Észak-Magyarország, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

1973. május 13., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 A Vöröskereszt IV. kongresszusa után Beszélnél és dr. JSádler Viktorral, a Vöröskereszt megyei elnökével A IV. kongresszus jelentős állomása volt a Vöröskereszt életében és munkájában. E fontos eseményen szerzett él­mények és emlékek még. fris­sek, de a hétköznapok sod­rásában már formálódik, ala­kul, érlelődik a határozatok alapján a helyi, megyei ten­nivalókra vonatkozó sok-sok feladat. Erről beszélgettünk a minap dr. Nádler Viktorral, a Vöröskereszt megyei elnö­kével. — Milyen segítséget adott a kongresszus a megyei szer­vezetnek, hogyan hasznosít­ják útmutatásait a gyakor­latban? — A kongresszusi beszá­moló, továbbá Rostás István főtitkár szóbeli kiegészítője, több éves ciklust magában foglaló országos értékelést adott. Ebben részletesen ben­ne foglaltattak a Vöröske­reszt feladatai, a különböző területeken elért eredményei; benne volt ebben megyénk munkája is. A Magyar Vö­röskereszt rendkívül széles körű tevékenységet fejt ki, amelyben a nemzetközi béke­harc támogatása éppúgy meg­található, mint az egészség- ügyi felvilágosítás, a térítés- mentes véradómozgalom, vagy a családvédelmi munka. E széles körű tevékenység valamennyi ágazatban igen alapos munkát jelent, és va­lamennyi szakágazatban jó felkészültségű szakemberek tevékenykednek. Bizonyos ágazatokban je­lentősen megnövekednek a feladataink. Nagy jelentősége van például a lakosság egész­ségügyi kultúrájának növelé­sében a felvilágosító munka fokozásának. — Sokat hallottunk az egészségügyi kultúrán belül a tisztasági mozgalomról, ami Miskolcon sok kívánni­valót hagy maga után. Mit szándékozik tenni a szerve­zet a helyzet megváltozta­tása érdekében? küzdelemnek eddig nincse­nek látványos sikerei. — Látványos sikerekről csakugyan nem beszélhetünk. Mi mégis optimisták vagyunk. Az állami, szövetkezeti és kulturális vezetőkből egyre többen válnak szövetsége­sünkké, és felsorakoznak mellénk. Mind többen isme­rik fel az alkohol elleni küz­delem fontosságát, ami tár­sadalmi probléma. — A legfontosabb felada­tunk- változtatni a szemléle­ten. A társadalmi szervezetek és min doki segítségére szá­mítunk ebben a munkában. Ha elérjük, hogy mindenki a közrend és a közízlés elleni vétségnek tekinti azokat, akik * szemetelnek, nyert ügyünk van. — A Vöröskereszt az el­múlt időszakban egyre töb­bet foglalkozik a családvé­delmi munkával és az ifjú­ságvédelmi feladatokkal. Hallhatnánk valamit c kél rendkívül fontos kérdésről? — A nevelő munka legfon­tosabb alapja a család. Mind az egészséges életre való ne­velésben, mind a társadalom­ban való hasznos tevékeny­ségben elsőrendű a család szerepe. A mi munkánk je­lentőségét ez szabja meg az ifjúságvédelmi feladataink­ban, az alkoholizmus elleni küzdelemben, a veszélyezte­tett környezetben élő gyer­mekek védelmében, továbbá a magányos öregek - felkart)-' lásában is. — A tapasztalatok azt igazolják: az alkohol elleni — Ismerjük a szervezet egyik célkitűzését: minden családban legyen vöröske­resztes tag. Ez nyilván meg fokozottabb munkát . kíván a jövőben a szerve­zet valamennyi ágában. E tekintetben mi a jellem, zö? — A megyei vezetőségünk fő törekvése, hogy a IV. kongresszus állal hozott ha­tározatokat maradéktalanul teljesítsük. Ezzel az eltökélt­séggel kezdtük el a munkát, amihez tevékeny segítséget kapunk a napolLnn létreho­zott megyei egészségnevelési társadalmi bizottságtól. En_ nek feladata, hogy koordi­nálja a különböző társadal­mi szervek egészségügyi munkáját. A jövőben még szorosabb kapcsolatot szeret­nénk kiépíteni a társszervek, kel, a Hazafias Népfronttal, a szakszervezetekkel, a TIT- tel, az állami egészségügyi, valamint a művelődésügyi szervekkel. Ez a szoros ösz- széfdgfis'" az egyik legfőbb feltétele a munka további ja­vításának. Hajdú Gábor Legalább 40 fokos a hőség a fóliasátor alatt. Nem csoda, hogy Bcndzsák Zsuzsa és segítője strandöltüzekben ültetik az utótermesztésre szánt palántákat — Mennyi palánta fogyott el ma reggel? Elégedett a forgalommal, Ilonka? — Ahhoz képest, hogy a hét elején tartunk, nincs okunk panaszra. Jó néhány vevőnk volt, összesen körül­belül 1600 különféle palántát vittek el. Paprikát, paradi­csomot vegyesen. Elégedett persze nem vagyok, hiszen, ha ennek a mennyiségnek a többszöröse kelne el, az sem lenne sok. E pár mondatos beszélge­tés a minap hangzott el a Miskolc és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlási osztályvezetője, Kovács István, és a szövet-, kezet palanianevelő telepé­nek kertésze, Gergely Ilona között. A színhely pedig a pereces: völgyet kísérő dom­bok egyike — körülöttünk a Fekete Gyémánt Kertszövet­kezet apró házikókkal és deszkából épített szerszámo­sokkal teleszórt, szépen gon­dozott parcellái. Ilonka, a kertész, vendég­szerelő házigazdának bizo­nyul. A telep bejáratánál fo­gad bennünket, onnan kísér a parányi „udvaron” át a ha­talmas fóliasátrakhoz. Míg odaérünk leadja az imént hallott reggeli helyzetjelen­tést, amit — inkább csak a vendégek tájékoztatására — útiközben még ki is egészít. — Ez az égető napsütés nem kedvez a palántaültetés­nek. Száraz, poros a föld — mindenki az esőt várja. Cso­da, hogy egyáltalán viszik a palántát. Meg aztán a hét elején nem igen dolgoznak itt a kertszövetkezet tagjai. Szombat, vasárnap a gyári pihenőidő. Akkor lesz igazi forgalom. Ha sokan nem is, de azért egy-két kertészkedő ilyenkor is megfordul a telepen.- Bo­tos Istvánná, a Fekete Gyé­mánt Kertszövetkezet tagja .. éppen a most vásárolt palán­tákat rendezgeti kosarában. Sürgeti a tűző nap, induló­félben van. — Korábban mindig a pia­con vettem a palántát, de mostantól kezdve innen vi­szem — mondja. — Feleany- nyi bajom sincs ezzel, olyan jól megfogan — nem is ér­tem, miért nem csinálták meg ezeket a sátrakat koráb­ban ... Hasonlóan vélekedik Na- czán János is, aki ma reggel már másodszor fordul meg itt. Kovács Istvántól, az áfész felvásárlási osztályvezetőjé­től tudom, hogy ez a kis te­lep tulajdonképpen csak a kezdet. Része annak a' több éves programnak, amelyben a lakosság ellátását, ezen be­lül a fólia alatti zöldségter­mesztést kívánják javítani, fejleszteni. Ennek érdekében hozták létre ezt a mintakert­nek is bátran nevezhető fó­liás palántanevelőt, amely — bár még csak néhány napja nyitotta meg kapuit. — máris nagy népszerűségnek örvend. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az, hogy már a megnyitás utáni napokban is számos kertszövetkezeti tag innen szerezte be palánta­szükségletét. Pálinkás Imre például 850 darab paprika- és 550 paradicsompalántát, Kovács István 100—100-at, Nemeskéri János pedig 25— 25 paprika-, illetve paradi­csompalántát vásárolt. És so­rolhatnánk tovább a neve­ket, a tételeket, hiszen a hét­végeken szinte egymásnak adják a sátor „kilincsét” a Fekete Gyémánt Kertszövet­kezet tagjai. — Tulajdonképpen ez volt az elsődleges célunk — mond­ja Kovács István. — Nemesí­tett, kiváló minőségű palán­tával ellátni a szövetkezet tagjait, Emellett persze má. soknak is, például termelő- szövetkezeteknek, állami gaz­daságoknak és egyéni vevők­nek is szívesen adunk el, hi­szen — mint látja — van mi­ből ... Valóban van. A három óriási sátor alatt több mint 150 ezer előnevelt, tápkocká­ba tűzdelt paprika- és para­dicsompalánta fejlődik, faj­tánként különválasztva. Még véletlenül sem fordulhat elő, hogy a vevő mást kap, mint amit kér, nem kell a csak hónapok múlva kiderülő „turpisságtól” tartani. A ker­tész és két szakmunkása ki­tűnően érti a dolgát, akár behunyt szemmel is rámu­tatnak a hért fajtára. A három „átlátszó alagút” háromszor hoz hasznot. Egy ízben már kiürült a tavasz- szál. hiszen elsőként salátát, sóskát neveltek. Most a pa­lánta a fő „termék”, de aho­gyan fogj-, ahogyan szabad­dá válik a terület, máris a harmadik turnust teszik a helyére. Ottjártunkkor Bend- zsák Zsuzsa és társa éppen az utótermelésre szánt korai paradicsomot ültette. Az áfész igen fontos fel­adatának tekinti Miskolc jobb zöldségellátásának meg­oldását. ■Szöveg: Nagy István Fotó: Szabados György Csak tárgyilagosan! ENCSEN, közel az állomás­hoz, a kukoricaföldek helyén épül a BUBIV 10-es számú gyáregysége A provizóriku­sán felhúzott épületek szom­szédságában magaslik a 8 ezer négyzetméteres gyártó- csarnok vasszerkezete. Előtte kis lapostetős épület, a 102 ember jelenlegi munkahelye, itt az új gyár átadásáig dol­goznak, ismerkednek a szak­ma fortélyaival, az épülő üzem munkásai. Szabó Dénes, a létesítmény vezető főmérnöke kalauzol végig a nagy kiterjedésű te­lephelyen, közben szakszerű­en magyarázza, hol, milj-en részmunkái végeznek, milyen az építkezés készültségi fo­ka, s várhatóan az építők mikorra fejezik be egy-egy területen a munkát. A gyár­tócsarnokkal együtt készül­nek el a szociális létesítmé­nyek. az öltöző, a fürdő, az üzemi konyha és étterem, továbbá az orvosi rendelő és az iroda is. A mintegy 83 millió forin­tos beruházás — amely vár­hatóan 1974. augusztusában készül el — 400 encsi és a nagyközség közelében élő dolgozónak ad majd munkát — Igen nagy az épülő üzem jelentősége — mondta a főmérnök. — Az encsi já­rásban mindeddig szinte egyáltalán nem volt ipar, ép­pen ezért a bútoripari vál­lalat a megyei tanáccsal kö­tött szerződés értelmében mi­nél több ember számára igyekszik munkát adni. Később a főmérnök az iro­dában vaskos papírhalmazból kimutatást vesz elő. — A Budapesten tanulók­kal együtt a nagyközségből jelenleg több mint 200 em­ber tartozik az állományunk­ba, s ez közel ugyanennyi családban jelent egy vagy két keresőnek biztos munka­helyet. Ezeknek az emberek­nek már nem kell ingázniuk, helyben megfelelő munkaal­kalmat biztosítunk számuk­ra. Ez csak az egyik jelentő­sége az épülő üzemnek. Az úgynevezett „M” típusú csa­lád, az igen keresett Maya, Margit, Marina szekrényso­rok gyártásával a bútorvá­lasztékot is szeretnék széle­síteni. A BUBIV által gyár­tott, variálható bútorok rég­óta igen keresettek a fővá­rosi piacokon és külföldön. Remélhetőleg keresettek lesz­nek majd a borsodi vásár­lók körében is. Az ideiglenes gyártócsarnokban készített, mintegy 5 ezer bútorból eb­ben az évben 1300 kerül csehszlovák, ugyanennyi szek­rényfal szovjet és lengyel exportra, de a következő időszakban a belföldre ke­rülő termékek mennyisége erőteljesen növekszik majd. A tervek szerint 1975-re mintegy 240 millió forint ér­tékben termelnek majd kész­árut az encsi gyáregységben. A fejlődéshez az alap máris megvan, hiszen ritkaságnak számít az, hogy egy épülő és ideiglenes helyen munkálko­dó kollektíva olyan sikert mondhat magáénak, mint az encsiek. Az 1970-ben indult gyáregység az elmúlt évi munkája alapján az 1. szá­mú gyáregységgel közösen megszerezte az élüzem cí­met, illetve a gyáregységek közötti szocialista munkaver­senyben második ■ helyezést ért el. A főmérnök szerint ma már bizakodva tekintenek a jövőbe. A gondok megoldód­tak, s ma a munkálatok üte­mével igen jól haladnak a BÁEV dolgozói, akik 1972 őszén vették át a helj’i ki­vitelezőtől a gyáregység épí­tésének munkáit. A TERVEK reálisak. A já_ rás ipartelepítéséhek egyik legfontosabb láncszemét ké­pező üzem több száz helyi lakosnak adva munkát, vár­hatóan a következő év őszén megkezdheti majd a terme­lést. II. G. Átszervezés Ö sszevonás történt. Két vállalat egy irányítás alá került. Szükséges, helj'es, indokolt lépés volt. S mint ilyenkor lenni szokott, nagy belső mozgás is kezdő­dött. Akadt, aki előbbre lé­pett, mások 'új főnök hatás­körébe kerültek, de arra is van példa, hogy beosztásokat kreáltak, hogy sértődés ne legyen ... Ez esetben is így történt. Miután az üzemben van vagy két lift, néhány dózer és daruskocsi, kitalál­ták: szükség van valakire, aki ezzel is törődik. így szü­letett meg a beosztás: emelő- szerkezetek előadója. S hány ilyen, vagy hasonló ügy és eset akad!... Pedig ... A hatékony munka egyik feltétele a jó üzem- és mun­kaszervezés. De nem úgy, hogy indokolatlanul létszá­mot emeljenek, gyarapítsák az íróasztalok számát, hanem úgy, hogy a produktív mun­ka legyen az igény és a cél. Mert az íróasztalnak és gaz­dájának hely is kell. iroda, ahol elláthatja munkakörét. Óhatatlan tehát a rendelke­zés, ami nem megy mindig építkezés nélkül. Esetünkben is, az addig kultúrteremnek használt helyiséget „szabdal­ták” fel. Falakat emeltek, festettek, ajtókat, ablakokat, telefonokat szereltek, egy­szóval lázas munka kezdő­dött. Mindehhez pénz, anyag és természetesen munkaerő kellett. S volt. Van. Még olyasmiből - is minden kéz alá került, amjből korábban hasztalan kértek, követeltek lenn a munkahelyeken, a műhelyekben a dolgozók. Termelési tanácskozásokon tették szóvá — hol szeré­nyen, hol indulatosan — és jogosan: miért nem szerez be a raktár — többek kö­zött — „négyes anyát”. — Nincs! Nem lehet kap­ni — volt mindig a válasz. S most? Ilyen gonddal nem kellett számolni. Sőt! Nem a hagyományos anyagból, vasból valót kapták a kivi­telezők, hanem elegánsabb kollekciót szereztek be — rézből. Hogy ez netán drá­gább? Oda se neki! Egy ek­kora átszervezés számlája ezt is elbírja. Csak az a ki birhatatlan — s ez már az üzem közvéleménvének a szava —, hogy amikor a mindennapi munkához szük­séges valami, akkor döcög­nek a „feltételek”. Pedig e nélkül, jól dolgozni nem le­hel. Még akkor sem, ha a főmérnök — időnként — szabályos ellenőrzést tart: rendben vannak-e a szerszá­mos ládák? Mintha ezt nem végezhetné el a művezető vagy a csoportvezető. JŐ és helyes dolog ez a fajta ér­deklődés is, a munkahely el­ső számú irányítói részéről, de csak a maga idejében. Mert van ennél — adott esetben — fontosabb is. Pél­dául az, hogy legyen négves és más anyacsavar. anyag °s minden „kellék”, amire szük­ség van egy motor vagy vil­lanykapcsoló megjavításához, vagy akár egy zár felszere­léséhez. Nem is szólva na­gyobb volumenű feladatok­ról. A lényeg: a helyes és szükséges átszervezé­seknél is ildomos do­log úgy lebonyolítani m_- dent, hogy szó ne érié a ' elejét, s főként- ne iegvenek „vadhajtásai” is egv iiveu akciónak. Amellett nem --irt arra is gondolni: a közvéle­mény igazságérze^e eyvezik-e és milyen fokon az ef'”éi“ in­tézkedésekkel. T. F: 4z átlátszó alagút Maya, Margit, Marina... Munkahely több száz embernek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents