Észak-Magyarország, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. május 13., vasárnap ifi 20 Az utolsó nap margójára Ma reggel már a vasúthoz kísérik ki a fesztivál jelesebb vendégeit a rendező szervek képviselői. Befejeződött a XIV. miskolci filmfesztivál. Tegnap napközben semmi említésre méltó esemény nem volt, a fesztivál vendégei részben baráti eszmecserékkel, városnézéssel töltötték az időt, részben pedig a díjkiosztó ünnepségre várakozás és az ezzel kapcsolatos beszélgetések, találgatások, a kiküldött táviratokból már részben ismeri, díjazások mérlegelése töltötték ki a napot. Igen sokat jelent a fesztivál díjainak odaítéléséről szóló közlemény csillag alatti utolsó mondata: „A SZOT nagy- díját és a Tv-híradó kategóriadíját a zsűri ez évben nem adta ki”. Az a puszta tény, hogy hatvanegy filmből és hét híradó-összeállításból a zsűri nem tudott egy filmet sem a fesztivál tulajdonképpeni nagydijával jutalmazni, megvonja az egész versenymezőny mércéjét. Nagy örömmel láttuk, hogy korábbi, e hasábokon is jelzett „magán-értékítéletünkkel” igen sok ponton találkozott a zsűri állásfoglalása, és mind a fődíjasok, mind pedig a kategóriadíjasok között több olyat találtunk, amelyet magunk is jó <dőre a díjazottak között reméltünk. Ilyen például Oláh Gábor Szombat, 14 óra 10 perc, Huszárik Zoltán Tisztelet az öregasszonyoknak, Lakatos Vince Virrasztók, Szomjas György Füredi Anna-bál, B. Farkas Tamás és Kernács Gabriella Balázs János vagyok. Szécsényi Ferenc és Vér- tessy Sándor Az ember örül, ha egy kicsit kihúzhatja magát című munkája. A SZOT díjának visszatartása azonban Ítéletet mond. a fesztivál filmjeinek egésze felett. Azt igazolja, hogy a sok kategóriadíj és egyéb díjazás ellenére messze kiemelkedően értékes mű nem találtatott, s ha ezt a. versenymezőnybeli fogyatékosságot, valamint a fesztivál iránti erősen lecsökkent érdeklődést egybevetjük, a mérleg megvonása után majd néhány következtetést is le kell vonni. Elsősorban a rendező szerveknek, de a közeljövőben magunk is megpróbálkozunk vele. (bcncdck) Művészi igény és szigor Dr. Ortutay Gyula, akadémikust. a Tudományos Isme-, retterjesztö Társulat elnökét régi kapcsolatok fűzik Miskolchoz. Ebben az esztendőben, — mint ismeretes — ő látta el a XIV. miskolci filmfesztivál zsűrijének elnöki tisztét. — Hogyan látja most már a vetítések után, a dijak ismeretében az idei fesztivált? — Elsőként talán azt mondanám el, hogy Miskolc város igen jelentős missziót teljesít azzal, hogy esztendőről esztendőre vállalja a fesztivál megrendezését. Meg kell mondanunk, meg kell köszönnünk, hogy munkánkhoz minden feltételt biztosítottak. Ami magukat a versenyfilmeket illeti, minden évben találunk nagyon értékes, megaragadó filmeket. Most is, de ez a fesztivál több csalódást is hozott. Csökkent a természettudományos ismeretterjesztő filmek száma, pedig a materialist», világnézetű nevelésben ezekre roppant nagy feladat hárul. De csökkent az alkotók részéről, a társadalompolitikai kérdések iránti érdeklődés is. Igaz volt néhány ilyen alkotás, de kevés. — A filmek művészi igényességéről mi a véleménye? A fesztivál díjai A XIV. miskolci filmfesztivál zsűrije a dijak odaítéléséről a következők szerint .döntött: Borsod megye diját a Szombat 14 óra 10 perc című alkotásáért Oláh Gábor kapta, Miskolc város díját Tisztelet az öregasszonyoknak című filmjéért Huszárik Zoltán nyerte el, a TIT díját Szép új világ című filmjéért Vitéz Gábornak ítélte a zsűri. A KISZ Borsod megyei Bizottsága díjának nyertese Nyolc év után című alkotásával György István. A kategóriadíjakat a következők szerint adták ki: A mozifilmek csoportjában a dokumentum- és riportfilm egyik díját Lakatos Vince Virrasztók, a másikat Szomjas György Füredi Anna-bál. című filmje nyerte. A 'népszerű tudományos film díját Kis József Hermán Olló és a magyar pásztorkodás, az animációs filmét Szoboszlay Péter össztánc, a híradóét Fehéri Tamás Gyerekcipők című munkája kapta. A tv- filmek kategóriájában a képzőművészeti ismeretterjesztő film díját B. Farkas Tamás és Kernács Gabriella Balázs János vagyok és Zsigmondi Boris, valamint Tölgyesi Já— Egyfajta hosszadalmasság, nem-komponáltság érződik az alkotások némelyikén. Azt hiszem ez is oka annak, hogy a filmek egy része hosszú, s ennek következménye, hogy míg korábban zsúfolt nézőtér előtt vetítettek, idén azok közül sem jöttek el sokan, akik pedig megváltották a bérletet. Nagyobb művészi igényességgel és szigorral kellene az alkotóknak filmeiket készíteni. Idén nem adtuk ki a fesztivál nagydíját. Figyelmeztetőnek szántuk. A szigorúbb mérlegelésre, a nagyobb művészi önkontrollra szerettünk volna figyelmeztetni... — Személy szerint önnek mely filmek tetszetlek a legjobban? — Huszárik Zoltán Tisztelet az öregasszonyoknak című filmje és Lakatos Vince Virrasztókra. Ez utóbbi különösen közel állt hozzám. De nagyon tetszett Kende Márta Kerítések című filmje, s komponáltságában is jó film volt Vitéz Gábor Szép új világ című alkotása. Csak a témát mutatta, a problémára hívta fel a figyelmet, anélkül. hogv megpróbálta volna megmagyarázni. » , (es. a.) Szomjas György rendezte a Füredi Anna-bál című, díjnyertes dokumentiimfilmct, amely a 141. Anna-bál lefolyását kíséri végig, társadalmi életünk tükrében Tartozás az öregeknek össztánc a címe Szoboszlay Péter kategóriadíjjal jutalmazott rajz-játékfilmjének. A film a rossz nevelési módszerekről szól, egy tánciskolái bemutató ürügyén Tündöklő színek, meleg nyári fény. Vakít a téli hó. öregasszony, öregember botorkál a fák alatt. Nehéz a léptük. Fájdalmas idők véste ránc a keskeny arcokon. Fel-felvillanó képek: háború. Szeretteik a halálban. Nincs könnyük. Nincs jelük. Jeltelenek. Pihegnek a takaró alatt, reszkető kezük markolja a fehér lepelt. Nyílik a nyár virága, nincs erejük lehajolni érte. Fogatlan szájuk majszolja a kenyeret, egyedül vannak, a csendben, a magányban. Talán az emlék sem él már. Ki törődik velük...? Kik azok, akik féltő gonddal megigazítják párnájukat? Tartozunk az öregeknek. Elmondja a filmvers, Huszárik Zoltán tizenhárom perces filanszimfóniája: Tisztelet az öregasszonyoknak. Huszárik Zoltán, a rendező így vall a filmről: — Egy sor tartozásom volt az öregekkel szemben. Van is. Felneveltek a nagyanyáim, s nem tudták mivé. Alig van kapcsolatuk az emberekkel Nincs „műfajuk” az öregeknek? nincs önkifejezési formájuk. Jeltelenek. — Mindez az öregségből adódna? Nem csak abból. Hisz élni akarnak. Nem-szól- ni, nem kifejezni magukat. Nem akarnak művészek lenni. Tudnának? Egyedül, hogyan? — Szó nem hangzik a filmben. A film csak megmutatja az öregeket. Tiszteli őket. Meg kell találni a módot, hogy változtassunk is helyzetükön. A nézőkre vár ez. Rám is. Él az igény bennünk, hogy a mosoly percnyi örömét megadjuk nekik. Meg az erőt az élni akaráshoz. Hogy ne legyen félelmetes az öregedés. Félek az öregség- (ől. Hogy egyszer lekésem arról: kimondjam, amit akarok. — Mit szerettem volna adni a filmmel? Emléket állítani az öregeknek. Nem