű fogalmazások jellemzőek rá. A grúzok Tengiz Abuladze rendező Kedvesem nyaklánca című filmjét hozták. Sok derűs motívummal, népmeséi epizóddal átszőtt történet egy kétbalkezes legény kalandjairól, aki végül is sok-sok hányattatás után elnyeri egy szép lány kezét. Néhány nagyon szellemes epizódja sokáig emlékezetes marad, egészében kellemes film. Borisz Kinyagarov rendezte a tadzsik filmet. A címe: Rúsztam és Szukráb. Nagy tömegeket mozgató történelmi dráma, óriási csatajelenetek, páros viadalok, árulás, ármány, sok-sok öldöklés. Valamikor, századokkal előbb játszódik a szamarkandi emírek uralma idején. A látványosság ellenére kicsit unalmas, érdektelen film. A kazahsztániak Szultán Hod- zsikov kétrészes munkájával, a Selyem lány című filmmel szerepeltek. Régmúlt, ötszáz év előtti időket felelevenítő, látványos film a nomádéletről, törzsi ellentétekről, háborúkról. Sok párviadal, szép tájképek, de tele a film szokványokkal, elavult színészvezetéssel. Gerkus Mantas a címe a litvánok ugyancsak kétrészes filmjének, amelyet M. Gedris rendezett. Tizenharmadik századi történelmi film, pogányok és keresztények harca Litvániában. nagy csatajelene, lek, párviadalok, kivégzések. Érdektelen történet így, jobban kellene hozzá ismerni a litván múltat, mai történet az észt Kálié Kijsk már említett, Partra szállni című filmje. A partraszállás itt nem katonai fogalmat jelöl, bár hajóról esik szó benne, egy kereskedelmi hajó tisztjének hazatéréséről. Mai történet, sok indokolatlan „lelkizéssel”, mert a hazatérő tengerésztiszt felesége el akar, de nem tud elszakadni férjétől. Sok-sok nyugati utánérzés, szokvány jellemzi a filmet. Nem eléggé motivált a feleség lelkiválsága, elég sok benne a rendezői manír, hamar elfelejtjük, mégis figyelmet érdemel, mert ha nem is tökéletes megközelítésben, de egy égető, mai problémát dolgoz fel: a hónapokig távollevő tengeré, szék feleségeinek élete minden hajósnépnél gond. Nagyon kellemesen lepett meg egy türkmén film. A rendezője Kajakula Narliev. A címét úgy lehetne lefordítani, hogy Törvény szerinti lányom, vagy: Menyem. Távoli türkmén sivatag a színhely,’a jurtában fiatal hadiözvegy lakik az apósával. Nyomorúságos, eseményleien életükben az is esemény, ha egy bárány születik. Rokonok költöznek a közeibe, azoknál kisbaba születik, s a fiatal özvegy a gyerek mellett új életre talál. Jó fényképezés jellemzi, szó szinte alig hallatszik benne (a japán Kopár szigetet juttatja eszünkbe), bár közép-európai embernek szokatlan a téma, de a szovjet élet egy sajátos színfoltját mutatja fel. Rend. kívül szellemes, friss mai történet Edmond Keosajan örmény rendező Férfiak című munkája. Négy ragyogó komikus színésszel egy gyáva taxisofőr udvarlását mutatja be. Remek humor, kitűnő vágások, folyamatos derű. Krdckes A7 iikr/ínnk Nikolai l\L UfUrfUUH Masenko Politikai biztosok című filmjét hozták. 1921-ben játszódik, a politikai biztosok életét. küzdelmeit, önvívódásait mutatja be a kezdet éveiben. Hősei valóságos személyek voltak, egy még él is közülük. Túl sok a filmben a dialógus, a politikai biztosi hivatás párbeszédekben történő megfogalmazása. A lettek Szergej Tarasov Peters című filmjét hozták. 1917 nyarát idézi a film. a bolsevik biztonsági szervek harcát az ellenforradalmi erőkkel. Dzserdzsinszkij mellett nagy szerepet játszott ebben az időben Peters, a rigai forradalmár. ö áll a film tengelyében. Megoldásaiban eléggé szokványosán hozza az egyébként jól ismert történelmi mozzanatokat. Az utolsó hegyszoros a címe az azerbajdzsánok filmjének. Kamii Rusztanbekov rendezte. 1930-ban játszódik a távo. li Azerbajdzsán sziklái között, amikor egy kulák „hadat üzen” a szovjet hatalomnak. Foglyul ejti a helyi párttitkárt, s a kommunisták nem fegyverrel, hanem meggyőző szóval szeretnék megnyerni. Erénye a filmnek, hogy általában mellőzi a szokványokat, a meggyőző szó politikáját helyezi előtérbe. A kirgizek Bolot Samenev Isszík-Kul vörös virágai című filmjét hozták. Az 1920-as évek elején játszódik, s benne a bolsevik hatalom térhódítása és megszilárdítása egybekapcsolódík egy ópiumcsempész-banda izgalmas felszámolásával. Sok-sok lovasvágta, viadal, gyújtogatás, zord, félelmetes hegyek és nagyon sok halál. Kicsit ivestern-ízű. Moldova tianu Vándormuzsikusok című kétrészes munkája képviselte. Nyúlós cigány-romantikus történet, jó román muzsikával, kusza szerkezettel. Fárasztó a tempója, hosz- szan elnyúló. (Csak zárójelben érdemes megjegyezni, hogy az Akácos út kezdetű magyar műdal is szerepel benne — a múlt század első felében!) Még két filmről kell számot adni. Az egyik a grúzok Amikor a mandulafa virágzik című műve, Lana Gogoberidze alkotása. Mai fiatalok vidám életébe becsap a tragédia, a halál. A jó módú, befolyásos ember elkényesztetett fia megját- sza a cinikust, megbántja szerelmesét, egy barátját autóval viszi, karambolozik, s a barát meghal. A befolyásos apa mindenkit rá akar venni, hogy vallja: a halott vezette a kocsit. Bírálja a film a szülőket, egyébként érdekes, sok értékkel jeles alkotás. Különösen megragadok az egészen fiatal szereplők. Végül meg kell említeni az oroszok filmjét, amely a LENFILM-stúdióban készült és Cannes-ban is nagy figyelmet keltett. A rendezője Hja Averbah. A címe Monológ. Mai történet egy megbecsült tudósról és családjáról, lányáról és unokájáról, arról, hogy az élet összetett és a dicsőség teljében álló ember is lehet magányos, s a sok elismerés nem ellensúlyozhatja az elrontott életet. Kitűnő benne a színészi játék is. Benedek Miklós (Folytatjuk) MÉSZÉGETŐ Czinke Ferenc munkája A színészotthonban történt Egy napon Louis Jouvelt ellátogatott egy Párizs környéki szmészotthonba, ahol találkozott régi kollegájával. Éppen ebédidőben érkezett. — Milyen a koszt? — kérdezte. — Nincs okom panaszra — válaszolt az idős színész csak éppen ma nem megy simán a dolog. Látod? Egy szelet sültet kaptam, holott eddig minden nap két szelet hús volt a tányéromon. Nem szép dolog, hogy így bánnak egy öreg emberrel! — Hogyan történhetett meg ez? — kérdezte Jouvet a színészotthon gondnokát. — A szakács bűne -r- mondta zavartan a gondnok —, elfelejtette kettőbe vágni a hússzeletet. Itt vannak körülöttünk Szeptembertől iskolások A kisebbek felnéznek rájuk. S némi tisztelettel mutogatnak feléjük: — Iskolások... Ök pedig aligha titkolják a „nagy csodát”: szeptemberben már nem az óvoda parkettáját koptatják, hanem az iskola padlózatát. Végtére is — már beiratkoztak az első osztályba. Azért jó volt az ovi Attila — naphosszat ott rohangál a ház körül a gyerekekkel a Győri kapui lakótelepen — valóságos kis kirakodó vásárt rendezett a járdán. A szép, barna táskából egymás után kerülnek ki az iskolás élet kellékei, a ceruzák — persze színes ceruzái is vannak már —, a radírgumi, a vastag kartonlapok, a tolltartó — ez is szép színes, vidám — no és a füzetcsomag. — Ezt nem bontom ki, mert anya észreveszi... Kelletlen zavarral hárítja el a maszatos kezeket, amelyek már nyúlnának is a nylonba csomagolt füzetekért. Szó. mi szó, Attila engedély nélkül rendezte a bemutatót. Két focimeccs között, amelyet társaival harcolt