Észak-Magyarország, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-04 / 102. szám

1973. május 4., péntek ►.ESZAK-MAGYARORSZAG 3 I termelékenység eielése mifidaiipiiic iné A!i«ha vasi dh°J: zánkban, aki ne szeretne többet keresni, kulturáltab­ban, jobban élni. Ezek a ter­mészetes törekvések találkoz­nak nálunk a lársadalalom célkitűzéseivel. Az egyes em­ber boldogulása elválasztha­tatlan az ország gazdasági fejlődésétől. Ha jobban aka­runk élni, többet, jobban kell dolgozni, gazdagabbak­nak kell lenni országos mé­retekben, s akkor kinek-ki- nek vastagabb lesz a fize­tési borítékja is. A „gazdagodás”, vagy ahogy hivatalosan nevezzük, az életszínvonal-emelés fel­tétele, s kimeríthetetlen tar­taléka a termelékenység nö­velése. Ha a fejlettebb országok termelékenységéhez hasonlít­juk a miénket, akkor a táb­lázat alján vagyunk. A ter­melés azonos mennyisége nálunk két-háromszor több ráfordítást igényel. Ez a kü­lönbség részben abból szár­mazik. hogy hazánkban jó­val alacsonyabb a munka technikai felszereltsége, gé­pekkel, berendezésekkel való ellátottsága, mint a fejlet­tebb országokban; másrészt gépeink, berendezéseink nem eléggé korszerűek, kihaszná­lásuk gyakran nem megfe­lelő, s nem kielégítő a szer­vezés, a vezetés színvonala, nem eléggé korszerű terme­lésünk struktúrája sem. Elmaradottságunk „bizo­nyos fokig” történelmi örök­ség. A magyar gazdaság 50 'agy 100 évvel ezelőtt igen elmaradott volt a tőkés or­szágokhoz képest. Ez a szín­vonalkülönbség, mind a ter­melékenységben, mind az egy lakosra jutó nemzeti jö­vedelemben a felszabadulás óta csökkent ugyan, de sok­szor nem a tervezett mér­tékben. Pártunk — látva ezt ' a gondot — Vili. kongresszu­sán frontális akciót hirdetett a termelékenység emelése érdekében. Az MSZMP a kormánnyal egyetemben — s ez több kongresszus idejére áthúzódó munka volt —, a gazdaságpolitikai intézkedé­sek egész sorát dolgozta ki, melyek azt a célt szolgálták, hogy a békés világgazdasági versenyben mi is bebizonyít­suk szocialista társadalmi rendszerünk fölényét a mun­ka termelékenységének eme­lésében is. Ezt segítette a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése, iparunk ágazati szerkezetének korszerűsítése. Nyilvánvaló, ha azokat az iparágakat fejlesztjük elsőd­legesen, amelyekben termé­szeti és gazdasági adottsá­gaink a legjobbak, s a ter­mékek leginkább megköze­lítik a világszínvonalat, ele­ve növekszik a társadalmi munka termelékenysége. Ugyanezt a célt szolgálta be­ruházáspolitikánk; az új, korszerű üzemek létesítése, a meglévők rekonstrukciója, a vállalatok átszervezése; a túlságosan szétforgácsolt üze­mek ésszerű összevonása, a termelés magasabb fokú koncentrációja. Vajon ezek az országos, sőt nemzetközi szintű intéz­kedések azt jelentették-e, hogy lent az üzemekben má­sodlagos, vagy jelentéktelen feladattá zsugorodott a ter­melékenység emelése? Sze­rencsére, szó sem volt er­ről. A fenti intézkedések ta­lálkoztak a „lentiekkel”. Ve­gyük például az üzemek összevonását! A szétforgá­csolt vállalatok egyesítése önmagában aligha járt vol­na gazdasági haszonnal, ha nem követi ezt alapos belső átszervezés: a gyártmányfej­lesztést és a tmk összevoná­sát, a gépek és a gyártási profil átrendezése. A terme­lőerők fejlesztését nem az összevonás, hanem a terme­lés nagyobb fokú koncent­rációjának megfelelő korsze­rű munkaszervezés és tech­nológia alkalmazása jelenti. S mindezek a vállalatok ve­setőitől és munkásaitól kí­vánták nagyobb erőfeszítést. De így voltunk és vagyunk sok más feladattal is. A technika rü üzemek létesítése megkí­vánta a beruházási eszközök nagyfokú koncentrálását. Ez az országos célkitűzés csak akkor valósulhat meg mara­déktalanul, ha a vállalatok nem támasztanak felesleges beruházási igényeket, ellen­kezőleg, a legcélszerűbben használják fel a rendelkezé­sükre bocsátott eszközöket. A gépek, a berendezések és az épületek jobb kihaszná­lásával, több műszakos üze­meltetéssel nemcsak új ter­melőkapacitások beruházását tehetik feleslegessé, hanem helyileg is közvetlenül nö­velhetik a termelékenységet, ha a műszakszámok növelé­se révén felszabadítják a korszerűtlen és elavult gé­peket. A meglevő termelő- apparátus jobb kihasználása azonban tervszerű és átgon­dolt szervező munkát igé­nyelt és igényel. Mit eredményezett e fon­tos gazdaságpolitikai intéz­kedéssorozat? Azt, hogy a termelékenységünk kimoz­dult a holtpontról, s évi 4— 5 százalékos emelkedést ér­tünk el. Így volt ez orszá­gosan, s ezt bizonyítják a borsodi üzemek ilyen irányú statisztikái. A X. pártkongresszuson az eredmények elismerése mellett azonban megállapí­tást nyert — s ezt a KB 1972. novemberi határozata is alá­húzta —, ha az ipari ter­melés korábbi, vagy hasonló növekedési ütemét lenn akarjuk tartani, a termelé­kenységet 6—7 százalékkal kellene emelni. Ennek meg­valósítása — mutatott rá a KB novemberi határozata —, nem könnyű feladat, de iparunkban vannak olyan tartalékok — a munkaidő teljesebb kihasználása, a jobb üzem- és munkaszer­vezés —, amelyek kiakná­zásával azonos létszám mel­lett a legtöbb területen ma­gasabb termelési színvonalat tudunk elérni. A gazdaság­talan termelés kiiktatásá­val a létszám olyan mun­kahelyekre csoportosítható át, ahol hatékonyabb mun­kát tudnak végezni. A be­ruházások még jobb megvá­lasztása és időben való meg­valósításuk meggyorsíthatja a műszaki fejlődést. Dolgo­zóink szakképzettségének jobb hasznosítása és rend­szeres továbbképzésük előse­gítheti, hogy pontosabb, szakszerűbb munkát végez­zenek. A munkaerőhiány is arra kezdi kényszeríteni a vállalatokat, hogy a munka­erővel takarékosan gazdál­kodjanak. Ezt a tendenciát tovább erősíthetjük a gaz­dasági szabályozók még megfelelőbb kialakításával. Előbbre lehet lépni a termé­(Folytatás az 1. oldalról) népgazdaság szempontjából jelentős ipari beruházások megvalósításán dolgoznak, Miskolcon — többek közölt — a cementgyár, a húskom­binát, a kenyérgyár. Lenin- városban az olefin mű, a hő­erőmű építése folyik, s Ka­zincbarcikán és Ózdon is. je­lentős építkezések tanúi le­hetünk. Az iparilag elmara­dottabb körzetekben, így Mezőkövesden gépipari. Ep­ésén bútoripari, Sátoraljaúj­helyen és Sárospatakon gép­ipari üzemek épülnek. Az ipari beruházásokon kívül számottevő a mezőgaz­daság fejlesztése. A megye j adottságainak megfelelően a jövőben főként az állatte­nyésztés fejlesztésének foko­ban is, valamint a gyártmá­nyok korszerűsítésében. Seb­ben a műszakiak éppen úgy érdekeltek, mint a kétkezi dolgozók. A minőséget, a gyártmányok korszerűsítését mindenkor a piachoz kell igazítani. Ahhoz, hol milyen árut tudunk eladni. Ez azon­ban eleven kapcsolatot, ma­gas színvonalú szervezőmun­kát igényel a műszakiaktól, éppen úgy, mint a piacku­tatóktól vagy a munkások­tól. | A Központi Bizottság áp­rilis 18-i ülése, mely a KB 1972. novemberi állásfoglalá­sában megjelölt gazdaságpo­litikai feladatok végrehajtó- - sóval foglalkozott, kimondot­ta e témát illetően: válto­zatlanul gyorsan emelkedik a munka termelékenysége. A negyedik ötéves terv eddig eltelt időszakában a terme­lés össznövekedése — lénye­gében azonos dolgozói lét­számmal —. teljes egészében a munka termelékenységé­nek emelkedéséből adódik. Az előző pártkongresszu­sokon kitűzött cél tehát kezd valósággá válni. Megtört a jég, s a termelékenység el­maradása, stagnálása helyett úgy kezdünk beszélni: elér­tük a kitűzött emelkedést, vagy ahogy a KB tette, leg­utóbbi ülésén — változatla­nul gyorsan emelkedik a m u n ka termelékenysége. Az elismerő szavak, mögött — mint ez a cikkből is ki­derül — óriási erőfeszítések I vannak. S c munkál még I egyáltalán nem lehet befe­jezni, a termelékenység eme-j lését még nem lehet „leven- | ni” a napirendről. Ahhoz, hogy egy vállalat verseny- képes maradjon, keresett és jó minőségű terméket kell 1 gyártania, olyan termelé­kenységgel. amely elfogadha­tó önköltségei és árat ered­ményez. Á munkások, ha a vezetők velük egyetértés­ben intézkednek, képesek pillanatnyi látszólagos érde­keiken is felülemelkedve se­gíteni a termelékenység még lovábbi emelését. Erre utal­nak például azok a dolgozói javaslatok, kezdeményezések, amelyek még a saját mun­kájukban, a saját soraikban 1 jelentkező lazaságok ellen is fellépnek. A dolgozók növek­vő aktivitását mulatja: ér­zik és értik, hogy negyedik ötéves tervünk sikereinek, az életszínvonal további emelé­sének záloga a termelékeny­ség még tervszerűbb emelé­se. A I, rw| ví>/íÍ lépéseket te­lt Ml hát megtet­tük a termelékenység eme­lése érdekében. Ezek a lé­pések — Kádár elvtárs leg­utóbbi angyalföldi beszédé­nek szavait idézve — azt eredményezték, hogy biza­kodva nézhetünk a jövőbe. A szocializmus alapjai szi­lárdak. zására törekszünk. Jelenleg 40 szakosított szarvasmarha- lelep épül, és erőfeszítéseket tesznek a juhtenyésztés és sertéstenyésztés fokozására is. A lakosság kommunális el­látása, a lakásépítés, és a fo­gyasztás állandó növekedé­sével az életszínvonal eme­lése is számos intézkedést tesz szükségessé. A megyei tanács elnöke befejezésül foglalkozott a la­kosság számának növekedé­sével. továbbá a foglalkozta­tottság helyzetével. A jövő­ben a megye lakosságának növekedése megköveteli, hogy a tervekben az új munka­lehetőségek kialakításánál a lakosság létszámnövekedésé­nek mértékét is figyelembe vegyék. kék minőségének javitasa­Megkezdődlek a tail [fiiszaki hetek 22S lakás kűzipáíiresitése Kazincbarcikán a IV. St_ eves terv hátralevő évei­ben közel ezer család köl- lözhet új lakásba. Közülük 180-an már júliusban. A Főtér keleti oldal 1-cs sza­kaszán felépülő öt ötszin­tes, egyenként negyvenöt lakásos épületből négyet ugyanis június végéig át­adnak. A beköltözésig azonban sok még ;\ tennivaló. Mint azt Hegedűs György, a vá­rosi tanács tervosztályának vezetője elmondta, ez év januárjában kezdték meg a 225 lakás közmüvesitési m unkálatait. A hatmilliós beruházás megvalósításán az Üt- és Vasútépítő Vállalat, vala­mint a TIGÄZ szakembe­rei dolgoznak. Feladatuk 420 méter vízvezeték és csa­tornahálózat kiépítése. 400 méter gázeső lefektetése, továbbá 411 méter üt és járda elkészítése. „Eip^rí^gi^sísÉé " szoiof&itiek Megelevenedlek már a szülőföldek végig egész To- kaj-l-Iegyalján, Sátoraljaúj­helytől Abaúj szán tóig. Ez a két „végállomása” van ugyanis a történelmi múltú borvidéknek. „Incipit in Sá­tor, desinit in Sátor’’ — tartja a régi „deákos” idők­ből fennmaradt mondás, vagyis Tokaj-Hegyalja zárt. borvidéke a sátoraljaújhelyi Sátor-heggyel kezdődik és az abaújszántói Sátor-hegv- gyel végződik. > A nyitás, metszés befeje­zése után szorgalmasan vég­zik az első talajmunkát a szőlömívesek az állami gaz­dasági, termelő- és szakszö­vetkezeti táblákon, de a ki­sebb egyéni parcellákon is. Közben azonban akadnak szülőföldek, amelyekkel sen­ki sem törődik. Ezeken csak imitt-amott látható egy-egy kiöregedett töke. vagy már teljesen parlaggá is váltak. Többnyire magasan fektisz- nek, valamikor teraszok, kő- gátak védték, hogy a hegy­oldalakról lezúduló vizek le ne hordják a szőlők nyirok- talaját. Ma már a teraszok is szétomlották, a tőkék ki­vesztek, a hajdan nagy ér­tékű, kincset érő szőlők „cl- parlagiasodlak". Ingyen sem kellenek sen­kinek. Még az olyanok sem, amelyekben megtalálhatók a szőlőkultúra valamelyes „em­lékei”. Valamikor gazdagsá­got jelentett Hegyalján egy- egy ilyen másfél-két holdas parcella. A gazdáik ma már öregek, a gyermekek pedig, akiket bizonyára ezeknek a .szőlőföldeknek a jövedelme is segített a diploma meg­szerzésében, mint orvosok, tanárok, mérnökök, agronó-' musok másutt élnek, nem tö­rődhetnek a családi szőlő megművelésével. Az öreg szülők maguk tehetetlenek, képtelenek munkást fogadni napi 200 forintért metszés­re, kétágúzásra, kapálásra, kötözésre, kacsolásra, több­szöri permetezésre: bizony súlyos ezresekbe kerül egy hold szőlő egész ért munká­ja. Felajánlották már az álla­mi gazdaságnak, tsz-nek, szakszövetkezetnek. De ha nem esik bele az ö terüle­tükbe. ingyen sem kell ne­kik. nem tudnak vele mit kezdeni. A szőlőföldek adó­ja viszont magasabb, mint a másfajta művelésű földeké. Így hát gondozatlanul hagy­ják. hadd váljon parlaggá. És ha mór egyetlenegy lökő. karó sincs benne, akkor a tanács „átminősíti" rétnek vagy szántóterületnek, s mindjárt kevesebb adót kell utána fizetni. Szaporodnak a parlaggá váló, „hajdan volt” szőlő- földek Hegyalján. Olyan ese­tekről is tudunk, hogy a ta­nács felajánlja üdülőtelek­nek diósgyőri. miskolci, debreceni dolgozóknak. Két­ségkívül gyönyörű a kilátás a szőlőhegyekről, kitűnő itt a levegő, s a Bodrog is kö­zel van fürdésre, csónaká­zásra, egv kis pecázásra. így hát nem meglepő, hogy akadtak, akik olyan jól ér­zik magukat, hogy hétvégi házat is építettek már a domboldalakon. Ez is megoldás. Minden­esetre jobb, mintha elvadul-* na, parlagon maradnának a földek. Nem lehetne mégis valami módot találni rá, hogy ezeket a magas fekvé­sű, kitűnő bort adó teraszos földeket most is arra hasz­nálják, amire évszázadokon át mindig, nevezetesen — szőlőtermelésre? ... h. j. A rugalmasságáról, a jó üzletpolitikájáról nevezetes Mezőkövesdi Afész az áru­ellátás, a választék bővítése érdekében jelentős, dicsére­tes erőfeszítésekéi fesz a zöldségtermelés növelésére. Országos jellegű kezdemé­nyezés alapján a fólia alatti kisüzemi zöldségtermelés meghonosításán fáradozik a szövetkezet. Ebben az évben — kezdésként — főleg Me­zőkövesden és Szenlistván területén 10 ezer négyzetmé­ter fóliasátrat hoztak létre, s az áfész 300 ezer palántát ne­velt. Ennek eredményeként tietek óta szállítanak az üz­letekbe a fóliasátrak alatt termelt salátából, retekből, karalábéból, zöldhagymából. A mezőkövesdieken túlme­nően bőven ji$t friss áru a leninvórosi. a miskolci üzle­tekbe. a d’^sevövi fii vásár- csarnokba is, A Mezőkövesdi Afész több mint kétmillió forintot for­dít a kisüzemi zöldségter­melés meghonosítására és további kiterjesztésére. Far­mos! Imre, az álész elnöke elmondotta, hogv clkéozelé- I seik szerint 1974—75-ben már összesen 45 ezer négy­zetméter fóliasátor alatt (ér­méinek zöldséget. A miskolci Erdei Termékekéi Feldolgozó Vállalat üzemében a szörppel löllöll üvegeket automata gépek látják el záró­kupakokkal. Fotó: ifj. Hollósy Endre A zöldségtermelés növeléséért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents