Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

* 1973. június 24., vasárnap ÉSZAK-MAGYARÖRSZÁG 3 A fogyasztók jogos igénye: Vita helyett intézkedést! — Pepsi-Colát kérek! — Sajnos nincs, egyelőre nem árusítunk. Csak Coca- Colával vagy más üdítő ita­lokkal szolgálhatok. Vásárlók és eladók, ven­dégek és felszolgálók között, üzletekben és szórakozó he­lyeken gyakori párbeszéd ez mostanában. Miskolcon és a megyében csak elvétve lehet a keresett üdítő italhoz jut­ni. Pedig a gyorsan népsze­rűvé vált Pepsit alig pár ki­lométerre Miskolctól palac­kozzák: a Borsodi Sörgyár készíti, naponta 150—160 ezer üveget töltenek meg. Jut belőle Hajdú és Szabolcs megyébe, szállítanak a Kő­bányai Sörgyárhoz tartozó kirendeltségekre is, csak ép­pen Borsodban keresik a ve­vők hiába. A Hungarokon- zum boltját kivéve rövid idő után eltűnt az üzletek, ven­déglátók polcairól. — Ha rendelnék, mi első­sorban a megyét látnánk el Pepsi-Colával — hallottuk a sörgyárban. — Csakhogy a megye és a Miskolc ellátásá­ra hivatott kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok, szerintünk teljesen indoko­latlanul, egyszerűen bojkot- tálják az átvételt, megtagad­ják a forgalmazást. Nem a mi hibánk, hogy a fogyasz­tók hiába keresik a Pepsi- Colát. 0 — A Borsodi Sörgyár egyik napról a másikra 10 fillérrel felemelte a Pepsi-Cola árát — mondják a kiskereskedel­mi és a vendéglátó vállala­toknál. — A korábbi 2,40 he­lyett 2,50-ért akarják adni — minden különösebb indok, elfogadható magyarázat nél­kül. Budapestről 2,40-ért kapjuk a Pepsit, ugyanakkor a tőlünk alig egy ugrásnyira levő gyár ugyanezt a termé­ket 2,50-re tartja. Érthetet­len áremelés. — Szó sincs áremelésről, a Pepsinek ugyanis ennyi a ha­tóságilag megállapított óra érvel Hosszú István, a sör­gyár igazgatója. — A söripar országosan kétféle Pepsi-ár- ral dolgozik; ha a kereske­delmi nagyvállalatok a gyárból vagy a kirendeltsé­gekről maguk szállítják el a colát, s az üres üvegeket is ők hozzák vissza, akkor 2,40- ért kapják. Ha viszont mi „terítjük” a boltokba, és a göngyöleget is mi gyűjtjük be, az ár 10 fillérrel maga­sabb. Függetlenül attól, hogy 15 vagy llő kilométerre kell szállítanunk. — A fogyasztók érdekében léptünk szövetségre — indo­kolta az 5 vállalat döntését Mátyás Bajos, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója — ha ugyanis elfogadjuk a sörgyár által diktált magasabb árat, mi is áremelésre kényszerü­lünk. Nem hiszem, hogy a fogyasztók ennek nagyon örülnének. Ilyen és ezekhez hasonló, olykor még cifrább vélemé­nyek hangzanak el ebben a cseppet sem „üdítő” vitában. Hosszan idézhetnénk az egy­mással replikázókat, érveiket, amelyekben furcsa ' módon mindkét fél a fogyasztók ér­dekeire hivatkozik. Ilyen esetben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy éppen a fo­gyasztókra vannak a legke­vésbé tekintettel. Ezt a meg­állapítást sugallja, hogy ami­kor a vitázókat. kérdeztük, kiderült: mindkettő belelát a másik kártyájába, s kölcsö­nösen látják az igazi oko­kat is. • A kartellbe lépett vállala­tok szerint a 10 filléres ár­emelést nem éppen fém do­log a szállítási költséggel magyarázni. Hihetően hang­zik: ahogyan a tejipar a te­jet, a sütőipar a kenyeret és ahogyan a söripar a sört ár­emelés nélkül rendeltetési helyére szállítja, ugyanúgy a cola 2,40-es árában is benne van a fuvar költsége. Kü­lönben is, a colót rendsze­rint együtt szállítják a sör­rel . .. Más az igazi ok! — véle­kednek a kereskedők és a vendéglátók. Arról van szó, hogy a Pepsi szabadáras, pontosabban centrumáras termék, ami azt jelenti, hogy a gyártó vállalatnak lehető­sége van a hatóságilag meg­állapított ártól bizonyos ha­tárok között eltérni. Lefelé is. fölfelé is. Utóbbit tette a sörgyár, s ilyenformán tör­vényesen járt el, a lépés jo­gilag nem kifogásolható. Ám, ’erkölcsös, tisztességes dolog-e a 2,40-es árral is busás hasz­not hozó cola árára további 10 fillért „rátenni”, s ezzel újabb 4 millió forintot ki­venni a fogyasztó (?) zsebé­ből? :— kérdezik. — Mindenfajta áremelés hatása nálunk csapódik le — mondják a vállalatok — érthető, hogy bármennyire is törvénybe nem ütköző a sör­gyáriak lépése, indokolatlan­nak tartjuk és ellene va­gyunk. Nekünk elsősorban a vevők érdekeit kell néznünk, védenünk. Ez továbbra is azt kívánja: ne fogadjuk el a megemelt árat. Néhány sorral fentebb megkérdőjeleztük, hogy a sörgyár .4 millió • forintos plusz nyereségét a vásárlók­nak kellene megfizetni. A böcsiek ugyanis más véle­ményen vannak... Mint mondják, a budapesti és a pécsi gyár egyaránt 2,60-ért adja a Pepsil, így ók j még túlzottan is figyelembe vették a vásárlói szemponto­ka. Az egyik indoklás sze­rint — mint már említettük — a szállítás költségei ma­gyarázzák a magasbb árat, egy másik arról szólt, hogy egyebek mellett azért is jo­gos a 2,50-es ár, mert a Pep­si egy fél decivel több, mint a cola-féleségek. S némi rá- kérdezgetés utón végül az is kiderült, hogy — idézzük a választ — „a 10 százalékos megengedett áreltérítés 24 ! fillért tenne ki. Mi ebből 1 csupán 10 fillért vettünk igénybe. Áremelésről szó sincs, nem tettünk mást, mint éltünk a rendelkezés adta lehetőséggel.” Visszatérve a 4 millió fo­rinthoz: a sörgyáriak sze­rint nem törvényszerű, hogy a vevő fizesse meg, a Pepsi- Cola kiskereskedelmi ára ugyanis szabott: palackon­ként 3 forint. A boltok ak­kor is csak ezen az áron ad­hatnák. ha a sörgyár történe­tesen még drágábban szállí­taná. Sokkal inkább a saját hasznot féltő, mintsem a fo­gyasztói érdekeket védő blo­kád ez — hallattuk a bécsi­ektől. Ne folytassuk ezt a „ki­nek szól a fülemüle” vitát. 1 Remélhetőleg a tárgyaló asz­tal mellett végül is eldöntik majd a vitatkozók, kinek van igaza. Maradjunk a tényék­nél. A Pepsi-Colát igen so­kan szeretik a megyében, és szívesen fogyasztanák, ha elegendő volna belőle az üz­letekben. Lassan .két hónap­ja már, hogy nem kapható. A sörgyárat ez nem idegesí­ti különösebben, hiszen a me­gyén kívül bármilyen meny- nyiséget el tud adni. A kis­kereskedelmi és vendéglátó­ipari vállalatok sem káro­sodnak, a Pepsi helyett ugyanis más üdítő italból ■ kínálnak és árulnak többet. Mindeddig a vevő károsodott, mivel megfosztották egy kitű­nő üdítő italtól. Abban mind a két fél véleménye megegye­zik, hogy mielőbb pontot kell tenni a Pepsi-ügy végé­re. Ideje lenne, ha nem csak hangoztatnák, hanem — pél­dául kölcsönös engedmények­kel — tennének is valamit ennek érdekében. Ügy, hogy a fogyasztó a 3 forintos Pep­sit. s ne a vita „keserű levét” igya meg. Nagy István Kiszállítás az ózdi Kohászati Üzemek finomhengerművében Mizcrák István felvétele Lakásépítési alapit hoztak létre Sárospatakon Élénk érdeklődéstől kísérve tartotta az újjáalakult sá­rospataki városi tanács első munkaülését, amelyen Teré- nyi Józsefné országgyűlési képviselő is részt vett. Tóth József tanácselnök megnyi­tója után az első napirendi pont szerint megválasztották a 25 járásbírósági népi ül­nököt. Ehhez a kérdéshez hozzászólva dr. Németh Fe­renc, a sátoraljaújhelyi járás- bíróság elnöke ismertette az előző ciklus népi ülnökeinek tevékenységét és az új négy­éves időszakban rájuk váró feladatokat. Az ülés napirendjén szere­pelt Sárospatak 1973. évi költségvetéséről és fejlesz­tési feladatairól szóló tájé­koztató, a városi NEB mun­katervének jóváhagyása, a sátoraljaújhelyi városi ta­náccsal és a járási hivatal­lal létrehozott együttműkö­dési megállapodásnak az is­mertetése. Módosította a vá­rosi tanács a lakásépítési hozzájárulásról, a lakáshasz­nálati díjról és az ezzel kap­csolatos kedvezményekről szóló korábbi rendeletét. A lakásviszonyok javítását szolgálja az a határozat is, amelyben kimondja a- városi tanács, hogy a szakigazgatási szervek, a tanácsi intézmé­nyek és a költségvetési üzem szakember-ellátásának bizto­sítása érdekében szükséges­nek látja egy lakásépítési alap létrehozását, mert a ta­nácson és a hozz;! tartozó in­tézményekben levő fontos ál­lások betöltését elsősorban a lakáshiány akadályozza. Ez a fontos tanácsi hatá­rozat Sárospatakon 735 al­kalmazottat érint. A tanács­elnök az érdekelt intézmé­nyek vezetőivel, szakszerve­zeti bizottságaival és KíSZ- szervezeteivel közösen elké­szíti a lakásépítési és lakás- , vásárlási támogatás feltétele­it tartalmazó szabályzatot, hogy az alap mennél előbb megkezdhesse működését. Fejlődés óriás léptekkel Itiificatemtés bajai asira A tiszakeszi Tiszámén te Termelőszövetkezet két év­vel ezelőtt, 1971-ben 500 ka- tasztrális holdon termesztett kukoricát. Ekkoriban harma­dos művelésben termesztet­ték a kukoricát. A munka­bérköltség magas volt, egy mázsa kukorica' szűkített ön­költségé 238 forint. A ter­mésátlag viszont csak a leg­jobb esetben érte el a hol­danként! 13 mázsát, többnyi­re 11 és fél, tizenkét mázsa kukoricát törtek egy holdon. Gépek mindenütt A termelőszövetkezet ab­ban az évben megelégelte a kukoricatermesztésnek ezt a módját és sürgősen intézke­dett. Nem csökkentette a ve­tésterületet, ellenkezőleg, 250' holddal nagyobb területet je­lölt ki, s berendezkedett a vegyszeres, gépi művelésű és gépi betakarításé ter­mesztésre. A női tagoknak és bedolgozóknak egyidejűleg könnyebb, ipari munkalehe­tőséget teremtett, amellyel — ma már biztos — mindenki elégedett. Fertőtlenítették tehát a ta­lajt és 72 tavaszán szemen- kénti vetéssel bevetették a 750 holdat. Egy holdra 24—26 ezer szemet vetettek. Meg­növelték a műlrágyafelhasz- nálási fokot, pontosan meg­határozott mennyiségű fosz­fort, nitrogént, kálisót juttat­tak a talajba a talaj igények­nek megfelelően, ötíajta ve­tőmagot használtak. A vetés utáni, kelés előtti gyomirtás és a kétszikű gyomnövények kiirtása után két. alkalom­mal kultivátoroztak. Betaka­rításkor Braud-adaptert sze­reltek a német kombájnokra, s így zökkenőmentesen, gyor­san befejeződött a termesz­tési folyamat. Időközben megkezdték a DTS-típusú szemestermény- szárító építését. Ez a beren­dezés 15 százalékos vízelszí­vás mellett óránként 120 mázsa terményt képes szárí­tani. Ekkora kapacitásra 1972-ben még nem volt szükség, ezért kisebbre épí­tették a berendezést, miköz­ben meghagyták a bővítés lehetőségét is. Kis hiba csúszott ekkor a számításba: a kukoricabeta­karításig nem készült el a szárító. A szemet ideiglene­sen kellett tárolni. Ez plusz­munkával, pluszköltséggel járt. Az eredmény azonban így is megfelelt a várako­zásnak. Holdanként 24 má­zsa 10 kilogramm kukorica termett, a mázsánkénti szű­kített önköltség 174 forintra csökkent! De alig haladta volna meg a 160 forintot, ha a szántó időben elkészül, s nem kellett volna kétszer mozgatni a morzsolt kuko­ricát. Ez volt tehát a tiszakeszi termelőszövetkezet kukorica- termesztő módszere tavaly. Az idén — ha lúd, legyen kö­vér — tovább korszerűsö­dött a termelés. Prospektu­sok segítségével ismerkedtek a szakemberek a bajai, illet­ve a bábolnai intenzív ter­mesztési módszerrel. Végül is a bajai mellett döntöttek: ez felelt meg jobban az adott­ságoknak, s volt néhány olyan gépük, amely illeszke­dik az előírt gépsorhoz. El­utaztak Bajára és 2 ezer holdra szerződést kötöttek. Az ötéves szerződés első évé­ben — tehát az idén — 1500 holdon termelnek kukoricát, s a következő években még 500 holddal növelik vetéste­rületüket. A műszaki fejlesz­téshez megfelelő hitelt ka­pott a termelőszövetkezet, s ezt az első évben nem is kell törleszteni. Hitel jár a mű trágya beszerzéshez is. s ami lényeges, a legritkábban kapható gépek beszerzését is biztosítja a bajai intézet. A vetőmagot is Bajáról kapják, magyar hibridet és jugoszláv OSSC-fajtát, termesztenek. A termelőszövetkezet ve­zetősége elégedett, a partner korrekt, lelkiismeretes, a ku­koricatermelés mind jövedel­mezőbbnek ígérkezik. A kor­szerű technológiára csak egv adat: ezzel az 1500 holdas kukoricával a vetéstől a be­tárolásig mindössze 17 em­ber dolgozik. Intenzív módszer A bajai módszer egyre jobban terjed. Több megyé­ben kirendeltség is létesült már, ahonnan egyszerűbb az irányítás. A Borsodhoz leg­közelebb eső kirendeltség Szolnokon van. A tiszakeszi- ek első évének eredményes­ségétől várható, hogy a ki­sebb termelőszövetkezetek is kedvet kapnak az intenzív kukoricatermesztéshez. Mindez társulásos módon megvalósítható. Tíz-tizenkét. ezer holdas szerződés esetén kirendeltség nyílik Borsod­ban is. Lévay Györgyi Utazás minden nap Miskolcon, lián közötti útszakaszon hir­telen fékez az autóbusz. Az utasok kíváncsian mozgolód­nak: vajon mi történt? El­romlott a kocsi, át kell száll­ni. vagy valamilyen más rendkívüli esemény akasztot­ta meg az utazást? ..; Semmi ilyesmi nemi tör­tént, ami nyomban ki is de­rül. A gépkocsivezető a leg­nagyobb természetességgel, udvariasan közli: — Találtam egy bérletet. Visszamegyek érte. Valaki biztosan keresni fogja ... Ezzel lelépett a kocsiról és telte, amit mondott. Közben az utasok egyike, másika morgott: — Majd megtalálja valaki más... Még ez is! Nem érünk be időre ... Mit ki neon talál?. i A többség azonban helyes­lőén, egyetértéssel vette tu­domásul a gépkocsivezető el­járását s ezeknek az utasok­nak volt és van igazuk. A várakozás alig három percig tatja az embereket ilyenkor az autóbuszon, vágj' a villa­moson. Egyesek talán amiatt nyugtalankodnak, hogy még nincs kész a statisztika, pe­dig a határidő lejárt s a KSH-nál nem dicsérik meg őket, ha késnek a jelentéssel. Másoknak folyamatban levő ügyek kidolgozásán van mit töprengeni, a szülők — gye­rekekkel az ölükben —. bizo­nyára arra gondolnak, ho­gyan egyeztessék az idejüket, hogy bevásárlásra is jusson, de a kicsi se várjon sokáig rájuk az oviban vagy a nap­köziben. Merthát apuka nem igen ér rá, vagy ha rá is ér, mindig közbejöhet valami. Az idős nénikék és nyugdí­jas bácsik talán emlékei- Ken meditálnak, míg viszi őket úticéljuk — piac, orvos vagy egyéb ügyek intézése — felé az autóbusz. A fiatalok — különösen most — élvezve a vakáció örömeit terveket szőnek, s időnként hangos szóval meg is beszélnek az utastérben. Harsányak, jó­kedvűefc. gondtalanok. Fiata­lok ... S mÍ0 hot gyorsabban, ° 1,1 'b I,ül hol kényel­mesebben .„futnak a kere­kek” a sok-sok látnivaló s megszokottságában is mindig új város, élményeket és örö­möket. kérdéseket és gondo­latokat „tálal”. Például olyasmit, hogy mikor költöz­nek a lakók a Tizeshonvéd utcai lakásokba, amelyek ár­ván, „fekete szemekkel” me­rednek a világba, hogy a kisvasút végállomásának — a szanálások és építkezések miatt — hol jelölnek ki új helyet, hogy az Eszperantó tér környékén felszedett út­burkolat mikor készül el. hi­szen a forgalom itt igencsak lelassul..; Egyszóval mire a végállomáson vagy egy-egy megállóban fékez a kocsi, él­mények, apró epizódok, ta­nulságos. vágj’ okulásra kész­tető esetek teszik változatos­sá nap mint nap az utas ide­jét, érdeklődését a munka- és szabadnapot egyaránt. T. F. A gépkocsivezető példája tartott, ennyit pedig be lehet hozni olyan hosszú távon, mint amilyenen az 1-es au­tóbusz közlekedik. (Mindez pedig történt június 21-én reggel hét óra tájban.) Ebben az időszakban álta­lában a legnagyobb a forgal­mi csúcs. Mindenki siet. kü­lönösen azok, akik későn in­dulnak munkába. Kicsit még álmosan, de frissen, hallgata­gon, vagy beszédesen, több­nyire észre sem veszi az em­ber és már célhoz is ért. A Papírgyár és a Tiszai pálya­udvar között eléggé nagy a távolság. Unalmassá válhat­na az út, ha nem foglalkoz­tatnák a sie tőivet és ráérőket örömteli vagy gondterhelt, a munkahelyhez kötődő vagy már a nyári szabadság és üdülés körül keringő, egyszó­val az egymást kergető és termelő gondolatok — utazás közben. A Ll ncnL- szemlélődik és ‘4IU megpróbálja kitalálni, ki hol dolgozhat, mi a hivatása, megközelítőleg arra is rájön, mi foglálkoz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents