Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-07 / 183. szám
1973. aug. 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Skanzenbe kerül az öreg gőzgép Állnak a gabonasiló falai Utolsó szakaszához érkezett a durvahengermű korszerűsítése Úzdon Az Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerművének villamosítása mintegy két évvel ezelőtt kezdődött meg* s a munka most érkezett el az utoisó. egyben legjelentősebb, leglátványosabb szakaszához. A hengermű villamosítása lényegében azt jelenti, hogy az öreg, gőzmeghajtású gépeket nagyobb teljesítményű és gazdaságosabban termelő villanymotorokkal látják el. Tegnap, hétfőn reggel háromnegyed 6 órakor rövid ünnepi aktussal búcsúztak el a hengerészek az üzem legrégibb, legnagyobb monstrumától. a blokksori gőzgéptől. Miután az éjszakás műszak lehengerelte az utolsó öntecset, végérvényesen leállt a csaknem 80 éves gőzgép, amely egy emberöltőn át mozgásba hozta a durvahengermű legnagyobb átmérőjű. blokksori hengereit. Az utolsó öntecs lehengerlése után Méhész Dezső, a gyár részlegvezető főmérnöke ismertette a gyártörténeti skanzenbe kerülő monstrum érdemeit és a hamarosan befejeződő korszerűsítés gazdasági jelentőségét. A blokksori gőzgép az elmúlt század végén. 1895-ben kezdte meg a termelést, s tegnapig összesen 26 millió 800 ezer tonna öntecset hengereltek meg hajtóerővel. Érdekes adat, hogy ebből mintegy 18 ezer tonnát az elmúlt 28 évben, a felszabadulás után gyártottak. A gőzgép teljesítménye 4100 lóerő volt, az évi gőzfogyasztás 220 ezer tonna. Ez a hatalmas gőzmennyiség évente 44 millió kilowattóra villamos energia előállítására lett volna elegendő. A gőzgép helyébe lépő, villamos meghajtású motorral a hengerelés gazdaságossága rendkívüli módon megnövekszik. A termelési kapacitás növekedése lehetővé teszi az évi egymillió tonna öntecs hengerelését. Ugyanakkor az energiában és a munkában, a termelési költségekben évente mintegy 22 millió forint megtakarítással lehet számolni. Az új villamos meghajtású motor üzembe helyezése 60— 65 napot vesz igénybe. Addig sem szünetel a termelés, a blokksori gőzgépet ideiglenesen a bugasori motor helyettesíti. Augusztus 27-én kezdődik a durvahengermű évi főjavítása, s azt követően, október első napjaiban már a villanymotor forgatja a blokksort hengereket. Tegnap, a délelőtti órákban a szerelők megkezdték az öreg gőzgép bontását. Koncsolásmentesen szerelik szét, mert eredeti formájában állítják ki a gyártörténeti skanzenben. (í. i.) Aratás az Eresztvényben (Egy kombá/nos monológgá} Marczin Illek, koinbájnos Daczó József felvétele — Jó napot, jó napokat kívánok! Csak a karomat nyújtom, mert látják, milyen olajos-maszatos a kezem, a tenyerem. Marczin Elek vagyok. a felsögagyi Virágzó Tsz traktorosa, no. d" ilyenkor természetesen kombáj- nos. Már vagy tíz esztendeje minden nyáron aratok, mert hogy egyébként gépkocsivezető a foglalkozásom. Most bent voltam a községben, tankolni. meg javítottunk is valamit az öreg masinán. Mert hát öreg jószág ez. az. eszká- negycs. Három van nekünk ebből a gépből, de most az egyik áll. mert főtengely-törése van. Ez a dombos, dü- lős terep meg egyébként is egyenesen eszi a gépet. Így hát itt, Eresztvényben most csak ketten dolgozunk a társammal ebben a két tagból álló, hatvan holdas búzatáblában. — Hogy miért nem hozzák ki utánunk az üzemanyagot? Ezt, kérem, nem tudóm. Pedig talán megérné, mert oda- vissza meg kell tenni vagy öt kilométert ezzel a beliemét masinával. És bizony, ez időbe telik, ha csak húsz kilométeres óránkénti sebességgel tudunk cammogni. Ez az idő az aratásból esik ki. Most is. mikor már láttam, hogy fogytán a tankban a gázolaj, elindultam befelé. Száznyolcvan liter gázolaj fér a kombájn tankjába. Ezért kellett bemennem. Ez a mennyiség ritkán megy el egy nap, de van, amikor teljesen elfogy. Ez elsősorban a tereptől függ. — Hát itt elég nehéz a kombájnokkal forgolódni. Nagyon dombos a terep. Szokni kell. meg érteni kell itt a munkát. Emlékszem, valamelyik nyáron alföldi kombáj- nosok is dolgoztak errefelé, de nagyon csóválták a fejüket, amikor meglátták a dombra futó búzatáblákat. És bár nagyon óvatosak voltak, mégis megtörtént, hogy visz- szacsúsztak a dűlős terepen. Szerencsére baj nem történt. Tudni kell, hogy menjen neki az ember a dombhátnak. Sokszor nekem is az az érzésem, hogy már dűl a gép. De aztán kiderül, hogy — szerencsére — nem igaz. Csak én érzem így. Különösen amott, szemben, a másik oldalon nehéz a terep. A cse- nyétei út mentén és az Élesekben. De nem hagyunk egy szál gabonát sem lábon. Mindent levágunk. — Nemsokára megjön a szemszállító jármű. Akkor tartjuk az ebédidőt is. Mert a kislányom azzal a kocsival hozza el otthonról az ebédet. Ha meg nem, hát táskából ebédelünk. Hogy a téesz? Ugyan már! Látom én is a tévében, hogy más-- gazdaságokban kiszállítják a' kombájnosoknak a másfél adagos ebéd-porciót. De még a szódavizet is. Itt még egyszerű vízről sem gondoskodnak számunkra. Pedig, ha jól meggondolom, nem is vízről, hanem a kenyerünkről van szó! — Én nem tudom, hogy más gazdaságokban miből telik arra, hogy a koihbájno- sokról úgy tudnak gondoskodni. Lehet, hogy csak a mi vidékünkön nem jár az aratóknak az a megbecsülés, amelyet az egész országban megkapnak anélkül, hogy kérnének, és anélkül, hogy különösebben megköszönnék. Azt hiszem, ez nem elsősorban pénzkérdés. Ha az Alföldön, a sík vidéken megbecsülik a kombájnosokat, akkor itt, a hegyek, dombok között még jobban meg kellene. öreg gépekkel dolgozunk, nehéz, veszélyes terepen. És itt is tizennégy óra a napi munkaidő. De még vizet sem... No, de hát a kenyeret meg kell teremteni. És mi egy szál gabonát sem hagyunk ott. Ezt a pár hetet így is kibírja az ember, ha traktoros és már hozzászokott. Oravec János Taíiácskezás a munkák teljes befejezéséről A gabona minőségi megóvásának legfontosabb feltétele a korszerű tárolás. A pillanatnyilag meglevő gabonatárolók kapacitása viszont kicsi, Borsod , megyében is több ezer vagonnyi termést kénytelen a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat ideiglenes helyeken tárolni. A mezőgazdasági nagyüzemek és a megye közvéleménye nagy lelkesedéssel fogadta a hírt 1971-ben, hogy kétezer vagon termény tárolására alkalmas vasbetonsiló épül Miskolcon. A kivitelezést a Borsodi Állami Építőipart Vállalat vállalta. A siló alapjait ugyanabban az évben le is rakták. Ekkor azonban különböző nehézségek, — így az István-malmi tűz — késedelmet idéztek elő. Az építkezés leglátványosabb szakaszához az idén érkeztek el a szakemberek. Az utcai járókelők szeme láttára épült a torony. A korszerű. csúszózsaluzású technológiával épült torony augusztus 2-ra elérte végleges magasságát, az 50 métert, ötezer mázsa vasat és 5 ezer ötszáz köbméter betont^ építettek bele. Műszakonként 90 ember dolgozott a toronyépítésnél. Tegnap, hétfőn tanácskoztak a beruházó — a megyei Gabonafclvásárló Vállalat. — és kivitelező — a BÁÉV — vezetői. Szabó József, a Gabonafelvásárló Vállalat igazgatója köszönetét mondott áz építőknek a gyors, pontos munkáért, és kérte, hogy a technológiai szerelés időszakában is hasonló ambícióval vegyenek részt e fontos beruházás építésében. A megbeszélésen jó néhány kiváló teljesítményt nyújtó szocialista brigád neve hangzott el. Így a BÁÉV négy brigádja, a Mondok István vezette kubikos-, a Jánosi Albert, vezette ács-, valamint a Simkó László és a. Narty Béla vezetése alatt dolgozó kőmüvesbrigádok érdemelnek elismerést. Dicséret, illeti továbbá az Alföldi Közmű- és Mélyépítő Vállalat brigádját, amelyet Mécséi Bertalan vezet, és a Kohászati Gyárépítő Vállalat Adorján József vezette kubikos- és Terhes József vezette kőművesbrigádot. A beruházó és építő vállalat vezetői köszönetét mondtak Bodó József építésvezetőnek, aki kitűnő szervező munkával, nagy szaktudással irányította a munkákat. A vasbetonsiló építésének következő fázisa a technológiai szerelés. Előreláthatólag a Bátaszéki Lakáskarbantartó Vállalat kapja meg ezt a nagyon fontos feladatot, • mivel dolgozóinak van már gyakorlata az ilyen munkákban. A cél az, hogy a szerelési és az építési munkák azonos időpontban fejeződjenek be. Viliére Géza, a Borsodi Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója javasolta, hogy az érdekelt vállalatok kössenek szocialista együttműködési szerződést. Készítsenek „hálótervet", amelv- ben a legkisebb munkákat is konkretizálják. A munkák pontos összehangolásán múlik. hogy a jövő nyári aratásra elkészül-e a gabona- siló. A BÁÉV eddigi munkája, a vállalatvezetők további elképzelései reményt keltőek. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál tegnap tartott tanácskozáson elmondták, hogy a terveknek megfelelően haladnak a' leégett István-malmot pótló új malom építésének előkészületei. A malomnak a tervek szerint 1976-ban üzemelnie kell. Bejelentették továbbá, hogy egy újabb. 1000 vago- nos vasbeton gabonasiló építését tervezik Borsod megyében. Egyelőre azt vizsgálják. hogy az építési feltételek a tervezett helyen. Encsen mennyiben felelnek meg a követelményeknek. U Gy. Több millió forintos költséggel Felújítják a TVK munkásszállóit A TVK tulajdonában levő munkásszállások állapota, fel_ szereltsége az utóbbi néhány évben sok kívánnivalót hagyott maga után. Persze, az is az igazsághoz tartozik, hogy ebben részben objektív körülmények is közrejátszottak. Az a két épület ugyanis, amelyet a TVK a gyárindítástól kezdve munkásszállásnak használ, eredetileg nem ilyen célra épült. Mindkét szálló tulajdonképpen lakóházban kapott helyet, s ez azt jelentette, hogy nem nyílt túlságosan nagy lehetőség az épület belső átalakítására. Azonban nem is annyira e?. volt az alapvető probléma, hanem inkább az. hogy éveken keresztül egészen minimális összeget fordítottak a meglevő munkásszállás korszerűsítésére. Mostantól kezdve alapvetően megváltozik a helyzet. Mint megtudtuk, a 146. számú munkásszállót — amely több mint 60 lakást foglal magában — a TVK igazgatóságának döntése alapján teljesen felújítják, a mellette levő 145-ös épületből pedig az egyik új, házgyári termékből összeszerelt, több szintes épületbe költöztetik át a lakókat. — Igen nagy összeget fordítunk a vállalati munkásszállások korszerűsítésére — mondta ezzel kapcsolatban Retzler János, a kombinát gazdasági osztályának vezetője. — Többek között megkezdtük a városban levő 145. sz. munkásszálló teljes rekonstrukcióját. amelyet fokozatosan készítünk el. Kicseréljük az egész parkettát, felújítjuk az épület víz- és villanyhálózatát, hogy csak a legfontosabb munkákat említsem. Aki ezután megtekinti az épületet, ra sem ismer majd a régi munkásszállóra. Általában két- c.s négys/emél.ves szobákat alakítunk ki. Korábban bizony előfordult, hogy egy-egy helyiségbe 7—8. sőt. 10 dolgozó zsúfolódott össze. Teljesen kicseréljük a berendezéseket is. vaságyak helyett heverökkel látjuk el a szobákat. Az épüietben, ahol a munkák befejezése után csaknem 300 vállalati dolgozó elhelyezésére nyílik lehetőség, két tévészobát, illetve társalgót is berendezünk. Minden szinten korszerű konyha-, illetve főzőhelyiség lesz. természetesen a mai 'igényeknek megfelelő berendezésekkel ellátva. A munkásszállók felújítására, illetve berendezések vásárlására több millió forintot költ a vállalat — mondotta végezetül Retzler János.
