Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-14 / 163. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1973. július 14., szombat újabb tanulmányok borsodi népi hagyományokról Ma adják át a diplomákat Ötvenhét új üzemmérnök Kazincbarcikán A miskolci Művészeti és Propaganda Iroda kiadásában jelent meg a Népi haqyomá- ■ nyolc Borsodban című sok­szorosított kötet, az önkéntes néprajzi gyűjtők évkönyve. A kötetet Bartha László ta­nár szerkesztette, a lektorálá­sát Bodó Sándor muzeológus, a Herman Ottó Múzeum munkatársa végezte. A száznál több oldalon közreadott írá­sok bizonyságot adnak a me­gyében folyó lelkes helytör­téneti, néprajzi kutatómun­káról, amelybe diákok és fel­nőttek egyaránt bekapcsolód­nak. egyben pedig ennek a tevékenységnek eredménye­ként néhány érdekes ada- léklcal segítik szűkebb pátri­ánk múltjának jobb megis­merését. A kötet a Herman Ottó Gimnázium néprajzi szakkö­rének. az I. sz. Ipari Szak- középiskola tanulóinak és más önkéntes néprajzi gyűj­tők munkáinak válogatását tartalmazza. A közreadott munkák témájuk fontosságát, valamint a feldolgozást te­kintve természetszerűen igen eltérő színvonalúak, hiszen a szerzők között idősebb és fiatalabb tanár éppúgy talál­ható. mint tizenéves közép- iskolás. Tiszalúc egykori hajdúvá­ros múltját, történetét elem­zi dr. Kiséry László. A szer­ző maga is a helység szü­lötte, a tanulmány történé­szi pontosságánál azonban nem ez az érzelmi kötöttség a meghatározó. Dr. Kiséry rendkívüli sok forrásmunkára hivatkozva mutatja be a te­lepülés és környéke kialaku­lását. és cáfolja a község el­nevezésével kapcsolatos, kü­lönböző romantikus hiedel­meket. Igen részletesen ír a Rákóczink koráról, a zemn- léni hajdú-telepek, köztük a lúci kialakításáról, a haj­dúváros cím elnyeréséről, amelyet az 1697-es évszám­mal jelzett bélyegző is iga­zol. Figyelemmel kíséri a reformkor, s a múlt század második fele fejlődését, majó röviden a mai Tiszalúc éle­téről szól. benne a felszaba­dulás hozta eredményekről, és néhány gondról, mint például a vízellátás. Ez a ta­nulmány különösen figyelmet érdemel. Hasonlóan értékes adalé­kokkal szolgál Bartha László munkája: A faizás emlékei Délbiikkalján a tagosítást perek tükrében. Ebben a múlt századi jogvitákról esik szó: Bogács, Bükkzsérc, Cserépfalu, Novaj községek lakóinak és az erdőket bir­tokló püspökség képviselői­nek pereiből. A közölt ere­deti levelek, okmányok meg­győző bizonyítékai, miként szűkítették a jobbágyok ha­lászati, legeltetési és faizási, azaz erdőművelésből történő részesedési jogát az erdőtu­lajdonosok. * ! Az évkönyv a továbbiak­ban Bükkzsérci emlékek cím­mel a fuvarosok életéről és a szénégetésről közöl több néprajzi adalékkal gazdag interjút, ugyanakkor a szö­vegben különböző jelzések- ! kel nyelvjárási adalékokat is érzékeltet. Ezt a dolgoza­tot Balázs Károly jegyezte. Béres Erzsébet Sajókeresz- túron gyűjött különböző ba­bonás történeteket. Halász Márta a májusfa állításának selyebi szokásait jegyezte fel. Ennek az írásnak érdekes­sége, hogy napjaink népszo­kásait is — mint a korábbi szokások szerves folytatását — feldolgozza. Obulányi Zsuzsa, Ondecs Judit és Pá­pai Margit a bükkszentlász- lói táplálkozási szokásokat, Ceglédi Dorottya pedig — •talán kicsit hosszadalmasan — Görömböly földrajzi neve- is ismerteti. A kötet végül megemléke­zik a néprajzi gyűjtőmunka tavaly elhunyt megyei irá­nyítójáról. serkentőjéről, dr. Bodgál Ferenc muzeológus­ról. és közreadja néhány fel­jegyzését. Egyébként az egész évkönyvet az ő emlé­kének ajánlják a szerkesztők. Jó, hogy a népi hagyomá­nyok gyűjtése ilyen lendüle­tet kapott Borsodban, mint amilyennek tanúi lehettünk az elmúlt években. Jó, hogy a legsikeresebb gyűjtőmun­kák kötetben is publikálha­tók. Még jobb lenne, ha olyan sokszorosítási eljárás­sal lehetne ezeket a kötete­ket közreadni, amely átte­kinthetőbb szerkesztést is biztosít. (bm) Harmadszor avatnak üzem. mérnököket Kazincbarcikán, az NME Vegyipari Automati­zálási Főiskolai Karán. A most végzettek jelentik a főiskola első olyan évfolya­mát, amelynek tagjai már teljes tanulmányi idejüket főiskolai keretek között tölthették, (korábban ugyanis felsőfokú tecbnikúmként mű­ködött a tanintézet), s akik tanulmányaikat már az MSZMP Központi Bizottsá­gának az állami oktatásra vonatkozó, 1972. júniusi ha­tározata alapján módosított tanterv szerint végezhették, s akiknek a gyakorlati mun­kára való felkészítése már e határozat szellemében tör­tént. A napokban megtartották az államvizsgákat. Az álla­mi vizsgáztató bizottságok elnökei Kanczler Gyula, a Művelődésügyi Minisztérium egyetemi és főiskolai főosz­tályának vezetője, valamint dr. Helm László, az MTA Automatizálási Kutatóintéze­tének osztályvezetője voltak, a bizottságok munkájában pedig a BVK és a TVK mű­szaki igazgató-helyettesei is részt vettek. Mint Szilágyi Gábor, a fő­iskolai kar igazgatója tájé­koztatott, a tanévben nappali tagozaton ötvenhárom, leve­lező tagozaton pedig tizenöt hallgató fejezte be tanulmá­nyait. A hatvannyolc vég­zősből ötvenhatén tettek eredményes államvizsgát. ötvenhét üzemmérnökkel gazdagodik a népgazdaság, akik közül negyvennégy auto­matizálási területen, tizen­három pedig a számítógépes folyamatirányításban, rend­szerszervezésben végez, majd gyakorlati termelésirányító munkát. A vizsgaeredmények általában jók, egy hallgató ki- : tüntetéses államvizsgát tett, : nyolcán jó. harminckilencen : közepes, kilencen elégséges j eredményt értek el. A vég- j zett üzemmérnökök részé­re a termelőüzemek igen j sok álláskínálattal éltek, gyakorlatilag minden üzem- I mérnökre több munkahely vár az ország különböző üzemeiben. A dipiomaátadó ünnepsé­get ma délelőtt tartják Ka- : zincbarcikán. a főiskola épü- : Jetében. A főiskolai kari la- j nács nyilvános ülésén a vá- • ros párt-, állami és társa­dalmi vezetőinek, a patroná­ló üzemek képviselőinek, va­lamint az anyaintézet, a Ne­hézipari Műszaki Egyetem vezetőinek jelenlétében Szi­lágyi Gábor főiskolai kar­igazgató fogadja üzemmér­nökké a végzett hallgatókat. Könnyebb lesz A művelődésügyi miniszter utasítást adott ki a dolgozók általános iskoláinak 7. és 8. osztályaiban tanuló felnőttek túlterhelésének csökkentésé­re. Az esti és a levelező tago­zaton a szorgalmi idő tan­évenként 32 hét lesz. Az esti tagozat évi összóraszáma 320-ra, a levelező tagozaté pedig 160-ra csökken. Az óraszám-csökkentés lehetővé teszi, hogy egy-egy tanítási napon öt óránál ne legyen több foglalkozás. Az egyes tantárgyak óraszámán belül növekedik a gyakorlásra, az összefoglalásra és az ismét­lésre fordítható idő aránya. A magyar nyelv és irodalom, valamint a számtan-mértan középponti szerepe továbbra is biztosított. A tananyagból elsősorban azok a részek maradnak ki, amelyek elsajátítása eddig is problémát jelentett és amelyek jelentősége nem­alapvető a képzés szempont­jából. Teliinger István tusrajza Észak-Magyarország népművészete A SZAKSZERVEZETEK Borsod megyei Tanácsa szék­házának földszinti klubhelyi­ségében tegnap, július 13-án, délután 4 órakor nyitotta meg dr. Szabadfalvi József, a Herman Ottó Múzeum igazgatója az Észak-Magyar­ország népművészete című kiállítást. A Népművészeti és Háziipari Vállalat rendezésé­ben megnyílt kiállításon há­rom szövetkezet mutatja be termékeit. A Népművészeti és Házi­ipari Vállalat fennállásának 25. évfordulója tiszteletére — s régi hagyományainak folytatásaként — kilenc nagyszabású népművészeti kiállítást rendez az idén. Ez a tegnap, Miskolcon meg­nyílt kiállítás a hatodik a sor­ban. s három szövetkezet — a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, a Palóc Háziipari Szövetkezet és a Hevesi Háziipari Szövet­kezet — vonultatja fel azo­kat az ősi népművészeti mo­tívumokat, formakincset feldolgozó modern termékeit, amelyek környezetünknek, la­kás- és ruházkodási kultú­ránknak ma is szerves tarto­zékai lehetnek. Elsősorban — a három táj­egység népművészeti hagyo­mányaihoz híven — szőtte­seket és hímzésekét látha­tunk a kiállításon, amely azért különféle fafaragásokat is kí­nál látnivalónak. Kuriózum­ként egy rusztikus hatású asztal-szék-fotel együttes is látható ugyan, de a kiállítás alapjellegét mégis a népmű­vészeti textíliák határozzák meg. Azok a különféle szőttes futók, faliszőnyegek, térítők — s ugyanezek hímzett vál­tozatai —, amelyek ugyan motívumkincsükben meg­őrizték a népi, eredeti ihle­tést, de a kor követelményei­nek megfelelően már igazod­nak a mai lakáshoz, a mai méretekhez s a mai funk­ciókhoz. Természetesen a háziipari szövetkezetek el­küldték a kiállításra hagyo­mányos termékeiket, a nép­viseletbe öltöztetett babákat is, s láthatunk néhány népi motívumokkal díszített ruhá­zati terméket is. A három szövetkezet együttes kiállításában .ugyan úgy érezzük, hogy a hazai, a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet javára billent egy kicsit a „mér­leg”, de végül is nagyon ér­dekes és sokszínű, sokrétű kiállítást láthatunk, hiszen a részvevő szövetkezetek ügyeltek rá, hogy a kiállítá­son bemutatott termékeik képviseljék területük eltérő, egymástól alapvetően külön­böző népművészetét, s azok variációját is felvonultassák. Igényes, gazdag anyag került az SZMT-székházbeli kiállí­tásra. amelyet hatásosan színeznek a íestett, képsze­rűen elhelyezett, vagy fotó­kon megörökített eredeti motívumok. Ezzel is mintegy aláhúzva: alapmotívumaiban őrzik a hagvományokat. NAPJAINKBAN egyre di­vatosabbá válik ismét a nép­művészet felélesztése, a ha­gyományok ápolása, s ez úgy is jelentkezik, hogy lakáskul­túránk elemévé válik. E ki­állításnak nem is titkolt cél­ja. hogy reprezentálja, a népművészet milyen sokszí­nűén, milyen gazdag válasz­tékban lehet jelen ottho­nunkban. Ügy véljük, a ki­állításnak sikerült valóban bemutatnia ezt a nagyon sokszínű és sokrétű lehető­séget, nem utolsósorban az­zal, hogy a gazdag anyagot igen igényesen rendezték el, szabad teret adva a nyugodt áttekintésnek. De így tulaj­donképpen azt is biztosítot­ták, hogy ezt a sokszínű, gazdag és érdekes anyagot összességében, látva, a nép­művészeti tájegységek eltérő „világával” is együttesen megismerkedhessünk. Talán nem járunk messze az igaz­ságtól, ha azt mondjuk, ez­zel nagyon sok barátot is szereznek a népművészetnek és önmaguknak. Cs. A. A sátoraljaújhelyi általá­nos iskolák úttörőinek több­sége részesül az idén nyáron a táborozás változatos élmé­nyeiben. Valóban az egész város összefogott azért, hogy a gyermekeknek bőségesen jusson a vakáció örömeiből. A városi tanács művelődés- ügyi osztálya és a KISZ vá­rosi bizottsága a felső-Hegy- köz legszebb táján, a Kemen­ce-patak völgyében létesített sátortábort, ahol kéthetente váltják egymást az 50 fős csoportok. A városi tanács 15 ezer forinttal járult hozzá a táborozás örömeihez. A KTSZ-bizottság adta a sát­rakat, gumimatracokat. A példás szervezés elismerésé­nek jeléül az Országos Ifjú­ságpolitikai Tanács 8200 fo­rint értékű táborozási utal­ványt adott. A város üzemei, vállalatai is valamennyien készséggel segítették a gyermekek nyá­ri táborozását. Az EDZETT Fémlemezipari Művek gyára az itt dolgozó szülők isko­lás gyermekeinek — 52 úttö­rőnek — a táborozási költ­ségét vállalta A dohánygyár 20 gyermeket, a Tokaj-hegy­aljai Borkombinát 15 gyer­meket táboroztat, s a többi szövetkezeti, tanácsi üzem, vállalat is hatékonyan hoz­zájárult a vakációs öröm­szerzéshez. A tábor színhe­lyén, a Pálházi Áfész önkölt­ségi áron vállalta a gyerme­kek napi ötszöri étkezteté­sét. A hegyközi táborban össze­sen 250 úttörő nyarat az idén. Ezenkívül 70 újhelyi iskolás gyermek a Balaton­nál. Balatonfüreden tölt nyolc napot vízitáborban. Az ország más tájára, Szarvasra • megy cseretáborozásra az újhelyi szlovák iskola 62 fel­sőtagozatos tanulója, az ot­tani testvériskola tanulóit pedig Sátoraljaújhely lát­ja vendégül. OSt jf Kívül-belül horganyzott import, víz és oiaj tárolására kiválóan alkalmas 650 Ft helyett 500 Ft-ért FÉMVILL KERESKEDELMI VALLALAT 1, sz. Közületi boltjában, (Miskolc, Vásártér u. 6.) Újhelyi üzemek vakációs ajándéka

Next

/
Thumbnails
Contents