Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

1973. márc. 11., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tíz p©r© története Protokoll nélkül A NIM bányászklubjá- nak bejáratánál ün­neplőbe öltözött viet­nami fiatalok. A drapérián, az asztalok felett felirat, és feliratok azokon a kis pa­pírnyelveken is, amelyeket kabátunk hajtókájára tűz­tek. Az enyémen ez olvas­ható: „Dang lao dong Vi- et-nam muon nán.” Az egyik vietnami diák fordítja a drapéria felira­tát: „Tovább haladunk a Ho Si Minh által megje­lölt úton.” Dallamos szavak, egy perces néma felállás. Mind­annyian érezzük: mennyi­re megrendítő, mennyire felemelő az ötven vietnami embernek ez a pillanat, ez a kis szünet, és ez a szi­get, amely most az otthont, az együvétartozást, a ha­zát jelenti. Félórával később, a szálláson már oldottabb a hangulat. A szobában ti­zenöt ember. Fele magyar, fele vietnami. A magyarok a Ho Si Minh szocialista brigád tagjai. Régi ismerő­sök. Ezek a fiatalok még nem éltek akkor, amikor béke volt. Viet nyolc hónapja nem kapott levelet. Napközben tanulás közben számtalan­szor el siratta befelé hulló könnyekkel a szüleit, test­véreit. S néhány hete meg­jött a régen várt levél. Az ablak mellett, a fa­lon fénykép. Fiatal női arc, mozdulatlanná kövült mo­soly. — Meghalt — mondja magyarul az egyik viet­nami kislány. — Bomba ölte meg. Napokig sírtunk. — Otthon — mondják — már tavasz van. Nem a mi fogalmaink szerinti ta­vasz. A holdújév szép ün­nep. Békés ünnep. Mi is az a béke? Mi lesz ezután? A nagykövet, aki jelen volt a találkozón — sze­rény, ősz hajú, alacsony férfi — kezet nyújtott, az­tán megölelte, megcsókolta vendéglátóit. így köszönt el a tanároktól, a diákok­tól, mindenkitől, a szeretet sugárzó mosolyával, a ked­ves találkozó után ... II. G. A tanácsülés alig negyed­órája ért véget. Már min­denki elment, csak a végre­hajtó bizottság tagjai beszél­getnek, vitatkoznak még az elnök szobájában. Várni kell. A titkárságon udvariasan leültetik a ven­déget, aki szabadkozik, és köszöni, de ... A titkárnő nem enged a huszonegyből. Ismét a szék­re mulat: ■— Foglaljon he­lyet! Aztán mosolyogva, ki­csit tréfásan megszólal egy, már korábban érkezeti „ügy­fél”. — Tessék csak levenni a kabátot! — Óh! — tiltakozik, az újonnan jött — nem sokat időzöm. — Akkor is! — mondja. Furcsa lenne így, nekiöltöz­ve várakozni, mint egy sze­gény rokon. « © © A szívélyes hangvételű vi­tát a vb titkárának az érke­zése vágja el, aki elnézést kérve még elintéz valamit, aztán rendelkezésre áll. Ezalatt nyílik és csukódik az ajtó. A fogadás, az ügy­intézés gyors és határozott. A titkárnőn is látszik, érti a dolgát. Esetenként szimul­tánt „játszik”. Egyszerre többfelé figyel, tanácsot ad, felvilágosítást nyújt, telefo­nál ... A telefon! Valami sürgős dolgot kell elintéznie. Veszi a kagylót, tárcsáz, de a készülék több­szöri próbálkozásra is „sü­ket” marad. Nem dühösen, de azért bosszúsan jegyzi meg: — Már a szomszéd szobába se lehel álszólni. Nahát!... Ezzel fogja magát, kisiet. Kiderült, hogy a „szomszéd­A KGST tagországai ipari termelésének fejlődési üteme meghaladja a Közös Piac­hoz tartozó államokét — ál­lapítja meg az Ekononni- cseszkaja Gazeta című szov­jet lap, a KGST-tagállamok 1972. évi fejlődését ismer­tető cikkében. A hivatalos statisztikai adatok szerint, a KGST-hez tartozó szocialis­ta országok ipari termelé­se 1972-ben 7,5 százalékkal nőtt az előző évhez viszo­nyítva, míg a közös piaci országoké ugyanebben az ban’’ a készülék mellé tették a Icagylót. A következő pillanatban már egy lista fölé hajol. Gondosan, figyelmesen ta­nulmányozza az okmányt, amely a jelölő gyűlések me­netrendjét, előadóit, helyét és idejét rögzíti. Itt nem le­het hiba, „üzemzavar”. Ki hová menjen, abban az idő­ben nincs-e más elfoglaltsá­ga, egyszóval, úgy kell be­osztani mindent és minden­kit, hogy a legkisebb aka­dályt is kiküszöböljék., — Ez itt nem stimmel — gondolkodik hangosan. No, nézzük csak!... Üjra és újra latolgat, mér­legel, ellenőrzi a beosztást, majd így sóhajt fel: — Jaj nekem!... Egy pillanat múltán: — Mindegy! Ignácz elv­társat innen „ki kell ven­ni”, s elmegy helyette ... Azt már nem mondja a je­lenlevők számára is érthető­en, hogy ki, de hogy meg- \ találta „emberét”, azt a toll gyors mozgásából is le lehet mérni. — Ez kész! — nyugszik meg, s dugja a papírt a gépbe, hogy a végleges be­osztást „tisztába tegye”. Mire mindezt „lefényké­pezi” a krónikás, és a jegy­zetfüzetben is megörökíti e pillanatokat, visszatér a. fő­titkár, dr. Szabó Károly is. Kezében dosszié, amely az aznapi tanácsülés anyagát rejti. S az iménti tízperces él­ményt hosszabb eszmecsere követi arról: mit mutat az Ózdi városi Tanács számve­tése az elmúlt két eszten­dőről. zalékos emelkedést ért el. Fokozatosan növekszik a KGST-onszágok részesedé­se a világ ipari termelésé­ben: tavaly már ők adták a világ kőszéntermelésének 43, a cipőgyártás 40, az acélter­melés 27 százalékát, és a vi­lág villám ősen orgia-termelé- sének több mint egyötödét. A villamosenergia-termelé- sük 1972-ben elérte az 1142 milliárd kilowattórát, 15 szá­zalékkal meghaladva az 1970. évi színvonalat. Bátor vitázókedvj T. F. A KSSÍ-országik ipari íe[Eidése időszakban csupán 4,5 szá­növekvő cselekvési egység Huszonnyolc pártalapszervezet számvetése A Tiszai Vegyikombinát üzemi párt-végrehajtóbizott- sága a napokban vitatta meg a beszámoló taggyűlések ta­pasztalatait. A testület áilás- ioglalásáról Csősz Gábor, az üzemi pártbizottság titkára a következőket mondta: — Mint ismeretes, a X. kongresszus határozata alap­ján második alkalommal ke­rült sor a pártélet e kiemel­kedően fontos eseményére. Párttagságunk a beszámoló taggyűlésekre való felkészü­lést tervszerűen, igán nagy körültekintéssel végezte. Tu­datában volt annak, hogy az éves munka elemző értékelé­sével. a feladatok kialakítá­sával nagymértékben segít­heti az alapszervezeti munka színvonlának emelését. Ál­talános tapasztalatként em­líthetem meg. hogy nártalap- szervezeteink kellőképpen hasznosították munkájuk so­rán a felsőbb pártszervek 't- mutatásait, jól együttműköd­tek a taggyűlések előkészíté­sét közvetlenül segítő pat- ronálókkal: az üzemi párt- bizottság és a végrehajtó bi- aottság tagjaival. — Az idén 28, az üzemi pártbizottság 1 irányítása alá tartozó pártalapszervezet vé­gezte el a számvetést. A be ­számoló taggyűléseken a párttagok több mint 82 szá­zaléka vett részt: a hiányzók döntő többsége betepsöo mi­att, tehát igazoltan maradt távol a taggyűlésről. Megfe­lelő volt a párttagság aktivi­tása is: a jelenlevők csak­nem 30 százaléka szólalt fel a vitában, s mondta el véle­ményét az elmúlt évben vég­zett munkáról, az alapszer­vezet tevékenységéről. — Tapasztalataink szerint sokat fejlődött a kommunis­ták vitakészsége. amit a fel­szólalók hozzáértő felelős­ségtel les vélem én'mvil vání­tása bizonyít. A beszámoló taggyűlések többségét a bá­tor kritikai légkör jellemez­te: a pártszervezet munkájá­nak elemző módon történő értékelése hasonlóképpen előrelépést jelentett. — A1 nőszervezeteink na­gyon helvesen felismerték, hogy a párttagok munkájá­nak. politikai tevékenvségé- nek értékelés" fontos r"sze n beszámoló taggyűléseknek. így sok helyen már a tag­gyűlést megelőző pártcso- port-értekezleten is szóba ke­rült az egyes kommunisták munkája: ki hogyan teljesíti pártmegbízatását, mennyiben látja el- feladatát, hogyan képviseli, terjeszti a-, párt politikáját. A beszámolók el­ismerően szóltak' a párttagok helytállásáról, munkájukról, magatartásukról. Több alap- . szervezetben személyre szóló I dicséret is elhangzott. Azt tapasztaltuk, hogy a pártta­gok aktivitása a gazdasági munkát segítő politikai tevé­kenységben tovább nőtt, más_ részt alapszervezeteink a fő figyelmet a párt politikájá­nak belyj érvényesítésére fordítják, melynek során mindinkább erősödik a veze­tőség és a párttagság cselek­vési egysége. — A végrehajtó bizottság a tapasztalatok összegezése­kor megállapította, hogy a beszámoló taggyűlések elér­ték a kitűzött célt: újabb lendületet adtak a X. kong­resszus határozatainak vég­rehajtásához. U. L AZ AUTÓDARU motorja felzúg, s az acélelem több emelet magasságba emelke­dik. A száz méter hosszú, s 25 méter magas — óriási háztetőhöz hasonló — klin- ker-tároló acélszerkezetének keleti végén zöld gally dísz­ük, ágait a légáramlat rezeg- teti. — Március 1-én emelték be az utolsó elemet. A mun­kások — hagyományos mó­don — kitűzték a májusfát. Okkal tették — mondja jól­eső érzéssel Hédervári Ist­ván létesítményfelelős. — A munkások, a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói, négyhónapi előnyben van­nak ... A cementmalomnál határidőben vagyunk. A né­met szerelők már régebben itt vannak. Ma érkeztek a csehszlovák szerelők a por­táldaru összerakásához. Az­zal emeljük majd be a ke­mence tagoltat. Mozgalmas az élet a HCM déli oldalán, a hatalmas te­rületen épülő új cementmü- nél. A sáros utakon teherko­Szerclők a magasban, a klin- lier-tárolónál Épül a hőkicserélő torony, s épülnek a tároló silók esik döcögnek nyers beton­nal. Gépkocsi szállítja a gé­pi berendezéseket. Közel egy­máshoz, mintegy vetélkedve, két karcsú toronydaru nyú­lik a magasba, fürgén emel­geti az építőanyagot. — Ez a hőcserélő torony. Hatvanöt méter magas lesz. Azok a tárolósilók. A csúszó- zsalus építéssel már a 60 méter felé közelednek. Nyolc­vanöt méter magasak lesz­nek. A 3. sz. főút közelében már áll az agyagtároló kar­csú, magas oszlopsora. Mo­dern, üvegfalú létesítmény a tmk-műhely, s a raktárépü­let. Már készen van Belül most végzik a szerelést. Az épülettel szembén a BÁÉV szakemberei az öltöző-szer- vizépiilet második szintjének födémén dolgoznak. A két épületet — emeletnyi ma­gasban — híd köti majd ösz- sze. EGY SOR HAZAI és kül­földi vállalat 1200—1100 dol­gozója munkálkodik a he- jöcsabai új cemantmű építé­sén. A nagy építmények mel­lett már most eltörpülni lát­szik a régi HCM. Pedig még csak a kezdetnél tartanak. A több milliárd fcvrmt költ­séggel készülő új cement­gyár építését, szerelését 1975 végére kell befejezni, A je­lenlegi állapotok szerint — Beremendet is megelőzve — ez lesz az ország legnagyobb cementgyára. A számítások szerint a mű évi 1.6 millió tonna 500-as Pprí.’and-ce- mentet ad majd. A gyár- óriás nagysága, s az építés sürgetése is sejteti, hogy lé­tesítése szoros összefüggés­ben van hazánk nagy épí­tési. fejlesztési programjai­val. Az ú.i mű építését valójá­ban csak tavaly kezdték meg. Ez az év lesz a döntő: 650 millió forint értékű építést, szerelést kell elvégezni. Azt mondják, ritka feladat egy évben egy helyen ilyen nagy tömegű, nagy volumenű épí­tés. Es hogy sikerül-e? — Meg kell csinálni. Az építést, a szerelést határidő­ben be kell fejezni — közli tömören véleményét Váradi István, a HCM főmérnöke, akit a mű felépítésének ide­jéig a SZIKKTI-kirendeltség vezetésével bíztak meg. S e napokban is tárgyalás tár­gyalást, megbeszélés megbe­szélést ér. s mindez a nagy építéssel van összefüggés­ben. Nagy elismeréssel beszél­nek a 31. sz. Építő Válla­lat flolgozóinak munkájáról. Azt mondják róla: jól gépe­sített építő szervezet. Meg­bízható kollektíva, amit vál­lal, azt teljesíti is. A ke­mencealapot hamarább adta át. A tmk-műhelyt június 30-ra kellett volna átadnia, de két napja már megkezd­ték a beköltözést. A többi vállalat most ..erősíti ma­gát”. A beruházó és a le­bonyolító szerv képviselői bíznak benne, hogy ez ha­marosan érezted majd a ha­tását. Nagyon fontosnak tart­ják a határidők pontos be­tartását. hogy a hazai és a külföldi .szerelők megkezd­hessék munkájukat. És na­gyon jó lenne, ha a KGM- vállalatok kicsit jobban be­tartanák a szállítási időket. Az építkezés kicsit nemzet­közi jellegű. Készít, szá1 üt gépi berendezést az NSZK- beli Polvsius-cég. a cseh Prerov gépgyár, közreműkö­dik az építésben szovjet, NDK. sót japán cég is. A svájci üzem már leszállítot­ta az el éktrofi1 tereket. amely a levegődszitásban, a por­talanításban játszik igen nagy szerepet. A szak-embe­rek bizonygatják: ez lesz az ország legportalanabb ce­mentgyára. AZ ÉPÍTKEZÉSEN a KISZ védnökséget vállalt. Ez sokat segít. Jelenleg — a HCM- be — kötélpályán szállítják az anyagot a kőbányából. Ezt a 6 kilométer hosszúsá­gú, nagy kapacitású szállí­tószalag váltja majd fel. Ám útban voltak a tartóoszlo­pok, a légvezetékek. Egy épí­tő szervezet se vállalkozott rá, s a HCM KISZ-esei tár­sadalmi munkában végezték el a bontást, a légvezetékek leszerelését. Aztán nem volt kábel az új vezetéképítés­hez. A fiatalok a kábelmű-, vek K’SZ-eseit keresték meg, es egy héten belül itt volt az anyag. — Csak jót tudunk mon­dania XlSZ-v.-dnöks ’ ul, a fiatalok hozzáállásáról. Jó ezt hallani, jó leírni és hinni „bban, hogy a gyár­óriás a tervezett' időben el­készül. Csorba Barnabás Fotó: Szabados György A szakma kiváló tanulói Megyénk 10 ipari szak­munkásképző intézetében és 5 ipari szakmunkásképző is­kolájában az elmúlt év ok­tóberében hirdették meg az 1972—73-as tanév tanulmá­nyi versenyeit. Borsod megye csaknem 13 000 szakmunkástanulója készült évfolyamonként, ta­gozatonként az intézeti se­lejtezőkre. melyeket ez év januárjában rendeztek meg az intézmények. A KISZ Borsod megyei Bizottsága, a Szakszerveze­tek Borsod megyei Tanácsa és az Ipari Szakmunkáskép­ző iskolák Borsod megyei Igazgatósága február végén rendezte meg a végzős hal1- gatók részére 15 szakma, 6 tantárgy és az országos munkásvédelmi verseny me­gyei elődöntőit. A megyei elődöntőkön mintegy négyezer végzős képviseletében 281 tanuló versengett a helyezésekért. A hát tantárgy tanulmányi ver­senyeit 4 -városban. Miskol­con. Özdon, Kazincbarcikán és T,en in városban rendezték meg. Az országos mun ká svédéi- mi verseny megyei’ elő­döntőjének győztese Ver- hóczki Miklós, a miskolci 104 számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet mnuló.ia lett. A versenv győztesei a KISZ KB oklevelét és 500 Ft pénzjutalmat kaptak, egy­ben jogot nyertek az orszá­gos döntőn való részvételre Az országos döntőket. , már­cius 15. és április 4 között rendezik meg a tanulmányi versenyeket meghirdető szer­vek. Épül az ország legnagyobb siMtmíve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents