Észak-Magyarország, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

* eSZAK-MAÜYARORSZAű 6 1973. május 13., vasárnap Gy rr rr uru a varos körül iVlóir ftiíí L néhány nap- CSdK ja olvastam a/, újságban, hogy Szibé­riában — a szokásostól ko­rábban — már beköszön­tött a tavasz; a végtelen térségekben, tajgákban ol­vad a nagy tömegű hó és a hatalmas szibériai folyók jege. Ezek szerint az idén Szibériában a tavasz vala­mivel hosszabb lesz a szo­kásosnál. Szibériai ismerő­seim mondták, hogy erre a hatalmas, földrésznyi te- • rületre, a tél, a hideg a jel­lemző leginkább, hiszen az nyolc hónapig is eltart. A tavasz és az ősz néhány hét alatt elröppen és a nyár is csak három hónapig tart. De szibériai ismerőseim mondták azt is, amikor a 40 fokos téli hidegben me­leg kézfogásokat és szava­kat váltottunk, hogy nyá­ron. kellett volna jönni, mert a nyár itt valami va­rázslatosan szép. Szép min­denütt, ott is ahol az ős­erdő uralja a tájat és ott is, ahol mérnöki pontosság­gal kiszabott utcák szegé­lyén nőnek az új házak. Ők mondták, hogy különösen szép a nyár Akangyengoro;- dók, a Tudós-városban és környékén. Nem véletlen, hogy a világhírű Lavren­tyev akadémikus és néhány társa a szibériai „főváros” közelében, az úgynevezett Aranyvölgyben jelölte ki több mint másfél évtizede a városka helyét. Elsősor­ban természetesen ennek az volt az oka, hogy Novoszi- birszk már akkor komoly ipari város volt, működött már az Ob energiáját fel­használó nagy teljesítmé­nyű erőmű. — De az sem volt mellé­kes körülmény — mondot­tá dr. Joszif J. Geiczy, a Szovjet Tudományos Aka­démia szibériai részlegének tudományos titkára —, hogy 'ez- a hely nagyon ideális, -nyugodt; csendes és szép a tudományos munka számá­ra. Azóta itt egy új város -született, méghozzá úgy, hogy mindent meghagytak a tajga szépségéből és egészségéből amit csak le­hetett. A lakosság száma azonban égyre nő és most már meghaladja a fél száz­ezret. Mint ahogy az élet, így a Tudós-város fejlődése sem állhat meg. Ez azon­Jól felszerelt intézetek állnak a tudósok rendelkczc. sere. ban azzal a veszéllyel jár­hat, hogy a városfejlesztés eredményei éppen azoktól az ideális feltételektől fosz­tanák meg Akagyengorodo- kot, amiért — többek kö­zött — itt létesült. Éppen ezért a tudományos tanács nem túl régen úgy határo­zott, hogy a jelenleg meg­levő városmagot — a benne levő tudományos intézete­ket, kutatóintézeteket — sem terjedelmében, sem pe­diglen lélekszámában nem bővíti. A fejlesztést két úton valósítjuk meg. Egy­részt erőteljesebben fej­lesztjük a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia szibériai ta­gozatához tartozó többi aka­démiai városkákat — Tomszkban, Irkutszkban, Ulan-Udében, Jakutszkban és Krasznojarszkban, más­részt a város határától mintegy öt kilométerre, gyűrű alakban különféle műszergyárakat, prototípust gyártó üzemeket, kísérleti' telepeket építünk. Termé- Ilyenformán Akagyengo- rodokban nem növekszik tovább a lakosság lélekszá- ma, viszont a köréje épí­tett üzem-, illetve város­gyűrűvel együtt, a jelenlegi elképzelések szerint, a vá­rosnak összesen mintegy fiO —100 ezer lakosa lesz. így biztosítva lesznek továbbra is a tudományos munkához feltétlenül szükséges ideá­lis körülmények a város magvában, ugyanakkor a tudósok közvetlen irányítá­sával lehet a gyakorlatban megvalósítani, kipróbálni a különféle tudományos felfe­dezéseket. az elképzelésnek ■ ju IH.lt a realizálását már látogatásunk alkalmá­val tapasztaltuk, amikor 30 —40 fokos hidegben is lát­tuk az építőket dolgozni. A város körüli gyűrűben már hozzákezdtek akkor tíz ipa­ri kutatóintézet, kísérleti üzem felépítéséhez. Az előbb vázolt terv, amelynek már a kivitelezését is meg­kezdték, minden bizonnyal jól fogja szolgálni azt a célt, amelyet a Szovjetunió Minisztertanácsa annak idején Akagyengorodok létrehozásával kitűzött. A Szovjet Tudományos Aka­démia szibériai tagozatának ugyanis három fontos fel­adata , van. Mégpedig: az alapkutatások erőteljes fo­kozása; a fantasztikus gaz­dagságot rejtő szibériai föld hasznosításához szük­séges tudományos káderek képzése, fejlesztése; s ugyanakkor a kutatás és a gyakorlat, a tudomány és az ipar kapcsolatának ki­alakítása, fejlesztése, erősí­tése. Oravcc János Perecesi változások HUSZONHAT ÉVVEL ezelőtt, 1947-ben a Miskol­con megjelenő „Felvidéki Népszava” írt Pereces sú­lyos gondjairól, amely sze­rint a bányatelep lakói írásba foglalták és a város vezetőségéhez eljuttatták megoldásra váró panaszai­kat. Különösen a vízhiányt, a gyér világítást, a rossz utakat és a gyenge áruel­látást kifogásolták. Azóta Perecesen is na­gyot fordult a világ. Plogy mi minden, mennyi válto­zás történt, arról a 111. ke­rületi tanácsi hivatal elnö­ke adott tájékoztatást. Pereces lakóinak a szá­ma 1947-ben 3450 • volt. A legutóbbi — 1970-ben tar­tott — népszámlálás szerint csaknem öt és fél ezren lakták a települést. Ez is mutatja: a fejlődés nagy, amit nem csak a lakók szá­mának a növekedése iga­zol, hanem mindaz, amivel azóta gazdagodtak, gyara­podtak. Megépült a Mis- kolc-Pereces közötti műút. Ugyanakkor az erenyői domboldalon feloszlott tar­talékterületeken, az akkori Miskolci Bányatröszt kisla- kásépítési akciójának segít­ségével három új utcasoron épültek házak. Ezzel is bő­vült Pereces. A nagy arányú építkezés megkövetelte a .közművesí­tést, amellett járdákat, uta­kat hoztak rendbe, vízveze­téket építettek. Korszerűsö­dött és kibővült a világító- hálózat, néhány helyen pe­dig higanygőzlámpákat sze­reltek fel. Sokat fejlődött az egész­ségügy is. Modern orvosi rendelőt létesítettek — la­kással együtt —, ahol nem­csak általános rendelés, ha­nem fogászat és gyermek­orvosi szakrendelés is van. Az óvodai férőhelyek szá­ma is több, ugyanakkor az általános iskolában korsze­rű kísérleti tanterem épült, Mindemellett üzletkombi­nát, fűszer- és húsbolt, kü­lönálló csemegeüzlet segíti a zavartalan áruellátást. Húsz éve annajc, hogy 1953- ban rendszeres autóbuszjá­ratot is kapott Pereces. Közigazgatásilag Miskolc- hoz tartozik a település. Ami a jelent illeti, gond és fel­adat akad bőven, sok és sokféle, amelyek aprónak tűnnek ugyan, de Perecesen az első helyre kerülnek. Ilyen — többek között — az a kérés, hogy az autó­busz-közlekedésben járatki­maradásból eredően az egyébként 10—15 perces út ne tartson — a várakozás miatt — órákig. Jó lenne, — mondják a háziasszonyok — ha a település felső ré­szén is lenne egy üzlet, hogy a zöldség-, vagy húsfélesé­get beszerezhessék. De mert nincs, a perecesieknek több­nyire a városba kell utaz­niuk, ahol egyébként a vá­laszték is nagyobb. S ha nem is olyan mér­tékben, mint 2(5 évvel eze­lőtt, azért még ma is van kisebb-nagyobb fennakadás a vízellátásban. Ilyenkor az úgynevezett Vi Ima-forráshoz „vándorolnak” póltásérl. \7j élet nem All MEG. Miskolccal együtt fejlődik Pereces is, dinami­kusan és mind gazdagabb eredményekkel. (m—s) PAPP GYULA Tör, téréül A Nap ledobja zubbonyát Ólmos párák közt hamvad cl Magukba-!