Észak-Magyarország, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

1973. május 30., szerda '' ... V V­ÉSZAK- MAGYARORSZÁG 3 A TÁRSADALMI mun­kát lebecsülő, a társadalmi munka értékét, jelentőségét csökkenteni akaró megjegy­zésekkel, vagy ellenkezőleg: túlzott aggályoskodással gyakran találkozni manap­ság. Ezekkel a jelenségekkel az MSZMP Központi Bizott­ságának 1972 .novemberi ülé­sén. Kádár János, a párt el­ső titkára külön foglalkozott zárszavában. Az értékítélet lényegét így summázhatnánk legrövidebben: a társadalmi munka tartalma változatlan, jóllehet a formák és a mód­szerek szüntelenül változnak. Mint. a párt első titkára hangsúlyozta: „A szocializ­mus egyik ereje, hogy az emberek önzetlenül is képe­sek a társadalomért, a köz­ért. meghatározott közösségi célokért dolgozni, akár sza­bad idejük feláldozásával és térítés nélkül is ...” Bár megbízható számok az országban évente összesen elvégzett társadalmi munkára vonatkozóan nem állnak ren­delkezésre, mégis érdemes egyetlen — a budapesti ke­rületi tanácsok nyilvántartá­sában szereplő — adatot idézni: tavaly csaknem 70 millió forint értékű társadal­mi munkát végezte 1c a fővá­ros lokálpatriótái. Tekinté­lyes érték, a cáfolni látszik bármiféle aggályt. Kétségtelen, hogy a kü­lönféle aggályokat eltúlozva fogalmazzák meg hellyel-köz- zel. Eltúlozva, de nem telje­sen alaptalanul. Nem tekint­hető ugyanis véletlennek, hogy a szóban forgó viták középpontjában éppen a társadalmi munka megbecsü­lésének a kérdései állnak. Az anyagi ösztönzés helyes elvének érvényesítését sok helyütt ma úgy értelmezik, mintha az erkölcsi tényezők­nek csak alárendelt szerepük lenne. Ez nem egyszerűen a gazdasági reform céljának nyilvánvaló eltorzítása, ha­nem a párt egész gazdaság­politikájának. De nem ke­vésbé hibás szemlélet az, amely szembeállítja egymás­sal az anyagi érdekeltség el­vét és az önként vállalt társadalmi munka eszméjét. Két teljesen különböző, de semmiképp sem ellentétes dologról van szó. A társa­dalmi munka esetében a párt számára mindenkor az erkölcsi hajtóerő és nevelő szerepe volt a döntő és — a Központi Bizottság már idézett ülése ezt csak meg­erősítette — most is az er­kölcsi érték a meghatározó. PERSZE EGYÁLTALÁN nem közömbös, hogy7 az eb végzett társadalmi munka csakugyan hasznos, értékes tevékenység-e a társadalom, a népgazdaság vagy akár egy-egy kisebb közösség szá­mára. Ezzel kapcsolatban hadd idézzük ismét a párt első titkárának a Központi Bizottság ülésén elhangzott zárszavát: „ .. .Sokszor holt- vágányra fut a társadalmi munka. Megvan a toborzás, az emberek jelentkeznek, akarják csinálni és mégsem megy a dolog rendben: vagy szerszám, vágj' éppen olyan természetű munka nincs kéz­nél. amit társadalmi formá­ban el lehet végezni, segítve valamilyen állami tevékeny­séget. Mert a társadalmi munka általában csak Megé­szítő része egész gazdasági 1 evek en y ség linknek. kivéve ha virágágyat ültetnek tár­sadalmi erőből. A társadalmi munkáról nem szabad le­mondani, de nem szabad vakvágányra futtatni sem, mert azzal magának az eszmének okozunk kárt. Te­hát, társadalmi munkára mozgósítani kell rendszere­sen és komolyan, de esnie megalapozott esetekben, ami­kor a feltételek biztosítottak. Ha nincsenek meg a kellő feltételek, akkor inkább ne csináljuk, mert kárt okozunk vele a normális gazdasági tevéken ysé gn ek ugyan ú gy, mint az önzetlen társadalmi munka szép eszméjének :. Öncélú, holmi statisztikát szépítő társadalmi munkára senkinek sincs szüksége. S nem lehet semmi kivetni­valót találni abban, ha azok, akik bekapcsolódva