Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-03 / 153. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4, 1973. július 3., kedd A képernyő előtt Július 6—13: T öprengésre késztető adások Az elmúlt hét műsoraiból most nem elsősorban a tv-já- tékokat, egyéb művészeti adásokat ragadjuk ki, hanem néhány olyan adást, amely továbbgondolkodásra, töprengésre késztetett, hír akad köztük művészeti jellegű is. * A Jogi esetek című sorozatban olyan téma szerepelt, amely napjainkban mind gyakrabban foglalkoztatja az egyes állampolgárt csakúgy, mint a legkülönbözőbb szintű hivatalos és társadalmi szervek egész sorát. A környezetvédelem, illetve a környezetártalom jogi vonatkozásairól esett t-ó ebben a műsorban, ami nekünk, miskolciaknak külön is érdekes volt, hiszen nemcsak az ország egyik legerősebben szennyezett levegőjű városában élünk, hanem az aüás- beii konkrét téma is miskolci, illetve hejőcsabai. A cementgyár légszennyezése és a cementpor lerakódásából adódott mezőgazdasági kár — sajnos — nekünk nem új, a témát a város lakóinak nagy hányada részletesebben ismeri, vagy éppen maga is szenvedő módon tapasztalja, mint azt a vitaműsor érzékeltetni tudta. Érdekes volt hallani az ezzel, valamint az egyéb kör- nyezeíártalmi hatásokkal kapcsolatos jogi vitát, amely következetesen a kétféle érdekeltségre hivatkozott, de sem a jogi szakértők állásfoglalása, sem a részt vevő nem jogász vitapartnerek polémiája nem nyugtatott meg. Ivlert igaz ugyan, hogy a városképhez hozzá tartozik a villogó neonreklám, de akinek az ablaka elé szerelnek egy ilyet, aligha tud felülemelkedni saját baján, sérelmén, s nehezen fogadhatja el a városkép javítását célzó érdekeltséget, ha az szemben áll az ő jogos érdekeltségével. Csakúgy, mint a termelőszövetkezet, vagy kiskert-tulajdonos sem fogadhatja el a cement- mű érdekeltségét, ha az következetesen tönkreteszi a termést. Bizonyos kompromisszumokra szükség van, az élet ezt magával hozza, de kár, hogy ebben a nagy tömegektől nézett műsorban nem esett szó például az előzetes műszaki javításokról, azaz például neonreklámok esetében olyan berendezések felszereléséről, amelyek nem teszik tönkre a szomszédság életét, vagy a környezetszennyező ipartelepek telepítésének korlátáiról, megfelelőbb helykiválasztási kötelezettségéről. így ez a Jogi esetek-adás inkább csak diagnosztát, mintsem valami fogódzót adott volna. * ..•urak régi, sokszor körüljárt témával találkoztunk A hét vasárnapi adásában. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság egy átfogó vizsgálata kimutatta, hogy a gazdálkodó szerveknél a kulturális alap felhasználásában meghökkentő visszaélések adódnak. A rendelkezésre álló összegeknek 18 százalékát, azaz kereken hárommillió forintot ételre és italra költöttek és csak 7 százalék jutott a művelődés különböző ágazataira. És hová mentek el ezek a nem kis összegek? Például egy kecskeméti vállalatnál a 62 ezer forintos kulturális alapból 39 ezret emésztettek fel a rendezvényi költségek, s a szakszervezeti bizottság titkára ezt a hányadot még kevésnek is tartotta. Kiskunhalason 93 ezer forintot költöttek utaztatásra, kirándulásra, Mezőtúron 56 ezer forintos keretből összesen kétezer jutott kultúrára, könyvtártámo- r--áfásra, a többi vállalati köszöntésekre, kirándulásra. A KNEB megállapítása szerint országosan a rendelkezésre álló alapnak 40 százalékát kirándulásra, 20 százalékát ünneplésre fordították. A fennmaradó összegekből fedeztek szociális kiadásokat, ebédtérítést, egyebeket, csak a kulturális támogatás szorult mindig hátrább. Emlékezetes, hogy néhány hónapja éppen a borsodi termelőszövetkezeteknél vizsgálták hasonló módon az anyagi keretek felhasználását, s a mi példáink sem voltak jobbak, mint a most bemutatott országos vizsgálat, adatai. Még mindig nem tudatosodott, hogy a kultúra lehatárolható valami, nem pedig egy olyan megfoghatatlan pénzügyi lehetőség, amelynek számlájára minden c' ' —k éppen művelődésre nem jut belőle. * ,l az oroszlánt is!” címmel Vámos László v rzős színésznövendékeit láthattuk különböző, nagyrészt klasszikus színpadi művek részleteiben. Már szokássá lett, hogy a televízió így is bemutassa az új színművészeket, a mostani adás azonban elgondolkoztatott: vajon az ilyenfajta bemutatás, a szinte még műhelymunkának, vagy zártkörű vizsgának tekinthető gyakorlatoknak a legszélesebb : közönség elé tárása jó-e, szükséges-e, nem lenne-e jobb, , ha a közönség egy komplett produkció részeseként, vagy j egy már felkészültebb együttes tagjaként, előadás szerep- j kljeként ismerné meg a fiatalokat, s nem elsősorban mű- }-,»rrtvíiVor]ataikra em^,,ro'7',p'’ Benedek Miklós A Mezőgép Vállalat Felsőzsolca, Mezőkövesdi Gyáregysége munkavállalókat alkalmaz az alábbi munkakörökben: ESZTERGÁLYOS. MARÓS. KÖSZÖRŰS, VILLAN YHEGESZTÖ, TMK-LAKATOS FESTŐ és VASSZERKEZETBEN JÁRTAS LAKATOSOKAT. | 44 órás munkahét. Minden második hét szabad szombat FIZETÉS: megállapodás szerint. JELENTKEZÉS: a gyáregység főmérnökénél. Magyar—-fíms karai sági hét Budapest és Helsinki légi hídján július 6-ra virradó éjszaka három különrepülőgé- pen 300 finn vendég érkezik Magyarországra és 300 fős magyar küldöttség utazik Finnországba, s ezzel mindkét helyen egyidőben megkezdődik a XII. magyar— finn barátsági hét esemény- sorozata. A hagyományos rendezvény jelentősége, rangja kifejezésre jut abban is, hogy a mindkét országban megalakult magas szintű védnökségben a két fővédnök: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Urho Kekkonen. a Finn Köztársaság elnöke. A barátsági hét magyar- országi és finnországi programjáról hétfőn a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában sajtótájékoztatót tartottak. Simon István Kossuth-díjas költő, ország- gyűlési képviselő, a kiutazó magyarok szűkebb politikai delegációjának tagja méltatta a kétoldalú esemény jelentőségét. A munkás-dalkultú ff ff • őrzőt Vítff*í pipi a vasas en dalosünnep. A három esztendővel ezelőtti első nagyszabású kórustalálkozó méltó folytatásának bizonyult ez a mostani, második találkozó is, mely ezúttal szerves részét képezte egy országos megmozdulásnak, hiszen a diósgyőrivel szinte azonos időben Budapesten és Szombathelyen is sor került hasonló rendezvényre. Tizenhárom hazai kórus és három külföldi együttes jött el Miskolcra, hogy négy napon keresztül hitet tegyenek a munkáskórusok jelene és jövője mellett, hódoljanak a közös éneklés örömének, s bizonyítsák: a nagyszerű mozgalmi hagyományok folytatása — immáron művészi síkon —■ napjaink valósága. Ez lehet, tulajdonképpen ez is a második vasas dalosünnep legnagyobb erénye. A vasasszakszervezet, a Vasas Művészegyüttes, a Miskolci Művészeti és Propagandairoda, valamint a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Központ közös rendezvénye ezúttal két jubileu- um jegyében zajlott le. Megemlékezés volt a vasasszakszervezet szövetséggé alakulásának hetvenedik évfordulójáról és fővárosunk centenáriumáról. De függetlenül az évfordulóktól, úgy véljük, hogy ez a mostani találkozó — pozitívumaival és negatívumaival együtt — bizonyította, hogy szükséges e zenei kórustalálkozó megrendezése. Miskolc és Diósgyőr hagyományai és jelene méltó keretet biztosítanak számára, s ezt még akkor is ki merjük mondani, ha — igen sajnálatos módon — a részt vevő kórjtsok által tartott díszhangversenynek alig akadt hallgatósága. Mert ugyanakkor igaz viszont, hogy a munkásokhoz vitt, az üzemekben és az üzemek mellett megrendezett _ hangversenyeknek közönsége és visszhangja is volt. Ez tény, s ez mutathatja az utat az elkövetkezendő vasas dalostalálkozók számára. A vasas dalostalálkozó a munkáskultúra hagyományaira épített, abból nőtt ki. S ha visszapillantunk erre a most véget ért vasas dalosünnepre, ha összevetjük az első találkozóval, akkor kétségkívül megállapíthatjuk, hogy jelentősen gazdagodott. Nemcsak azzal, és nem elsősorban azzal, hogy 07a n ti Txiáoxvlilc ‘tpliíllrrv/ón külföldi együttesek is részt vettek, így némi túlzással mondhatjuk, hogy nemzetközivé szélesedett. Maga a program, a bemutatásra került kórusművek jelzik a gazdagodást. Itt említhetnénk a művelődési házakban történő bemutatkozásokat, melyeknek célja nemcsak és nem kizárólag a szereplések számát volt hivatva növelni, hanem a koncertek területi szétszórását, a közönséghez való