Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-11 / 160. szám
1973. július 11., szerda MŰHELYMUNKÁK Az egri főiskolások rajzkiállításáról A májusban tartott can- nes-i filmfesztiválon járt magyar filmátvételi küldöttség tizenegy különböző nemzetiségű filmet vett át. Ezzel egyidőben Moszkvában _ is vettünk át filmeket, szám szerint tizenkettőt. Cannes-ban a következőket vásároltuk meg: A babaház Ibsen művének angol filmváltozata, Joseph L'osey rendezésében. Az egyik főszerepet Jane Fonda játssza. Színes amerikai filmdráma a Madárileszta, Jerry Schatzberg rendezése, két modem hobo története. Ugyancsak amerikai filmdráma a Jeremy című szerelmi történet, Arthur Barron alkotása és nyolc különböző nemzetiségű rendező közös dokumentumfilmje amerikai produkcióban a müncheni olimpiáról, az Így látták nyolcán. Francia— olasz koprodukcióban készült Francois Truffaut Éjszaka amerikai módra című alkotása, amely egy film forgatásának hétköznapjaiba vezet el. Claude Goretta svájci rendező A meghívás című munkája társadalmi szatíra. 1968-ban játszódik Az im.ád- ság már nem elég című chilei társadalmi dráma, Aldo Francia alkotása. Különös hangulatú, érdekes tartalmú film, a Carlos Saura rendezte Anna és a farkasok című spanyol dráma. Olsen és bandájának nagy fogása címmel megvettünk egy színes dán bűnügyi vígjátékot, amelynek hősei az Olsen és bandája című, korábban bemutatott filmből már ismerősök. Heinz Rühmann a főszereplője az Oh. Jonathan című nyugatnémet vígjátéknak. Angol társadalmi dráma az Alan Bridges rendezte A bérelhető ember. A Moszkvából átvett tizenkét film tematikája, műfaji skálája igen széles, változatos. A fej nélküli lovas kalandos történet, nagyrészt kubai színészekkel, s a külső felvételek is Kubában készültek. A cselekmény Texasban játszódik. Egy hétvégi ház körül bonyolódik a Nyaralóház című vígjáték. A századfordulón játszódik és egy, a sarkvidéken túl élő törzsről szól a Szannyikov földje; az ópiumcsempészés körül bonyolódik A kör című bűnügyi film. Egy kislány és mostohaanyja kapcsolatáról szól A mostohaanya című társadalmi, dráma, a Nagyezsda című film pedig Krupszkájának életét eleveníti fel. Musical-változatban jelentkezik Dunajevszkij Fehér akác című operettje, új címe: Csak te. A szabadság édes szava című kétrészes dráma a latin-amerikai forradalmakból meríti témáját. Háborús dráma, az Én, Sapalov. Ugyancsak háborús dráma, a tengeralattjárókon játszódó, A szerencsés „Csuka” parancsnoka. Romantikus, kalandos történet Az utolsó hajdú. Végül átvettük a Monológ című filmet, amely egy professzorról szól, aki egyedül neveli az unokáját. AZ ELMÜLT NYÁRON a képzőművészeti főiskolások legsikeresebb munkáit láthattuk Miskolcon, akkor ugyanis — a képzőművészeti tábor kapcsán — a Miskolci Képtárban rendeztek meg munkáikból egy kiállítást. Ezen a nyáron az Egri Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola rajz tanszékének hallgatói mutatkoznak be a közönségnek, a napokban, július 7-én nyílt ugyanis kiállítás munkáikból a miskolci Kossuth Művelődési Házban. Műhelymunkák — ezt a címet viseli a kiállítás, amelyet egész nyáron át megtekinthetnek az érdeklődők, hiszen a bemutató szeptember 15-ig tart. S a cím fedi is a mögöttes tartalmat. A huszonhat leendő rajztanár e kiállításon ugyanis nagyon szemléletesen mutatja be, hogyan jutnak el a vázlatoktól, a stúdium-gyakorlatoktól a különböző tanulmányokon keresztül azokhoz az alkotásokhoz, amelyek már jóval többek, mint „munkák”, hogy a kiállítás címéhez hűek maradjunk. Mert a vázlatoktól, a stúdium-gyakorlatoktól kezdve egészen az alkotás ranggal illethető képekig, sokféle és sokszínű a tanárképzősök bemutatója. Kiterjed egészen a szakdolgozatokig és az óravázlatokig — hiszen elsősorban és mindenek- felett rajztanárnak, pedagógusnak készülő főiskolások munkáit láthatjuk. Ez pedig sajátos hangulatot is kölcsönöz a kiállításnak. A MŰHELY JELLEGET természetesen csak a legjobb értelemben használjuk — ragaszkodva a kiállítás „címéhez” — mert hitünk szerint egy nagyon jó bemutatkozásnak sikerült a Kossuth Művelődési Ház-beli kiállítás. A gazdag és sokrétű anyag szín. te mindvégig biztosíték arra, hogy a szemlélődő figyelme nem lankad el, de különösen érdekes azért, mert ezek a fiatalok az iskolákba kerülve nagyon sokat tehetnek majd az iskolás korosztály esztétikai neveléséért. Nem lehet mindegy tehát, hogy milyen művészi és pedagógiai felkészültséggel kerülnek ki az iskolákba. S bár tudjuk, többségükben művészi ambíciók is dolgoznak — az lenne természetellenes, ha nem így lenne — mégis, elsősorban a pedagógiai oldaluk érdekes. Hiszen „kicsiben” ugyanaz a folyamat játszódik majd le az iskolákban, ami velük „nagyban”, a főiskola rajz tanszékén. De akkor is, ha a pedagógiai oldaláról közelítjük meg az egri főiskolások kiállítását, szembetűnik, hogy néhány fiatal — Wieszt József nevét említenénk meg elsősorban, de ide sorolnánk Selmeczi Györgyöt is — már eljutott a sajátos, érett szemlélet- és alkotásmódhoz, még azokban az esetekben is, amikor tanulmányokat készítenek. E két fiatal sorozatai — Wieszt József A mester és Margarita és Selmeczi Ko- pamikusz-sorozata —• valóban élményt nyújt a szemlé- lődőnek. De megemlíthetjük itt a lemezborító terveket is — több fiataltól is láttunk különféle Bartók lemezborító terveket — amelyek véleményünk szerint nagyon jól sikerültek, tökéletes „összhangban” vannak a zenei alkotással. UGYANCSAK TETSZETT a két batik munka, melyeken egyáltalán nem érződött „iskola-jelleg”. Bár még sorolhatnánk tovább is a sort, ogy-egy kiállított munka külön kiemelését, úgy véljük, e kiállítás legfőbb erénye mégis annak a folyamatnak az érzékeltetése, amelyről már szóltunk, s amely az önálló, egyéni stílusú alkotásig vezet. Azt hisszük, nem tévedünk, ha azt állítjuk: ennek a folyamatnak a bemutatása volt a kiállítás alapvető célja. No és az is, hogy ezeknek a tehetséges fiataloknak, akik a pedagógia, az oktatás szolgálatába állítják majd tehetségüket és tudásukat, megteremtse a bemutatkozás lehetőségét. Jó. hogy megteremtette. Mert amint azt a kiállítás vendégkönyvének bejegyzései is tanúsítják, az érdeklődők szívesen fogadták a tanárképző főiskolások e miskolci bemutatkozását. A már emlegetett mindkét szempontból. Csutora» Annamária Hozzászólás Versengés és derű A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontjának értékes kiadványsorozataiból három kötet szinte egyidőben jutott kezünkbe. Az egyik a Szakkönyvtár sorozatban Liszkay Tamás Játékok és játékosok című tanulmánya. a másik a Műsormonográfiák sorozatban Hídvégi Jenő Utak, terek, emberek című, egy rádiós műsorsorozatról szóló munkája és végül a megújhodott Rádió és Televízió Szemle új, idei első száma. A televíziós témákat 'keresve Hídvégi kötetét ez alkalommal figyelmen kívül kellett hagynunk és Liszkay kötetét, valamint a Szemlét böngésztük megkülönböztetett figyelemmel. Liszkay Tamás a rádiós és televíziós vetélkedőkről ír Játékok és játékosok című kötetében. Hosszú történelmi áttekintéssel bizonyítja, hogy mennyire szükséges az ember életében a játék és a verseny, mennyire kellenek azok a rádióban, televízióban, beszámol műsorszerkesztő ta- ' pasztalatairól és megállapításainak igazolására a rádióból a Tiszán innen, Dunán túl, a televízióból pedig a Fekete, fehér — igen, nem című vetélkedőt mutatja be roppant nagy részletességgel. Munkája érdekes, olvasmányos és bár elsősorban a szakmai közönséghez szól, a nagyközönségnek is sok értékes adalékkal szolgál a szerkesztés, a műsorirányítás olyan mozzanatairól, amely a néző, illetve a hallgató előtt nem is lehet ismeretes. Liszkay tanulmánya a Magyar Rádió és Televízió több ezres dolgozói táborán belül bizonyára vitatémát, későobi vetélkedőkhöz tapasztalatokat szolgáltat. Magunk részéről két megjegyzést kell, hogy fűzzünk hozzá: A szerző szinte egyértelműen védelmébe vesz minden vetélkedőt. Tagadhatatlan, hogy a Magyar Televízió másfél évtized alatt néhány kitűnő vetélkedővel jelentkezett, mint például a kötetben is említett Fekete, fehér — igen, nem. Vagy említhetnénk a Tizenkét szék címűt és még jó néhányat. Ugyanakkor a kiváló elmeélesítő és jól szórakoztató tanulságos versenyek mellett rendre felbukkannak a hosszabb-rövidebb életű, igen hullámzó színvonalú kvíz-játékok, különböző versenyek. Szerencsére ma már mind ritkább az olyan feladat, ami az ötvenes évek üdülőinek kultúrestjeire emlékeztet, ma már nem kell a versenyzőnek attól tartania, hogy gyermekkocsiba ültetik. vagy nem dőlhet el egy verseny sorsa azon, ki tudja gyorsabban szalmaszálon kiszívni egy kakaós palack tartalmát, de elő-előfordul- nak rosszul előkészített vetélkedők, mint például legutóbb a stewardesseké, vagy a Tízszer tíz a tizedikre, és még jó néhány hasonló sorozat, hogy a dicstelenül elenyészett Kétszer kettő Vitray-sorozatról ne is szóljunk. Örömmel tapasztalhatjuk viszont, hogy túlsúlyban vannak a jobb vetélkedők, amelyek izgalmat, örömet, szórakozást adnak a nézőseregnek is. Mint például a Riporter kerestetik, amely ugyan meghatározott célirányú, mintegy pályaalkalmassági verseny volt, de a versenyzőket emberközelbe hozta ötmillió nézővel. A másik kérdés, amihez hozzá kell szólnunk, Lisz- kaynak az a tagadó álláspontja, amellyel o vetélkedőműsorok ismeretterjesztő szerepét egészében elveti. A szórakoztatás és versengés nem zárja ki az ismeretterjesztő jelleget és, feladatot. Akár eltökélt szándéka ez a műsor szerkesztőjének, akár nem, a vetélkedő során elhangzó ismeretanyag ismeretterjesztő funkciót tölt be a szerkesztő és esetleg a néző szándéka ellenére. A képernyőn elhangzó adatok, rövid ismertetések százezrek tudatában rögződnek, s ezért nem lehet a szórakoztató célzatú nemes versenytől, a vetélkedőtől elválasztani az ismeretterjesztést, s ezért nem lehet a szerkesztőnek figyelmen kívül hagyni, vagy visszautasítani a kritikának erre vonatkozó kívánságait, vagy észrevételeit. S mert az ismeretterjesztés a vetélkedésben hívatlanul és akaratlanul is jelen van, vele számolni kell, elsősorban a műsor szerkesztőjének, de a műsor-, vagy játékvezetőnek is, mert az ismeretanyag akkor is tudatosul, ha a játék láthatatlan irányítói nem ismeretterjesztő műsort akarnak alkotni. A Rádió és Televízió Szemle V. évfolyamába lépett, és új formátumban, nyomdai sokszorosításban jelentkezett. A 174 oldalas kötet értékes tanulmányok, vitaanyagok, a műhelymunka során írt feljegyzések, szakmai ismeretterjesztő közlemények gyűjteménye. A folyóirat sok-sok cikkének ismertetése helyett a Vita rovatból ragadunk ki kettőt. Herman István Humor a képernyőn, és Fellegi Tamás Másfél év után ... Hozzászó- , lás a szórakoztatás—műsorpolitika vitához című írását ragadjuk ki. Mindkét cikkben domináló elem annak keresése, vajon a humor azon eszközei, amelyek más fórumokon rendkívül hatásosak, miért vesztenek erejükből és hatásukból a képernyőn, illetve mi az, ami a televízió humorát meg kell, hogy különböztesse az újságokban olvasható írott humortól, a rádió, vagy az élő színpad humorától, de a mozi filmjétől is. Jellemző a különbözőségre, illetve arra, hogy ami az egyik helyen igen jól hat, tömegek reagálnak rá. az a televízióban már kevésbé sikeres, a televízió kabaré-sorozata. Minden jó szándék és szerkesztői jó törekvés ellenére ebben a sorozatban filmre- vett színpadi kabarét látunk, otthonról papucsban. Hogy a látott kabarét élvezni tudjam maradéktalanul, ahhoz ott kellene ülnöm nekem is a nézőtéren, ahol felvették a közvetített előadást. Más a hatása otthon a családi körben a humornak és más, amikor ott ülök a nézőtéren. Ez azonbafi nemcsak a humorra vonatkozik a televízióban. Éppen a közelmúltban a veszprémi vitának is egyik témája volt, hogy a televízió más, mint a színpad, a film és a rádió, más a j közege, másképpen találko- j zik a tv-játék a közönséggel, mint a színpadi, vagy akár a film, és éppen ennek a találkozásnak másmilyensége másfajta esztétikai követelményekkel is jár. Augusztusban még csak 16 esztendős lesz a Magyar Televízió. Kísérletekben telt el több mint másfél évtized. Sok eredménynek is tanúi lehettünk. A humor még mindig nem a televízióé. Még csak technikai közvetítőeszközként van jelen a színpadi vagy egyéb humor egyidőben országos „terítésében”. A televízióhumor még késik. Jelei már mutatkoznak bizonyos tv-személyiséggé nőtt állandó szereplők esetében. S mi, míg várjuk az újfajta humor jelentkezését, derülünk a régin olykor, mert azt már megszoktuk, és bosszankodunk is rajta, mert már túlzottan is megszoktuk, s a televíziótól mást várunk. Benedek Miklós Tizenegy fim tizenkettő Moszkvából Tervezők, m kivitelezők, közületek! Szíves figyelmébe ajánljuk — az erőátviteli; — világítási; — jelzési; — vezérlési célokra egyaránt alkalmas: ALUMÍNIUM TOKOZÁSŰ ELOSZTÓKAT Előnyük az öntöttvas szerelvényekkel szemben: — Kis súlyuk miatt könnyűszerkezetű épületek villamosszerelési munkáihoz is használhatók; — nagyszámú variációs kialakítás lehetséges; — ellenállnak a légköri és üzemi környezet korróziós hatásainak. GYÁRTJAa VILLANYSZERELÖ-IPARI VÁLLALAT / FORGALOMBA HOZZA: a FÉMVILL KERESKEDELMI VÁLLALAT I. sz Közületi Boltja (Miskolc, Vásártéri u. 15.) Miskolci telepünkön (Vágóhíd u. 6.) Kacsándi Lászlóné (38-337) bővebb tájékoztatással, szükség esetén gyártmányismertetővel áll szíves rendelkezésükre.
