Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-22 / 170. szám

1973. július 22., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Üzemi demokrácia a tanácsi vállalatoknál A Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat termelési tanácsko­zásán az egyik munkás pre­mizálással kapcsolatos kriti­kai észrevételt tett. Egy má­sik dolgozó javasolta, hogy a kenyér és péksütemény minőségének javítására né­hány gyártási műveletet a gép helyett kézi erővel vé­gezzenek el. Ennél a válla­latnál történt meg az is, hogy a vezetők egy beépí­tésre kerülő kemencetípus helyes megválasztásához közvéleménykutatás formá­jában javaslatokat kértek a dolgozóktól. A jobb minő­ség érdekében, a többség a nagyobb fizikai erőkifejtést igénylő kemencére szavazott. Véleményüket a termelési tanácskozáson és más üze­mi fórumon helyes szakmai állásfoglalással védték meg. @ A megyei tanács illetékes osztálya nemrégiben felmér­te, milyen a munkahelyi légkör, hogyan érvényesül az üzemi demokrácia a tanács­hoz tartozó fontosabb válla­latoknál. Az iménti példa a vizsgálatról készült jelentés­ben olvasható, szemléltető­ként arra a helyes gyakor­latra, ahogyan ennél a vál­lalatnál értelmezik és érvé­nyesítik az üzemi demokrá­ciát. Bevonják a dolgozókat a vállalattal kapcsolatos fon­tos döntések meghozatalába, igénylik észrevételeiket és javaslataikat, megszívlelik a kritikai fölvetéseket, s ter­mészetesen orvosolják is a gondokat. Mindez egészséges munkahelyi légkört teremt. Olyan légkört, amelyben a munkás érzi, hogy szükség van tevékenységére, javasla­taira, kialakul, vagy éppen tovább erősödik benne az a tudat: nemcsak munkása, hanem tulajdonosa is az üzemnek, a gyárnak, felelős­séggel tartozik, és kétkezi munkáján kívül észrevételei­vel is részt vállal az ered­mények formálásából. A ter­melési tanácskozások, bri­gádértekezletek és más mun­kahelyi beszélgetések min­denütt kitűnő alkalmak az üzemi demokrácia érvénye­sítéséhez. A megyei tanácshoz tartozó vállalatoknál általában ked­vezők az ilyen irányú tapasz­talatok. Az üzemi demokrá­cia fórumait nem csupán tá­jékoztatásra, a feladatok „to­vábbadására”, hanem véle­ménycserére használják fel a vezetők. A kölcsönösség alap­ján a dolgozók aktívan be­kapcsolódnak a termelés, il­letve a vállalat irányításába — a vezetők többsége szíve­sen veszi, ha döntései előtt' megismeri véleményüket. Ál­talános tapasztalat az is, hogy egyéni sérelmeken kívül mind nagyobb számban hangzik el az egész kollektívát, üzemet vagy vállalatot érintő hiba fölvetése és a megoldást se­gítő javaslat. © Az említett sütőipari válla­lathoz hasonlóan helyes gya­korlat honosodott meg a Bor­sod megyei Finommechanikai Vállalatnál is. A legutóbbi ta­nácskozáson többek között az anyagellátási nehézségeket tették szóvá a dolgozók. A vállalat partnere, a Telefon­gyár ugyanis nem tudta zök­kenőmentesen biztosítani a szükséges alkatrészeket. Emi­att sokszor adódott állásidő, amit a Telefongyár megtérí­tett ugyan, a vállalat gazda­ságosságára azonban így is negatív hatással volt. A dol­gozók hozzászólásai nyomán a vezetők intézkedtek, s a gond azóta megoldódott. A Talajerőgazdálkodási Válla­latnál ugyancsak jelentős eredménynövekedést sikerült elérni azáltal, hogy a dolgo- [ zók fölvetette javaslatokat megvalósították: egyes mun­katerületeken 12 forinttal emelkedett