Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-14 / 163. szám
1973. július 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 család segítséget kér. E zrei a címmel Jelent me* cikk lapunk június 24-i számában, a közigazgatásilag Ongához tartozó Matyó- tanyáról, ahol dtiledező házban él kilenc gyerekével egy özvegyasszony. Másnap Kazincbarcikáról, az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat „Építés” szocialista brigádja felajánlotta segítségét: elvégzik a szükséges munkákat. Miskolcról, a BAÉV-tól ugyancsak segitségnyújtásra jelentkeztek: ács és kőműves brigádjuk rendbehozta a tanyát. Néhány szakember a helyszínre ment, hogy megnézze, mit lehetne tenni. Megállapították, hogy a ház, sajnos, annyira rossz állapotban van, hogy a rendes tetőt el sem bírná. Más megoldást kellett keresni. Bányászok is körülnéztek a helyszínen. ErcnyőrőJ Szalán- czi Boldizsár aknász és Csör- nök Zoltán. Majd ErenyŐbá- nyán az „Arany János” szocialista brigád akcióba kezdett. Elhatározták, hogy legalább a tetőt benádazzák, mivel egyik dolgozójuk ért a tetőfedéshez is. Az asztalosműhelyben elkészült a szükséges faanyag, a lakatosok a vas- alkatrészeket készítették el. Az egyik szabad szombaton a brigád, Mánriy Vilmos, Jónás Zoltán, Tanyi Mihály. Holhos Sándor, valamint Csikós Lajos bányatechnikus megjelent a Matyó-tanyán és benádazta a tetőt. A segítő és a segítségüket felajánló embereknek, valamint az.ongai tanács vezetőinek is az a véleményük, hogy a csa- Iftd 'Jélenlegi lakhelye nem lehet végleges. A tanács vezetői azt tervezik, hogy Ongán ingyen házhelyet biztosítanak az építkezéshez. Az ongai és az ócsanálosi tsz kavicsot, fuvart ajánlott fel. A baretkai. a miskolci, az erenyői brigádok elmondták: a házépítésnél segítenek. Végezetül még csak annyit: a fentiekből is látható, hogy sok, jószándékú ember sietett a Révész család segítségére. Mi most a család nevében is megköszönjük munkájukat, scgítők»..,zségüket. A végleges megoldás biztosításához nyilvánvalóan szükség van magának a Révész családnak az igyekezetére, tenniakarására is. Együttes erővel valóban sikerülhet megfelelő otthont teremteni, <P*> A háziasszony j és a piac A piros, zöld és sárga színekben gazdag standok között hatalmas a forgalom. Egymást lökdösik az emberek, bámészkodnak, nézelődnek. Hosszas keresgélés után aztán rátalálnak az „igazira”, s hirtelen megállnak az egyik árus előtt: — Hogy a paprika? — érdeklődik egy fiatalasszony. — Húsz forint kilója — hangzik a felelet. S némi habozás után megkötik az üzletet. — Mi a véleménye a piaci árakról? — érdeklődünk a paprikát vásárolt fiatalasz- szonytól. — Hát, nem valami olcsó. Most ugyan jóval lejjebb ment a paradicsomnak is, meg a paprikának is az ára, de azt hiszem, az idén még nem sokan csináltak lecsót a friss áruból. Kevés ember pénztárcája bírta el a korábbi árakat. Eddig én is csak keveset vettem, most már tudok kilókban is számolni. Bent, a csarnokban egy asszony álldogál a piaci árus előtt. Egyik karján egy év körüli kislány, a másikban nagy, bevásárlószatyor. Szigorú szemmel nézegeti az egymás mellé kirakott gyümölcsféleségeket. — Sokallja az árat? — Igen, a gyümölcs nagyon drága. Főleg olyan családban számít ez, ahol kisgyerekek is vannak, és sokat fogyasztanak a gyümölcsből. — Mégis itt vásárol, pedig drágább, mint a külső árusoknál. — Drágább, de a minősége is jobb. Nézze meg például azokat a hatalmas őszibarackokat. Valóban, szembetűnő a ; különbség az áruk között, j Érthető is a néhány forintos differencia, s egyezik a vevők véleményével is, hiszen hosszú sorban várakoznak a kiszolgálásra. — Hat forintért adja ezt a lyukacsos krumplit? Bent a mosott újkrumplit adják 7.80-ért — zsörtölődik egy idős néniké. Az eladó válasz helyett a következő vevő felé fordul — mit sem törődve az előző vásárló megjegyzésével. Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések, beszélgetések hangzanak el nap mint nap a miskolci Búza téri piacon, ahol ugyan a választék ás a mennyiség bőséges, de még „zöldségesen kifejezve” kissé borsosak az árak! Szentistváni kenyér cs kalács A szentistváni VTT. Párt- kongxeszus Tsz kis sütőüzeme a tsz saját boltjain keresztül négy községet lát el kiváló minőségű kenyérrel és kalácsfélékkel, így például brióssal is. Napi 22—23 mázsa kenyér és kalács sül ki a képen is látható kemencében. (Fotó: Sz. Gy.) „uxy uua fc. szí1 9.30: Tv-hin 10.00: Maigrqi ^ | r ■-»avaló mi operet 11.30: Don C Mb. 8 13.10: Tv-hí POZS 8.30: írón: 9.30: A vi kere 9.50: Tüz( 12.00: Tv-1 16.35: Híre 16.40: A r Jug és nagy választékban KAPHATÓK TITAN olajfesték TIV DUROL, PROGRESS, PAVOLIN, INTERLUX PU zománcfestékek Hl1 WALKYD falfesték és kitt PC GEMINI parkettlakk NI MOZAIK parkettragasztó Kői SZINTETIKUS viharálló színtelen lakk Tec Rendszeres és nagyobb összegű közületi vásárlásoknál árengedménv A mintabolt nyitva: 8—16 óráig, szombaton: 8—13 óráig. Lipcsei körkép Szovjet művészegyüttes a sajtóünnepségen Lipcsét nemcsak az NDK- ban, hanem Europa-szerte is a leg-ek városa naiv emlegetik. Ha az ember kimondja Lipcse nevét, máris mondjak: a legnagyobb vásárváros, a legnagyobb kereskedelmi központ, a legnagyobb iskolaváros, és így tovább. Ha van is némi túlzás egykét megallapítasban, mégis elmondhatjuk, hogy Lipcse valóban évszázadok óta a kereskedelem, a kultúra városaként ismert az egész világon. Nem célom, hogy ebben az írásban teljes áttekintést adjak a város történelmi múltjáról, eleven, lüktető életéről, a benne élő alkotó emberek munkájáról, hiszen ez képtelenség lenne. Lipcse város múltjának, jelenének bemutatására, elemzésére kötetek kellenének. Éppen ezért a tapasztalatokat, az élményeket mozaikszerben próbálom feleleveníteni, közreadni. Sajtóünnep a VIT jegyében Lipcse legnagyobb napilapjának, a Leipziger Volks- zeitungnak vendégeként vettem részt a hagyományos sajtónapi ünnepségeken, a „Pressefest”-en. Ebben a városban tradíciója van ennek az ünnepségnek. Minden évben kulturális-, sport- és egyéb rendezvénysorozaton emlékeznek meg a szocialista sajtóról, annak munkásairól: nyomdászairól, újságíróiról. terjesztőiről. Az ünnepségsorozat szinte az egész várost megmozgatja; péntek délutántól vasárnap estig tart Az utcák ünnepi díszbe öltöznek, és általában 300 ezer ember keresi fel a vásár területét, ahol a műsorok zajlanak. Ez már több mint sajtóünnep, nyugodtan nevezhetjük népünnepélynek is, hiszen a város lakóinak többsége vesz részt rajta. Különböző színpadokon, porondokon, reggeltől estig peregnek a műsorok. Az idén kilenc nemzet művészei, együttesek, énekesek, sportolok, artisták szórakoztatták a vendégeket. Ezenkívül természetesen az NDK különböző városaiból is eljöttek a legjobb művészeti csoportok és sportegye-‘ siitetek. Nemcsak a szórakozásról gondoskodnál: azonban az ünnepség rendezői. Az úgynevezett komolyabb programok is szép számmal váltogatják egymást. Ebből az alkalomból a lap vezető munkatársai találkoznak az olvasókkal, a város és a megye lakóival. Ezeken az ösz- szejöveteleken, tanácskozásokon az olvasók kérdeznek, az újságírók válaszolnak. Részt vettem egy ilyen eszmecserén. ahol egy külpoli- t.ikus, egy belpolitikus és egy kulturális kérdésekkel foglalkozó újságíró válaszolt a feltett kérdésekre. Érdekes, széles körű vita bontakozott ki, az egyszerű munkásokat érdeklő társadalmi problémákról. Az ifjúság részére, kezdve a legifjabbaktól. külön programot állítottak össze. S ezeken természetes a fiatalokat enntó kérdésekről beszeltek. Az idei sajtóünnep- seg a X. VIT jegyében zajlott le. A fiatalok mar hónapok óta készülnék a berlini VXT-re. A sajtóünnep- seget a világitjusagi találkozóra készülő lipcsei fiatalok főpróbájának is tartották. Hogy ki jut el közülük Berlinbe, azt elsősorban mindennapi munkájuk, helytállásuk, magatartásuk dönti eh A termelésben dolgozó fiatalok munkahelyükön, a munkapadok mellett, a gyárakban, az üzemekben, a diákok az iskolaikban versenyeznek a megtisztelő küldetésért. Lipcsét igen nepes csoport képviseli a VIT-en, csaknem ezren utaznak Berlinbe. S valamennyien úgy készülnek, hogy a házigazda vendégszerető szerepét is sikeresen betölthessék. Művészeti csoportjaik, sportolóik mar sajtóünnepségen is nagy közönségsikert arattak. A sajtourmépség káprázatos látnivalókban is gazdag volt. Izgalmas sorsolások, tombolája tékok tarkították a műsorokat. A sajtóünnepség fő nyereményét, egy Trabantot, DNK-ban dolgozó magyar fiatal, Felföldi István nyerte. A késő esti órákban az egész várost fényárba borító káprázatos tűzijáték gyönyörködtette a nézőket. Az ISZIíRA emlékmúzeumban A sajtóünnepség alkalmából különösen sokan keresték fel az 1SZKKA emlékmúzeumot. Szovjetekkel, bolgárokkal, lengyelekkel, svédekkel találkoztunk a múzeum parkjában. Ez az emlékmúzeum a marxista sajtótörténet múzeuma is, hiszen Lenin azért járt itt, ebben a városban, hogy a fiatal munkáspárt első összerósz marxista lapjának, az ISZKRA-nak szerkesztését és kiadását sajátmaga irányítsa. Lenin ilyen céllal hét alkalommal járt Lipcsében. A múzeum írásos dokumentumai. eredeti levelek, kéziratok, nyomdai levonatok és nagyon sok értékes fénykép egyértelműen bizonyítja mindezt az. utókor számára. Az első szám 1910. december 11-én jelent meg. Lenin vezércikkével, amelynek címe ..Mozgalmunk aktuális feladatai” volt. A régi nyomdát, amelyen ezeket a péld á n yszámókat nyomták, visszaállították eredeti formájába, ugyaniig!', ahogy az 1900-as években. az ISZKRA kiadása idején volt Amint a történelmi dokumentumokból kiderült, Lenin nemcsak a lap kiadása ügyében járt Lipcsében. Renszeresen találkozott orosz emigránsokkal és egyetem istákkal. Ugyanakkor előadást tartott német es orosz szociáldemokratáknak az 1905—1907-es forradalomról, annak tanulságairól. (Folytatjuk) Wirih Lajos
