Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-18 / 90. szám

1973. épr. 18., jrerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Tíz év tükre ii újítómozgalomról 206 milliós megtakarítás a Diósgyőri Gépgyárban Uj vállalat született A TIFO Leninvárosban rolótér kialakítása és üze­Az újilómozgalom a mi gyárunkban elő tevékenység. E mozgalomnak nagyszerű, sokat alkotó, mozgékony „apostolai” vannak. Az újí­tók, a feltalálók segítsége jelentősen hozzájárult és hozzájárul ma is, a. gyár előtt álló feladatok megol­dásához. Hozzájárul a mun­ka könnyebbé tételéhez, a nyereség növeléséhez. Büszke vagyok rá, hogy abban az időben, amikor a mozgalom országosan visszaesett, ez a DIGÉP-ben alig volt érzé­kelhető. Hámori Sándor vezérigaz­gató-helyettes, a Diósgyőri Gépgyár műszaki igazgatója értékeli így az újítók és a feltalálók munkáját. Milliók forrása Az elmúlt évvel lezárult az egyesítéssel létrejött vál­lalat első évtizede. A leper- gelett tíz év a DIGÉP-ben minden vonatkozásban nagy fejlődést hozott. „Elért eredményeinkben — olvashatjuk az értékelés­ben — nem kis szerepet töl­töttek be azok a dolgozók, akik újításaikkal, találmá­nyaikkal azt a haladást se­gítették, amely végső soron a dolgozók élet- és munka­körülményeinek fokozatos ja­vulását biztosította.” Érdemes egy kis összeha­sonlítást lenni. Az újitómoz- galom 25 éve alatt e tevé­kenység az utókalkuláció szerint 273 millió 449 ezer forint megtakarítást hozott. Nagyon érdekes, hogy ennek a nagyobb része — 2Ü6 mil­lió 273 ezer forint — az utób­bi tíz évi újítások, lulálmá- nyok eredménye. A mozgalom 25 éve alatt 54 ezer 770 újítást adtak be. Ebből az utóbbi tíz évben 17 ezer 430 született. Itt a szá­mok arról az örvendetes tendenciáról tanúskodnak, hogy számra ugyan kevesebb, de nagyobb értékeket jelen­tő újításokat, találmányo­kat dolgoznak ki a gyárban. A fejlődés egyre nagyobb követelményeket támaszt a műszaki fejlesztéssel szem­ben. Ebben is támaszkodnak a mozgalomban résztvevők­re. Nem eredménytelenül. Az elmúlt évben például a mű­szaki fejlesztés nyomán — az előző évinél 21 százalék­kal többet — 26 millió 135 ezer forintot takarítottak meg. És ebből 16 millió 425 ezer forint az újítások ered­ménye. A gyár vezetői nagyra ér­tékelik az újítók és fella- lálók munkáját. Éppen ezért most és a jövőben még in­kább a műszaki' fejlesztés tervezésében, az eredmények növelésében még fokozottab­ban támaszkodnak az újítá­si mozgalomra. Több segít­séget akarnak adni a fejlő­dés „apostolai” számára. A mozgalom erősítése, szé­lesítése megkívánja a hatá­sos propagandát. Ebben so­kat segítenek az újítási hó­napok. Erkölcsi és anyagi elismerés A mozgalom évről évre nagyobb eredményeket hoz, s mind népszerűbb lesz a dolgozók körében. Ezt tanú­sítja, hogy ma már a DIG ÉP dolgozóinak mintegy 10 szá­zaléka aktív újító, feltaláló. A mozgalomban részt ve­vők erkölcsi és anyagi elis­merése valójában ott kezdő­dik, hogy az adott üzemben mennyire bíznak az újítók­ban. feltalálókban. Az egy­ségek létszámához képest a beadott és megvalósított újí­tások száma legnagyobb a K-egységben. Az eredmény az igen jó felvilágosító mun­kának köszönhető, amely az egység „négyszögének” és az újítási előadónak érdeme. Követendő példaként emlí­tik a I-I-egység műszaki ve­zetőjének az újítókat támo­gató. aktív tevékenységét is. Az újítóknak, feltalálók­nak a mozgalom kezdete óta 22 millió 344 ezer. az utóbbi 10 évben pedig 14 millió 726 ezer forintot fizettek ki. Az erkölcsi elismerés külön­féle kitüntetésekben is tes­tet ölt. Ma már a DIGÉP- j ben 13 ember rendelkezik a kiváló feltaláló, s 277 a ki­váló újító arany, ezüst és bronz fokozatával. Csorba Fiatal, szocialista városunk, Leninváros egyre gazdago­dik, fejlődik. Az olefin­program keretében hozzá­kezdtek a Tiszai Vegyikom­binátban az olcíinmű, a Ti­sza partján egy új hőerőmű és ezek szomszédságában a Tiszai Kőolajipari Vállalat építéséhez. Az új vállalat, — rövidített nevén TIFO — alapító oklevelét az idén feb­ruár elején írta alá a nehéz­ipari miniszter. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a munkálatok korábban már ne kezdődtek volna el. 1060 decemberében szüle­tett meg a Gazdasági Bizott­ságnak az a határozata, amely Leninvárost jelölte meg az új kőolajfinomitó helyéül. Hazánk energiaszer­kezetének átalakulása ugyan­is azt jelenti, hogy évente mintegy 10—12 százalékkal emelkedik az igény különfé­le kőolajtermékek iránt. A távlati terv szerint a hazai kőolajfeldolgozó iparban 1975. ben 10 millió tonna, 1980- ban 16 millió tonna és 1985- ben 23—25 millió tonna nyersolaj kerül feldolgozás­ra. Az igények ilyen nagy­arányú növekedése teszi szükségessé egy új finomító létrehozását. Ismeretes, hogy Leninvárosban mór létezik egy ipari koncentrátum, s e mellett a kialakítható part­nerkapcsolatok, valamint a Tisza közelsége azok a ténye­zők, amelyek alapján itt je­lölték ki az új finomító lét­rehozásának a helyét. A Tiszai Kőolajipari Válla­lat névleges kapacitása 6 millió tonna kőolaj feldolgo­zása évenként, ami két ütem­ben valósul meg. Ez a vál­lalat fogja ellátni az új hő­erőművet fűtőanyaggal, a Ti­szai Vegyikombinát olefin­gyárát alapanyaggal, vegy­ipari benzinnel, s ezen kívül különféle üzemanyagokat és fűtőanyagokat is gyártanak majd itt. A későbbiek során úgynevezett aromás termékek és bitumin termelésére is sor kerül. A vállalat azt a kőolajat dolgozza majd lel, amely a Barátság II. távvezetéken érkezik a Szovjetunióból, an­nak a földgáznak a segítsé­gével, amely szintén távve­zetéken érkezik. De nemcsak a nyersanyag iesz szovjet, hanem a technológiai beren­dezések is és részben a tá­rolóiéi- is. Ugyanis a vállalat feladatai között szerepel a másfél millió köbméter fá­melletése is. A kivitelezési munkálatok már a múlt év negyedik ne­gyedében megkezdődtek. Az úgynevezett TIFO-beruházás 1. megvalósítási üteme a ter­veknek megfelelően halad. E szerint 1975 első negyedévé­től biztosítják a pirobenzin átvételét, 1976 második ne­gyedévétől a beszállított fű­tőolaj átadását a Tiszai Hő­erőmű részére, 1977 negye­dik negyedévében megkezdi üzemelését a kombinált üzem, a segédüzemek és el­készül a tárolótér 1. része. A program I. ütemének és a tá­rolótér II. részének teljes befejezésére 1979 végére ke­rül sor. Ez azt jelenti, hogy meg­kezdi működését az úgyne­vezett kombinált — atmosz­férikus és vákuum-lepárló­üzem évi 3 millió tonnás ka­pacitással, a gázolaj-kén- mentesítő üzem 0,7 millió tonna évi kapacitással és a kénkinyerő üzem évi 6 ezer tonnás kapacitással. A közel 300 hektár kisa­játított területből — amely magába foglalja a védő er- dősávokat is — 245 hektár lerületel foglal el majd a finomító. A fent. vázolt I. ütem költségelőirányzata az 1970-es árszinten számolva, változatlan árakon, 5,1 mil­liárd forintot tesz ki. Jelen­leg több mint félezer ember és nagy mennyiségű gépi be­rendezés dolgozik a kivitele­zés munkálatain a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat, a FÖLDGÉP, a Közmű- és Mélyépítő Vállalat, a VER- TESZ és a Kőolajvezeték- építő Vállalat, mint generál- kivitelezők keretében. Nagy erővel folynak a tereprende­zési, a bekötőút- és vasútépí­tési munkálatok, a villamos berendezések, az ivóvíz-rend­szer, valamint a hírhálózat kiépítése. A TIFO szervezetének ki­alakítása, a káderek kivá­lasztása a munkálatoknak megfelelően folyik. A válla­lat létszáma jelenleg alig haladja meg a 90 főt, de 1977 végén, amikor az első termelőegység üzembe lép, már 750—300 dolgozót fog­lalkoztatnak, a legkorsze­rűbb technológia mellett. A vállalatnál mór kiala­kullak, élnek és dolgoznak a különféle társadalmi szerve­zetek is. A pártalapszerve- zetnek például 29 tagja van, s máris nagy segítséget nyújt a gazdasági vezetésnek. O. J. Ili llázstk Néhány cv alatt új házsorok épültek Sajóccscgcn, a vasútállomás mögöt­ti egykori szántóföldön. A Kossuth utca lakói a helyi termelőszövetkezet segítségével a múlt évben kaviccsal terítettek le az utat. tették járhatóvá utcájukat. Idén — erre már a múlt évben ígéretet kaptak a tanácstól — a járdát is megépíthetik Fotó: Laczó József LaUratcriuiui vizsgálat A Sajós/.cnt péteri Üveggyárban rendszeresen ellenőrzik a* előállított üvegszálak vastagságát, melyekből szigetelésre al­kalmas üvegköteleket és fátylat gyártanak Fotó: K. Pál János I traktoros Al állaláuos iskola nyolca­dik. osztályába járt, amikor eltervezte, hogy traktoros lesz. Később bekövetkezett a nem várt fordulat, s lakatos­tanulónak jelentkezett a me- zöcsáti termelőszövetkezet­be. Eleinte nem is volt külö­nösebb probléma, úgy tűnt, belenyugodott, hogy a vasas­szakmát választotta. Eltelt három esztendő, s elérkezett a vizsgaidőszak. Meg volt győződve arról, hogy számá­ra is sikerrel jár. Am mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott rá, amikor az egyik tárgyból elhúzták. Egy­szeriben elment a kedve et­től a mesterségtől. Még, hogy pótvizsgára menjen! Azt már nem. Hiába kérlelték, hajt­hatatlan maradt. Inkább veszni hagyta tanulóéveit. — Ha már így történt, el­megyek traktorosnak — ha­tározott. Történetünk Szeeskó Ist­vánról. a mezöcsáti Augusz­tus 20. Termelőszövetkezet egyik munkagépvezetőjéről szólt. Most, itt ülünk egy­mással szemben és a hu­szonöt éves fiatalember múltjáról beszélgetünk. — Tizenegy esztendeje va­gyok a termelőszövetkezet­ben — mondja magáról. S nagyot sóhajt. Talán egy kicsit mégis bántja a dolog, hogy azon az emlékezetes napon megmakacsolta ma­gát. De többet nem beszél | róla. 1 Hogy milyen az élet! Két fiútestvére már egészen más- j képpen gondolkodott. A/ < egyik bátyja az LKM-ben találta meg számítását, a | másikból pedig tanárember I lett. ö mint a család legfia­talabb tagja nem élt azon- 1 ban a lehetőséggel. Vagy i mégis? Mert ugyan ki vet- ! hetné a szemére, hogy Szecs- kó István a mezőgazdaságot jobban kedveli, hogy ra­gaszkodik szülőfalujához, hogy semmi pénzért nem hagyná ott a régi. rnegszo- | kott környezetet? Bizonyára igaza van. Hiszen nem le­het mindenkiből sem laka­tos. sem pedagógus. Mi is lenne akkor a mezőgazda­sággal? így is azon kesereg- ■ nek a legtöbb tsz-ben. hogy az elöregedés veszélye fenye- ' geti a tagságot. — Jól érzem ilt magam — így a fiatalember. S ami a legfőbb, azt csinálom, amit szeretek. Nyolc év óta já­rom szinte naponta a ha­tárt., Szántok, vetek, vagy éppen (örményt . szállítok, mikor milyen munkál kell végezni. Változatos, szép fog­lalkozás a miénk. Igaz, elég­gé megviseli az ember szer­vezetét, mert hát lényegé­ben mindig kint vagyunk a szabadban. Télen a hideg, nyáron a hőség fáraszt ben­nünket. Mindezt nem pa­naszképpen mondom, hiszen akkor nem lettem volna traktoros. Aztán arról beszél, hogy elégedett, megtalálta a szá­mítását. Átlagosan 2900 fo­rint körül keres havonta. — Ügy hallottam, meg is becsüli a keresetét — vetet­tem közbe. — Ami azt illeti, nem va­gyok az a típus, aki a kocs­mába hordja a fizetését. Nem azért dolgozom, hogy néhány nap alatt elszórjam. Van is helye most a pénz­nek: házat építek magam­nak. • — A házasságra még nem gondolt? — Majd ha meglesz min­den. — WarCbHK dolgozó lenne a lermclöszövetkeze nek — mondja róla Hiz nyik Dénes párttitkár. Nini olyan munka, amelyet í végezne el becsülettel. Ni gyón rendes, szorgalmas fi sokszor már túlságosan szerény. Elmesélek egy ve kapcsolatos esetet. A köze múltban a tsz vezetéséi úgy határozott, hogy kitti: tetősre terjeszti fel Szeesl Istvánt. Amikor a javaslati az illetékesek jóváhagyta rögtön közöltük vele a io hírt. Először nem akarta el­hinni. hogy pont ö kapná meg a mezőgazdaság, kiváló dolgozója kitüntetést Majd miután meggyőződött óla. milyen elismerésben része­sült. arról kezdett beszélni, hogy más. nála idősebb dol­gozó azt biztosan jobban megérdemelte volna. Ilyen ember Szeeskó Ist­ván traktoros. L. I

Next

/
Thumbnails
Contents