Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-20 / 142. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. június 20., szerda A»tól Z>ig: 23 tanuló Utoljára matrózruhában A teremben, a piros-fe- hér-zöld zászlóval letakart asztal mögött — szemben a vizsgabizottsággal — felsorakoztak a tanulók. Matrózruhában vannak, talán utoljára életükben. Az arcukon feszültség, izgalom, gyötrődő éjszakák nyoma. Hiszen minden diák „mumusa”, az érettségi vizsga kezdődik meg számukra. í Üdvözlő szavak. Az igazgatóhelyettes, a vizsgabizottság elnöke nyugtatja csendes, szelíd szóval a szerencsi Bocskai István Gimnázium IV. d. osztályának 29 tanulóját. Az első hat bentmarad, a többiek kimennek. Ki haza, mert csak másnap kerül rá a sor, ki szusszanásnyi időre abba a terembe, amelyik osztálytermük volt az utolsó gimnáziumi év alatt. A kezek remegnek, amikor a magyar tételt húzzák. Az izgalom nem oldódik akkor sem, még nem oldódik, amikor már az első feleletekre kerül sor. De aztán lassan-] assan — ahogy menet közben rájönnek: a bizottság nem is olyan „mumus” — oldódik a feszültség, megnyugodnak a kedélyek. Négy év mérlege A jegyzőkönyvek, az osztályról készült értékelés, a tanári vélemények megegyeznek: nagyon szorgalmas tanulók jártak ebbe az osztályba. Nehéz körülmények között élők jelenleg is. Akik a tanórák után hazamenvén szüleikhez, bizony-bizony nehéz fizikai munkát végeztek. Hátrányos helyzetűek, akik — mert többségük bejáró — nem kevés mínusszal érkeztek annak idején, négy esztendővel ezelőtt. Az elnök előtt, az asztalon ott sorakoznak a négyévi munkát tanúsító bizonyítványok. A bizonyítványok, melyek egyértelműen tanúskodnak: évről évre szinte kivétel nélkül minden tanuló egyre feljebb tornászta magát a számok ranglétráján, ki tizedekkel, ki pedig ren- dűséggel javítva eredményén. Ebben persze a tanulók szorgalmán kívül az őket tanító tanároknak is benne van az érdemük. Lányok valamennyien. A jobbak szeretnének továbbtanulni. Vannak, alak pedagógiai főiskolán, agrárpályán, mások egészségügyi vonalon. S ez lemérhető abban is, hogy a negyedik érettségi tárgynak ki mit választott. Van, aki kémiát, fizikát, biológiát, oroszt, latint, s egy közülük az angol nyelvet, mert. idegenvezető szeretne lenni. Sporlnvelven szólva, csúcsformában Ahogy telik az idő, s egymás után sorban hangzanak el a feleletek, nemcsak a diákok, az érettségizők feszültsége oldódik, de a vizsgabizottság tagjai is egyre könnyebben veszik a lélegzetet. A diákok, a felelők szinte önmagukat múlják felül. Sport- nyelven szólva, jól időzítettek, „csúcsformában” vannak. A legtöbb talán élete legszebb feleletét adja. S így születnek majd a meglepetések, mert egy érettségi vizsgán ebből is akad bőven: néhánynál majd később, az eredményhirdetéskor. Eddig soha el nem ért végeredménnyel büszkélkedhetnek. A szorgalom, no és a tanári segítség, a felkészülési időszak korrepetálásai stabiliSEHJLICH PALOTÁBAN Nyitva hétköznap reggel 1 órától este 9 óráig. vasarnap reggel G órától de. 10 óráig. zálták az ismereteket. S a felkészüléskor szert tettek arra is, ami némelyikből hiányzott a négy év alatt; az áttekintésre, az ismeretek átfogó birtoklására. No, persze nem mindenki azonos szinten. S a közbevetett mondatok, a kérdések során az egyre bővülő képből egyre szilárdabb lesz a meggyőződés: ha tudásuk nem is mindig a legjobb jeggyel mérhető, valameny- nyien „érettek” az érettségire. Ami meglepő: a szép, tiszta munka, a táblán a fegyelmezetten felsorakozó ábráié, és sorok, mintegy bizonyítva, a fegyelmezett, esztétikus munkára nevelés nemcsak a magyartanár, hanem a matematika-, a fizikatanár feladata is, s mint ahogy a biológiai kísérletek is, a tiszta, szép preparátumok ugyanezt bizonyítják. S arról is meggyőződhetett az érdeklődő, hogy a tanulók többsége a felkészülési időszakban is figyelt a világ dolgaira, érdeklődéssel, gondolkodva. Szabad lélegzetlel A tanulók persze a felelés közben vajmi keveset tudnak mindarról, ami mint kép róluk kirajzolódik. De amikor véget ért a vizsga, az érettségi, s az eredményhirdetéshez sorakoztak a lányok — még nem tudván, hogy mindegyik érettnek bizonyult — már látszott a megnyugvás az arcokon, s a mosoly is. Amikor névsor szerint A- tól Z-ig, sorban átvették a bamakötéses érettségi bizonyítványt, az egyik kislány leplezni sem tudta örömét. Jeles lett, a gimnáziumi évei alatt először. A matrózblúz, a diákegyenruha talán utoljára volt rajtuk, mert a felvételire már nem biztos, hogy ezt veszik fel, s akik dolgozni mennek, munkába állnak, már nem igen hordják. De ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor elbúcsúztak az iskolától, még rajtuk volt S örömük a diáköröm volt, a szabad lélegzeté. A tanulságok pedig — mert minden vizsgának megvannak a maga tanulságai — a tanárokban, a jövendő diákok tanáraiban fogalmazódtak meg. Az, hdgy mit kell tenni, még jobban tenni, s mi a jó, amit tovább lehet folytatni. Friss szemmel és friss szívvel, a felnövekvő nemzedékért Csutorás Annamária PORTRÉ Püspóky István rajza Tanrend A szakmunkásképző iskolákban az új tanév a szeptember 1-i ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét és 1974. augusztus 31-ig tart. Az első tanítási nap az elméleti és a gyakorlati oktatásban egyaránt 1973. szeptember 3-a. Az első félév 1074. január 31-én zárul, a második félév február 1-én kezdődik. Az elméleti oktatás szorgalmi ideje június 8-án ér véget. A gyakorlati oktatás június 8-a után — a szakmunkásvizsgára való felkészülési idő és a nyári oktatási szünetet kivéve — tovább folytatódik. A turnusos rendszerű képzés tanévbeosztásáról a főhatósági felügyeletet ellátó miniszter külön intézkedik. A téli szünet 1973. december 22-től 1974. január 6-ig, a tavaszi pedig 1974. április 5-től 13-ig tart. A nyári vakáció kiadásának időpontját a gyakorlati oktatásban közreműködő vállalatok igényeinek figyelembevételével az iskola igazgatója állapítja meg. A Szép Szó idei antológiája NÉHÁNY ÉVE jelenik meg a Népszavának minden szombati számában a József Attila folyóiratát idéző Szép Szó című melléklet. Novellák, versek, rövidebb tanulmányok, különböző jellegű művészeti tartalmú írások, grafikák jelennek meg a melléklet oldalain. Pár éve, alig valamivel a melléklet megszületése után már realizálódott az a jó elképzelés, hogy a Szép Szó című mellékletben megjelent írások javát évente összegyűjtve antológiában közreadják. Az idei könyvnap gazdag antológia- kínálatában, a már hagyományos Szép versek, Körkép, Rivalda, szovjet írók új elbeszélései, katonai témájú szépírások gyűjteménye és egyéb más antológiák gazdag csokrában jelentkezett — a Táncsics Könyvkiadó gondozásában — a Szép Szó antológia harmadik kötete. Négy nagyobb fejezetre bontva 89 írást ad közre az anyagot válogató és a kötetet szerkesztő Szalontay Mihály, aki egyben a minden szombaton jelentkező melléklet szerkesztését is irányítja. Emlékek a címe az első nagyobb fejezetnek. Huszonhét elbeszélést találunk ebben. A szerzőket alfabetikus sorrendbe állította a szerkesztő, eleve elkerülendő bármiféle sorrendiség, értékítélet látszatát és sikerült e válogatással a ' magyar novellairodalom 1072-es tükrét felmutatnia. Prózaíróink legjava rendszeresen jelentkezik a Szép Szó melléklet hasábjain, s így szinte természetes, hogy a válogatásban is jelen vannak novellistáink jelesei. A jelentkezők között legidősebb Déry Tibor tói a fiatal Csalog Zsolt írásáig mindazokkal találkozunk, akiknek novelláit lapokban, folyóiratokban nemcsak rendszeresen megtaláljuk, hanem keressük is. Az ilyen válogatás természetszerűen magával hozza az összeállítás színvonalának hullámzását. Ugyanakkor van. két közös vonás: mivel mindegyik újságlapon jelent meg eredetileg, rövidre fogottak, tömörek, nem terjengősek; a másik tulajdonság pedig, mindegyik mai életünk egy-egy darabkáját tükrözteti. S e külső tulajdonságok mellett közös vonás még, hogy mindegyik megállta a próbát már a lapban történt közreadáskor, bár nem egyforma szinten, de mindegyik művészi érték. Örölcség címmel jelentkezik a második fejezet. Ebben harmincegy költő verseit olvashatjuk, ugyancsak alfabetikus sorrendben, a szépprózához hasonló szerkesztési elvek szerint, s harmincegyes számban átfogva az élő magyar költészet igen széles skáláját, közreadva több Kossuth-díjas költő munkáját csakúgy, mint néhány fiatalon ismertté lett poétáét. E versekre nagyrészt ugyanaz a megállapítás vonatkozik, mint a szépprózai anyagokra. Igen érdekes a harmadik fejezet. Sugárhatás címmel olyan írói jegyzetek, beszédek, felszólalások, megemlékezések kerültek a kötetbe, amelyeket íróit valamilyen alkalomra írtak, valakire emlékeztek benne, vagy különböző élmények nyomán — akár riportszerűen, akár publicisztikai megközelítéssel — adták közre élményeiket, mondandójukat. (Ebben az összeállításban még szerepel Veres Péter kiadatlan naplójegyzete.) Végül az utolsó fejezet Kritika és tudomány címmel tizenöt tanulmányt ad közre, irodalmi, irodalom- történeti, társadalomtudományi témakörökből. E tanulmányok szerzői között több Kossuth-díjas tudóst, írót, különböző tudományágak rangos művelőit, újságírókat és tömegszervezeti vezetőket találunk. A kötetet több értékes grafika egészíti ki. A SZÉP SZÓ antológia írásait szombatonként külön- külön nagy többségben olvastuk. Jelentős hányadára még élesen emlékeztünk is. De így egybegyűjtve, kötetben jó volt újraolvasni valamennyit. Ezért jó és hasznos az évről évre megjelenő Szép Szó antológia. (bcnedek) Vizsga után, vizsga előtt IWmPCnL az időjárásneiHESdít ból lehet kö_ vetkeztetni a kora nyárra. Könyvtárban és parkban, presszók mélyén és a strandok gyepén jegyzettel kezükben ülnek a diákok. Mert — a diákok szerint — tanulni mindenütt lehet. Főként, ha kell. Egyetemisták ... Számolják a napokat, mennyi idejük van még a vizsgáig. A nappalt megtoldják az éjszakával, reggel korábban szól az ébresztőóra. Hiába —, vizsgaidőszak van: komoly tudásról kell számot adni! Az Egyetemvárosban, a 7-es kollégium halijában egyetemista fiúk ütik a pingpong- labdát. Mészáros György már befejezte a tizedik félévét. Most „oklevél nélküli mérnök”. — Ebben _ a félévben három fakultatív tantárgyból vizsgázunk, és a diplomatervünket kell benyújtanunk. — mondja. — A kötelező vizsgatárgyunk ALGOL—60, vagyis számítógép-program- nyelv. Mi hárman ugyanis gépészek vagyunk. — Melyek voltaic az utolsó félévben a választott vizsgatárgyai? — Ipari gyártervezés és felületkikészítés. Mind a kettőn szerencsésen túlvagyok, — sóhajt fel. — Még előzőleg, május elején beadta az évfolyam a diplomatervet. Komoly munka volt. Egy diplomaterv beadása előtt még az a diák sem alszik egy hétig, aki egyébként keveset tanul. — Mi van még hátra? Az ötödévesek szinte egyszerre mondják, nem kis izgalommal a hangjukban: — A diplomavédés! — No és az államvizsga, — teszi hozzá Mészáros György. — Három tantárgyból, gépgyártás-technológiából, szerkezeti anyagok technológiájából és szerszámgépekből vizsgázunk. — És ha végzett? — Hazamegyek, Szegedre. Ott fogok dolgozni. És a lányomat is nagyon szeretném már látni. Héthetes, Viktóriának hívják. — Mi még a nyolcadik félévünket tapossuk, — mutat társára Barczi Mátyás. — Hat vizsgánk van, ebből négy — éves vizsga. Ez az igazán nehéz benne! Ilyen vizsgáink vannak, mint áramlástan, gépipari üzemgazdaságtan, szerszámgépek. — Ezek szerint gépészmérnök-hallgatók ... — Mind a ketten. Egyébként a tankörben huszonegyen vagyunk. Szerencsés szám, főleg vizsgáknál, — nevetnek. — Igaz, nem mindig! — Az az igazság, hogy nemcsak vizsga előtt kellene tanulni, — szögezi le Szabó Sándor. — Sok a hat vizsga egy félévben. Oldalakban is tetemes mennyiség. Régi jó diákszokás szerint ki is számolják, hány oldalt kell megtanulniuk. Gyors fejszámolás után kétezer fölött állnak meg. az előadások I ES U.AC jegyZeteiből is tanulunk, — mondja Barczi Mátyás. — Holnap például idegen nyelvből vizsgázunk. Németből. Főként műszaki fordításból kell számot adni. Most éppen kikapcsolódunk, — mutatja a pingpongütőt, — hiszen vizsga előtti délután már nem lehet tanulni. Friss fejjel, pihenten kell a vizsgáztató elé ülni holnap reggel. Az írásbelin már túljutottunk, a holnapi szóbeli vizsga van csak hátra. Legyünk optimisták, bízzunk benne, hogy jól sikerül! (mikes)