az egy órára jutó termelési érték a hozzászólá­sok nyomán. A Gyümölcs- j szesz- és Üdítőipari Vállalat­nál a berendezések korszerű- sítése, a Sárospataki Faipari 1 Vállalatnál pedig a készáruk felhalmozódása, a termelési kapacitás „lekötése” szerepel leggyakoribb hozzászólásként, sürgetésként a termelési ta­nácskozásokon, brigádérte­kezleteken. Az utóbbi két helyen még nem sikerült elérni számot­tevő javulást, ennek ellenére itt is érvényes a megállapí­tás: egyetlen ötlet, javaslat vagy kritikai észrevétel sem felesleges, mert a lehetősége­ken belül megpróbálják or­vosolni a gondokat. Vala­mennyi helyen tudják, hogy az üzemi demokrácia csak szavakban hangoztatva sem­mit sem ér, egészséges mun­kahelyi légkört a hozzászólá­sok, javaslatok hasznosításá­val, vagyis a demokrácia gya­korlati megvalósításával le­het kialakítani. A megyei tanácshoz tartozó vállalatoknál különösen az utóbbi két évben örvendetes fejlődés figyelhető meg e té­ren. Az üzemi demokrácia szélesebb körű kibontakozá­sához a pártszervezetek, szak- szervezeti és KlSZ-bizottsá- gok nem utolsósorban pedig a szocialista brigádok nagy segítséget nyújtanak, annak maguk is aktív részesei. N. I. A YlT-kiildöttség tagjaként Berlini küldetés A múlt év végén, megér­demelt dicséretet kapott az a műszak, amelynek a csoport- vezetője Geleta Zoltán. Ügy látszott ugyanis, hogy az acetilénüzem, amely a mun­kahelye, a Borsodi Vegyi­kombinátban, nem tudja tel­jesíteni az évi tervet. A gyár a fiatalok segítségét kérte. Rákapcsoltak. Velük együtt a többi műszaki is. Olyan lendülettel és lelkesedéssel, hogy a számvetéskor talán ők lepődtek meg a legjobban. Az történt, hogy a program­ban előírt 10 ezer tonnát a határidő előtt egy hónaopal legyártották Hogyan?... Mindenekelőtt a munkaszer­vezést tették még hatéko­nyabbá. Aztán — ahogy most visszagondol erre az időszak­ra — igen egyszerűen fogal­mazva közli: — A mi esetünkben is be­igazolódott a jól ismert köz­mondás. sok kicsi sokra megy ... Mindig úgy szervezték a munkát, hogy az adott hely­zet által megszabott időre leálljanak és kijavítsák a gé­peket és berendezéseket. Mindig adódtak ugyanis előre nem várt problémák, amiket meg kellett oldani. Viszont e leállásoknál rendszeresen megtakarítottak néhány na­pot. amit aztán a terv telje­sítésére tudtak fordítani. Ezekben az egyáltalán nem egyszerű feladatokban a fia­talok mindenkor derekasan helytálltak, amiben szerepe Geleta Zoltán volt annak is, hogy Geleta Zoltán időt és fáradságot nem kímélve szervezett, intézke­dett úgy is. mint csoportve- . zető. s úgy is, mint meghí­vott KISZ-titkár. A javaslat, hogy ő legyen a VIT-re a küldött, nemcsak a közvetlen munkahely, de a gyár fiatalságának a közvé­leménye szerint is helyes. Ehhez az alapot elsősorban a végzett munka adta, hiszen olyan emberről van szó, aki nemcsak egyszerűen szakmá­nak, de hivatásnak tekinti azt. amit csinál. Ahogy leérettségizett a gimnáziumban, szakmunkás- tanulónak jelentkezett a gyárban. A vizsgákon sike­resen túljutva, rendszerkezelő lett. Aztán táblakezelővé lé­pett elő, majd 1971-ben kine­vezték műszakvezetőnek. — Megszerettem a munka­helyet. a gyárat — mondja. Az is kiderül a mondan­dójából, hogy kicsit félve, ki­csit izgulva lépte át a gvár küszöbét, de már az első na­pokban otthonosan érezte magát. Ebben segítségére voltak a munkatársak, az is­merősök, a barátok és min­denki, akivel kapcsolatba ke­rült pályája kezdetén. Egyéb­ként ebben a gyárban pél­damutatóan jó szokás — im­már hagyomány —. hogy a szakmunkásfiatalokat a mun- kábalépést megelőzően barát; beszélgetésre hívják, ismerte­tik velük az üzem életét és munkáját, a lehetőségeket, s azt is, milypn igényeket tá­maszt velük szemben e nagyüzem. Ez történt Geleta Zoltán és társai esetében is, ami nemcsak maradandó él­mény. de ösztönzés is a pá­lyakezdőknek. Messziről, 'a meeve északi csücskéből került Kazincbar­cikára, ahol már otthon ér­zi maaát. ..őslakónak” szá­mit. De ha teheti, mindig hazamegy Keresztétére a szüleihez. — Amiben lehet, otthon Is sesítek, s mi tagadás, mindig öröm hazatérni a szülői ház­ba — vallja be. Most nagy útra készül. Vi­lágot látni megy, a VIT- küldöttség tagiaként kénvise­li Kazincbarcika, a BVK fi­ataljait, akiknek üdvözletét magával viszi az ifjúság nemzetközi találkozójára. T. F. Új „fazonok” a futószalagon Mélyül épül a város Alsózsolca határában, ott, ahol a házgyár szép, mo­dern vonalú épületei emel­kednek a magasba, egyre jobban növekszik egy tó. A víztükröt kotrógépek borzol­ják. A parton dózerek, föld­gyaluk és markolók szorgos- kodnak. Letakarítják a vé­kony termőföldet, hogy az­után kavicsos homokot ter­melhessenek a házgyár és a szomszédos betonelemgyár részére. Embert alig látni a A fürdőszobákat készreszerelő Vineze Géza vezérigazgató mégis óriási mennyiségű ka­vics kúszik a depók felé, végtelen gumiszalagokon. A tó nemcsak terebélyesedik, hanem mélyül is, s miköz­ben egyre alacsonyabban fejtik a kavicsmezőt — újabb és újabb házgyári pa­nelok gördülnek ki a gyár kapuján. Tizenkétezer-hatszázhárom lakáshoz adott nyersanyagot a faluszéli tavacska. A tó mélyül — Miskolcon, Ka­zincbarcikán, Özdon épül a város .... Fiatalon a svár élén — Ö a házgyár vezetője — mutatja be a fehéringes fiatalembert Vineze Géza. a BAÉV vezérigazgatója. Szamos Gábor, a harminc­esztendős építészmérnök kis­sé zavartan nyújtja kezét, de amint a munkáról esik szó. mindjárt határozottabb. Tökéletes tájékozottsággal beszél a házgyár múltjáról, jelenéről — és a jövőről is. — Az idén 3793 lakás egyenértékének megfelelő terméket készítünk. Azért mondom így, hogy lakás- egyenértéknek megfelelő, mert nemcsak lakásokat, ha­nem iskolákhoz, vendéghá­zakhoz, óvodákhoz és böl­csődékhez szükséges eleme­ket is gyártunk. Ez utóbbi nem nagy mennyiségű, 123 lakásnak felel meg. A fö profil változatlanul a lakás­elemek készítése. Nem sokkal később már az üzemeket jártuk. A pá­rolgó betontól néhol „sűrű” volt a levegő. Nagy a hőség a csarnokokban, az ember el­csodálja, amint a szó szoros értelmében futószalagon ké­szülnek a házgyári elemek. brigád tagjaival beszélget Az egyik „hajóban” a hom­lokzati panelokat színezik, mellette födémelemek tálcá­ját rázza a vibrátor. Közé­pen mint csontvázak mered­nek a panelok vasszerkezet- elemei. Mindenütt gépesített, a munka és láthatólag ma­gasfokú a szervezettség. A szélső csarnokban vegyes elemeket gyártanak, míg kissé arrébb egy új épület­ben komplett fürdőszobák kerülnek ki a műhelyből. — Ezt a munkát csak fgy lehet eredményesen és gaz­daságosan megoldani — mondja a vállalat vezérigaz­gatója. — Naponta 18—20 darab lakáshoz szükséges elemet készítenek a házgyár­ban. S ugyanennyit szere­lünk össze kint. a munkahe­lyeken. Tizennyolc darab tréler hordja az elemeket, éjjel-nappal. Van olyan, amelyik Miskolcra viszi és van, amelyik Salgótarjánba. De gyakran fordulnak Űzd és Miskolc között is. Ói éniiieM, növekvő kapacitás — Mikor termel teljes ka­pacitással a házépítő kombi­nát? — kérdezem a gyár ve­zetőjétől. — Jövőre 4200 lakást ké­szítünk, s ez azt jelenti, hogy minden kapacitásunkat kihasználjuk. Amikor a ház­gyárat tervezték, még nem jelentkeztek olyan igények, amelyek napjainkban már természetesek. Növeljük a lakások alapterületét. Ez több munkával jár. A na­gyobb lakásokhoz több elem­re van szükség. Tulajdon­képpen négy alaptípust va­riálunk. elég sokféleképpen — válaszolja Szamos Gábor. — A csarnok mögött van a szabadtéri raktár. Néhány évvel ezelőtt nagy gond volt. hogy a házgyár raktárra ter­melt ... Most is több lakás van raktáron, mint amennyi ideális volna — mondja a vezérigazgató —, de az elő- közmüvesítés és egyáltalán a területek előkészítése még mindig nem tart lépést a házgyár kapacitásával. Per­sze, lényegesen jobb, mint korábban volt. Jelenleg 320 lakás elemei vannak a gyár területén. A házgyárban 53 brigád kezén keresztül haladnak az épületekhez szükséges ele­mek. Ma már egyre ritkább a minőségi kifogás. Mind az 53 brigád elnyerte a szocialista címet. „Fazoncsere” 40 Eltiltóéért A sablonok, melyekben a házgyári elemek készülnek, öt evvel ezelőtt kerültek a gyárba. Némelyik elhaszná­lódott, meg azután új fazo­nokra is szükség van. A ter­vek már elkészültek, s a jö­vő esztendőben új vonalú épületek emelkednek az Avas oldalán. Negyvenmil­lió forintért, vásárol sablo­nokat a BAEV. Ezek nem­csak modernebb, tetszetősebb vonalú épületek összeszére- léséhez nyújtanak lehetősé­get, hanem kényelmesebb, komfortosabb otthonokat le­het kialakítani belőlük.. Na­gyobb lesz a választék is. A „fazoncserét” 1974. július Sí­ig hajtják végre. Akkor már új típusú elemek kerülnek ki a gyárból. A tervet az ÉSZAKTERV kollektívája készítette, a BÁÉV megren­delése alapján. — Az új épületekben kis méretű garzonlakásoktól 5— 6 férőhelyes, szinte luxus­igényeket is kielégítő, nagy méretű lakások is lesznek. Most 62 négyzetméter a leg­nagyobb lakóterület, jövő ilyenkor már megkezdjük a 71 négyzetméteres, 3 és 4 szobás változatok gyártását. De lesznek 26 és lél négy­zetméteres, erkélyes garzo­nok is — mondja Vineze Géza vezérigazgató. Azután így folytatja: — Mi azt sze­retnénk. ha ezek a szebb ki­vitelű és használati értékük­ben is többet jelentő laká­sok, egyszóval az új típusok nem lennének drágábbak, mint a régiek. * Emlékszem, amikor az első házgyári épület elkészült a Győri kapuban, az ..őslakók” kissé idegenkedtek. Kiállí­tással egybekötött bemutatót kellett tartani, némi szakta­nácsadással — aztán lassan megbarátkoztak a futószala­gon készült lakásokkal. Ma már olyasfajta megjegyzé­seket sem hallunk, hogy uni­formizálják a városképet... A házgyári lakások bővülő választéka egyre fokozódó komfortja, sokfajta összerá- kási módja, a környék ren­dezése és megtervezése el­oszlatta a fenntartásokat, S most. amikor űi fazonok so- rozatgvártását készítik elő. jó érzés látni, liogv ezek az épületek nemcsak küllemük,; ben lesznek tetszetősebbek, hanem a tálakon belül is jobban szolgálják a lakókat. Paulovits Ágoston

Next

/
Thumbnails
Contents