Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
e ——i gSZM-WAGYARORSZAG 4 * i .jL. jLi.muuiui-iiujwwgwMWB——■ 1973. április 4„ szerda i ' Hi néz Gyula munkája 1........................ .. ........11...... Így élnek Tiszaladányban H uszonnyolc óve vége a második világháborúnak, huszonnyolc éve megszűnt hazánkban a fasiszta uralom, hivatalosan véget ért a fasizmus. Ember- öltőnyi idő telt el. Akik később születtek részben már felnőttek, jórészt maguk is szülők. Az idősebbek, a túlélők megkorosodtak, emlékeik sajátos metamorfózison mentek keresztül: bizonyos vonatkozásokban megíénye- sedtek, máshol meg megho- mályosultak, megkoptak. . A túlélő kortárs hajlamos a feledésre, a megbocsátásra, s csak .néha-néha hök- ken meg. Az újságok, a rádió, a televízió fasiszta jellegű eseményekről szóló hír. adásait olykor hajlamos túlzásoknak felfogni, s csak akkor lépődik meg igazán, ha szemtől .szembe találkozik vele. (Mint például c sorok írója néhány éve Olaszországban, a pesarói nemzetközi filmfesztiválon, ahol többségben fekete inget viselő fiatalemberek nyíltan terjesztették. osztogatták uszító röplapjaikat, bevallottan és kinvomtatoltan az. újfasiszta párt ifjúsági szervezete nevében.) Szocialista1 építésünk, napi politikai .agitációs és propagandamunkánk közben, amikor a torlódó feladatokat oldjuk meg és a jövőre tekintünk, kevesebb figyelem jut. olykor a már messze mögöttünk tudottnak ismert fasizmusra, vagy annak máshol adódó jelenkori felbukkanásaira. Ha pedig valamilyen formában mégis emlékünkbe idézik nemzeti múltunk egyik-másik hajdani fasiszta mozzanatát, úgy idegenkedve és sértődötten utasítjuk vissza / az epilékidé- zést. Mint például a Hideg napok felidézte újvidéki vérengzés esetében. A művészetek különféle ágazataiban mind sűrűbbek az antifasiszta töltésű alkotások. Nemcsak szobrokra, emlékművekre gondolunk, — Figyeljétek még jól, hány oldala van a kendőnek! '— Három •— jött a válasz innen is,-onnan is az asztaloktól. — Jól van! És mosf azt is figyeljétek meg, mély oldalakon vannak rojtok. — A rövidebbeken — hangzott ismét a kórus. — Akkor most rajzoljátok föl a rojtokat is. De vigyázzatok, hóvá rajzoljátok! És arra is ügyeljetek, hogy szép egyformák legyenek... A gyerekfejek visszahiijol- lak a papír fölé. Megkezdődött a nagy munka. Aztán egy idő múlva innpn is, onnan is hangzott: ' — Tanár néni1! Kész vagyok! Formák, színek, alapfogalmak Kazincbarcikán, a. Központi Általános Iskolában tizenkilenc jövendő elsőosztályos «®!gozot:t nagy ügybuzgalommal. Azért csak tizenkilenc, jnert egy kisgyerek hiányzott. A tanítónő, Téglási At- liláné meg-megállt az asztaloknál, megsimogatta a gyerekek haját, volt akit megdicsért, másokat pedig segített. — Nagyon szépek ezek a ta pusztulást jdéző vízióira, költők mementóira, látomá-' saira, hanem a színpadon és filmen jelentkező antifasiszta tendenciákra, művészi megfogalmazású — -direkt, vagy indirekt • kiállásokra Ügyanakkor tagadhatatlan a széles tömegeknél az ellenérzés az antifasiszta, meg a háborús filmekkel szemben, mondván elég volt már ezekből, kikapcsolódni, szórakozni akar a néző, nem szereti, ha kiegyensúlyozottságát, amit mesevilággal szeretne szilárdítani; valóságelemekkel megzavarják. Ez az ellenérzés — elsősorban a jószándékú embereknél' — nagyrészt sok-sok rossz film eredménye. A sematikus figurák felsorakoztatása, a mindenkor agyalá- gyult, torz testű és lelkű fasiszták szerepeltetése, a gyer- meksorozatok, kalandfilmek és az értelemre hatni akaró alkotások motívumainak ősz- szekeverése az igazi értékek hitelét rontja, a néző ellenérzéseit növeli. Nem a Bors kalandjaiból ismert Őszi és Dezső féle ütődött bohócok a veszélyes és megvetendő fasiszták. Mégosak a Kiáss kapitány állandó ellenféléként ismert ütődött gestapós tisztek sem. Sok-sok rossz film, tv-játék, vagy jobb szándékú, de a szórakoztatás mindenekelőtt jelszavával élő és ezért a tartalmat feláldozó alkotás a fasisztát és a fasizmust devalválta, könnyen legyőzhető, nevetséges ellenféllé tette, tikit már nem is kell egészen komolyan venni. A valóság persze más. Ha nem ismernénk a fasizmust, akkor is arról győzne meg a legkülönbözőbb műfajokban jelentkező értékes alkotások százainak sora. Ha már a Hideg napokat említettük, maradjunk csak a filmnél. Csak hirtelenjében: Két félidő a pokolban. Apa, Imposztorok. Sirokkó, Utószezon, Hannibál rojtok, Krisztikém. Elzának is nagyon jól sikerültek. A két kislány leplezetlen örömmel húzta ki magát. — Azt meg tudjátok-e mondani, milyen ez a kendő? — Háromszög alakú. — Es milyen színű? — Piros. — Akkor most lerajzolhatjuk a tányért. Az milyen? — Kör alakú. — Akkor most tányért rajzolunk a papírra. — S a tanítónő kis körformákat rakosgatott le a gyerekek elé. — Nagyon vigyázzatok, ne mozduljanak el a formák. Kék ceruzával rajzoljátok körül. A gyerekek ismét belemélyedtek a munkába. S aztán már a fantáziájukat is elő kellett venniük, mert rajzolhattak pöttyös tányért, csíkosat és virágosat is. Az asztalra ugyanis különféle mintás tányérok kerültek. — Egy-egy ilyen rajzolás során a színekkel, a formákkal és a számtani alapfogalmakkal is ismerkednek a gyerekek. És nagyon szeretnek rajzolni. A mesében rejlő lehetőségek Mindenki elkészült a rajzzal. Kinek nagyon szépre sikerült, kinek gyengébbre. tanár úr, Isten hozta, őrnagy ür! Égi bárány, Nappali..sötétség, vagy a külföldiek közül A hétköznapi fasizmus, Tájkép csata után, Egy nő a hajón stb. Az említett filmek közül ötöt Fábri Zoltán rendezett. Fábri most újabb filmmel, jelentkezett. A Plusz mínusz egy nap című új művében egy huszonöt esztendei börtön után szabadult háborús bűnös katonatiszt első szabad két-három napjának történetében mutatja fel a fasizmus természetrajzát, érzékelteti azt, hogy az erőszakosság, sőt emberölés a fasisztától és a fasizmustól elválaszthatatlan, s minél inkább érzi talajvesztettsé- gét, annál inkább szeretné természetéből adódó gyilkos ösztöneit kitombolni, s az első alkalommal él is a lehetőséggel. (Az életnek de szomorúan sok száz és ezer példája támasztja alá Fábri igazát!) Űj magyar drámát mutattak be a Miskolci Nemzeti Színházban: Dániel és a krokodilok. Mondandója szinte rárímel Fábri filmjére: amit a fasiszta gyilkos 1 944-ben tett. azt megteszi 1954-ben. vagy 1964-ben. ha módja van rá. És valóban, meg is teszi: önmaga bőrét mentendő saját lányát is képes megölni. (Ez a darab egyébként elmarasztalja a passzivitást, a sbha semmit nem csinálól is.) Két új művészi mementót említettünk. Nem művészi értékeiket, kifejezési eszközeiket méltattuk, hanem azért említettük, mert a hazai művészi mementók legújabb darabjaiként jegyezhetjük fel. („Azt mondom: ne vájkáljunk a sebekben. De vállat vonni szintén, lehetetlen ...” — hallható az új színpadi játék egyik songjában az intés.) Sokan elutasítják az ilyen darabokat, filmeket. Unják — mondják sokan. Mégis, kellenek az ilyen művek! Kell az emlékeztetés! Mert; a fasizmus és a fasiszta -soio— Milyen állat ez, gyerekek? — Nyuszi. Hosszú a lába, hosszú a füle, rövid a farka. — É.s ez ? — Róka. Hosszú a lába, kicsi a füle, lompos a farka. — Ez pedig? — A farkas. Hosszú a lába, nagy a füle, hosszú a farka. •— Melyiklek mondaná el a mesét, amit róluk tanultunk? Mosolygós, ázöszke kislány vállalkozott a nagy feladatra. Az állatok versenyre indultak, ki tudja átugrani a mély árkot. A nyuszinak sikerült, de a róka és a farkas beleesett az árokba. A ravasz róka aáonban a farkas hátára állt és kiugrott./.. A meséből azt is’ megtanulták, hogy a róka ravasz ... — Milyen állat a róka, a farkas és a nyűi? — Erdei állat... A medve is az, a mókus is, az őzike is, meg a szarvas is ... •— folytatták azután a gyerekek. — Nagyon szeretik a meséket, s a mesék sok mindenben segHehek — mondta azután Tégláéi Attiláné. — Hiszen nemcsak megismerkednek az állatokkal, - hanem a mesét a nevelésben, bizonyos morális fogalmak kialakításában is felhasználhatjuk. Arról már nem is szólva, hogy a visszamesé- lés mennyire fejleszti. figyel-. felé tovább él. Külföldön új pártokat szervez, könyveket és újságokat ad ki, hazaáruló kollaboránsnalc díszsírhelyet követel, terrorakciókat szervez, haladó emberek életére tör (például a horvát usztasák gyilkos merénylete). Nálunk niiícs talaja. Lapul, gyűlölködik, s míg mi | felejtünk, ő emlékezik. Nincs szükség nálunk vészharangok kongatósára. Szocialista államrendünk a büntetését letöltött fasisztának, a fasizmust kiszolgáló szervezetek alkalmazottainak — amíg azok államunk törvényei ellen, nem vétenek — tisztes munkát és megélhetést biztosít. Nem állandó gyanakvásra van szükség, hanem emlékezésre! Hogy soha ne halványuljon el tiltakozásunk a fasizmus mindenfajta jelentkezése ellen,. Hogy társadalmunknak természetes alapállása legyen a fasizmus elvetése és elítélése. Úgy emlékezzünk, hogy rte a megbocsátás, a felejteni akarás, az elérzékenyülés, hanem a szocialista társadalomért és az egyes emberért érzett felelősség állítson szilárd csatasorba a fasizmussal szemben. Í ihhez segítenek hozzá a ‘j magas művészi értékű alkotások, ez olvasható I k,i egy hosszú sor filmből, színpadi műből, regényből, egyéb alkotásból. És ezért kell továbbra is — mind magasabb szinten — újabb és újabb i antifasiszta töltésű műveket teremteni, közkinccsé tenni. Ezért kellenek az értékes művészi megfogalmazású mementók. Művészetpropagandánk nemes feladata, hogy az ilyen jellegű, valóban értékes műveket a tucatgyártmártytol, a vegyes kommersztől elválasztani és a mind szélesebb kö- zönségrétegekhez eljuttatni segítsen. műket, szókincsüket, beszélő készségüket. Milyen ügyes az egérke? Felsorakoztak a gyerekek. Igaz, kicsit lassan ment de hát mindent tanulni kell. S a kis csapat az előtérbe vonult. — Játszani fogunk! ' Alakítsunk gyorsan köri ... S a játék megkezdődött. A „kapu” alatt kígyózott a sor, a libuskák menekültek a rókától és a farkastól... — Most cicát és egeret választunk. Az egérkét kergesse a cica. Ti meg segítsétek egy kicsit. Mert a cica hasznos állat a Ház körül... Megkezdődött az önfeledt játék. A játék, mely észrevétlenül ügyességüket is próbára tette. Meg a memóriájukat, hiszen közben egy új versikét is megtanultak. Mert az előkészítőben — a városban tizenkét ilyen csoport működik — mindent játékosan tanulnak. Észrevétlenül. Játékaik színesek, a szó szoros értelmében azok, hogy még az árnyalatokat is fel tudják ismerni. S a ..nyaktörő” mondókák segítenek a beszédhibák leküzdésében. ök észre .sem veszik, csak a velük foglalkozó tanítónő mondogatja magában örömmel: ennél a gyereknél is sikerült. Csutorás Annamária Szép község. Az egyenes, széles főutcán vidáman lépkednek a gyerekek : most ért véget a tanítás. A Tiszáról ide fúj a szél, friss, tavaszi illatával jókedvűen megoi- bálja az iskolaköpenyes kislányok haját. A főutcán sorakoznak a középületeik: valamennyi modern, tetszetős külsejű. Büszkék is rá a tiszaiadé n yiák, hiszen az utóbbi nyolc évben épült fel emeletes postájuk, a szép iskola, meg a művelődési ház. — Az új bolt és az egészségügyi központ is 1965 után épült — mondja Kovács Sán- dorné, akit az iskolában találok. A tanítónő egy ben a művelődési ház vezetője is. örömmel mesél a község fejlődéséről, a gomba mód szaporodó, űj családi házakról. Aztán a fciszaladányi emberekről beszélgetünk: mivel töltik szabad idejüket, hogyan művelődnek, szórakoznak. * ■— Büszkék vagyunk a ;ti- szaladányi asszonyokra — mondja Kovács Sándomé. — Szeretik a közösségi életet. Klubot is alakítottak maguknak a művelődési házban, ahol esténként összegyűlnek, kézimunka zgataak, beszélgetnek. De ne gondolja ám, hogy csak a háztartás az egyetlen témájuk! Vitatkoznak a nők helyzetéről, szerepéről. Legtöbbjük a termelőszövetkezetiben és a háziipari szövetkezetben dolgozik. Díszkosarakat fonnak fehér, hántolt vesszőből. A tószaladányi asszonyokat sok. szál fűzi össze. Ezüstko- szorűs énekkarukban együtt énekelnek a fiatal lányok és a többgyermekes családanyák. Már kétszer felléptek a rádióban is. * •Tó dolog, hogy a t.iszala- dányi művelődési házban több klubhelyiség is van. így a község öregje-fiatalja helyet kap benne. A tizenévesek szorgalmas munkával maguk csinosították klubszobájukat: kifestették, függönyt is vettek az ablakokra. A zenehallgatás mellett sportolni is szeretnek. Szétszedhető pinpongasztalt készítetlek, amin izgalmas meccseket lehet játszani. — A gyerekek klubja bán a mesemondó versenyek a legnépszerűbbek — mondja a tanítónő. — De szeretik a gyűjtőmunkát is: az évfordulókra kiállítási anyagot kutatnak* fel, albumokat készítenek.-----Gondolom a férfiak s em otthon ülők .. . — A férfiak legtöbbször az oktatásszerű rendezvényeken találkoznak. Sokan vesznek részt a pár (.oktatásban és a tömegpolitikai oktatásiban. Az MHSZ-ben lövészklub és tartalékosok klubja működik. A színházi előadásokon, rendezvényeken mindig megtöltik a nagytermet a tisza- ladányiak. ' — A múlt évben itt, a 1:i- tszaladányi művelődési házban rendeztük meg a szerencsi járás páva köreinek és művészeti csoportjainak se. regszemléjét. Vendégül láttuk az abaújszántói citeraegyül- 1est is. A pávakörök között baráti kapcsolat alakult ki. azóta már többször meglátogatták egymást. * A Hszáladányi művelődési ház két. évvel ezelőtt vette fel a község szülöttének, Győri Elek festőművésznek nevét. A Győri család portáján kisgalériát hoztak létre. A falu szülöttének művészetéi minden tiszaladányi kisiskolás ismeri. A gyerekek gyűjteményével még bővíteni fogják a galériát., s szeretnének egy helytörténeti múzeumot létrehozni. Van már mángorló. olajos mécses, meg fa villa is. — Az iskolás gyerekek szerepelni is szoktak — mondja Kovács Sándorné. — A családi é.s társadalmi ünnepeken irodalmi műsorokat mutatnak be. Az utóbbi időben már kétszer rendeztünk KISZ-esküvőt a művelődési házban Hiszen jól érzik itt magukat a fiatalok: a házasulandó párok kérték, hogy szeretnék itt tartani esküvőjüket, a házban. Szépen feldíszítettük ■ virággal a nagytermet. az óvodások versi - kékkel, körjálékokkiál köszöntötték az ifjú párt. Igazi, százházas KlSZ-lakodalmat csaptunk. Tiszaladány szép község. A főutcán kertes családi házaik sorakoznak. A Tiszáról jövő szél jókedvűen megci bálja a járdán lépkedő gyerekek haját. Mikes Márta Művészi megfogalmazású mementók grafikusaink, festőink fasiszé Benedek Miklós Csupa-csupa játék a tanulás