az öregségnek, az öregeknek. Többet is akartam. Megadni a módot a változtatásra. Elégedetlen vagyok. Ügy érzem, az indíték nem teljesedik ki a filmben. Ráncosak a kezek, ráncosak az arcok. Derülő fények félelmetes kontrasztjai. Szín és erő a színtelen erőtlenség ellen. Valósággá lesz az impresszió. Ülnek a félhomályban. görnyedt hátukon az idő. Nehéz a súly. Már cipelni sem bírják. Vádoljuk magunkat, amiért nem figyelünk rájuk, amiért nem akarunk tőlük semmit. (rnikcs) A nos Az ecset, poétája című filmje (megosztva), a riport- film díját Schobert Robert és Sugár András Ciprusi tudósítás című munkája, a do- kumenlumíilmek három díját Elek Judit Találkozunk. 1072-ben, Kende Márta és Koós Béla Kerítés, valamint Kígyós Sándor és Horváth János Kuba közelről című munkája kapta. Operatőri, díjat kapott Tóth János, a Poézis című film fényképezéséért és Mátrai Mihály a Hallowe En (Boszorkányünnep) című film operatőri munkájáért. A magyar filmkritikusok diját. Szécsényi Ferenc és Vértessy Sándor nyerte el Az ember örül, ha egy kicsit kihúzhatja magát című alkotásáért. A Déli Hírlap Aranytoll díját Virrasztók című filmje forgatókönyvéért Lakatos Vince kapta. A C7r, A T rs 4 .........'■ 4 rM-1,- T ■, ,1:J T alálkozunk 1072-ben. című filmjének ilélte a zsűri. A Magyar Rádió- és Televizió- njság közönségdíját Szombat 14 óra 10 pere című filmjével Oláh Gábor nyerte cl. A SZOT nagydíját cs a Tv-híradó kategóriadíját a zsűri ez évben nem adta ki. Utólagos „ünneprontás” z elmúlt napokban a ballagások lázában égett az ország. Érettségire készülő fiúk és lányok búcsúztak a középiskolás élettől a hét elején, azóta már részben megírták írásbeli érettségi dolgozataikat is, s most előttük áll a nagy erőpróba, az érettségi. Bizonyítani akarják, hogy az eddigi tanulásuk eredményes volt, felsőfokú továbbtanulásra, vágj' a mindennapi munkálkodók sorába belépésre alkalmas, érett emberei?. Ezzel a bizonyítással párhuzamosan folyt és nagyrészt még napjainkban is folyik egy másik fajta, de kevesebb tiszteletre érdemes bizonyítás is. Versenyszerűen. Az lenne a tét, ki tud gyermekének, a rokon gyermeknek, barátja, kollégája, vagy hivatali felettese ballagó fiának, lányának szebb, drágább, hivalkodóbb ajándékot venni, és az ajándék értékével más ajándékozókat legyőzni. Arany pecsétgyűrűk, tranzisztoros magnetofonok szinte mindennapos ajándéknak tékintendök már. S külön veszedelmes méreteket ölt ez a verseny falun, ahol korábban ritka volt az érettségiző, most. ugyan már természetesebbnek tűnik, hogy minden évben akad a faluban néhány ballagó diák, de még mindig viszonylag kevesebb, mint a városban. És ez ok, ha newi is az ivásra, de az ajándékozásra. És ajándékba vesznek varrógépet, konyhabútort, ágynemükészletet, brokátpaplant es ki tudná még felsorolni, mi mindent a keresztlánynak, a rokon kislánynak, hadd lássák a szülök, meg egyéb 1 °ko nők hogy van miből venni. Maga az érettségi tényé csaknem háttérbe szorul, az ajándékkal való hivalkodás lesz a főszereplő. Ünneprontó dolog talán arra emlékeztetni, hogy évtizedekkel korábban, amikor sokkal kevesebb volt. az érettségiző, különösen a kisemberek gyermekei között, mint napjainkban —, amikor már az érettségi szinte természetes, valósággal alapszintet jelentő művelődési fok, amely az élet minden területén szükséges — senkinek sem jutott eszébe az ilyenforma drága ajándékozás. Egy könyv, vagy egyéb hasonló értékű, a figyelmességet jelző ajándék volt a maximum. (Hajdan, amikor én ballagtam a Szinva-parti öreg gimnáziumban, az ünnepség után a szüleim elvittek fagylal- tozni az akkori Rábel — később Roráriusz — cukrászdába. Ez volt az ajándék.) Természetesen nem lehet követelmény, hogy a sok évtized előtti gondokhoz mért szerény ajándékok domináljanak ma is. De semmiképpen sem tartható állapot, hogy a rokon gyermek, vagy a barát gyermekének érettségije nagyrészt csak ürügyül szolgáljon a hivalkodásra, a nem nemes vetélkedésre, a jómód fitogtatására csakúgy, mint a családi házak agyoncifrított homlokzata és oktalan cirádákkal túlzsúfolt vaskerítése. A ballagás, az érettségi a fiatal tanulónemzedék életében az első igen jelentős állomás. Ehhez mérten kell tisztelnünk magát a ballagás és az érettségi tényét, és az ajándékozás is szerény keretek közé szorított, az alkalomhoz illő figyelmesség legyen, ne pedig oktalan hivalkodási lehetőség. , * (hm) A továbbtanulási kedv nem csökkent AZ ELSŐ LÉPCSŐBEN mái- döntöttek az iskolák — » középiskolák —, hogy a hozzájuk jelentkezett tanulók közül kik kezdhetik meg a tanulást szeptemberben. Miskolcon, a városi tanács művelődésügyi osztályán már ott vannak azoknak a lapjai, akiket nem vettek fel az első jelentkezési helyre, akik sorsáról még csak ezután döntenek. Mintegy kétszáz ilyen jelentkezési lap okoz gondot a müvelödésügyii osztály dolgozóinak. közöttük olyan gyerekeké is, akiknek tanulmányi eredménye egyébként jónak mondható, hiszen 4 egészen felüli az átlageredményük. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek a gyerekek kimaradnak. A jó képességű gyerekeknek — a szülőkkel megbeszélve — keresnek megoldást, hogy folytatni tudják a tanulásukat. De mint mindenből, ebből is leszűrhetek bizonyos tanulságok. Különösen akkor, ha példaként azt is összevetjük, hogy a különböző iskolákba, iskolatípusokba milyen volt a tanulok jelentkezési aránya. Általában tapasztalatként mondhatjuk el, hogy idén is jelentős volt. a túljelentkezés az általános tantervű és szakosított tantervű gimnáziumi osztályokba, egyes kirívó esetekben — az óvónői szakközépiskolai osztályba — például tizen egyszeres túljelentkezés volt. Számba véve azt is. hogy ide rendkívül kevés tanuló nyerhetett felvételt, bizonyos mértékig megkérdőjelezhető az iskolai pályairányítás hatékonysága. Általában azonban két- háromszoros túljelentkezésekről beszélhetünk, de találunk az ellenkezőre is példát: a kohóipari szakközépiskolába mindössze húszán kívántak továbbtanulni, azaz még egyetlen egy osztályt sem indíthatnának. A TOVÁBBTANULÁSI kedv nem csökkent a város ifjúsága körében. S ami nagyon érdekes, a gimnáziumokba való jelentkezés arányaiban magasabb, mint az országos átlag. De a miskolci gimnáziumokban — szeptemberben huszonöt osztályt kívánnak indítani — az a különös helyzet állt elő, hogy a tagozatos osztályok dominálnak; s így a közepes képességű tanulók alig-alig tudnak bejutni. Némi megoldást ugyan jelent, hogy a dolgozók gimnáziumában indítanak fiatalkorú osztályt. Az azonban, hogy csoportok számának, illetve a csoportok létszámának növelésével enyhítsék a gondokat, nem bizonyul mindig járható útnak. Hiszen a gimnáziumi oktatás kettős céljából következik, hogy elsősorban a továbbtanulásra készít elő. tgv inkább a pályairányítás további javítása, a jobb előkészítés lehetne a megoldás. Mert igaz, hogy az első lépcsőben kimaradt. jó képességű gyerekek bejutnak valamilyen iskolába végül is. de közben — ha csak rövid időre is — bizonytalanéban élnek. Cs. A. * XIV. MISKOLCI FILMFESZTIVÁL
