Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-14 / 189. szám

1973. aug. 14., kedd É5ZAK-MAGYARORSZAG 3 \ Gelefi híradás íalasíó, búza, bárány Tervek és távlatok Tizenhét juhásza van a Gépek a kőbányában A cementgyár építése. szükségessé teszi a Tapolcán levő kőbánya rekonstrukcióját Is. Ké­pünkön : az új kőtároló előkészítésén dolgozó gépek láthatók Foto: Kozák Péter Szolgáltatás és árutermelés Gelejen, a mezőcsáti já­rásnak ezen a legsikabb vi­dékén található a megye egyik legérdekesebb profilú termelőszövetkezete. A nagy­üzemi gazdaság elnevezése is rendhagyó. Dél-borsodi Halászati Szövetkezet címen tartják nyilván. Nem azért, mintha a halászat, a „hal- termelés'’ lenne a lő üzem­ág. Egy „házasság” révén jutottak a névhez, amikor néhány esztendeje a geleji Petőfi Tsz egyesült; .a mező­csáti Szőke Tisza Halászati Tsz-szel, A geleji tsz nagy, mester­séges halastavában, a geleji víztárolóban már akkoriban több halat adott az ország asztalára, mint a dél-borso­di Tisza-szaltasz halászai. Az öreg folyó halállománya azóta tovább csökkent, s egyre kevesebb zsákmány akad a 16 tiszai halász háló­jába. Az évi 12 vagonos hal­hús-,.termelés” zömét a ge- lcji tároló adja. • — A Tiszára, mint általá­ban folyóinkra sajnos, nem­igen számíthatunk —• mond­ja dr. Demeter József, a tsz elnöke. — Örülünk, ha sike­rül a halászoknak behozni­uk az évi 3,5 vagonos, azaz 350 mázsás zsákmányt. De azért elmond egy meg­lepő érdekességei is a hal­fogási statisztikából: több a kecsege, mint az előző évek­ben. A Tiszának ebből a legértékesebb és legízlete- sebb halából, a valóságos csemegének számító kecse­séből az elmúlt év első fe­lében csaknem 120 kilót, az idén már csaknem 500 kilót sikerült kifogniuk a szövet­kezet halászainak. Egyes na­pokon olyan jó volt a fogás, hogy nemcsak a szövetkezet két halászcsárdájába, hanem a diósgyőri halüzletbe is ju­tott a kecsegéből. A geleji halgazdaságot kü­lönben érdemes lenne fej­leszteni. korszerűsíteni. A jelenlegi halastó korszerűt­árfcuiiám, zavarta j a munkál Ötévi folyamatos üze­melés után júliusban kezd­ték meg a tiszalöki duzzasz­tómű hajózsilipjeinek felül­vizsgálatát. illetve nagyjaví­tását. Ez a munka az idén különösen nagy gondosságot igényel, mert a kiskörei víz­lépcső duzzasztásával hajóz, ható lett a Tisza egészen Dombrádig. Az új vízhűtőn — amelyen ezer tonnánál j nagyobb uszályok is vontat­hatok — az elkövetkező években jelentősen megnö­vekszik a forgalom. Ezért az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság kezelésében tevő hajózsilip revíziója során I minden alkatrészt átvizsgál- j nak, a hibásakat újakkal i cserélik ki. A nagy fontosságú munkát ! augusztus elején váratlan akadály zavarta meg. A Tiszán levonuló kisebb ár­hullám elöntötte a már víz­telenített hajózsilipet, emiatt több napig szünetelt a sze­relés. A nagyjavítási munkák az j áradás miatt elhúzódtak és a hajózsilipet csak szeptem- ! bér ele.iér nyitják meg. Ek- j kor indítják el Tokajból az | első, nagyobb terhelésű uszá‘ lyokari len. Nincs hozzá ívató és megfelelő teleltető. Drága pénzen kell az évi 400 má­zsa ivadék-szükségletet meg­vásárolni. A fejlesztési tervek már készen vannak. Gelej mel­lett egy 60 holdas, semmire sem használható, sásos ré­szen lehelne kialakítani az újabb halastavat, s szom­szédságában az ívató tava­kat és a teleltetöket. 3,7 mil­lióba kerülne a beruházás, de gyorsan megtérülne. A 400 mázsa ivadékot például felényi költséggel tudnák biztosítani. A terv megvaló­sításának egyetlen akadá­lya, hogy pillanatnyilag az ilyen beruházáshoz nem ad­nak ártámogatást. Teljesen saját erőből pedig gondolni sem mernek rá. És a név ellenére nem is a hal a főprofil. A geleji határban ennél számotte­vőbb a növénytermesztés is. A határ, a földek minősége nem valami híres. Nem vé­letlenül nevezik a Tiszától Gelejig terjedő részt Kis- Hortobágynak. Valóban min­denben a Hortobágyra em­lékeztet a szövetkezet terü­lete. De azért még így is si­került gondos munkával, jó gazdálkodással a 000 holdnyi kalászos területen a terve­zett 14 helyett csaknem 19 mázsás holdanként! termés­átlagot. elérni. A tervezett, 50 helyett 70 vagon gabonát adtak el az államnak. A határ túlnyomó része rét, azaz inkább legelő. Ezt a kétezer holdat is csak ju­hokkal érdemes hasznosíta­ni. Ebből adódik az a fur­csaság. hogy ebben a halá­szati tsz-ben található a me­gye legnagyobb szövetkezeti juhászata. Nemcsak méreteiben nagy ez a juhászat, hanem az eredmények is jók és évről évre javulnak. A betonelemgyárban dol­gozik Ny. I. aki nap mint nap Mezőzomborról indul útnak műszakba. Halk sza­vú, szerény ember. Hirtelen nem is tudja, hol kezdje mondandóját, hallgat egy sort, aztán belevág ... — Először meg akartam írni. Aztán úgy gondoltam, könnyebben boldogulok az élő szóval, mint a tollal és a papírral. Ezért vagyok itt. Egy reggel, műszak után kopogott: a szerkesztőség aj­taján. Ügy döntött, csak a következő vonattal megy ha­za, mert nem hagyta nyug­ton, amiért jött. A helyi ta­nács elnökének munkájáról mondott véleményt őszinién és nyíltan. Keresetlenül. Ügy beszélt, ahogy érzett, ahogy a tények sugallták. Szavaiból egy faluját, lakóhelyét sze­rető lokálpatrióta alakja raj­zolódott ki, aki az apró si­kereknek éppúgy örül, mint a nagy tetteknek. S ezt a helyi tanácsnak és elnöké­nek munkáján is lemérte. — A tanácsválasztási elő­készítő jelölő gyűléseken ná­lunk is sok-sok javaslat, észrevétel hangzott el — mondja. — Jogos és kevésbé jogos egyaránt. A helyi ve­j zetök összegezték, aztán i sorba raktak a teendőket, szövetkezetnek, s ezek 3500 anyabárányt, azoknak sza­porulatát és egy 160-as kos­telepet gondoznak. Az állo­mányt állandóan növelik, jelenleg is 900 darab, na­gyon szép jerkével rendel­keznek. Évente több ezer tejesbárányt adnak el ex­portra. A gyapjú sem fize­tett rosszul. Az anyákról át­lagosan 4 kiló feletti gyap­jút nyírtak, s 82 forintos kilónkénti átlagárat sikerült elérniük. A felfejlesztett, juhászat takarmányszükségletét a . gondos legelőgazdálkodással | tudják biztosítani. A külön- | ben szegényes legelőd egy részét öntözni is tudják. A mesterséges esőnek köszön­hetik. hogy nemcsak a nyá­ri legelőterületek javultak, hanem az előző évek 20 va­gon szénája helyett most már több mint 60 vagon jó szénát sikerült, a legelőkről betakarítani. Ézenkívül 17 vagon széna jutott a háztá­ji állatállománynak is. A szép, nagy juhászat sem mentes azonban a gondok­tól. Kevés a férőhely, a juh- hodálv, s még most, a nyár vége felé sem tudják bizto­san, hol fog a jószág egy része áttelelni. Remélik azonban, hogy ezt a gondot is sikerül megol­dani, s nem kell csökkente­ni a szép állományt. Kár is lenne, ha visszafelé kellene lépni, mert ez a gazdaság adja exportra a legszebb bárányokat. majd a munkához, a kivi­telezéshez