Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1973. márc. 11., vasárnap Cseresznyéskert Csehov-be mutató a Miskolci Nemzeti Színházban I <rv I íímli ma «610SS4, élünk) tanában érlelődtünk megah- hoe. hogy értsük, szeressük a dráma első modern fejedelmének, megújítójának, Csehovnak műveit. Színházaink ugyanis megajándékoznak velük minket, s természetesen : önmagukat is. Egyik fővárosi színházunknak a Három nővér, egy másiknak a Sirály állandó műsordarabja. Mint tizenegy évvel ezelőtt a Miskolci Nemzeti Színház, úgy most vidéken egy másik a Ványa bácsit játssza. S nyilván az is élteti vonzódásunkat Cse- hovhoz (vagy ha úgy tetszik: a „Csehov-reneszán- szot”), hogy a zajos, felgyorsult ritmusú „modem életben'’, autók, motorok, gépek robajában és robogásában, táskarádiók és magnók üvöltözése közben nyugtatóan ér szívünkhöz a csehovi szó: az egyszerű és mégis költői, a lélek és sors nagy belső drámáit halkan, világosan, okosan kimondó (sőt: olykor ’ csupán sejtető). Unom mű- vészetű írói hang... Hisz- szük és óhajtanánk, hogy a Cseresznyéskert előadásai — mint velünk a bemutató — a Miskolci Nemzeti Színházban: megéreztessék a közönség minden rétegével, hogy itt a természetes egyszerűség közegében valami igen nagy és rendkívüli dolog történik, a színházművészet kivételes ünnepi pillanatait éljük át, — azokat a — bizonyára — maradandó emlékű és egész emberségünket megrázó és megtisztító kivételes ünnepi pillanatokat, amelyek csak akkor adódnak, amidőn tehetséges és okos, lelkiismeretes és külsőséges csillogások csábításainak nem engedő, elmé- lyült és határozott rendező, az őt megértő, jól kiválasztott és együttessé kovácso- lódott színművészek megteremtik a találkozást, az ösz- szetalálkozást közönség és író (író, nem „darabgyáros”) között ... Ilyen rendező „diplomázott” a Cseresznyésként pénteki bemutató előadásán a fiatal, de munkája révén máris bölcs élettapasztalatokban gazdag Illés István személyében, vizsgázott (meggyőződésünk szerint „kitűnőre”, bár az „osztályzat” megadása nem sa mi jogkörünk!) Csehovból, tehát az igazi művészetből, a csendességében is kemény és bátor emberségből, vizsgázott továbbá „jelesen” színászve- zetésből, hivatástudatból és közönségszeretetből . . Nem tudjuk, deokoá£! nem is akarjuk elmondani, miről szól a darab. Minden szava fontos. Az egészet — nagyon tömör — el kell olvasni, figyelemmel (de ez: nem megerőltető figyelem!) végignézni — hallgatni, hogy egyszerű, hétköznapi „meséje”, külső cselekménye mögött a belső történések, a csehovi „víz alatti áramlás” hatalmas hömpölygése, tehát .az éles emberábrázolás, a rendkívüli sűrítettségbep is széles társadalomismeret, a gyógyító leleplezés (= a szereplők önleleplezése) feltáruljon. teljes gazdagságában .. . Mint tudvalevő, Csehov, ez a halk, de bátor szavú, ez a tartózkodóan egyszerű, s éppen ezért megragadó művészetű író (Tóth Árpád ma is friss szép fordítása igen hűségesen mutatja éppen ilyennek!) — orvos volt. Több ízben folytatott orvosi » gyakorlatot is, de mikor saját betegsége és az -írói hivatás már nem tette lehetővé neki az orvosi , életformát, környezetében j önként, szívesen, ahogy ma < mondanék: ..társadalmi munkában” akkor is segített a szenvedőkön, a , betegeken. Ebből az orvosi alkatból és szemléletből sok mindent ott érzünk írásművészetében is, novelláiban és drámáiban egyaránt: az okosságot, a figyelmet, a pontos ítéletalkotást, azt a kemény humanizmust, mely nem az ém- ber, hanem az ember betegsége ellen lép fel, „csupán” a kórokat és a kórokozókat pusztítja ... Ez az orvosi alkatból és szemléletből táplálkozó írói magatartás áthatja a Cseresznyéskertet is. Egy „levitézlett”, életképtelen, akairatgyenge. dologta- lan. önmagával szembenézni sem akaró nemesi család „nemesi fészek” és környezete széthullása; üres. tartalmatlan, látszatokra-for- mákra még rátarti, de mindenen „kívül maradó” s ezért kedvességükben is értéktelen emberek felmutatása e darab fő mondanivalója. — Afféle nekünk ismerős „dzsentrikről” van szó, szá- zadeleji Orosz környezetben. S bár az író komédiának, sőt bohózatnak szánta darabját és az is: nem gúnyolódik, „hősein”, „csupán” elítéli őket, éspedig úgy, hogy maguk ítélik el — akaratlanul is — önmagukat... A rendezés értékét a már említetteken túl, éppen abban látjuk, hogy nemcsak az író „nevetve gyógyító” komikai szándékát juttatta érvényre (s itt fájdalommal kell megjegyeznünk: ez a komikum — vagy talán humor — csak a fogékonyabb nézőkig, az élettapasztalataikat tudatosítókig fog igazán eljutni), hanem ugyanakkor megőrizte Csehov írói-orvosi humanizmusát is ... „Észrevétlen” volt ez a rendezés, épp ezért jelentett megelőzőleg nagy munkát, elmélyedő tanulmányokat. S ugyanakkor arra is példát adott, hogy a közönségnek „csupán” a darabot, az író világát kell látnia, nem a „csillogó” vagy tolakodó, szerénytelen rendezői „fogásokat” és ötleteket... A legjobb „ötlet”: bemutatni, hűségesen és tisztelettel, amit az író ábrázolt alkotásában, amit általa mondani akart ... E sorok írója — s ezt már a szereplők dicséretéül is mondja! — valahányszor csak olvasta, ilyennek képzelte, látta „lelki szemei” előtt a Cseresznyéskertet, mint amilyennek a miskolci bemutatón megelevenedett, valóban . .. Ezért tudja fenntartás nélkül méltatni Máthé Éva igazi csellova érett asszonyát, mely nem megismétlése, csupán rokona a tizenegy évvel ezelőtti Ványa bácsi-e lőadás Jelenájának. Ismét bizonyságát adta. milyen természetes könnyedséggel tud egy egységes típuson belül szeszélyesen változatos lenni, — a rendező, tehát az író útmutatásai szerint. Anya: Poló- nyi Gyöngyi szép játéka, egy kis feloldódással, az emberalakira visszasugárzott dinamikával lesz majd egészen jó. .. Gyöngyössy Katalin hervadó és érzékeny, tüskésen jóságos, törékenységében erélyes, határozottságában gyöngéd, szánandó és tiszteletre méltó leányalakja: az író emberalak-teremtő művészi remeklésével egyenlő értékű színművészi remeklés. Simon György láthatóan kedvvel, hitelesen és tetszetősen formálta meg a köny- nyelmű, „lírai” álpátosszal szónokló és érzelgő levitézlett földbirtokost. Szép pillanatokat teremtett a nagyon nekivaló szerepben a meggazdagodott jobbágyivadék kereskedőt játszó Paláncz Ferenc, emberien és sokszínűén. Markaly Gábor ■ félszeg, fellengzős, mégis öntudatos „örök diákja”: már a bemutatón is tisztán, éretlen, pontosan hatott. Ezúttal is „helyén volt” Szili János, mint elközönségese- dett, rusztikus földbirtokos. Az egyébként oly kitűnő Máthé Eta — talán csillogó öltöztetése is vétkes ebben — nevelőnőjét „vénkisaszszonyosabbnak”, „sorsüldö- zöttebben” komikusnak szerettük volna látni. Somló Istváh ügyefogyott emberkéje, könyvelője — ismét megerősítette azt a meggyőződésünket, hogy jó komikus színésszé érlelődik. Nagyon tetszett, nagyon hiteles volt az „urak” közt elurizálódó, af- fektáló, hisztérika szobalányként Antal Anctta. 87 éves öreg inasként megrendítő, mélyen átélt, nem külsőséges jellemábrázolást nyújtott Varga Gyula. Felejthetetlen és igazi csehoyi figuraként lopta be magát — hisszük: maradandó érvénynyel — a közönség szívébe. Más jellegű jó típusteremtés volt Koroknay Géza nyegle, előkelősködö-majomkodó fiatal lakája. Kisebb szerepükben jól és fegyelmezett művészi alázattal szolgálták az előadást M. Szilágyi Lajos, Hídvégi Elek és ifi- Somló Ferenc. Wegenast Róbert színpadképe és díszletei nem csupán társadalmi színezetet, környezetet, de — nagyszerű ós takarékos realizmusukkal —• eszmei tartalmat, emberi jellemeket is kifejeztek, éppúgy, mint Hruby Mária korhű, stílusos és csupán itt- ott „szépelgő” jelmezei. Simon Zoltán kísérőzenéje elsősorban a bennünk, nézőkben lejátszódó érzéseket, gondolatokat és hangulatokat erősítette meg és mélyítette el — hivalkodás nélkül. gas művészi mias és nem elillanó hatású színházi este részesei lesznek — reméljük: igen számosán — a Cseresznyéskert további előadásainak nézői! ............ G yárfás Imre Ma Március napjai Makkoshotykán Márciusban, a forradalmi hagyomány hónapjában Makkoshotykán is méltóképpen emlékeztek meg a fiatalok a Petöfi-évfordulóról. A makkoshotykai KISZ- alapszervezet irodalmi estet rendezett, amelyen az úttörők is részt vettek. Mint Hudivők István KISZ-titkár tájékoztatott, az est fénypontja a Petőfi Sándor szavalóverseny volt. amelyre 12 KISZ-fiatal nevezett be. A versenyzők mintegy 110 főnyi közönség előtt szavalták Petőfi verseit, s a zsűri véleménye szerint Vitányi Erzsébet bolti eladó bizonyult a legjobbnak. A közeljövőben újabb eseményre készülnek a makkoshotykai KISZ-fiatalok. A forradalmi ifjúsági napok során tájjellegű ifjúsági találkozót rendeznek Károlyfalva, Hercegkút és a Sárospataki Faipari Vállalat fiataljaival közösen. Irodalmi műsorral emlékeznek meg a neves évfordulóról, s a helyi ifjúsági klubban VIT-vetól- kedőt rendeznek. Megnyílt Mazsaroff Miklós kiállítása Borsodnádasdon A borsodnádasdi kiállítás anyagából: Mazsaroff Miklós Acélöntők című festménye Nem tartozik a látványos technikai bravúrokat, vitákat felkavaró, s ilyen vagy olyan „izmushoz” sodródó rejtvény-műveket produkálók közé; a képek, a régebbiek és az újak egyaránt egy szolid, de egyenletes tempójú fejlődésről, alkotói érlelődésről tanúskodnak. S arról, hogy a művész alkatából következő képessége, hajlama a rend, a nyugalom, a szívet felmelegítő hangulatokhoz, vágyakhoz való vonzódás. S a színekhez, a természethez, a természetességhez ... Ahhoz a generációhoz tartozik, aki a háború idején élte át a felnőtté válás rendezett életkörülmények között is. nyugtalanító. sok lelki küzdelmet, belső gátlást hordozó időszakát. Azok közé tartozik, alcik a béke első napjaiban, hónapjaiban, a kialakulás, a rend változásának .reggel ép elindultak falvakból s városokból, hogy tanuljanak, hogy az új társadalom új értelmiségévé képezzék magukat. Mazsaroff nem felejtette el a természettel való örök ós emberi küzdelem, a munka tiszteletét. Gyermekkorából hozott örökség ez a munka iránti tisztelet; s a munka elvégzői iránt, akik kinn a mezőn, a földeken, s benn a gyárban az öntőüstölc s a hengerlögépek mellett hajladoznak, verejtékeznek naponta. Képeinek meleg színeiből ez a természetesség, élet- és munkaszeretet sugárzik. S a meleg színekhez való vonzódása, a napfényes, déli tájak utáni nosztalgia viszi őt újra és újra bolgár és olasz tengerpartokra, hegyek közé, hogy a kép varázslatában ég és föld, ég ós víz színei megnyugtató, meleg harmóniába ölelkezzenek. Legutóbb Spanyolországban járt; egész ciklusra való témát, vázlatot s élményt hozott haza magával. Spanyolországi képei festészete további bon- takozásának bizonyítói is. Mazsaroff Miklós kamara- kiállítása tegnap, szombaton délután fél tí-kor nyílt meg a Borsodnádasdi Lemezgyár- művelődési termében. A kiállítást Gyárfás János, a' gyár igazgatója nyitotta meg, köszöntve a művészt, akit szocialista szerződés köt jelenleg is a gyári kollektívához. Az érdeklődők 'a meleg hangú megnyitó után megtekintették a művész kiállított munkáit. ppl Ne zárjuk üvegszekrénybe a múltat Bármerre jár az ember — gondolom nemcsak ebben a megyében van ez így, hanem másutt is — az iskolákban és a művelődési intézményekben egyaránt gyakorta találkozunk kisebb- nagyobb helytörténeti gyűjteményekkel. A honismereti szakkörök tagjai hozták össze ezeknek' a gyűjteményeknek a darabjait, de gyakran csak a hobbyból szorgoskodó gyerekek és felnőttek gyűjtőmunkájának eredményeként halmozódott fel az anyag. Mert múltunk tárgyi emlékeinek felkutatása, a népművészet, s a népi alkotás még megtalálható darabjainak felfedezése — szerencsére.— divat lett. Divat, de annál több is. S így lassacskán, az elmúlt évek szorgos munkájának eredményeként a padlásokról, a pincékből, a kidobásra szánt lim-lomok közül, s a föld mélyéből napvilágra kerültek ezek a tárgyak. Sok helyen már annyi gyűlt üssze belőlük, hogy valóságos házi múzeumot rendezhetnek be belőle, mint ahogy sok helyen be is rendezték A helytörténeti gyűjtemények — hiszen ildomosabb helytörténeti gyűjteményekről. mintsem múzeumokról beszélni — nem lehetnek öncélúak. Meghatározott céljuk és feladatuk van: a múlt tárgyi emlékeinek megismerésén és megismertetésén kívül segíteni a hazaszeretetre nevelést, s nem utolsósorban az oktatómunkát, a történelem, a magyar irodalom vagy a rajz tanítását. Mert az iskolákban — ezúttal elsősorban az iskolai gyűjteményekről szeretnénk szólni •— egy esetben van valóban létjogosultsága ezeknek a gyűjteményeknek. Akkor, ha nem pusztán osztályterem dekorációként szolgálnak, hanem valóban beépülnek az oktató-nevelő munkába. Akkor, ha ezeket az összegyűjtött népi és történelmi emlékeket nem elzárt üvegszekrényekben tartják, nem elérhetetlen magasságban helyezik fel őket a falra, nem kis polcok dekorációjaként kezelik őket, hanem eleve adóit, s rendkívül fontos szemléltetőeszközökként. Arról van szó. hogy nem sokat érünk el ezekkel a gyűjteményekkel, ha a gyerekektől elzárva tartjuk — lehet elzárni akkor is. ha behelyezzük az osztályterembe — hanem akkor járunk el helyesen, ha egy-egy ilyen gyűjtemény legféltettebb kincsét is a gyerekek kezébe merjük adni. , Bárminő szép legyen is egy népi tányér vagy kancsó, bármilyen különleges, ha mindig a tanterem falán lóg a szögön, akkor előbb-utóbb puszta dekorációvá válik, s a mindennap látás közepette észrevétlenné. De hasonló a helyzet azokkal a leletekkel is, melyek a föld mélyéből kerültek napvilágra, a „magánásatások” eredményeként. A gyerekeknek a szorosabb kapcsolat kialakításához, v ezeknek 'az emlékeknek a megszereléséhez és megismeréséhez 'szükségük van arra, hogy kézbe vegyék őket. tapogassák, forgassák. Csak az ilyen kontaktus eredményezheti, hogy ne csak nézzék, hanem észre is vegyék, meg is lássák ezeket a tárgyakat. Sokan azt vallják, hogy a huszonnegyedik órában kezdtünk hozzá a néDi múlt emlékeinek kutatásához. A lényeg az. hogy hozzákezd- tünk, s nem eredménytelenül. Szinte felbecsülhetetlen értékű az az anyag, amit akár csak az iskolákban / őriznek. Feladatunk az. hogy necsak őrizzük, hanem alkotó módon be is építsük ezeket az értékeket az oktató-nevelő munkába Cs. A* NAPFÉNYES, DÉLI TÁJAK