közelebb jutást szolgálta. Ugyanúgy, mint a hasonlóképpen nagy létszámú üzemi koncertek. Azon viszont érdemes lenne elgondolkozni, hogy mit tehetnér nek a rendező szervek azért, hogy valóban szélesebb közösséghez juthassanak el a kórusművek, a kórusok. Mert a találkozó mégiscsak akkor lesz Igazi, ha nemcsak a dalosok találkozóját jelenti, hanem a dalosokét és a hallgatóságét is. E szépséghibán szont csak az elismerés hangján szólhatunk a tartalmi színvonalról, a dalosok és a bemutatásra került kórusművek magas művészi szintjéről, — melyet ősbemutatók is jeleztek — hiszen ez a mostani találkozó már használta és felhasználta azokat a mozgalmi dalokat, melyeket a közelmúltban a mozgalmi dalgyűjtés pályázat mentett meg a feledéstől, s bár az ősbemutatók nem kizárólagos színvonaljelzők, de azért orientálnak úgy, hogy ki merjük mondani: bízvást reméljük, hogy a most megtartott kórustalálkozók, köztük a diósgyőri is, a munkáskórusok új reneszánszának kezdetét jelzik. Most, amikor már visszapillantunk az elmúlt hét eseményére, megemlíthetnénk azokat a különlegesen kedves és szép rendezvényeket, amelyek mintegy kuriózumai voltak a találkozónak. A napi krónikában azonban ezt megtettük, s ezért inkább a vasas dalosünnep egészének tanulságait szerettük volna megvonni. Ügy véljük, hogy a rendezők és a részt vevők is megteszik a maguk oldaláról, s akkor is, ha nem volt minden zökkenőmentes, szépséghiba nélküli, reméljük, ugyanarra az eredményre jutnak, mint mi: a vasas dalosünnep akárcsak ,az első alkalommal, most is méltó volt a munkás-dalkultúrá- hoz. Százéves a Népszava Miskolcon, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának épületében, a színházi előcsarnokban nyitotta meg tegnap, július 2-án, délelőtt 11 órakor a Népszava jubileumi kiállítását Zele Ferenc, az országos napilap főszerkesztő-helyettese. Az SZMT központi könyvtára, a Népszava Lapkiadó Vállalat, a Rónai Sándor Művelődési Központ, a megyei könyvtár és a megyei nyomdaipari vállalat közös rendezésében megnyílt kiállításon egykori lapszámok, azok fotókópiái, a lapban megjelent fényképek másolatai és a Népszava kiadó vállalat egyéb kiadványai mutatják be a százéves újság történetét. A kiállítás érdeme, hogy a rendező szervek külön gondot fordítottak arra, hogy a bemutatásra kerülő anyagban szerepeljenek a helyi események krónikái, kommentárjai is, s így a munkásmozgalom, a szakszervezeti mozgalom, magyar eseményei mellett mintegy második vonulatként annak a helyi története is felvázolód- hassék. Külön öröm, hogy a kiállitáson olyan anyagokat is láthatunk, amelyek nemcsak a lap történetének jelentős állomásai és eseményei, hanem részesei a magyar történelemnek. A kiállítást egy héten át láthatják az érdeklődők, július 9-ig tart nyitva. A kiállítás megnyitása után az SZMT épületének földszinti klubhelyiségében Népszava-ankétot tartottak. Az ankéton, amelyen viszonylag nagy létszámú közönség vett részt, a lappal kapcsolatos tervekről, elképzelésekről volt szó, de természetesen az olvasók igényeit is megfogalmazták a résztvevők. A MISKOLCI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET 1973 II. félévre felajánlja még meglevő K ÉPÍTŐMESTERI és ÉPÍTŐ-SZAKIPARI szabad kapacitását. Érdeklődni szövetkezetünk központjában, Miskolc, Szeles u. 8. sz. alatt lehet. Telefon: 16-602. TAPOLCÁN kifogástalan 2 szobát bérelne intézmény egész évre Ajánlatokat: „Tapolca” jeligére a hirdetőbe kérjük A Borsodi V cgyikombinát FELVÉTELRE KERES gyakorlattal rendelkező, beruházási munkában jártas építészmérnököket és építésztechnikusokat Bérezés a vállalati kollektív szerződés szerint Jelentkezni lehet: írásban vagy személyesen a vállalat személyzeti és oktatási főosztályán, Kazincbarcikán BORSODI VEGYIKOMBINAi alkalmaz férfi vegyipari szakmunkásokat, vegyésztechnikusokat, gépésztecb n i kasokat, gimnáziumi érettségizett munkaerőket — vegyipari rendszerkezelői munkakörben — és segét^m u likasokat. Jelentkezni lehet mindennap — szombat kivételével — a Borsodi Vegyikombinát munkaerő-gazdálkodási osztályán. Kazincbarcikán. Igény esetén a vállalat — térítés mellett — munkásszállást biztosit Csntorás Annamária
