Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

\

ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 4-,

1973.s június. 2S„ vasárnap

Számvetés az évad végén (II.) *

Gondok is akadtak jócskán

Az eléwSckben,

ar egyes bemutatók kapcsán, mint pozitívumot emlegettük az együttesek megteremtéséi. Ezért elsősorban a rendezők dicsérendők. A tizennégy előadást nyolc rendező teremtette színpadra, köztük két vendégművész.' Csak az érdekesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a prózai előadások egyik legjobbját — Dániel és a krokodilok — és a legkevésbé sikerültet — Tartuffe — egyaránt vendég rendezte: az előbbit Nyilassy Judit, az utóbbit Voss Károly. Az viszont figyelmet érdemel, hogy az öt legértékesebbnek ítélhető bemutatóból hármat egy gyakorló éves fiatal rendező, a főiskoláról jövőre Miskolcra szerződő Illés István alkotott, egyet a vendég Nyilassy Judit és egyet Orosz György, a színház főrendezője. Így a nyolc rendező közül elsősorban őket kell elismeréssel illetni. Sallós Gábor a mese- darab rendezéséért sorolandó ide. A tervezők közül a kifogyhatatlan ötletű Wegenast Róbert nevét kell ide jegyezni, elsősorban a Cseresznyéskert és a Dániel és a krokodilok színpadképéért, Gergely Istvánét pedig a Berci bácsi érzékletes színpad-hátteréért. A karmesterek közül Herédy Éva és Kalmár Péter nevét feltétlenül a kimagasló teljesítményt adók listájára kell írni.

Nagyon nehéz és veszélyes dolog az évad végén színészeket kiemelni, mert nagy a választék, és csak néhány említésre szorítkozhatunk. Máthé Évát, Paláncz Ferencet, Varga Gyulát, Somló Istvánt (Cseresznyéskert), Gyöngyössy Katalint, Márkáig Gábort (Cseresznyéskert, Hamlet), Péva Ibolyát, Somló Ferencet (Dániel és a krokodilok), Sallós ‘Gábort (Dániel és a krokodilok, Lopj kevesebbet!), Máthé Etát (Cseresznyéskert. Lopj kevesebbet!). Komáromy Évát (Lopj kevesebbet!), Simon Györgyöt, Kulcsár Imrét (Viharos alkonyat), Demeter Hédit (Festett pillangók), Várhegyi Mártát (Sybill), Csapó Jánost (Berci bácsi). Ábrahám Istvánt (Doktor úr) feltétlenül ki kell emelnünk. De ide kívánkozik még Pákozdy János, Szili János, Dariday Róbert, Bősze Péter, Botár Endre neve is különböző, kisebb- nagyobb szerepekben nyújtott emlékezetes villanásokért.

Számvetésünkben feltétlenül szólni kell a színház munkáját befolyásoló tényezőkről. Ez az évad sem volt zökkenésmentes. Több esetben betegség, máskor fegyelmezetlenség, várt darab elő- adhatatlansága, és nem utolsósorban egy tragikus végű baleset szakították meg, tették nehézzé az egyenletes munkát. Darabcserére azonban csak egyszer került sor, s a bemutatók időpontjában is alig volt lényeges eltérés a tervezettől.

Y ahozisfhmil ^iíT

színház két, jellegében egymástól messze eltérő várost ellátó kötelezettsége. Az évadban százhetvenhárom alkalommal utaztak át a színészek és műszakiak Egerbe, az együttes nemegyszer több napig is ott próbált, rendszeresen késő éjjel tértek haza, másnap délelőtt próbáltak kora délutánig és indultak újra. Ez a kettősség nemcsak a műsorpolitika alakítását befolyásolja, hanem oktalanul fárasztja, ked- vetleníti a színészeket, s bizonyára nem egy művészt el is riaszt a Miskolcra való szerződéstől. Ez pedig a színház művészi utánpótlására rendszeres és átgondolt fel- frissítésére hat károsan. S ha már a frissítésről esett szó: nagyon-nagyon frissítésre vár az énekkar, de különösen a tánckar, amelyben nemcsak új tagok, hanem táncolni tudó újak is kellenének.

