Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-02 / 127. szám

1973. június 2., szombat ÉS2AKrMA^ARG*SZÁG 3 1 lervezömunla cifentasabb szakasza z év eleje óta az Országos Tervhivatal közgazdászai az 1976—80. éveket: felölelő időszak várható főbb gazda­sági folyamatait, a fejlődés várható irányait kutatják, térképezik fel. Az V. ötéves népgazdasági terv kidolgozására három esztendő áll a tervezők rendelkezésére. 1973-ban — 1976, sőt, I960 gazdasági eredményeit felbe­csülni — bonyolult számításokat igénylő, komplex feladat. A jövő nem a jelen fejlődési irányzatainak egyszerű folyta­tódását, időbeni meghosszabbítását jelenti: míg egyes gazdasági folyamatok megszűnnek, vagy háttérbe szorulnak, eközben újabbak keletkezhetnek, s hatásuk nyomán változ­hat egész gazdasági struktúránk, lényegesen megváltozhat a különböző ágazatok súlya, szerepe a népgazdaságban. A gaz­dasági fejlődés várható jellegzetességeit idejekorán felismer­ni — ez a jó tervező-közgazdász munkájának a kulcskérdése. Sokan vallják: ez a tervező munkájának legszebb, legfon­tosabb szakasza. A népgazdasági terv fő koncepcióinak, leg­fontosabb gazdaságpolitikai elgondolásainak a felvázolása: ehhez nélkülözhetetlen a valóban alkotó közgazdasági munka. A terv kidolgozásánál természetesen mindvégig támaszkod­nak a hosszútávú tervből levonható következtetésekre, hi­szen a tizenöt évet átfogó hosszútávú terv egészen 1985-ig feltárja a fejlődést befolyásoló belső és nemzetközi körül­mények alakulását, körvonalazza a gazdasági fejlődés vár­ható ütemét és fő arányait, vaalmint a legfontosabb szerke­zeti változásokat. Az általános, népgazdasági szintű koncepció kidolgozása mellett részkoncepciók is készülnek: ezek a különböző ága­zatok fejlődését-vázolják fel, szakértői tanulmányok alapján. A többféle — esetleg eltérő fejlődést ajánló tanulmány ered­ményeire támaszkodva a Tervhivatal összesíti a sokirányú tervezőmunka tapasztalatait és ezek alapján feltárja a fej­lődésünk legkedvezőbb változásait, végül pedig összefoglaló javaslatot dolgoz ki az ötéves terv koncepciójáról. Ezt követően kerül sor 1974. második felében a tervező munka második szakaszára, amikor a központi fejlesztési koncepció ismeretében kidolgozzák a megvalósításhoz szük­séges intézkedéseket, meghatározzák, milyen döntések és sza­bályozó módosítások szükségesek ahhoz, hogy a terv végül is valóra váljon. Az V. ötéves terv megalapozottabb, egységesebb metodi­kával készül, mint az eddigi tervek. Az Országos Tervhivatal mellett nagy szerep hárul az ágazati minisztériumokra, ame­lyek átfogó elemzéseket készítenek ágazatuk fejlődéséről és helyzetéről. Mindenekelőtt azonban fontos feladat vár a gaz­dálkodó szervezetekre: trösztökre, vállalatokra, szövetkeze­tekre, amelyek most másodízben készítik el saját középtávú terveiket. a legutóbbi (tehát a most érvényben levő) középtávú vállalati terveknek közös hibája, hogy gépiesen a nép- gazdasági terv üteméhez és arányaihoz alkalmazkod­nak. Nem egy vállalat mérlegelés nélkül átmásolta a nép­gazdasági tervben előre jelzett fejlődési ütemet, holott elő­fordulhat, hogy saját lehetősége ennél kisebb, vagy erőtel­jesebb dinamikát követelne. Hasonlóan hibás szemlélet szül­te azt a gyakorlatot is, hogy a jelenlegi vállalati tervek kez­dő és utolsó éve szinte minden esetben megegyezik a nép­gazdasági terv két határévével, pedig közgazdasági tény, ! hogy a vállalatok termelési ciklusa csak a legritkább esetben felel meg pontosan öt esztendőnek. Lehetnek vállalatok, ame­lyeknél a tervperiódus három évet tesz ki, s vannak olya­nok is, amelyeknél — a megelőző időszak beruházási tevé­kenysége következtében — a középtávú terv hét évet kellene, hogy felöleljen. 506 ezer tonna amnsnnitrát A Tiszai VegyikonVbinát nitrogénműtrágya gyára év­ről évre növeli termelését. Két évvel ezelőtt még az volt a eél, hogy lehetőleg minél jobban megközelítsék az évi 5 ezer tonnás szintet. így 1971-ben kereken 470 ezer tonna 34 százalékos ható­anyagtartalmú nitrogénmű­trágyát termelt a kombinát. Az elmúlt évben a gyár mű­szaki és fizikai dolgozói a karbantartókkal vállvetve to­vább fokozták a termelés nö­velésére irányuló erőfeszíté­seiket. A nitrogénműtrágya gyár- több mint 30 szocialista brigádjának, s az üzemek összehangolt tevékenységé­nek. nem utolsósorban pedig az év második felében elké­szült IX. savüzemi egység üzembe helyezése eredmé­nyeképpen 1972-ben a válla­lat már 11,5 tonnával több ammonnitrátot adott a nép­gazdaságnak. — A múlt évi 481,5 ezer tonnás termelési szánt azon­ban korántsem jelenti a ma­ximumot — mondta Takács József, a gyárvezető helyette­se. Az ez évi tervfeladat ösz- szeállításánál az igazgatóság­gal egyetértésben elhatároz­tuk, hogy 1973-ban a múlt évinél is magasabb mércét állítunk magunk elé. Eszerint | az idén ammonnitrátból nem. ‘ csak elérjük, de meg is ha­ladjuk a félmillió tonnás termelési eredményt. A terv- előirányzat ugyanis 506 ezer tonna nagy hatóanyag tar­talmú nitrogénműtrágya ' gyártását írja elő számunk- I ra. : — Eddigi eredményeink j biztatóak — tájékoztatott a ■ gyárvezető-helyettes. A nitro­génul ú trágya gyár valamennyi üzeme a tervnek megfelelően teljesíti feladatát. Május 28- j al bezárólag ammóniából ! 2,279, salétromsavból 2,453, ammonnitrátból 2,512 tonná­val termeltünk többet, mint j amit az operativ terv szá- j munkra előírt. Tehát minden ; remény megvan arra. hogy mint eddig, a jövőben is ma­radéktalanul teljesítjük köte­lezettségünket — mondta vé­gezetül Takács József. Dolgoznak a hegesztők a Tlseai VegyikomMysát otofltrihmn. építésén Pető: Kovács Eitdréné Szarvasmarha-tenyésztés «sasai szít« A HÚSHASZNÚ Szarvas­marha-tenyésztő Termelőszö­vetkezetek Közös Vállalkozá­sa két évvel ezelőtt, 1971-ben alakult meg hazánkban. Az öt alapító gazdaság között találjuk a mezőkövesdi Kos­suth Termelőszövetkezetet is. Jelenleg már ötven tagja van a vállalkozásnak, amelynek a hús termelési rendszer kiala­kítása az elsőrendű feladata. Fontos népgazdasági érdek fűződik ugyanis ahhoz, hogy a sza rvasmarha-tenyészlés is specializálódjon. Természete­sen mindez nem érhető el egv-két év alatt. De hogy létjogosultsága van, azt a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztésére a közelmúltban ho­zott kormányhatározat egy­értelműen alátámasztja. — A húshasznú szarvas­marha-tenyésztő vállalkozás keretében mindegyik közös gazdaság, így a Kossuth Ter- m el ős zö vet Kezet is az inten­zív gyepgazdálkodásra ala­pozza a marhahús-termelést — mondja Halma v Ferenc főállattenycszlö. — Ez a mód­szer rendkívül kedvező szá­munkra, hiszen termelőszö­vetkezetünk több mint ezer hold gyeppel rendelkezik, amely á HVSZ rendszerű marhahús- termelés beindítá­sáig nem volt kellőképpen kihasználva. Tehát a gyep intenzív hasznosítása a mi gazdaságunkban is megkez­dődön. Ezáltal az összes ta­karmányigényi, a rendszerbe bevont mintegy 220 szarvas- marha. illetve tehén részére a tsz tulajdonában levő gyep­területek biztosítják. A bor­jút is a legjelőn neveljük, ilyen formán akár üszők, akár bikák a borjak, héthó-, napos korukig az anyjukkal együtt vannak a legelőn. — Hogyan vélekedik a HSZV rendszerű szarvas­marha-tenyésztés bevezetésé­nek eddigi tapasztalatairól Lázár Péter elnök és Káló Tibor főkönyvelő? — Már a hatvanas évek végén szerettük volna a nö­vénytermesztés mellett az ál­lattenyésztésben is előrelép­ni. Az utat a pontos könyve­lés, az önköltségszámítás mutatta meg. A szarvasmar­ha-tenyésztés fenntartását és fejlesztését a közel 1000 hek­tárnyi legelötertilet indokol­ta. Áz első időkben a tejter­melés fokozására gondoltunk, ám ez sehogysem sikerült. Az egy tehénre eső hozamot 2200 liternél nem tudtuk maga­sabbra emelni. A szűkös munkaerőhelyzet, a termelé­kenység növelése a szabad- tartásos rendszer felé terel­te figyelmünket, A marha­hizlalás terén sikerült is szép eredményeket elérni az ab- rakos hizlalással, de a jöve­delmezőség még így sem volt biztosítható, csupán a ráfi­zetés lett kisebb mint a ha­gyományos tartási, hizlalási módnál. Ilyen előzmények után kapcsolódtunk be ala­pító tagként 1971-ben a HSZV-be. — Milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük az in­duláskor? — kérdeztük. — Az első évben, 1971-ben 50, illetve 100 tehenet állítot­tunk be a program keretébe. Tapasztalatok híjáin saját bő- rünkön ismertük meg ennek a tartási módnak a nehézsé­geit, buktatóit. Mi is azt gon­doltuk — mint sokan má­sok —, hogy a sza bad tartás nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is nagyon egy­szerű tartási mód, hiszen már sok ezer év óta eredménye­sen űzik az egész világon. Az első évben nálunk is nagy mértékben j elen tkeze tt ennek a tartási módnak egyik igen komoly költség-tényező­je: a terméketlenül maradt tehenek egy évi tartási költ­sége, mert csak 66 százalékos volt a termékenyítési ered - mény. Ezenkívül nehézségek jelentkeztek az ivóvíz, az ön­tözővíz-ellátásnál, a takar­mányozásnál. Ez utóbbinál a legelőfú és téli tömegtakar- mány ellátásban. A silózógé­pek, betakarító gépek prob­lémája még ma is kisért. Ugyanakkor meg kellett ta­nulnunk az állatbiológia fon­tosságát, a mikroelemek je­lentőségét. A laboratórium adott számunkra biztos tám­pontot ezeknek a kérdések­nek a megoldásához. Labo­ratórium nélkül ugyanis nem képzelhető el a talaj megfe­lelő kihasználása, a takar­mány összetételének kialakí­tása, a vérvizsgálat és egyéb, eddig nem eléggé méltányolt alapfeltétel megteremtése. Nagy segítséget jelentett számunkra a HSZV szakla- n ácsadása, szakembergárd á - ja. hiszen egyedül nem tud­tunk volna megbirkózni a nehézségekkel. A hibák, hiá­nyosságok ellenére azonban bíztunk a rendszer megvaló­sításúban, mert —- igaz, saját kárunkon, de tanultunk a kudarcokból. — Tehát eredmények és kudarcok váltogatták egy­mást? — Igein. Végeredményben az 1971-es év sem hozott sókkal többet, mint a Icaráb- bi évek gyenge eredménye, de bőséges tapasztalatokat szereztünk és felkészültünk a következő esztendőre. A legfőbb tapasztalatunk az volt, hogy az egész rendszer alapvető követelménye a jó minőségű és megfelelő meny- nyiségű legelőül. — A második évben, tehát 1972-ben az egész állomány- nyál áttértünk a hústerme­lésre. Az elmúlt évben az át­lagos tehénlétszám 229 da­rab volt. Ebből a legkoráb­ban leellett száz tehenet el­különített legelőn, mintegy 57 hektár területű ősgyepen tartottuk és külön megfigyel­tük. Ennek a kiemelt cso­portnak a költségeit és hoza­mait: a könyvelésben is elkü­lönítettük. A területet villa- mos árammal vettük körül. I Építettünk egy nyári szállást : is. Ezen a legelőn a 100 tehe- j net és szaporulatát mindössze egy ember gondozta. A HSZV receptnek megfelelően hol­danként 9—10 mázsa vegyes műtrágyáit használtunk fel hatszori öntözéssel. — ÖSSZESSÉGÉBEN el­mondhatjuk. hogy nyeresé­gessé vált termelőszövetkeze­tünkben az állattartás. Ezért a középtávú fejlesztési ter­vünkben előirányoztuk, hogy meglevő üszőáli omány u nk ra alapozva a tehenek számát 1975-re hatszázra emeljük, ehhez a szükséges feltétele­ket — a tehenészeti telepet, az öntözhető legelőterületet és a szakképzett munkaerőt — időben biztosítjuk. L. L. 18 közelmúltban új moz- galom kezdte bontogat- “ ni szárnyait hazánk­ban: „Dolgozz Hibátlanul!” A hibamentes munkarend­szer nemzetközi szinten is rendkívül gyorsan terjed. A termékek hibamentes gyártá­sának rendszerét lS55-ben kezdték bevezetni a Szovjet­unióban, a Szaratoví Gép­gyárban. Itt a dolgozók a vállalati munka alapvető cél­jául. a gyártott termékek jó minőségét jelölték meg Hangsúlyozták a hiba minél korábbi fázisában való felis­merésének fontosságát, ment ha erre csak később keiül sor. akkor a hibás termékekbe fektetett további ráfordítás kárba vész, illetve a hibásan kiengedett termék a felhasz­nálás során súlyos neliézsé- geket okozhat. Hazánkban először a Vil- lamosszigelelő és Műanyag­gyárban vezették be a DH munkarendszert. 1969-ben kezdték el az előkészítést. A példát azóta vállalataink egész sora követte és számos helyen bevezetésre került a „Dolgozz Hibátlanul” munka- rendszer. MegállaprÖiató. hogy a hi­baforrás az emberben kere­sendő. tehát kilcüsaöbölhető. A DH egyik alapél ve: nem azt keresi, hogy „ki”, hanem „mi” okozta a hibát, tehát a hibákat kiváltó okokra kon­centrál. Ez az alapelv alkal­mas az üzemi demokrácia széles körű kiterjesztésére, mert; a vállalat minden dol­gozóját a vezetéstől a végre­hajtásig bevonja a hibák feltárásába, felszámolásába és lehetővé teszi a vezetés és a végrehajtás közötti, szinte mindennapos véleménycserét. Következésképpen tehát a DH-mozgalom igényli az üze­mi demokrácia még maga­sabb szintre emelését. Elen- ,fedhetetlen a munka minden ^fázisában a legteljesebb ny.il- ' vánossdg, amelynek biztosí­téka a legszélesebb társadal­mi ellenőrzés lehet. Ügy is ki lehetne .képletesen feiezni, hogy a vállalati kollektívák­nak megszámlálhatatlan sze­me legyen.- Figyeljen a ter­melés-előkészítés és -végre­hajtás minden pontjára, min­den színien, minden üzemben és minden műhelyben. Kon­centráljon a hibák megelőzé­sére: észlelés esetén azonnal figyelmeztessen és követelje azok megszüntetését, bármi­lyen szántén is keletkezett a hibaforrás. A DH munka- rendszer és a munka verseny kapcsolatának szükségessége nyilvánvaló, mivel "a DH munkarendszer kifejezetten igényli a munkaverseny, a brigádmozgalom további fo­kozását. Felajánlások sora előtt nyitja meg az utat. és igényt fart az élen járó, a vezető brigádok tapasztala­tainak átadására, az újítások elterjesztésére. Azt sem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy a szocialista brigádok közösségei hatalmas tömeg­bázist képviselnek és ez a ré­teg éppen jellegénél fogva alapvető biztosítéka lehet a hibamentes munkarendszer bevezetésének, sikeres alkal­mazásának, A silier annál is inkább biztosítva látszik, mi­vel a hibamentes munka- rendszer elve és lényege, szo­ros összhangban van a szo­cialista brigádmozgalom hár­mas jelszavával. A mozgalom jellegéből adódik az is, hogy le­hetőség nyílik a veze­tés és végrehajtás, valamint a párt, a KISZ, a szakszer­vezet még összehangoltabb együttes munkájára. Köztu­domású az is, hogy jó mi­nőségű terméket előállítani, jó minőségű munkát végezni csak szervezett és rendszere­zett körülmények között lehet. Olyan körülmények között, amikor a munkafolyamat tel­jes átfutási ideje jól meg van tervezve, a részfolyamatok összehangoltak, a folyamat­ban részt vevő dolgozók fel­adataik jelentőségével tisztá­ban vannak, a folyamatot céltudatos vezetés irányítja és ellenőrzi. A hibamentes mim. kamoaszer az intenzív fej­lesztés eszköze is. Jól tudjuk, hogy az extensriv fejlesztés­nek megvannak a határai. Ugyanis az ilyen irányú fej­lesztésnek — egyéb tényező­ket nem is említve — határt szab az. hogy igen nagy a beruházási igénye, és ezek a források nem ki menthetetle­nek. Nem lehet lehat a gaz­daságnak következmények nélkül, szabályozott eszköz­ellátás mellett; olyan Igényé, hogy csak az extenzüv fej- iesztéisre rendezkedjen be. A rendelkezésre bocsátott be­ruházások felhasználása mel­lett arra is keil törekedni, hogy a folyamatokon belüli veszteségeket csökkentsük. Az extenzív fejlesztés mellett fontos a belső tartalékok fel­tárása. Tehát a gazdaság ex- tenzív fejlesztési terveit in­tenzív (belső) fejlesztéssel, belső vizsgálatokkal kiegé­szítve szükséges alátámaszta­ni. A hibamentes munka- rendszer lényegében az inten­zív' fejlődés szervezett, tudo­mányos alapokra helyezett, de a vállalati kollektíván ke­resztül tánsadalmasított, új formájú vezetési módszer, eszköz, mélynek célja a hi­bátlan munkavégzés. A DH munkamódszer al­kalmazásának feltételei van­nak. A munkamódszer nem sablonos. A z MSZMP Központi Bi­zottságának a vállalaU üzem- és munkaszer­vezés korszerűsítéséről szóló 1971. decemberi határozata előírta a munkaszerwzés fel­lendítését. A szervező munka hosszabb távon való, terv­szerű és állatidé fejlesztésé­vel el kell érni, hogy a leg­korszerűbb üzemi és munka- szervezési módszerek (lásd DH) széles körben meghono­sodva aktív segítőjévé válja­nak a munkaerő és a ter­melési eszközök magasabb színvonalú hasznosításának, a termelés, a gazdasáigossag növelésének, a munkakörül­mények javításának. Az el­következendő időszakban te­hát határozottabb intézkedé­seket kell tenni a hibák ki­küszöbölésére, a gazdasági építőmunka javítására, to­vábbfej lesztésére. A DH munkarendszer be­vezetésének feltételei vannak. A hibamentes munkamódszer alkalmazásának leglényege­sebb feltétele a vezetés és a kollektíva érettségi színvona­la, amelynek alapján önkri­tikusan szembe tudnak nézni a tényekkel. A kollektíva minden egyes tagja, a rész­feladatot végrehajtók is le­gyenek tisztában szerepük jelentőségével, az egész fel­adat végrehajtásában. Képe­sek legyenek önminöség- vizsgálatra. A vállalat ren­delkezésére álló anyagi ösz­tönzőket is az elérendő eél érdekében kell felhasználni. A DH bevezetéséhez meg kell nyerni a vállalat minden dolgozóját. Nagy gondot kell fordítani az alapos tájékoz­tatásra. Biztosítani a hibát­lan munkavégzés feltételeit, valamint a központilag irá­nyított teljes körű hibafel­mérést. Ki kell dolgozni az erkölcsi és anyagi ösztönzés módszereit. A munkahelyek­re specializált oktatást kell bevezetni azért, hogy a dol­gozók ismerjék a munkafo­lyamathoz való kapcsolatu­kat. Dolgozóink általában elégedetlenek önmagukkal, törekednek önként is a hi­bák kiküszöbölésére. A dol­gozókat el kell látni előírá­sokkal, tervekkel, amelyek segítségével tudják, mit vár­nak töltik. S enki nem állíthatja, hogy bármilyen mun- karendszerrei teljesen hibamentesen lehet gyártani, dolgozni, de célul tűzhető ki ennek állandó, fokozatos megközelítése, ilyen módon a hibák és a veszteségek módszeres csökkentése. A DH erre kitűnő alkalom, mert viszonylag kis anyagi befek­tetést: igényel, ugyanakkor számottevő gazdasági ered­ményi tud hozni amely egv- ben biztosítja az emberi, anyagi és műszaki tartalékok feltárását. Boda István Hiáiittia má „DsSgozz

Next

/
Thumbnails
Contents