fogtak. S amiben lehetett és szükség volt rá, abban a lakosság is segí­tett. Egyszerűen, de jogos büsz­keséggel beszélt róla, hogy a választást követően már megépült mintegy két. kilo­méternyi útszakasz, hadat üzenve a sárnak és a por­nak. Mert ebből még ma is bőven kijut a mezőzombori- aknak. De ahogy a kezdet jól sikerült, a folytatással sem lesz baj. — Az elnök fáradhatatlan — jegyzi meg a vendég. — Nem sajnálja az időt, útnak indul, ha kell, kilincsel, de amit a falu érdekében elha­tároztak. annak utána jár. így járt utána a nyers­anyagnak is az útépítéshez. A közeli kőbányából kőzú­zalékot szerzett, aztán jött a henger, és már készen állt az út... Aztán egy napon arra ébredtek a mezőzomboriak, hogy „új ruhába öltöztetik” az iskolát, amely évekig fa­kón. vakolatlanul adott ott­hont a diákoknak. Hozzá­kezdtek egy arborétum ki­alakításához is. amihez egy gyermekjátszótér is kapcso­lódnék majd. E létesítmény a falu szélén fogadja a lá­togatókat. s nem is olyan sokara. Remelhetőleg így Gycpgazdálkodás és öntözés Megyénk mezőgazdasági üzemeinek nagyon fontos, a legtöbb helyen még meg­oldásra váró problémáiról, a gyepgazdálkodásról és a le­gelőöntözésről rendeznek nagyszabású tanácskozást au­gusztus 15-én. szerdán dél­előtt 9 órai kezdettel Csaba­ion. A mezőgazdasági üze­mek vezetői, szakemberei előbb a csobaji községi mű­velődési otthonban vitatják meg a gyepgazdálkodás prob­lémáit. majd a Tiszavidék Tsz rétjein, legelőin rendez­nek számukra gyakorlati be­mutatót. A tanácskozáson három szakelőadás is elhangzik. Kertész István, A korszerű .gyepgazdálkodás. Királyhegyi Imre A legelők szakszerű öntözése, Madarász János pe- j dig A rét-legelők komplex í növényvédelme címmel tart előadást. lesz, hiszen ebben a mező­zomboriak nagyon remény­kednek. A terv megvalósí­tásához ugyanis „külső” se­gítségre is szükség van. Egy holdnyi terület betelepí­téséről van szó, amihez az erdészet tudna nagy segítsé­get nyújtani. A többit el­végzik a helyi lakosok. Mezőzomboron is nagyon jól tudják, hogy nem megy minden máról holnapra. To­vábbra is gond, feladat az utak javítása, szükség van egy művelődési házra is, ami terveik között szerepel. Az ellátás színvonalának a növelését sem hagyják fi­gyelmen kívül. Van ugyan egy önkiszolgáló élelmiszer- boltjuk, egy iparcikkeket árusító üzletük és presszó is akad. ahol szives a vendég­látás, de mindez még kevés. A 3 ezer lakost számláló községnek nemcsak igényei vannak, hanem teltrekész lakosai is. S olyan vezetősé­gük. élükön az elnökkel. Fenyvesi Andrással, aki nemcsak hivatalnak, hanem hivatásnak tekinti ■ azt a megbízatást, amelyet a vá­lasztáskor a falu lakóitól kapott. S hogy ez a bizalom teljes, azt szerkesztőségünk vendége és az általa elmon­dottak is tanúsítják. Félidő az ipari NAGYÜZEMNEK számító létszám: több mint 11 ezer ember dolgozik a Borsod megyei KISZÖV-höz tartozó 48 ipari szövetkezetben. E kollektívák — tagjainak több mint a fele nő — 630 szol­gáltató egységben javítanak, szépítenek, termelnek, építe­nek. Az ipari szövetkezetek munkái, eredményei szoros kapcsolatban vannak élet- színvonalunk emelkedésével, mindennapi, látszólag apró- cseprő gondjaink, nagyobb céljaink megoldásával. Így az eredmények, a sikerek egy kicsit az egész megye életét, s gondjait villantják fel. A szövetkezetek eredményei a teljes termelésben bizako­dásra adnak okot. Bizako­dásra, hiszen az országos át­lagot meghaladva a szövet­kezetek 13 százalékkal ad­tak, termeltek, szolgáltattak többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. S a 433 miljiós eredmény — az idén 25 éves. jubiláló szocialista szervezetben — a lepergett évek legnagyobb eredmé­nyének számít. Örvendetes, hogy ez év el­ső felében egy sor jó jelen­ség mutatkozik, egészséges tendenciák bontakoznak ki. Korábban gyakran, s jogo­san tették szóvá, hogy az üzemek szívesebben termel­nek exportra, mint a hazai igények kielégítésére. Nos, ebben nagy változás mutat­kozik, mivel a hazai keres­kedelemnek készített áruk tömege 33 százalékkal nőtt. Az is jó dolog, hogy az áru­tömeg döntően az ipari szö­vetkezetek, s a kiskereske­delem közvetlen kapcsolata alapján készül, s jut el a ve­vőhöz. így rugalmasabban kielégíthetik az igényeket. Ezt igen jól tanúsítja, hogy az elmúlt, évben megrende­zett miskolci helyiipari ki­állításon bemutatott termé­kek jelentős része olt van az üzletekben, eljutott sok tízezer forint értékben a vá­sárlóhoz. Különösen nagy az „ugrás” a textiláruk terme­lésében, Ebből — elsősorban a Hegyalja Ruházati Szövet­kezet. aktív közreműködése nyomán — kétszer annyi textiláru jutott el az üzle­tekbe, mint az elmúlt év azonos időszakában. SOK SZÖVETKEZET ter­mel expóidra. Ebben 11 szá­zalékos fejlődés mutatkozik. Jelentősen nőtt a Mezőkö­vesdi Cipész Szövetkezet jól szövet kezetek ben szervezett, jól végzett mun­kája nyomán a cipóexport. A mezőkövesdi szövetkezet 60 százalékkal több jéghoki- cipőt exportált, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A statisztika valamit néni tart nyilván. A Sátoraljaúj­helyi Faipari Szövetkezet — a statisztika szerint — ta­valy 8—10 millió forint ér­tékkel többet exportált. Ez a termelés ma is megvan. A különbség abban van, hogy a szövetkezet a gyümölcslá­dákat nem a külkereskede­lemnek. Iranern a szállító gazdaságnak adja át. Az exportban ugyancsak változás az, — s megint a sátoraljaújhelyi Hegyalja Ruházati Szövetkezet érde­me. — hogy az export bér­munkán kívül, vagy annak a rovására, a textilipari re­konstrukció eredményekép­pen mind több hazai anyag felhasználásával készítik a ruházati termékeket. Álta­lában jelentősen nőtt a ter­melékenység, s így a több- termelést; 82 százalékban a hatékonyabb munkával ér­ték el. Az eredmények ellenére van bőven kívánni-, tenni­való. Bár a tizenhárom épí­tőipari szövetkezet termelé­se 2 százalékkal nőtt az el­múlt évihez viszonyítva, de korántsincs meg a kívánt eredmény. Az úgynevezett méretes, az egyéni megren­delésre történő munkában — a MERUSZ, a miskolci Női Szabó-, a Szűcsipari Szövetkezet jó munkájának eredményeként — van ja­vulás, 160 százalékkal nőtt a kiemelt tevékenységnek szá­mító gépkocsijavítás. 34 szá­zalékos fejlődés van — a Putnoki Vegyesipari Szövet­kezet munkája révén — a kelmefestésben, a vegytisz- tításban. SAJNÁLATOSÁN azon­ban. a szolgáltatás sem hoz­ta meg összességében a kí­vánt eredményt. Az elmúlt évben az országosnál na­gyobb. 35 százalékkal nőtt a lakáskarbantartás. Ez évben sajnos, igen nagymértékben visszaesett ez. A Borsod me­gyei KISZÖV elemzése min­den különösebb instrukció nélkül megmutatja, hol. s miben kell az ipari szövet­kezeteknek az év második felében még többet tenni, még jobban szolgálni a kö­zösség ügyét. Csorba Barnabás (i>. *.) Jogos a büszkeség Az elnök dicsérete

Next

/
Thumbnails
Contents