Az egri kettősség gondjairól szó volt a már említett tanácsi végrehajtó bizottsági ülésen is. Tárgyalások folynak a helyzet javítására, de érdemi változás egy-két éven belül aligha várható. A miskolci néző tudhat e nehézségekről, de nem kell tudomásul vennie, hogy Egerhez kell igazodni, s nehezen fogadja el, hogy a nyolc év előtti kísérleti összevonáskor nem- . csak Eger, hanem Miskolc is elvesztette önálló színházát, és ez a patinás intézmény, aminek 150 éves fennállását fogjuk ünnepelni néhány hét múlva, augusztus 24-én, gyakorlatilag nincs, hanem van helyette egy kétnevű hibrid, amely évente 170—180-szor

a megye határát átlépve a

nevét is kénytelen Egri Gárdonyi Géza Színházra változtatni. (Mindezen keveset szépít, hogy a költségvetésbe egy egészen elenyésző hányaddal a Heves megyei Tanács is „besegít”.)

A most zárult évadban régi tervei közül sikerült a színháznak megteremteni a gyermekszínpadot, és örömmel halljuk ennek továbbfejlesztési szándékát. Más korábbi tervekről, a lassan egy évtizede felszámolt kamaraszínház újjáteremtéséről és a helyi kabaréról már ritkábban, de alkalmanként esik szó. Szeretnénk hinni, hogy ebben a kérdésben is lesz érdemi előbbrelépés. Jó lenne viszont, ha a már meglevő Játékszín, a stúdiószínpad lehetőségeit a jelenleginél jobban kihasználhatná a színház. Persze ez megint a művészek lekötöttségére, a több helyen játszásból adódó létszámgondokra is utal.

A mŰvéSZi kapcsán^^érdemes felfigyelni a szembetűnő terhelési egyenetlenségekre. Tudjuk, hogy a feladatok elosztását ezernyi tényező befolyásolja, s hogy nem lehet a szerepeket úgy kiosztani, mint egy hivatalban az aktákat. Ugyanakkor nehéz elfogadni, hogy míg előadás marad el egy-egy szereplő kiesése miatt, vagy más színházból kölcsön kapott művész ugrik be egy-egy feladatra, művészi erőket hónapokig nem. tudnak foglalkoztatni. Igaz, hogy a ráérő drámai színész nem léphet színpadra a szubrett helyett, de a foglalkoztatásokból úgy tűnik, nem a legtökéletesebb az összhang a meglevő színészi állomány és a műsorterv szereplőigényei között.

A színház igazgatója az évadzáró beszámolóban eleve nem tartotta elfogadhatónak „azokat a bíráló megjegyzéseket, amelyek az elmúlt évadot egyenetlennek ítélik meg", mert az előző évadokhoz viszonyítva az 1972/73-as év mind „művészi munkában és eredményeiben, valamint a színház üzemeltetésében is a legeredményesebb”, és ezt bizonyos pénzügyi mutatók is alátámasztják. Hozzáfűzte, hogy az évadot értékelni csak a korábbiakkal összevetve lehet. Nem kívánunk az ösz- szehasonlítás szükségességén

Íven volt

vifpzni, különösen nem, ha az előző évad a színház hosz- szú idők óta legnehezebb időszaka volt, haláleset, négy darab cseréje, változatossági mélypont stb. terhelte azt, tehát nem jó összevetési alap. Megjegyzendőnek tartjuk viszont, hogy az ötéves tervezés ellenére is minden évadot aszerint lenne jó elbírálni, hogy az a jelenben meglevő lehetőségek és keretek között mit adhatott volna, és ilyen megközelítéssel talán helytállóbb az az egyenetlen” megállapítás, ami ellen a beszámoló tiltakozott.

Mil.y

Nemzeti Színház 1972/73-as évada? Több kiemelkedő sikert is hozó, de gondokban sem szegény. S mert ez az év a színház életében a 150. volt, a jubileumi százötvenegyediknek az előkészületi ideje is. a gondok erősebb nagyító alá kerülnek. Éppen az igazgató tette szóvá beszámolójában a belső gondok egész sorát. Olyan gondokét, amelyek közvetlenül, vagy közvetve éreztetik hatásukat a művész színpadi munkájában, a produkcióban, végső soron a jobb művészi munka gátlói. A büszkén regisztrálandó eredmények — néhány kitűnő előadás, az igazi együttes munkára való jó törekvések stb. — mellett ezeket is tudomásul kell venni.

Egy korábbi, még az évad kezdetén írt cikkünkben a most befejeződött 150. évadtól a Miskolci Nemzeti Színház reneszánszát reméltük. Nem teljesült be egészében a reményünk, de mert szeretjük a színházat, bízunk vezetőiben, művészeiben, elfogadjuk Sallós Gábor megállapítását, hogy az 1972/73-as év a jubileumi évadnak nemcsak programszervezése, hanem társulat-növelésben is előkészítője volt. Ebben a hitben prolongáljuk korábbi reményünket: hátha a 151., a jubileumiként ünnepelni tervezett évad hozza meg Miskolcon az ország első állandó kőszínházának reneszán-. szót.

Benedek Miklós (Vége)

A vasasszakszervezet szövetséggé alakulásának 70. évfordulója tiszteletére rendezik meg Miskolcon június 28. és július 1. között a II. országos vasas dalosünnepet.

A nagyszabású rendezvény- sorozat előtt néhány nappal Kovács Andor, a vasasszakszervezet kulturális osztályának helyettes vezetője, a dalosünnep rendező bizottságának elnöke tájékoztatott a részt vevő kórusokról és a hangversenyekről.

Az ország legjobb vasas énekkarai kaptak meghívást a dalosünnepre. A tizennégy hazai együttesen kívül három külföldi munkásénekkar is részt vesz a találkozón. A Szovjetunióból a cselja- binszki kohászüzemek egyesített énekkara érkezik. Itt lesz a drezdai Elektromat hetventagú munkáskórusa is. Finnországból érkezik a hatvantagú tamperei vegyeskar. A hazai együttesek közül több budapesti, győri, debreceni, ózdi és miskolci énekkar is fellép a dalosünnep hangversenyein. Miskolcon számos hangversenyt rendeznek. Június 29-én a Lenin Kohászati Művekben, a Diósgyőri Gépgyárban, a „December 4” Drótművekben, a Miskolci Pamutfonó- 4 ban és a MÁV Járműjavító- j. ban.

Június 30-ám délelőtt 9-óra- kor a Rónai Sándor Művelődési Központban valamennyi énekkar részvételével közös éneklést rendeznek. Ekkor avatják fel ünnepélyesen Miskolc víziorgonáját is. Este a miskolci művelődési házak rendezésében tartanak hangversenyeket: a diósgyőri várban, a Szabadság téren, a Gárdonyi Géza Művelődési

Házban, a Bartók Művelődési Központban és a Molnár Béla Ifjúsági Házban.

Ugyancsak június 30-án, szombaton este fél 10 órakor nagyszabású fáklyás felvonulást rendeznek. A menet a Hősök teréről indul a sport- csarnokhoz. A Lenin Kohászati Művek és a DIGÉP ifjúgárdistái száz fáklyát visznek, őket követi a dalosok lampion- és zászlóerdeje. A felvonuláson megkoszorúzzák a Munkásmozgalmi emlékművet, a koszorún valameny- nyi énekkar szalagjával. A koszorúzás után dalos szerenádot adnak a részt vevő énekkarok.

A II. 1 vasas dalosünnep díszhangversenyét június 29- én, pénteken este 7 órakor rendezik meg a. sportcsarnokban. A televízió körkap- csolásos közvetítést ad a hangversenyről: Mislcolcról,

Budapestről és Szombathelyről. A hangverseny érdekessége lesz, hogy a három város énekkarainak közös éneklését Budapestről vezénylik majd.

A dalosünnep harmadik napján a város különböző pontjain szórakoztató matiné-hangversenyeket . rendeznek, énekkarok és fúvószenekarok fellépésével. Lillafüreden és Tapolcán is adnak hangversenyeket a résztvevő énekkarok. A miskolci rendezvényeiken kívül a drezdai és a győri munkáskórus június 28-án este fél nyolckor fellép a kazincbarcikai Eg- ressy Béni Művelődési Központban is.

A dalosünnep programjában az énekkarok vezetői részvételével szakmai tanácskozást is tartanak.

Klubvezetők

továbbképzése

Szerte az országban, köztük Borsod megyében is egyre gyarapodik a különböző intézmények és szervezetek körében megalapított ifjúsági klubok száma. Ez adta az ötletet a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központnak és a KISZ Borsod megyei Bizottságának, hogy együttesen újfajta kezdeményezéssel segítsenek az ifjúsági klubok vezetőinek: Június 25-én kezdődik Sátoraljaújhelyen az egy évig tartó — egyelőre kísérleti jelleggel — a klubvezetők képzője. Az egyhetes vezetőképző tanfolyam után a hallgatók havonként gyakorlati bemutatókon vesznek részt, majd 1974 nyarán — ismét egy hétig tartó tanfolyam után — vizsgát tesznek. Ennek alapján kaphatják meg a működési engedélyt. A vezetőképzés egyébként a megyei Rónai Sándor Művelődési Központ egyéves népművelési tanfolyamának keretében indul. Borsod megyéből 35 fiatal vesz részt az egyéves kísérleti tanfolyamon.

Tavasz

&y: >.

1t

>*í

:• 4 " '

re :

' ij.

MM

m

Lilié

> : V

MJr ■ Mm vá % j §• '

r . ~ Barczi Pál rézkarca

Lakásmézeum

Múzeummá nyilvánították Dosztojevszkij egykori péter- vári lakását, ahol az író a Karamazov testvérek című híres regényét írta. A fényképek alapján helyreállított dolgozószobában összegyűjtötték a nagy író személyi használati tárgyait. Doszto- jevszkij-múzeum működik már Moszkvában és Sztaraja Ruszban — ahol a nagy orosz író hosszú éveket töltött —, valamint a kazahsztáni Szelni pala tyinszkban, ahol száműzetésben élt a forradalmi- demokrata mozgalomban való részvételéért.

UNESCO-iroda

Velencében

AZ UNESCO határozatot i fogadott el, amelynek értelmében speciális irodát létesít Velencében. Ez az iroda fogja összehangolni nemzetközi méretekben és a helyi hatóságok részéről az ősi, hírneves város megmentése érdekében megvalósításra kerülő intézkedéseket:

A velencei paloták és templomok, épületek és a hidak az idők múlásával egyre jobban pusztulnak. A szél felkorbácsolta tengeri hullámok az esőzéssel párosulva gyakran megemelik a lagúnák szintjét és a velencei utcák víz alá kerülnek. Ugyancsak a szél szennyezett levegőt sodor a szomszédos iparvidékekről a város felé. s ez lassan. de kitartóan pusztítja az épületek köveit és a szobrok fémanyagát. Az iparvállalatok egyre fokozottabb mértékben szivattyúzzák ki a föld alptti talajvizeket és ez oda vezetett, hogy a talaj, amelyre a város épült, évente 2—3 millimétert süllyed.

Az említett jelenségek súlyosan fenyegetik az ősi varast, amelynek kulturális és művészeti értékei az egész emberiség közkincsét képezik. Éppen ezért az UNESCO, amely az egész világon támogatja a műemlékvédelmet, felhívást intézett, hogy nemzetközi mozgalmat kell indítani a várost fenyegető pusztulás elhárítása érdekében.

A FELHÍVÁSRA már számos ország kormányintézményei és társadalmi szervezetei válaszoltak és kifejezték, hogy készek segítséget nyújtani Velence megmentéséhez. Az olasz parlament a közelmúltban törvénytervezetet hagyott jóvá, amely meghatározza néhány elsőrendű fontosságú mentőmunka finanszírozásának rendjét. A parlament engedélyezte. hogy külföldi kölcsönt vegyenek fel, amelyet arra fognak felhasználni, hogy szabályozzák a tengervíz beáramlását a lagúnákba, csökkentsék a levegő szeny- nyeződését, továbbá, hogy műemlékeket állítsanak helyre.

A gyermekekért és az öregekért

Csaknem 500 nődolgozója van Sárospatakon a Ruházati Szövetkezetnek, és ha a tervezett üzembővítést megvalósítják, a dolgozók létszáma további 100-zal növekszik. A lányok, asszonyok túlnyomó többsége szocialista brigádokba tömörülve termelési, kulturális és szociális tevékenységekkel igyekszik elnyerni vagy megtartani a szép címet.

A Ruházati Szövetkezet asszonyai szocialista szerződést kötöttek a város néhány gyermekintézményével. Az

Esze Tamás Általános Iskola úttörőcsapatát és egyik osztályát rendszeresen patronálják. Ezenkívül egy állami gondozottat és egy súlyosan beteg édesanya gyermekét „brigádgyermekként” állandó támogatásban részesítik.

A gyermekeken kívül a városban egyedül élő idős emberek is gyakran érezhetik a szövetkezeti lányok, asszonyok szerető gondoskodását. Szívükön viselik a helybeli szociális otthon lakóinak sorsát is. A Kossuth Texmelőszövetkezet nőbizottságának aktivistáival együtt minden ünnepi alkalommal felkeresik a gondozottakat, ajándékokkal kedveskednek nekik, és velük együtt töltik az ünnepnapokat.

A közelmúltban az Olvosó népért mozgalom keretében gondoltak az otthon lakóinak könyvekkel történő megsegítésére is. Az üzemben meghirdették az „Adj egy könyvet a szociális otthonnak!” elnevezésű mozgalmat, amely örvendetes eredményt hozott.

(h. j.)

A H. vasas dalosünnep ellőtt