végig. Igaz, először csak a lépcsőházi srácoknak akart dicsekedni, de csakhamar szoros gyűrű vette körül. — Nekem is vesz az anyukám A göndör hajú kislány alig látszik ki a földből, valósággal eltűnik az egyre növekvő gyerek-gyűrűben. — Nem is igaz, te még óvodás vagy! Csattan a válasz, s a kislány sírva fakad... És hirtelen csend lesz a csoportban. — De igenis vesz — hüp- pögi a kislány. — Lacinak is vett, tudod, ő is megy iskolába. Én meg óvodába, igenis, tudod ... Dörzsöli a szemét, s a szétíolyó könnyek bemasza- tolják napbarnított arcát. Attila hirtelen megenyhül. — No, ne bőgj! Azért jó volt az ovi is ... Csak én már nagy lettem ... Az egyik bámészkodó gyerek vet véget a jelenetnek. — No, indulás fiúk! És a gyerekek mér kergetik is a labdát. Csak Attila lopta még vissza nagy titokban nimbuszát, az iskolatáskát. Táskanézőben — Kérem szépen, anyukám! Nagy masnis kislány hajtogatja a mondatot, s egyre sírósabbá válik a hangja. — Azt szeretném! Komoly, nagyoknak való táskát mutogat Kati — mert később kiderült, hogy így hívják. — Áginak is olyan van ... Anyuka erre már nem győzi tovább: — De hát azt te el sem bírok! Ki hallott már ilyet! Ági már nagy iskolás ... — De én is nagy iskolás leszek! Az eladók nevetnek. Mert az áhított szép barna bőrtáskát valóban aligha bírná el a csöpp kislány. De ő nem tágít... — Kérem szépen, anyukám! Kérem szépen, anyukám! — makacsul ismételgeti, de közben lopva már pislog a marha által kiválasztott táska felé. — Látod, ezt a hátadra is akaszthatod, a kezedben is foghatod... Mutogat a mama, magyaráz. Kati végül is megadja magát. — A kedvedért. De akkor két színes ceruzát kérek... Hiába. Valamit, valamiért. Ámbár meg vagyok róla győződve, hogy odahaza — a babázó társnőknek — már egy szóval sem említi, hogy a táskát a mama választotta. Terefere a pádon — Persze! — Tényleg tudsz írni? — Mondtam már, vagy nem?!... Juditka még toppant is a lábával — a nyomaték kedvéért. De azután ő is csak feltelepszik a padra. s ütemesen lóbálja barna, szandálba bújtatott lábait a többiekkel. De a barátnők — úgy verődnek össze esténként a homokozó körül — csak nem hagyják annyiban. — Nem is igaz, mert még nem jársz iskolába! — Nem jelent semmit. Attól még tudhatok. Az anyukám is megmondhatja. No, akarjátok!... Hirtelen mozdulattal felpattant a pádról, de azután csak visszatelepszik a többiek közé. — Majd ha hazajön, kihívom ... De egyébként is megyek iskolába. Majd meglátjátok. — Csak ne örülj annyira... Ott azután nincs játék, ülni kell a padban. Nekem élhi- hetitek. A kislány komolykódóan magyaráz. — És nem szabad felugrálni, csak ha a tanító néni felszólít. És fel kell nyújtani a kezedet, mert beírnak, ha sokat beszélsz... Judit egy pillanatra meg- szeppenten hallgat. Nem csoda, hiszen ha kint van a gyerekekkel, állandóan hallatja a hangját. — És verekedni sem szabad. meg szaladgálni se!... — Hát?!... — Ez meg miféle válasz! Hogy beszélsz! És a lábadat se lógasd. Ülj rendesem ... Afféle tanítónénis „pózban” veszi át a dirigálást a már iskolás barátnő. Jutkának kikerekedik a szeme. Egy pillanatra benne akad a szó. — Nem is igaz — talál végre magára. — Az anyukám azt mondta, hogy jó lesz az iskolában. És nekem nem is írnak be az ellenőrzőmbe. Mert én jó leszek. És azért is tudok írni... Meg számolni is. Nem hiszed? Egy, kettő, három ... S már fut a pádtól, egyenesen a homokozóba. — Nézzétek. így kell süteményt csinálni. S a kicsik bámulva figyelik az egymás mellé felsorakozó homoksüteményeket ... Csutorát Annamária i A soknemzetiségű szovjet fim (III.)