áradt kis tanyák körül az alkony vesztegel. Jóságos föld ez; tűr, terem mellét bkádva is, csak önt szerelme árán védtelen eltartó, éltető özünk. ., Hiába suvad napra nap, virulhat ő mint tengerek: termi csak lelkes gyász alatt időtlenül az életet. Tűnődve járok. Aramos, meleg szél lábal, zsong körül A nyári éjben illatos virágok lelke üdvözül. Kazincbarcika a vendég szemével Amerre a szem ellát, a tágasan, levegősen építkező Kazincbarcikán mindenütt játszótér, park, sétány, tet­szetős külső és sok-sok gye­rek fogadja a látogatót. Ki hitte volna 15—20 évvel ez­előtt, hogy itt, ahol csak szántóföld, rét és legelő volt, ilyen gyönyörű város épül. Nem túlzás: gyönyö- rű. Aki itt él, ragaszkodik a szűkebb pátriához. Magáé­nak érzi a gondokat, bajo- . kát is, amit nem tétlen szemlélőként vesz tudomá­sul, hanem tevőlegesen igyekszik segíteni abban, hogy ezek mind megszűnje­nek. Aki pedig elszárma­zott innen, mindig szeretet­tel gondol hazánk egyik szocialista városára, amely ugyan még kamaszkorát éli, de nagy tempóban halad a felnőtté válás útján. A város évről évre nő, terebélyesedik. Ma már több mint 30 ezer lakost szám­lál. akik túlnyomó többsé­ge kényelmes, modern ott­honokban él. Szó, ami szó: a lakás — ennek ellenére — itt is gond. Az igénylők száma nagy. Részükre má­ról holnapra megoldást ta­lálni nem lehet még akkor sem, ha az üzemek, a Bor­sodi Vegyikombinát, a Bor­sodi Szénbányák, a Hőerő­mű Vállalat és más gyárak, intézmények igyekeznek — saját erőforrásaikból — be­segíteni ebbe kölcsönökkel és egyéb úton, módon, a módosított lakástörvény le­hetőségeinek megfelelően. Egyhelyben topogás azon­ban nincs. Ez nem jellemző a városra sem a lakáskér­désben, sem másban. A la­kások is szinte máról hol­napra nőnek ki a földből. Az építkezés folyamatos és nagy iramú. Ebben az év­ben 180 új lakás felépítését illetve elosztását tervezik. A kommunális és egyéb jellegű létesítmények gya­rapodása is szemmellátha- tó. Tart a közművesítés, épül a MÁVAUT-végál.lo- más, korszerűsítik az uta­kat, bővítik az óvodai fé­rőhelyeket, mind több la­kást kapcsolnak be a táv­fűtésbe, egyszóval az élet és a munka a jól megsza­bott mederben halad. Sokat tesz a város és ta­nácsa annak érdekében, hogy e település külsőre is tetszetős legyen. Szépek, rendezettek a parkok, jól felszereltek a játszóterek, tiszták, rendesek az utcák, annyira, hogy az ember fél eldobni akár egy gyufaszá­lat is. Persze, az is igaz, hogy árnyoldalakat is talál a város krónikájában a kí­váncsian szemlélődő em­ber. Akadnak még, akik „Csáki szalmájának” tekin­tik a város, a közösség va­gyonát. Letapossák a virág­ágyakat, kitördelik a fákat, összetörik a padokat, vagy az utcai világítás lámpáit, a rendre, a tisztaságra sem ügyelnek. Különleges és meghökkentő eseteket is produkálnak. Mint az a la­kó, aki (neve még mindig ismeretlen) az egyik új bér­ház hőközpontjában sertést „nevelt”. S amikor felfe­dezték, nem volt mersze előállni, de másnap reg­gelre angolosan eltüntette „neveltjeit”. Egyéb gondok is kerül­nek a tanács, a város ve­zetői asztalára. Mindenek­előtt az óvodai ellátás, a lakáselosztás és kiutalás és még sok más probléma. Mostanság sokat beszélnek például arról, hogy az óvo­dákba azoknak a szülőknek a gyermekeit is felveszik (bár nagy a zsúfoltság), akik arra nem jogosultak. Van rá példa —• mondják —, hogy szülési szabadsá­gon van ugyan az édes­anya, tehát otthon tartóz­kodik, de nagyobbik gyer­meke ugyanakkor óvodába jár. Mert hogy neki így ké­nyelmesebb. Ahol viszont nem tudják otthon kire hagyni a gyermeket és óvo­dába se vihetik, kénytele­nek 4—500 forintot fizetni valakinek a felügyeletért. Előfordult az is, hogy va­laki elköltözött, de hóna­pokig nem adta át a ta­nácsnak a lakást, kiadta vi­szont bérbe, így jogtalan haszonhoz jutott. Nem le­hetne megszigorítani —ha­táridő megszabásával — az ellenőrzést ilyen esetek­ben? Azt mondtuk: árnyolda­lai is vannak a fejlődésnek; ezek azonban nem jellem­zők még akkor sem, ha időnként nehezen vagy ké­sőbb derül fény a visszás­ságokra. A lényeg: Kazinc­barcika büszke lehet ered­ményeire és mindarra, ami az idegenben, a vendégben is tiszteletet, elismerést vált ki. Tóth Ferenc Gyerekek és történetek A mama naplójából Kedves eseteket, moso­lyogni való történeteket me­sélt a minap egy édesanya amelyek főszereplője alig kétéves kislánya, Adél. Kép- .leien nóLképteloníibb , .hely­zeteket- teremt, S ahogy mindezt megmagyarázza '— a maga módján — azért még megróni sem lehet. 0 A konyhában vannak. A mama szakavatott mozdu­latokkal működik. Rétest süt. A készen vett, hártya­szerű tésztát szétteríti az asztalon; gondosan és nagy vigyázattal, hiszen kényes a portéka. Aztán a töltelék­nek valót készíti elő, ami­kor csöngetnek. Kimegy. Eltelik egy kis idő, amíg a látogató távozik. Ezalatt odabenn... A kislány — aki alig éri fel az asztalt — nem nyug­szik. Folytatja anyukája el­kezdett munkáját. Addig- addig ágaskodik, amíg a gyúrótábláról kissé lelógó tésztából lecsippent egy da­rabkát. Aztán nagy öröm­mel, megelégedetten indul kifelé, közben élvezettel morzsolgatja „zsákmányát”. Szembe találkozik édes­anyjával, s nagy büszkén kivágja: — Eltörtem a papírod . . . — Ez nem papír! — bi­zonygatja a gyereknek. — Sütemény ... Adél viszont hajthatatlan marad: — Nem! Papír! ■ Mit volt mit tenni: ebben maradnak. Adélnak van egy iskolás korú testvére is. Jól megér­tik egymást. A nagyobb tö­rődik a csöppséggel, vigyáz rá, bevonja a játékba, ami­ért azonban néha ellenszol­gáltatást kér. Ha játszani akar menni, és a mama nem engedi, mert előbbre való a lecke, a házi feladat, akkor kistestvéréhez lordul. A gyereket kiviszi az er­kélyre, odacipel egy halom játékot is és megmutatja, mit kell tennie. Kézbe vesz egy játékot és mintha vé­letlenül tenné, kidobja. A kicsinek se kell több. Jó szórakozás, izgalmas elfog­laltság. Egymás után hul­lik le az erkélyről a maci, a játéktelefon, kocka, még a baba is „megtanul repül­ni”. Mindezek után van már ok, amiért ki kell menni a lakás ajtaján. S ezt már szülői engedéllyel teszi, merthogy a sok holmit ösz- sze kell szedni, fel kell hoz­ni, nehogy „lába keljen.” Le is megy ő nagy öröm­mel és „elfelejt” jó ideig visszajönni. De amikor jön — kiadós hancúrozás után — egyetlen játék sem hi­ányzik. Még cifrább a következő történet. A kis Adél kifelé igyek­szik a fürdőszobából. Mind­két keze, de még a könyö­ke is vizes. Apró ujjait egy­máshoz dörzsöli, mint aki szárítja a kezét. Anyuka még örül is; nicsak, ez a gyerek utasítás nélkül meg­mosakodott ... Meg is kérdezi tőle: — Mit csináltál? — Mostam ... kezel.'. . — vágja rá gondolkodás nélkül a gyerek. S miután korábban már megígérte neki, hogy le­mennek egy- kicsit sétálni, útnak is indulnak. így ta­lálkoznak az iskolással, aki kulcsot kér és viszi haza a táskáját. Aztán lélekszakad­va rohan vissza: — Anyu! "Hogy nálunk mi van? . .. A mama ijedten rohan fel a lépcsőn és maid ha­nyatt esik a meglepetéstől. A fürdőszobában folyik a víz, „átmászott” már a kü­szöbön is, fenyegetően kö­zeledve a konyha és a kis- szoba irányába. Kiderült: a gyerek a mosógépből en­gedte ki a vizet, amikor „kezet mosott”. Mérgesen vonja felelős­ségre a kétéves csöppségét, aki megszeppenve ugyan, de boldogan közli: — Csináltam . .. Pata­kot ... T. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents