Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4-L T973. július 8., vasárnap Kitekintés szomszédainkra Filmnézőben Belgrádban A jugoszláv filmtermés rendkívül hullámzó. Ezt állapíthatja meg az a mozilátogató is, aki rendszeresen megtekinti déli szomszédunk filmjeit és hasonló megállapításra juthat, aki különböző híradásokból nyomon követi a jugoszláv filmművészet mindennapi életét, megismerkedik azokkal a filmekkel is, amelyek hazai mozivásznainkon nem láthatók, vagy éppen módja nyílik egy csokorba gyűjtve hosszabb idő filmtermését átnézni. A közelmúltban magyar filmátvételi delegáció tagjaként ez utóbbi módon ismerkedhettem a jugoszláv filmekkel. Már a filmátvételi delegáció elutazása előtt elgondolkoztatott egy rövid híradás. amely szerint bírósági eljárás folyik az egyik ismert jugoszláv rendező ellen, mert Műanyag Krisztus című filmjében a mai jugoszláv valóságról olyan eltorzult képet ad, amely sérelmes, és messze meghaladja a művészi szabadság határait. Jugoszláviában napjainkban tizennégy vállalat készít játékfilmeket, s ehhez országosan hat filmgyár, illetve stúdió áll rendelkezésükre. A filmgyártó vállalatok meghökkentően magas száma eleve kizárttá teszi, hogy egységes jugoszláv filmművészetről beszélhessünk, hiszen nemcsak a szövetségi államok mindegyike rendelkezik külön-külön filmgyártó vállalattal, hanem van, ahol több is működik, például Szerbiában, Horvátországban, és e gazdasági szértszórtság bizonyos eszmei és művészi megosztottságot és szóródást is jelent. Legutoljára az elmúlt év őszén volt Belgrádban az egész jugoszláv filmtermést felsorakoztató beniutató, amelyen a szocialista országok filmátvételi bizottságai megtekinthették, hol is tart ennek az országnak filmművészete. Már akkor kitapintható volt egy bizonyos irányba való torzulás, lémabeszű- külés. Ez a korábbi hasonló bemutatókon is jelentkezett, csak a domináló témák változtak. A június második felében tartott bemutató-sorozaton mintegy háromnegyed esztendő termését ajánlották megvételre a szocialista országoknak. (Itt jegyzendő meg, hogy ez nem a teljes jugoszláv filmtermést reprezentálta, hiszen voltak olyan filmek, amelyek a szocialista országokban számításba sem jöhetnek: vérpatakokkal teli horror-filmek és porno-fil- mek; ezeket nyugati partnerrel koprodukcióban készítették.) Jóllehet, hosszú időre tekintett vissza ez a bemutató, méCTis mindössze nyolc játékfilmet tudtak felajánlani megvételre. Így ennek a nyolc alkotásnak tükrében '-“11 megnéznünk, hogyan is látja a mát a jugoszláv film- nyár tás. mit vesznek észre a jugoszláv filmművészek az őket körülvevő életből, s hogyan láttatják azt a közönséggel. A nyolc filmből hat napiainkban játszódott. Elv a távoli múhban, egy pedig 60 évve' ezelőtt. A máhin játszódó filmek között láttuk a ljubljanai filmstúdióból származó Szerelmesek a barázdában című szlovén filmet, amely egyrészt azt a küzdelmes életet mutatta b°. ahogyan a sziklás hesvvidéken élő naras/- tok küzdenek minden talpalatnyi földért, ahogyan az asszonyok fejükre fett kosarakban hordják föl nanokon, beteken keresztül minden szabad idejükben a maréknyi termőföldet, a sziklás domboldalakra. másrészt azt. miként. milyen érzelemvilág- ban élnek ezek az asszonyok. A konkrét téma egy hétgyermekes. öreg. beteges íérje mellett egvedül dolgozó asz- »zonynak és egy fiatal favágónak a szerelme. Fárasztóan vontatott, nagyrészt érdektelen játék, olykor szinte amatőrt érzékeltető szinten. Egyes képek jól sikerültek, szépek a tájfelvételek, s a film alkotói nehezen tudtak szabadulni a hegygerincen teherrel felfelé haladó emberek sziluettjétől. Ennek a történetnek a mához kapcsolódását mindössze az égen átsuhanó lökhajtásos repülőgép megjelenése jelzi. Szerelemből élni címmel a zágrábi Croatia Film Vállalat produkciójaként elfogadhatóan mai történetet láttunk két egyetemista szerelméről. E történetben, hogy a fiú tanulmányait gondtalanabbá befejezhesse, a pedagógusjelölt lány vidéken tanítói állást vállal, összeházasodnak előbb, hogy mint asszony menjen ki falura. Fizetéséből támogatja a fiút, aki viszont hűtlenül elhagyja. A lány falusi élete azonban igen érzékletesen mutatja meg a mai jugoszláv falu életét, annak sok visszásságát is. egyben képet kapunk a fővárosi egyetemisták nem könnyű életéről. Nem különösebben nagy értékű, sok helyen didaktikus, de becsületesen elkészített munka. (Át is vettük magyarországi forgalmazásra.) Meghökkentő életszemlélet tükröződött két filmből. Az egyik Belgrádban készült, a címe Szöszke. Színes operatőri variáció-bravúrok vezetik be a filmet, s ugyancsak az ily módon fényképezett autósztráda-kereszteződés képei zárják a filmet. A közbeeső másfél órában egy korosodó utcalány, aki az éjszakát a rendőrbíró előszobájában tölti, életepizódjait meséli az ügyeletes rendőrnek. A lányt mindenki becsapja, ő maga mindent elront, mindig pórul jár, míg mások boldogulnak mellette. Meglepő fordulatként a film végén a rendőrbíró csupa emberbaráti szándékból beajánlja egy barátja gyermekeihez neve- lönőnek. A film érdektelen epizódok sora, a törvényen kívüliség, a prostituált életmód diagnózisa, s a bíró intézkedése teljesen motiválatlan, nem tudja meggyőzően bizonyítani, hogy az emberekben bízni, hinni kell. A törvényen kívüliségnek sokkal élesebb képét adta a zágrábi Jadran Film Vállalatnál készült Tudod, öregem! című film. A társadalmon kívüliség, a hippizmus, a munkakerülés, a könnyű, léha élet filmje. Központi alakja egy Giliszta nevű csavargó. Az ő tucatnyi kalandja pereg előttünk. Gusztustalan környezet, izzadó, mosdat- Ian, visszataszító emberek, prostituáltak, egyebek. E Giliszta úgy lázad a „jobb módú” társadalom ellen, hogy messze elkerüli a munkát, s amikor egyszer mégis arra kényszerül, hogy segítsen egy rakomány káposztát a városba szállítani, a vízparton leoldja a kocsi oldalát, s a rakományt a folyóba szórja. Politikailag erősen vitatható mondandója film, r film alkotójának semmi állásfoglalása nincs, nem kifogásolja a bemutatott életmódot. Két másik filmben úgy szólnak a máról, hogy klasz- szikus irodalmi párhuzamokat állítanak. Az egyik film — ugyancsak a zágrábi Jadran Film Vállalatnál készült, — a címe Timon. Shakespeare színművét adja elő egy színtársulat, s a főszereplő színész magánéletében végigéli a shakespeare-i hős sorsát. E film túlzsúfolt szexjelenetekkel, a hős bukása eléggé motiválatlan, az egészből kialakuló kép inkább egyes művészrétegek szuper- szenzibilitását tükrözi, semmint az értelmiség jelentősebb hányadáról, annak mai gondjairól adna képet. Végül itt említendő meg egy nagyon érdekes film: Hamlet-elöadás 21 Mrdusi faluban, E falu nem létező település. Amiről a film szól, azonban valóságos társadalmi probléma. A lalu nagyravágyó népfront-elnöke más helyi vezetőkkel együtt elrendeli, hogy be kell mutatni a helybeli lakosokkal a Hamletet, mert egyikük látta a városi színházban. A tanítóval saját szájuk ize szerint átíratják a történetet, s például a párttitkárra osztják Claudius szerepét. Ugyanakkor a Hamletet játszó fiatalember apját, : magánéletben, mert az a körmére nézett néhány helyi vezető- j nek, letartóztatják, majd ön- ( gyilkosságba kergetik. És e Hamlet nemcsak a színpadon, hanem a való életben is keresi apja igazát. Jóllehet hangsúlyozottan felmutatja a film az 1947-es évszámot, a történet érezhetően mégsem huszonhat évvel ezelőtt játszódik, és e furcsa párhuzamban bemutatott szituációk sokszor igaztalanok, erősen vitathatók, és maga a falusi tragédia és a shakes- peare-i tragédia párhuzamba állítása erőszakolt. Nem napjainkban játszódik két film. Mindennek ellenére élni címmel, a kijevi Dov- zsenko Stúdióval koprodukcióban a Titográdi Filmstúdió készítette a történelmi témájú munkát, amely Montenegró rettentő sziklái között játszódott és a. törökökkel vívott több száz év előtti küzdelmeket mutatja be. (E^t a filmet is megvettük.) Legutolsóként említjük Zi- lahy Lajos Halálos tavasz című regényének új, szerb filmváltozatát. A Neoplanta Filmstúdió (Újvidék) szinte egyszerűen lefényképezte a Zilahy-regénvt és rettenetes film született. Az 1938-as magyar filmváltozat ehhez képest ma is haladó művészeti alkotás. A fenti filmismertetések aláhúzzák azt a bevezetőben említett megállapítást, hogy a jugoszláv filmtermés rendkívül hullámzó. Itt még azt tehetjük hozzá, hogy igazán jó,- igazán érdekes film a nyolc között egy sem akadt. Benedek Miklós Amiről a számok beszélnek Épülő iskolai könyvtárhálózat a megyében Az első korszerű iskolai könyvtárat 1971. október 25-én avattuk fel Borsodban, a leninvárosi 2-es szarná Általános Iskolában. Még nincs is két esztendeje. Azután még ugyanabban az esztendőben Megyaszón az általános iskolában, majd később Sátoraljaújhelyen, Mezőkeresztesen, Sárospatakon, Boldván került sor avatóünnepségekre. A felsorolást nem folytatjuk, mert megyénkben immáron 26 korszerű iskolai könyvtárat tartunk számon. Igaz, a 26 közül 5-öt mostanában, szinte közvetlenül a tanév befejezése előtt avattak, de a korábban átadott, s már huzamosabb ideje működő 21 könyvtárról épp a napokban készült el egy felmérés. Egy felmérés, mely azt vette számba, arra keresett választ, hogy az iskolai könyvtárak menynyire épülnek be az oktató- nevelő munkába, azaz még egyszerűbben, az adott lehetőségekkel mennyire élnek a pedagógusok és a diákok. A 21 korszerű iskolai könyvtár adatai természetesen rendkívül szórtak. Vannak egészen kiugróan jó eredményeket elérők, bizony akadnak olyanok is, ahol a végzett munka kívánnivalót hagy maga után. A legszebb eredményeket kétségkívül a szerencsi Bocskai István Gimnázium iskolai könyvtárában érték el, s az is igaz, hogy az itteni munka minden bizonnyal országos szinten is a legkiválóbbak közé tartozik. Egyedülállóan magas számban, 134 alkalommal tartottak például ’ tanórát a könyvtárban, de 79 szakköri foglalkozásra s több különböző rendezvényle is sor került Itt, 498 beiratkozott olvasója, 3727 kötetet kölcsönzött ki. De hasonlóképpen, ha nem is ilyen kiugróan magas, mégis 6zép eredményekről számolhatunk be a leninvárosi, elsőnek megnyílt iskolai könyvtárunkban vagy a Tolcsvai Általános Iskolában. S ugyancsak a jók között tartjuk számon a sátoraljaújhelyi Esze Tamás Általános Iskolában működő könyvtárat is. A lehetőséget jól hasznosítják a me- gyaszói nevelőotthon könyvtárában is, ahol elsősorban a kölcsönzött kötetek számának alakulása érdemel figyelmet. A 240 beiratkozott olvasó 1400 könyvet vett ki a könyvtárból az elmúlt tanévben. IVfpolpnn viszont, hogy ITie^ICpO a Mezöosati Gimnázium iskolai könyvtárában — bár a nyitás óta már másfél tanév eltelt — még egyetlen egy órát sem tartottak. Igaz, az óratartás nem kötelező a könyvtárban. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez kézenfekvő és jó lehetőség. Még akkor is, ha a meglevő korszerű iskolai könyvtárak’ egy része az optimálisnál kisebb alapterülettel rendelkezik, s ez gátat szabhat a könyvtári tanóráknak. Bar. nagyon sok kis alapterületű könyvtárban megtalálták a lehetőséget erre, s éppen ez bizonyítja e lehetőség sokszínűségét. A Mezőcsáti Gimnáziumban azonban nem ez az egyetlen, figyelmet érdemlő „hiányosság”. Érthetetlen például, hogy a 210 beiratkozó olvasó mindössze 558 könyvet kölcsönzött ki. S ezzel az adattal a legkevésbé eredményesek közé tartoznak. De az iskolai könyvtárak jelentőségét lemérhetjük más adatokon is. E 21 iskolai könyvtárba — az intézmények 1029 tanulójából — 5585 beiratkozott olvasó van. Az érintett oktatási intézmények diákjainak több mint fele tehát rendszeres látogató az iskolai könyvtárban, s ezt bizonyítja a másik számadat: összesen 47 549 kötetet kölcsönöztek ki. A régi könyvtári keretek között — ha lehet könyvtár jelzővel illetni a szekrénybe zárt könyveket — ilyen eredményekről álmodni sem lehetett. Pedig az említett számok nem is beszélnek arról, hogy a kötelező, az ajánlott és a tetszés szerint választott könyvek között milyen volt az arány. A felmérés szöveges részéből, no és tapasztalatainkból tudjuk, hogy a korszerű iskolai könyvtárakkal rendelkező iskolákban lényegesen jobb a kötelező és az ajánlott irodalom iránti érdeklődés, mint más iskolákban. Érthető, hiszen a könyvállomány gyűjtésében elsősorban ezekre figyelnek, s a tanulókat is jobban „szemmel tudják tartani”. A szépirodalmi könyveket magától értetődően továbbra is elsősorban a községi közművelődési könyvtárakból kölcsönzik ki a tanulók, hiszen az iskolai könyvtárakban elsősorban a tananyaghoz kapcsolódó könyveket gyűjtik. Az, hogy folyamatában hogyan segítik az oktató-nevelő munkát a könyvtárak, az állomány fejlesztésének függvénye. A felmérés választ ad erre a kérdésre is, de természetesen csak az idő dönti majd el, hogy ezek az adatok mennyire tekinthetők folyamatosnak. Az induláskor viszont — elenyésző kisebbségtől eltekintve — általában megfelelő keretet tudtak biztosítani állományuk fejlesztésére. A sátoraljaújhelyi Esze Tamás Általános Iskolában és a leninvárosi 2. számú Általános Iskolában 10—10 ezer forintot fordíthattak gyarapításra. Általánosságban pedig 4—5 ezer forint a beszerzési keret, s ez nagyon jónak mondható. Mindössze két helyen, Megyaszón és Sajókazán nagyon alacsony, az elöbbin 500, az utóbbin 1000 forint. Remélhetőleg viszont ezt a 4—5 ezer forintos szintet tartani lehet, mert az iskolai könyvtár csak így lesz képes lépést tartani a vele szemben támasztott követelményekkel. A„|c;: iskolai könyv- C,!,W táraknál még a minta jelzőt használtuk. Most inkább a korszerűt. Hiszen már jócskán túljutottunk a mintaadáson, 6 ma már inkább egy kiépülő, korszerű iskolai könyvtár- hálózatról beszelünk. Hiszen a meglevő 26 mellett, a megye vezetőinek elképzelésében, s az iskolák igazgatóinak szándékában _ már a továbblépés tervei bontakoznak. S ezek az elképzelések jó garanciát nyújtanak arra, hogy a borsodi példa — mert szerénytelenség nélkül annak nevezhetjük — a jövőben tovább terebélyesedik. Csutorás Annamária AZ ABLAKNÁL Lenkey Zoltán rézkarca Gránát József hetvenéves A z idősebb miskolci olvasóknak aligha kell bemutatni. Miskolc szülötte, Miskolc korábbi évtizedei zenei és zenepedagógiai életének egyik vezető egyénisége, akinek munkássága elválaszthatatlan e várostól. Tanulmányait is hajdan a Miskolci Városi Zeneiskolában kezdte, oft lett tanár 1926-ban, majd 1948-ban, a leiszabadulás után igazgató. Pályáját Budapesten folytatta. Miskolci tevékenységének egyik legfontosabb ága volt a munkáskultúra támogatása, bekapcsolódása a diósgyőri vasas kultúrmozgalomba. A kiváló hegedűművész és zenepedagógus 1927-ben vette át a diósgyőrvasgyári vasasok férfikarának vezetését. Irányítása alatt nagy fejlődést ért el az énekkar; a régi reneszánsz kórusművészet alkotásaival és az új magyar szerzők polifonikus szólamvezetésű, értékes kórusműveivel szerepelt, mert Gránát József úgy látta, hogy ezekkel a művekkel szabad és kell a munkáskórusokat nevelni, Egészséges, szép hangvételre, finomságra, lágyságra törekedett, s egyik fő célkitűzése volt, hogy a kórustagokat 'mind magasabb zenei műveltséggel rendelkező emberekké nevelje. Vándor Sándorral való barátsága is gyümölcsöző volt, több kórusmű megírására ösztönözte Vándort. Gránát József felismerte, hogy a művészi szép iránti vágyakozás szinte megrendítő erővel jelentkezik a munkásoknál. Megnyitotta számukra az utat az új magyar kórusművészet felé, s talán ez volt — mint a Kóta című szakmai folyóirat is írja — legnagyobb jelentőségű munkássága. Miskolci koncertjei emlékezetesek. Az idősebb generáció szívesen emlékszik rá vissza, és sokan kísérték nyomon sikereit akkor is, amikor elköltözött Miskolcról, hogy mint az Állami Operaház első hegedűse működjék, A közelmúlt napokban töltötte be hetvenedik életévét, s ez alkalomból az Elnöki Tanács a munkásdalkultúra fejlesztése érdekében kifejtett több évtizedes tevékenységéért a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki.
