Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-23 / 196. szám

1973, aug, 23,, csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A megye egyik legnagyobb termelőszövetkezete, az 55112 hektáron gazdálkodó sáros­pataki Kossuth Tsz vezetősé­ge részközgyűlésen adott szá­mot a tagok közösségének az idei évből eltelt hét hónap eredményeiről. — Ez volt az első eszten­dő. amikor még foltos pusz­tulást nem tapasztaltunk a kalászos vetéseknél — jel­lemezte a minőségi fejlődést Karajz Miklós elnök. — Min­den négyzetméterről termést takarítottunk be az idén. Traktorosa ink megtanulta k igazán egyenes' sorba vetni. Sorhiba sehol nem csúfította a gabonatáblákat. S hogy az aprólékos gon­dok mellett kézzel fogható hasznot, hajt, erre ékes bi­zonyíték: a kló hektárnyi búzatermés értéke felülmúlta az eddigi legjobbnak emlege­tett 1969-es hozamot. Akkor 18 mázsa volt a holdanként! búzatermés, a mostani, szá­rított állapotban mért 36 mázsás hektáronkénti ter­més, holdra átszámítva 21 mázsás átlagnak felel meg. Belterses növényiéi illesztés Igen jónak számít a 240 hektár zabvetés 21 mázsás termésátlaga is. Elsőrendű abrak takarmány lesz ez a szövetkezet fő jövedelmét adó jöszágállománynak. Igen jó minőségű szálastakarmány a 387 hektárról már kétszer kaszált lucerna, s a 315 hek­tárról .szintén kétszer be­gyűjtött vöröshere szénája is. A belterjes jellegű növény- termésátlaga is. Elsőrendű, doskodóka,! igazolta a mosta­ni gazdasági év: a 29 holdon termesztett kömény 178 má­zsa magot adott. Ugyaner­ről a tábláról tavaly a fedő- növénynek vetett borsó is bőségesen fizetett. Ez a te­rület intenzív műveléssel már a hagyományos müve- lésátlagnak a kétszeresét hozta. Előtérben a minőség A szövetkezet állattenyész­tése időarányosan szintén többet adott a tervezettnél. Megkülönböztetett figyelmet es elismerést érdemel a sza r vasma rha-hízlalás ered - menye: itt az értékesített ál­latok átlagosnál jobb minő­sége növelte tetemesen a kö­zös gazdaság bevételét. Min­denképpen érdemes tehát a minőséggel jobban törődni valamennyi üzemágban. Ezt igazolja a pecsenyecsirke- nevclés ugyancsak növekvő értékesítési eredménye is. A szövetkezet nem fukar­kodik az állattenyésztés to­vábbfejlesztésére szolgáló be­ruházásokkal. Az idén , kor­szerűsíti a régi szarvasmar­ha-telepet, kiterjeszti a leg­gazdaságosabbnak bizonyult, szabad t artásos tenyésztési módszert. Ezenkívül tervezi a libanevelésben különösen jövedelmező — bár nagyon munkaigényes —> töméses hizlalást, hogy minél több kiváló minőségű libamájat adhassanak el, mert ez min­dig keresett árucikk a világ­piacon. a példamutatók megjuiaimazása A .szövetkezet a nyári mér­leg készülésénél jelentősége szerint számolt a háztáji gazdaságok hozamával is. A háztájiból 103 növendékbikát vett át hizlalásra, 60 üszőt továtobtenyésztésre a közös gazdaság. A tagok ezen fe­lül 337 háztáji hízott sertést értékesítettek a szövetkezet ré­vén. S különösen biztató, hogy az új árpolitika serken­tő halasa már szembetűnően jelentkezett a tehéntartás­ban. A tagok a háztájiból hét hónap alatt 94 674 liter 1ejet adtak el közellátási cé­lokra — már eddig többet, mint tavaly egész esztendő­ben. A nyári számadáskor meg­érdemelt kitüntetéseket, ju­talmakat kaptak a munká­ban leginkább példamutatók, közülük 21-en nyerték el a Kiváló szövetkezeti dolgozo címet. Az aratási eredményekért elsősorban elismerésre méltó kombájnotok közül a felnőtt brigád munkaversenyében Vachter János és Dusicza Miklós, az ifjúsági brigád­ban pedig Boós Pál. Majoros Mihály és Benkő László ér­demelt ki pénzjutalmat. Rászolgáltak a külön ju­talomra á gépszerelők közül ' Golrnya Tibor és Liplár Ödön, a szárító üzemben dol­gozók közül pedig Budák János, Simái Lajos, Gyana István és Kristály János. Kü­lön jutalmat érdemelt ki a nyugdíjas tagok közül Bein- rich Miklós, aki a termény ! átadásánál tűnt ki. | A nyári mérleg azzal biz­tat, hogy az év hátralevő hó­napjai még megtetézik a szövetkezeti gazdaság ered­ményeit. Bercez .1 ózsef Új városrész épül az Avason, ahol szinte szülő lakások „a földből nőnek" ki a házgyári elemekből ké­vásár Brnóban A brnói gépipari nemzet­közi vásár a csehszlovák kül­kereskedelemnek mindig ki­emelkedő jelentőségű esemé­nye, ebben az évben pedig — szeptember 7—16-ig — a csehszlovák külkereskedelem államosításának 25. évfor­dulója jegyében rendezik meg. A vásáron 31 ország 1600 kiállítója vesz részt; a szo7 cialista országok a 156 00Ö négyzetméter kiállítási terü­letnek több mint kétharma­dán mutatják be gyártmá­nyaikat. ■■ Az Ózdi Kohászati Üze­mekben a hengereltáruk gaz­daságosabb gyártására 976 millió forintos beruházással folyamatos acélöntőművet építettek. Az új üzemben a folyékony acélból — egy sor munkafolyamat elhagyásával — nem öntecset, hanem köz­vetlen bugát állítanak elő. Ezek a legkedvezőbb mé­retekben; négytől tíz méter hosszúságig készíthetők. Az új mű gazdasági haszna, hogy berendezésével egy tonna acélból az eddigi 830 helyett 960 kilogramm buga gyárt­ható. A folyamatos aeclóntö- mü másfél év alatt épült fel es jelenleg a csehszlovák és NSZiK-beli szakemberek irá­nyításával már a próbaönté­seket végzik. Ez az új mű látja majd el félkésztermé- kekkcl Ózd másik nagy lé­tesítményét, a már épülő rúd- drotliengcrmüt, ahol 1975-101 évente 300 000 tonna beton­acélt, koracélt és más termé­ket gyártanak, elsősorban az. építőipar részére. Addig a folyamatos accl- öntümúvön gyártott buga egy részét tőkés piacokon értéke­sítik és az igy kapott devizát az építésre felvett hitelek ki­egyenlítésére fordítják. A fo­lyamatos acélöntöművet au­gusztus végén adják át és kezdik meg az üzemszerű termelési. A villamos' energia vezeté­sere szolgáló nagyfeszültsé­gű távvezeték megszokott lát­vány Sajószöged határában. A keresztül-kasul húzódó sú­lyos vezetékek az OVIT itte­ni állomásába csatlakoznak: ilt fogadják ugyanis a Szov­jetunióból, a Béke távveze­téken érkező villamos ener­giát, és innen látják el ener­giával az Alföldet is. Ebből is látszik, hogy a transzfor­mátorállomás fontos szerepet tölt be az ország vérkeringé­sében. Mindössze 14 dolgozója van az Országos Villamos Távve­zeték Vállalat sajószöged! át­allom fsának. EJektrikusok- ból, villanyszerelőkből és se­gédmunkásokból áll a kis kollektíva. Újhelyi Irén vil­lamosmérnökül, az alállomás vezetőjét, sajnos, ezúttal hiá­ba kerestük: néhány nap óta betegen fekszik a kórházban. Így Kovács István vezető elektrikussal beszélgettünk. — Nagyon jó kollektíva a miénk — mondja a munka­társakról. — Igaz kevesen vagyunk, de talán ezért is érijük meg egymást a mun­kában és a magánéletben egyaránt. Az .is sokat számít, hogy mind a tizennégyen tagjai vagyunk a Béke szo­cialista brigádnak. Ezért hát kétszeresen is érdekünk, hogy feletteseink jó véleményt al­kossanak rólunk. Az alállomás köztudottan veszélyes üzem. Hogyan vé­lekedik erről Kovács István? — Villamos energiával bán­ni nem veszélytelen munka. Csak egyszer tévedjen fiz ember, máris bekövetkezik a jóvátehetetlen. Arra azonban büszkék vagyunk, hogy 11 év alatt — ennyi ideje működik az alállomás — még egyet­len baleset sem fordult elő. Mondhatná erre valaki, hogy szerencsénk volt. Szerintem ez egyáltalán nem szerencse dolga. A mi munkánkra is érvényes az, hogy szeretni és főleg érteni kell, amit csiná­lunk. S ami még igen lénye­ges: szigorúan be kell tarta­ni az üzemviteli és baleset­védelmi előírásokat. Mi már egymás gondolatát is ismer­jük, megtanultuk, ' hogyan kell összedolgozni. i Munkájuk eredményességét elsősorban azon lehet lemér­ni, mennyire zavartalan a beérkező energia fogadása és továbbítása, azaz milyen ál­talában az áramellátás. Di­cséretes dolog, hogy az állo­más fennállása óta kezelés­ből származó üzemzavar még nem fordult elő. Anni rendel­lenesség eddig történt, az ál­latában a vezetékek tűlterhe. léséből származik, amiről az itteni dolgozók nem mi'ettek. Ilyen esetekben sem voltak azonban tétlenek, mindig időben kijavították a hibá­kat. A minap is volt egy üzem­zavar: éjjel kellett riasztani az embereket. Kovács István nyomban kocsiba vágta ma­gát és percek alatt behozta néhány munkatársát, akikkel azután viszonylag rövid idő leforgása alatt, kicserélték a megsérült transzformátort. Sok jót hallottam a Béke­brigádról, amely egyidős az al állomással. A dolgozók kö­zül néhányan ugyan már munkahelyet változtattak, többségűik azonban torzs- gárdatagnak számit. Kovács István, aki brigádvezetői le­endőket: is ellátja, sorolja a neveket: — Újhelyi Irén. Okváth Dezső. Horváth István, Kazai András, Kovács Béla. Med- gyesi József és jómagam ma­radtunk a régiekből. A brigád jó munkájáról a szocialista cím sorozatos el­nyerése is tanúskodik. Persze nemcsak a gazdasági mun­kában járnak elöl jó példá­val. Legalább ilyen fontos­nak tartják azt is, hogy a különböző választott testü­letekben ugyancsak eleget te­gyenek megbízatásuknak. Közéleti szereplésükről csak annyit: Újhelyi Irén a járás­ban megyei tanácstagként is tevékenykedik. Kovács Ist­ván brigádvezető tagja a. sa- jószögedi közös községi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak, Kazai András és Ka- raffa Gábor pedig, mint ta­nácstag végez igen értékes társadalmi munkát a közös­ség érdekében. Ú. U prónak tűnő ügyekről — EH! AI,KOS'*-G! Majd megoldódik! — hallani gyak­ran az elhárító, ügyet vagy ügyeket lerázó, halogatást, vagy éppen kényelmességet idéző patópálos megjegyzést Sajnos, nem ritka a hivatali szobákban, az illetékesek asztalánál sem az effajta magatartás, az elintézésnek ez a módja. Az ap­rócska kifogások és észrevételek, a sürgető vagy türelmes kérések, a már régen megoldásra érett esetek és ügyek, oly­kor elvesznek a közömbösség, a bürokrácia útvesztőiben. Pe­dig a sokféle forrásból érkező információk nemcsak azért érdemelnek figyelmet, mert a közvélemény „tálalja7’ azokat, hanem — és elsősorban — azért, mert ha minden marad a régiben, ha semmi sem történik, annak valahol, valamilyen formában a hatása már nagy üggyé válhat. Íme egy egysze­rű példa. A minap a Búza téri vásárcsarnok előtt egy háziasszon* úgy elesett, hogy egy verekedésből sem kerül ki másként az ember. Szerencsére komolyabb baj nem történt, de könnyen lehetett volna súlyos, vagy halálos is ez a zuhanás. S mindez azért, mert járdán az aszfalt gidres. gödrös, lyukacsos, ki ludja, mióta... Sokba telnék a javítás? Lehet! De minden­képpen megérné és helyén való lenne többet törődni ezzel, hiszen a következmények nem mindig szerencsés kimene­telűek. S ha megtörténik a baj, sajnálkozásnál többre nem futja, mert ki az. akit felelősségre lehet vonni, esetleg — a sérült jogait illetően — kártérítésre lehet kötelezni?... Nincs az a fórum, amely személyre szólóan eljárhatna. Van viszont olyan testület és felelős beosztású személy is, aki in­tézkedhet, megszervezheti az ilyen jellegű balesetek megelő­zését. mégpedig úgy, hogy betömeti ezeket a gödröket. Eset­leg olyan áron is, hogy egy brigádnak semmi más dolga ne legyen csak ez. Aki veszi magának a fáradtságot, s végigjárja Miskolc for­galmasabb utcáit, tapasztalja, hogy ezek a „sérülések" a jár­dán igencsak elszaporodtak. SZAPORÍTJÁK a bosszúságok sorát egyéb ügyek is. Pél­dául az önkiszolgáló boltokban a higiénia, ami főként az élel­miszert; árusító üzletekben szembetűnő. Sok helyütt nincs letakarva az áru. a kosarak ragadnak a .. . szóval nem a leg­tisztábbak, amellett a csomagolás sem mindig kielégító. Mi­niszteri rendelet: írja elő például a kenyér csomagolásának a módját. Eleinte nem is volt különösebb baj. Újabban azon­ban ismét csak fecniket adnak az áruhoz, amit nem ment semmiféle kifogás. Pedig ezekben az esetekben is csak ra­gaszkodni kellene a szabályokhoz és ügyelni arra, hogy se­hol, egyetlen boltnak se érje szó a háza elejét. A ház eleje... Az üzletek, boltok előtt — tisztelet a kivé­telnek — néhol akkora a szemét, hogy egy kupa igencsak megtölthetné a „gyomrát” ebből a kollekcióból. Aztán a kapualjak „forgalma” is eléggé szembetűnő Nincs rá más elnevezés: helyenként olyan, mint a legkocsmább kocsma. A legvisszataszítóbb példa erre a Tiszai pályaudvar előtti térség. Joggal kérdezik sokan: hát nincs senki, aki a törvé­nyes rendelkezéseknek megfelelően eljárna s ha kell érvé­nyesítené a rendszabályokat? ... S ha már megtette, akkor közölje a nyilvánossággal is. Ne csináljanak titkot sehol ab­ból. ami helyes, a köz érdekében van, a közjót szolgál;a. Mert mindeddig ilyesmi miatt történt felelősségrevonásról semmit sem hallottunk .. .* Jó lenne hallani — természetesen — arról is. ha valakit, vagy valakiket megdicsérnek, merthogy az éremnek is két oldala van. A ió példa ugyanis ösztönző, arra inspirál máso­kat is, hogy hasonlóképpen cselekedjenek. CSELEKEDNI! CSELEKEDNI! Ez itt a lényeg, bármiről legyen is szó. Mert ha csak szólunk, beszélünk valamiről, az önmagában véve még nem elég. A - tett a mércéje a di­cséretnek éppúgy, mint az elmarasztalásnak. Ne féljenek sehol alkalmazni ezt. de mindig úgy. hogy a tárgyilagosságot ne hagyják ki a számításból. Tóíli Ferenc a pataki Kossuth Tsz-ben Az Avas lejtőjén Tízen ketten az afáüomáson Átadás előtt a feipmates acélöntőn!

Next

/
Thumbnails
Contents