egy-egy társadalmi akcióba, főképp egyéni érdekeiktől vezettetve teszik ezt: például, ha óvo­dát, orvoslakást építenek. Ez nem anyagiasság, hanem a jó eél szolgálatába állított egyéni érdekeltség. A tár­sadalmi munka vállalásában éppen az a nagyszerű, hogy benne mindenkor összekap­csolódik az egyén és a kol­lektíva érdeke. BIZONYÁRA SOK rádió­hallgató jóleső érzéssel nyug­tázta azt, hogy a közelmúlt­ban a Reggeli Krónikában szóba került: a lehető leg­gyorsabban UR-H-készülék- kel kellene felszerelni az éj­szakai orvosi ügyeletesek ál­tal használt járműveket. Akadt azonban egy levél­író, aki ezt a feladatot kizá­rólag az állami költségvetés­re hárította. Kollégám — ugyancsak a Reggeli Króni­kában felolvasott jegyzetében — elmondotta, hogy pilla­natnyilag az állami költség­vetésből nem jut elegendő erre a célra, viszont egymás után jelentkeztek szocia­lista brigádok, akik készek a nemes célt szolgáló tár­sadalmi összefogás szervezé­sére. az orvosi járművekről hiányzó technika előteremté­sére. Véleményem szerint olyan program ez, amelyhez hasonló mindenütt kínálko­zik. amely nemcsak a tár­sadalmi munka rangját, be­csületét növelheti tovább, de hatékonyabbá teheti a kö­zösségért végzett munkát is. Kőszegi Frigyes Hektáronként 3—4 ezer forint többlet Az utóbbi hetekben me­gyénk legtöbb részében volt számottevő csapadék. A ha­tár mindenütt szép, a nö­vényzet jól fejlődik, de a szakemberek a megmond­hatói, hogy a legtöbb helyen még. korántsem kielégítő a talajok nedvességtartalma. Különösen a talajvíz szintje igen alacsony a megye leg­több vidékén. Még ott sincs minden rendben, ahol arány­lag a legtöbb csapadék hul­lott, mert az esőzést követő napos, szeles időjárás követ­keztében igen erős az elpá­rolgás. Nagyon indokolt lenne, ha megyénkben most százszáza­lékosan kihasználnának min-, den rendelkezésre álló öntö­zési kapacitást. Kincset ér­nek most a sok tízmilliós be­ruházással létesített öntöző’- lelepek. Sajnos, több gazda­ságban még korántsem hasz­nálták ki teljes mértékben ezt a lehetőséget. Pedig most kellene öntözni, amikor még az öntözővíz is mindenütt kellő mennyiségben áll ren­delkezésre. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságon kapott tájékoztatás szerint megyénk­ben az öntözhető területnek eddig még csak mintegy 30— 35 százaléka kapott mester­séges esőt. Sokkal előbbre járhatnának az öntözőmű­vekkel, berendezésekkel ren­delkező gazdaságok, ha nem­csak önlözgetnének, hanem intenzív, öntözéses gazdálko­dást folytatnának. Alig né­hány helyen álltak csak rá eddig a kétműszakos öntö­zésre. Nagyon jó lenne, ha azok­ban a gazdaságokban, ahol öntözőművekkel vagy hor­dozható berendezésekkel ren­delkeznek, s eddig még csak öntözgettek, csak részben hasznosították ezt a kincset érő lehetőséget, egy kis szám­vetést végeznének, vagy ellá­togatnának tapasztalatcserére oda, ahol százezres és milliós többletjövedelmet érnek el évente az öntözéssel. Bebizo­nyított tény, hogy jól szer­vezett, intenzív öntözéssel hektáronként három-négy­ez'er forint értékű tiszta többletjövedelem érhető el. A jó példákért nem kell a szomszédos megyékbe menni. Jó néhány borsodi gazdaság­ban, így a ricsei Új Esztendő Tsz-bcn, a tiszakarádl Új Elet Tsz-ben, a Nagymiskolci Állami Gazdaságban, az On- gai Állami Gazdaságban is elmondhatják, hogy miért érdemes a lehető legjobban hasznosítani a meglevő ön­tözőműveket. <P. »•> Az Északmagyarországi Vízügyi, Igazgatósáig dolgo­zói igen jelentős árvísnncnto- sítő munkát végeznek Put­ri ok térségében, a Sajó egyik kritikus szakaszán. A sze­szélyes folyó medre — a Hangony-patak torkolatánál egészen a putnoki vasúti Ilid­ig — annyira elfajult, hogy vize a nagyobb kanyarokban szinte már keresztbe folyt és veszélyeztette a vedőgátak biztonságát. Ezért, szükséges­sé vált a folyómeder mielőb­bi rendezése és a védelmi vonalak megerősítése, hogy a nagyobb áradások is gyorsan levonulhassanak. A munká­kat 20 millió forintos költ­séggel az elmúlt évben kezd­ték meg. Azóta mintegy 80 ezer köbméter föld megmoz­gatásával cs 15 ezer tonna kő felhasználásával Put «ok belterületén gátakkal zárták cl cs megszüntették a hajda­ni malomcsatornát, s a ve­szélyes folyószakaszon három nagy átmetszéssel 7 kilomé­ter hosszúságban új medret építettek a Sajónak. bMezlet ^ Kedden a Pénzügyminisz- | tóriumban értekezletet tar­tottak a fővárosi és a megyei tanácsok illetékes elnökhe­lyettesei és pénzügy« osztály­vezetői részvételével. Az ér­tekezleten jelen volt Faluvé­si Lajos pénzügyminiszter. A tanácskozáson értékelték a tanácsok 1972. évi pénz- gazdálkodásának tapasztala­tait, a lakossági adózás, a szanált mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekkel össze­függő tanácsi—pénzügyi fel­adatokat. Seitreniszerű lakások az Avassa riálhalósága érdekében: a sejtrendszerű építkezést. En­nek lényege, hogy jövőre ki­zárólag egyméretű fapanelo­kat gyártanak, s ezekből sejt- szerűen képezik ki a helyi­ségeket, mégpedig tetszés sze­rint, A panellakások belső ki­képzése nem lesz tehát olyan merev, mint a most épülő la­kásoké. Az új rendszer elő­nybe az is, hogy a panelgy'ár- tás leegyszerűsödik, a helyi­ségek egymásba kapcsolása is egyszerűbbé válik. Az avasi városrész házai jövőre már ilyen módszerrel épül­nek. Mint ismeretes, az Avas oldalán 10 ezer lakást építe­nek házgyári termékekből. Az új miskolci városrész köz­művesítése részben elkészült már, s jelenleg négy, egyen­ként 10 emeletes ház szerelé­sén, dolgoznak. Az első ház alsó szintjei jól láthatók már a főútról. Egy ilyen nyolc lépcsőházas épületet átlagosan hat hét alatt szerelnek össze, és ezt a munkát jövőre tovább gyorsítják. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat és az Ii s zak - m a gy a ro rszági Ter­vező Vállalat mérnökei új módszert, dolgoztak ki a la­kások belső elosztásának va­fizikai munkások lakáshelyzetének javítása, az ezzel kapcsolatos szervezési és kivitelezési munkák vegre- hajtásának gyorsítása továbbra is elsőrendű feladatot jelent valamennyi érdekelt szervnek cs hivatalnak.” Ez a gondolatsor zárta azt a tájékoztatót, amelyet Bérezi Béla, Miskolc megyei város tanácselnöke terjesztett a városi párt­végrehajtóbizottság tegnapi ülése elé. A tájékoztató a fizikai munkások lakáshelyzetének javításával kapcsolatos KB-állás- foglalás helyi érvényesüléséről adott számot, tények és sta­tisztikai adatok, a város valós helyzetének tükrében. Ismert, hogy az MSZMP KB határozatának végrehajtása érdekében hozott kormányrendeletek szabályozzák az állami vállalatoknál dolgozó munkások — fizikai dolgozók és a ter­melést közvetlen irányító műszakiak — lakásépítésének segí­tését. A helyes és mindenképpen időszerű rendelkezések megvalósítása a mindennapi életben nemcsak bizony'os anyagi lehetőségek — mondjuk ki: pénzügyi fedezetek — megteremtését igényii, hanem gondos, körültekintő munkát kíván, a közérdek és az egyéni elképzelések szinkronba állí­tását. A lehetőségek meglehetősen körülhatároltak — az igé­nyek pedig jóval nag.vobbak. Ez év elején Miskolc város területén több mint 9 ezer la­kásigénylő szerepelt a nyilvántartásokban. Közülük 5600-ra tehető a fizikai dolgozók száma. Ha az iménti adatokat to­vább vizsgáljuk, szembetűnik, hogy a -legtöbben, szám szerint 3823-an úgynevezett tanácsi értékesítésű lakásra várnak, 1683-an pedig tanácsi bérlakásba szerelnének költözni, míg OTP értékesítésű lakást mindössze 116-an igény7elnek. Nos, ilyen mennyiségű —és az is ide kívánkozik, egyre-foko­zódó minőségű é.s növekvő méretű szobaszámú — lakásigény kielégítése nem kis feladat. Jóllehet akár a korábbi három esztendő során is az összes lakások mintegy 63—70 százalé­kát fizikai dolgozók kapták. Mégis ma is a legnagyobb gond — országosan és Miskolcon is, mely közvetlenül érint számos családot — a lakáshelyzet megoldása. Ezért foglalkozott a témával a Központi Bizottság, s ennek nyomán máris konkrét intézkedés, hogy7 a Minisztertanács 1974—75-re 1400 lakással megemelte a lakásépítési keretet, illetve ennek megalapozá­sára a IV. ötéves terv célcsoportos lakásépítési hitelfedezetéi 620 millió forinttal növelte. Mindez a fizikai dolgozók lakás­igényeinek jobb kielégítéséért történik. Es ezt szolgálják az OTP -beruházásban épülő Árvíz utcai többszintes társaslaká- sok. Az LKM részére például 52 lakás áll rendelkezésre — melyre a nagy diósgyőri gy'ár 2 millió 600 ezer forintot biz­tosított. Ez azt jelenti, hogy egyr-egv kohász dolgozó segíté­sére 40^—60 ezer forintot fordít a gyár. De kedvező a helyzet a DIGÉP-ben is, ahol 22 lakást igényeltek, melyhez 1 millió forint állami támogatást ad a gyár. Ez az összeg 40—50 ezer forintos „egyéni segítségnek” felel meg. Mindkét nagyüzem 15—20 évre adta a segítséget, kamatok felszámítása nélkül. M indez csak egy része annak, amit Miskolc városban tesznek a Központi Bizottság határozatából adódó fel­adatok megoldásáért, konkrétan a fizikai dolgozók la­káshelyzetének javításáért. Hiszen máris szó van újabb kez­deményezésekről. Hiszen hasonló témában folytatott meg­beszéléseket a MÁV igazgatóság, a BÁKV, az EÁÉV, a De­cember 4. Drótművek, a Szénbányák Vállalat és a 3. sz. Volán gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetése. Jelentős segítség az is, hogy fizikai dolgozóknál három, vagy' ennél több gyermek eltartása esetén tanácsi értékesí­tési! lakásjuttatásnál a tanács lehetővé teszi az előtörlesz­tés összegének részben, vagy teljes egészében történő elenge­dését. Igaz, az ilyen esetek száma meglehetősen kevés. Ennek persze nem mindig a „szűk lehetőség’’ az oka, hanem a lehe­tőség ismeretének a hiánya is. Jólesett olvasni a párt-v-b által megvitatott tájékoztatóban, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága már korábban utasította az illetékes osztályát, hogy készítsen rendezési ter­vet a fizikai dolgozók lakásakciójának segítésére, többszintes, telepszerű, esetleg családi házak építésére. Gondos felmérés alapján szembetűnt, hogy' a Komlóstetön, az LKM kezelésé­ben álló terület nagyon is alkalmas a beépítésre. A ten.' megvalósítása érdekében a gy'ár térítésmentesen átadja a szó­ban forgó területet a városi tanácsnak. a mikor napvilágot látott a párt és a kormány imént említett határozata, szembetűnt, hogy társadalmunk egyik legégetőbb szociális gondja enyhül, belátható időn belül. Ügy tűnik, az a társadalmi méretű összefogás, amely a lakásépítés arányainak és különösen a munkásság lakáshelyzetének további javításáért országosan elkezdődött, Miskolcon is jó úton halad — a megvalósulás felé. Paulovils Ágoston D E L E L E ■l» : í::« ' 'jB > ií'.« ;‘ö to..'WNgStó?; ip iMÉWPt Fotó: Lacző József IffflfZÉ a Sajó pitiül szakaszát Kihasználásán Sehetőség öntözni keli!

Next

/
Thumbnails
Contents