Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-25 / 198. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4. 1973. aug. 25., szombat Jubileumi ünnepség a színházban (Folytatás az 1. oldalról) valamint a színház művészeti díjakkal kitüntetett tagjai, és ugyancsak az elnökségben volt dr. Simó Jenő, a művelődésügyi miniszter helyettese, az ünnepi társulati ülés szónoka. Sallós Gábor, a színház igazgatója köszöntötte az ünnepi társulati ülés részvevőit, vendégeit, majd azt a várost, Miskolcot. amely százötven évvel ezelőtt otthont adott a magyar színművészetnek. Kegyelettel emlékezett .meg az elmúlt százötven évben Miskolcon működött színművészekről, szólt a színház életének jelentős mozzanatairól, a magyar színművészet, a magyar dráma ápolásában végzett munkájáról. Elmondta, hogy a színház a magyar dráma ügyének támogatója kíván lenni továbbra is. Ezt a célt szolgálja többek között, hogy a jubileumi évad programját is a magyar drámatermésből állították össze. A színház iránti megbecsülést köszönte meg mindazoknak, akik a jubileummal kapcsolatban védnökséget vállaltak, s kérte mind a védnököket, mind pedig a színház minden barátját, hogy továbbra is támogassa a Miskolci Nemzeti Színház munkáját. Az elnöki megnyitó után Major Tamás lépett a közönség elé, és elmondta Petőfi Sándor Levél egy színész barátomhoz című költeményét, majd a miniszter- helyettes emelkedett szólásra. BEVEZETŐBEN dr. Simó Jenő arról beszélt, hogy a magyar színháztörténelem igen jelentős mozzanatára emlékezünk akkor, amikor a Miskolci Nemzeti Színház jubileumát ünnepeljük. 1823. augusztus 24-e rendkívül , nagy eseményt jelentett az elmúlt század első évtizedeinek színművészeti életében. Miskolc város kezdeményező szerepe a színházművészet támogatásában azóta is példamutatóan nagy tett volt. Elmondta a miniszterhelyettes, hogy amikor a százötven évre visszagondolunk, amikor a jubileumot ünnepeljük, azoknak emléke előtt - tisztelgünk, akik színművészetet teremtettek, \ s akik megadták a lehetőséget a magyar színházművészet kibontakozásához. Beszélt róla, hogy a reformkor igényelte és igenelte a művészeteket, és a XIX. század haladó társadalmi mozgalmai, valamint a színművészet kölcsönhatásban álltak egymással. Szólt a XVIII. század végi és XIX. század eleji magyarországi színházi állapotokról, a német színház kizárólagos uralmáról, Kelemen Lászlónak és társulatának ebben a közegben vívott küzdelmeiről. Itt kapcsolódott a magyar színház- művészetbe Miskolc. Miskolc, amely 1815-től otthont biztosított a Pestről elűzött magyar színészetnek, megadta a lehetőséget Benke József társulatának, benne Dé- rynének, hogy hivatását teljesítse, magyar nyelven szóljon a színpadról a közönséghez, egyengesse a magyar színművészet útját. Déryné többször is megemlékezik róla naplójában, milyen szeretettel fogadták őket Miskolcon. és Borsod megye már 1816-ban bejelentette szín- házépítési szándékát a helytartó tanácsnak. És 1823-ban megszületett a miskolci színház. A továbbiakban a miniszterhelyettes megemlékezett a színház életének legkiemelkedőbb állomásairól, az itt szerepelt nagy egyéniségekről, Déryné 1866-os jutalom- játékáról, amely országos ünnep volt, azokról a törekvésekről. amelyekkel a miskolci színház már hetven évvel ezelőtt el akarta juttatni a művészetet távolabbi településekre is, majd Pa- lágyi Lajos igazgatásáról és a színháznak a Tanácsköztársaság ideje alatti tevékenységéről. Szólt a két világháború közötti időszakról, amikor a miskolci színház rendkívül progresszív volt, s az adott társadalmi körülmények között, nagy nehézségek árán, de a két Sebestyén igazgatása alatt jól szolgálta feladatát. Sebestyén Mihály nemcsak műsorpolitikájával képviselte a haladó törekvéseket, hanem a diósgyőri vendég- szereplésekkel, a színház és a munkások kapcsolatának építésével is. Ezt az igazgatót az előretörő fasizmus sodorta el a színház éléről, majd később, 1943-ban Föl- dessy Géza tett még kísérleteket a haladóbb műsorpolitikára, de a háború aztán mindent elnyomott. A miniszterhelyettes szólt a felszabadulás után jelentősen megváltozott Miskolc városról, s arról, hogy a megváltozott városnak már másfajta színházat kellett csinálni. A munkásság birtokába vette a színházat, a munkásközönség töltötte és tölti meg a széksorokat. Szinte szimbolikusnak fogható fel, hogy az 1956 és 1959 közötti átépítés ideje alatt a vasgyár adott otthont a színháznak, mint hajdan, a XIX. század elején az otthontalan magyar színészeknek a Sötétkapu mellett a Csizmadia-szín. SZÍNHÁZMŰVÉSZETI életünk új, ígéretes szakasz küszöbéhez érkezett, mondta többek között -a miniszter- helyettes, majd az új magyar dráma ügyéről szólt, arról az új magyar drámáról, amely nem születhet meg színházak nélkül, és nem lehet a szocialista Magyarországon színház új magyar dráma nélkül. Kiemelte a miskolci színház jó törekvéseit, a jubileumi évad magyar drámát szolgáló műsorrendjét. Szólt a magyar színházi élet eredményeiről, sikereiről, nemzetközi elismeréséről, s arról, hogy a legalapvetőbb feladat a hazai közönség megnyerése,’ a hazai siker, mind több nézőnek a színházhoz kapcsolása. Hangsúlyozta, hogy Magyarországon a színház nem üzlet, hanem fontos kultúrpolitikai feladat, majd mai színházi életünk főbb gondjairól, s feladatairól, a vidéki színházak jó kezdeményezéseiről beszélt. Befejezésül a Miskolci Nemzeti Színháznak Miskolc város életében betöltött szerepéről és arról szólt, hogy. ez a jubileum hazánk egész kulturális életének jelentős eseménye. A Magyar Színházművészeti Szövetség nevében Kazimir Károly köszöntötte a jubiláló színházat, illetve társulatát. Röviden szólt a százötven év néhány tanulságáról, s mert korábban maga is működött Miskolcon — két évig volt a színház főrendezője — sok személyes élménnyel is gazdagította emlékező szavait. Kitüntetések átadására került sor ezt követően. Dr. Malonyai Dezső, a Művelődésügyi Minisztérium színházművészeti főosztályának vezetője a szocialista kultúráért kitüntető jelvényt adta át Arday Aladár személyzeti titkárnak. Kalmár Péter karmesternek, Ábrahám István, Márffy Vera, Kanalas László, Szili János színművészeknek és Kiss Mária énekkari felügyelőnek. A kiváló dolgozó jelvényt Homonnai Bálint asztalos-tárvezető és Pirk József zsinórmester kapta, miniszteri dicséretben pedig Meder Ivánná művészeti titkár, Csik Sári ügyelő, Lukács Rózsa és Hájer József énekkari tag, Juhász János főbútoros, Földházy János kárpitos és Dobóczky Mihály vasfüggöny-kezelő részesült: Vass Imre a színházban végzett szakszervezeti munkáért adta át a SZOT kitüntetéseit. A szakszervezeti munkáért kitüntetés arany fokozatát Fekete Alajos és Szili János, az ezüst fokozatot pedig Kanalas László és Kiss Mária kapta. Bárczi Béla tanácselnök bejelentette, hogy a város tanácsa Déryné- gyűrűt alapított, amelyet első alkalommal Csiszér András színművésznek ítéltek oda. Ugyancsak bejelentette, hogy Sebestyén Mihály nyugalmazott színigazgatót a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja címmel tüntették ki. A kitüntetések .átadása után a Lenin Kohászati Művek és ottani szocialista brigádok képviselői, valamint az ózdiak küldöttei ajándékokkal köszöntötték a jubiláns intézményt. Zárszavában Sallós Gábor igazgató egy - 1894-es miskolci színházi levelet ismertetett, amely a vidéki színészek sanyarú helyzetéről adott számot, és összevetette azt napjaink színházi lehetőségeivel, a színművészet társadalmi megbecsülésével. Megköszönte a miniszterhelyettes és «mások szavait, külön az üzemek képviselőinek jóleső gratulációját, majd az Internacionále hangjaival véget ért az ünnepi társulati ülés. DÉLUTÁN a színház igazgatója emlékplakettel és albummal jutalmazta meg a kitüntetetteket, valamint a színház további negyven tagját. öt órakor koszorúzást tartottak Déryné sírjánál a Szent Anna, Latabár Endre sírjánál az Avasi és Benke József sírjánál a Mindszenti temetőben, valamint a Déryné utcai emléktáblánál. Este fél hét órakor a MÁV-fúvós- zenekar Bencs Ferenc vezényletével térzenét adott a Déryné-parkban, majd ugyanott a színház és a tanács képviselői megkoszorúzták Déryné szobrát. Itt és a délutáni koszorúzásoknál is, a színház igazgatóságának és a társadalmi szerveknek képviselőin kívül üzenjek, szocialista brigádok küldöttei is részt vettek. A jubileumi ünnepnap az este hét órakor kezdődött díszbemuta. tóval ért véget. A nézőtéren virág fogadott minden nézőt, majd felgördült a függöny és Orosz György rendezésében bemutatták Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című színjátékát. Megkezdődött a 151. évad. A 443. tanév előtt Gondok, tervek Patakon A boldog vakációnak las- san-lassan vége: néhány nap még, és a kis- és nagydiákok lebarnulva, kipihenten kezdik ismét a tanulást. Erre készül Sárospatak is, amelynek neve iskolavárosként él a köztudatban. A régi, nagy hírű kollégium utóda, a Rákóczi Gimnázium fennállásának 443. tanévét kezdi szeptember 3-án. Az eddigi igazgató, Gergely Károly, aki húsz évig állt előbb a fiúkollégium, majd a gimnázium élén, szeptember 1-én nyugalomba vonul, s az illetékes hatóság Kádas Sándor volt tanítóképző intézeti tanárt nevezte ki a gimnázium új igazgatójává. Az iskola nehéz gondokkal ‘kezdi az új tanévet. Ugyanis két. éve folynak az öreg épületben a helyreállítási munkák, de sajnos, az építővállalat — ígérgetései ellenére — sem tudja tartani a határidőket. Pedig egyes épületrészek már olyan omla- tagolc, hogy egyenesen élet- veszélyesek lehetnek az ott megforduló látogatókra. A díszterem restaurálásával kezdték a munkát, de két év alatt még azzal sem készültek el. Sokkal jobb munkát végeztek a városi építőipari üzem dolgozói, akiknek munkája nyomán a Tanítóképző Intézet épülete valósággal megfiatalodva, megszépülve fogadhatja a 117. tanévre érkező hallgatókat. Egy új gyermek- intézménnyel, egy 100 személyes óvodával gazdagodott Sárospatak, amely a megyei tanácstól kapott összegből és a lakosság által felajánlott hozzájárulásból, 4 millió 700 ezer forintból épült, a József Attila utcában. A körzetesítés folytán évről évre nő a Sárospatakon tanuló általános iskolai diákok és szakmunkástanulók létszáma. Ezért szükségessé vált egy 200 személyes tanyai kollégium és egy hattantermes szakmunkásképző iskola építése. Megfelelő közművesítés után — egymás szomszédságában — már meg is kezdték a két fontos intézet építését, s a tervek szerint mind a kettő elkészül a következő évben. Művelődési ház és áfész Együttműködés Egerlövőn Egerlövőn alig több, mint kilencszáz ember él. Többnyire eljáró dolgozók. A fiatalok legnagyobb része az általános iskola elvégzése után a környező városokba jár dolgozni, tanulni. Az egerlövői művelődési házban mégsem csendesek az esték. Különösen az őszi, téli hónapokban járnak ide szívesen az egerlövőiek. Az öregek klubjában felolvasó esteket tartanak, társasjátékot játszanak. A fiatalok is ösz- szegyűlnek a hétvégeken vitatkozni, zenét hallgatni, televíziót nézni. A helyi tanács évi 14 ezer forinttal támogatja a művelődési házat. S hogy a szerény költségvetést megtoldják, a Mezőkövesdi körzeti Áfész a művelődési ház segítségére sietett. Együttműködési megállapodást írtak alá, amely szerint — erejükhöz mérten — kölcsönösen segítik egymást. Az áfész gyakran rendez a művelődési házban műsoros esteket, budapesti előadók fellépésével. A szervezésben a művelődési ház segít. Kirándulásokat is legtöbbször közösen szerveznek. Az egerlövőiek voltak a Budapesti Nemzetközi Vásáron, a debreceni virágkarneválon. A közeljövőben egy képző- művészeti kiállítást szeretnének közösen rendezni. KISLAKÁS- ÉS TARSASHAZÉPITÖK! OTP-hitelakcióban is azonnal szállítunk KOMFORT TÍPUSÚ, OLAJTÜZELÉSŰ, ÖNTÖTTVAS TAGOS, KOMPLETT KAZÁNOKAT automatikus olajégővel. MŰSZAKI ADATOK: Kazánteljesítmény Fűthető légköbméter Olajfogyasztás Huzatigény a füstcsonkon m. v. o Ara: KOMFORT 20-AS KOMFORT 40-ES 20 000 kcal/óra 40 000 kcal/óra 160—320 320—640 1,2—2,4 2,4—4,8 1,0—1,5 1,5—2 31 600 Ft 52 100 Ft Beszerezhetők a SZERELVÉNYÉRTÉKESÍTŐ VALLALAT SZERELVÉNYBOLTJAIBAN Budapesten: VI., Bajcsy-Zsilinszky út 31. Telefon: 120—775. VI., Liszt Ferenc tér 4. Telefon: 225-232. Vidéken: Csorna, Felszabadulás u. 8. Debrecen, Csapó u. 28—32. Kaposvár, Budai Nagy Antal utca 7. Miskolc, Búza tér 1.
