Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
?raí 1 973. márc. 25., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hatwám FsiseSoÉgessö Végleges elöntésre van szükség l lesz a köveslseop gyermekotthon sorsa? Vetik a borsit FÉLÚTON, Üjhely és Patak között, a kisvasút köveshegyi megállójától öt percnyi gyalogúira régi kastélyt rejtenek az tViás fenyőfák. A rnűút menti H-betűs tábla kórházként jelzi az épületet — valójában csecsemő- otthon bújik meg a fák között. Távol a forgalomtól, a zajtól, egészséges, tiszta levegőjű a hely. A városi embernek tüdőt kell cserélnie, ha itt időzik. A parkban pöttömnyi, 2—3 éves forma gyerekeket sétáltatnak a gondozók. Lehetnek vagy húszán. Az egyik csoport talpig kék, a másik piros anorákban: játszanak, futkároznak, élvezik a szabad levegőt, a mozgást. S velük játszanak önfeledten, vigyázzák, óvják őket féltő szeretettel a szülök helyett szülővé lett gondozónők is. Őszinte és felszabadult a légkör, úgy tűnik nyoma sincs a pár hónap előtti ideges hangulatnak, a már-már robbanásig feszült bizonytalanságnak ... Gyanakvással, csaknem elutasítóan fogadják az idegent. — Ne írjon rólunk — mondják — még majd azt hiszik a megyénél, hogy mi hívták és megint panaszkodni akarunk. Különben is. .. néhány napja úgy- ahogy rendeződtek a dolgok, megnyugodtak a kedélyek. Nem panaszkodnak —, beszélgetünk. Az otthon főorvosnőjével, gyermekgondozókkal, a pártszervezet titkárával, az intézet főnővérével, munkásokkal. Szavaikból valamelyes megnyugvás, bizakodás, az „úgy- ahogy rendeződtek” csendül ki. Legszívesebben csak arról beszélnének ami most van, meg ami ezután várható, de hát nem lehet megkerülni a történteket. A jelen a tegnaoban gyökerezik s a tegnapban ott a sérelem. Szavaik nyomán lassan ösz- szeáll a kép, s bármennyire is nem akarják, mégis panaszba gyűlik az elmúlt hónap története, minden sérelme. A 109 állami gondozott gyermeknek otthont adó intézet két különböző helyen működik. Az egyik bent a város központjában, a másik 7—8 kilométerre Üjliely- től. Köveshegyen. Másfél éve költöztették ide a városszéli Dókus-kastélyból azzal az ígérettel, hogy a Dókus helyén új intézetet építenek. Vállalták a költözéssel, otthonteremtéssel s a napi utazgatással együttjáró temérdek munkát, fáradságot és kényelmetlenséget abban a tudatban: megéri áldozni az új intézetért, mert ott végre kulturált körülmények között dolgozhatnak. Nem egészen másfél esztendő alatt időt, lelkesedést és energiát nem kímélve a köveshegyi kastélyban is elfogadható feltételeket teremtettek a gondjaikra bízott gyermekeknek. Gondolni sem merlek arra, hogy a beígért új intézetből semmi nem lesz. Miért is gondoltak volna, hiszen 17 millió forintjuk volt rá, s több mint félmilliót már a tervért is kifizettek . .. MÚLT KV NOVEMBERÉBEN azonban történt valami. A főorvosnő részt vett egy megbeszélésen, ahol közölték vele: nincs pénz az' új intézetre, ezért a csecsemőotthont megszüntetik. A gyerekeket átköltöztetik Nagybarcára, az elképzelések szerint itt hoznák létre a csecsemőotthonok központját. Az intézet 70 dolgozójának — közülük 60 nő — sorsáról alig esett szó’ a megbeszélésen . .. Arra kérték az otthon vezetőjét, egyelőre „kezelje bizalmasan” a közlést. Néhány napig sikerült is titokban tartania az ügyet, a hír azonban kerülő úton eljutott Köveshegyre. Nem volt mit tenni, kérte s meg is kapta az engedélyt: bejelentheti az otthon megszüntetését. Az intézet dolgozói közül sokan csaknem a megalakulás óta itt dolgoznak. Van aki gyerekfejjel került ide, konyhalányként, takarítóként kezdte, aztán leérettségizett s végül óvónpvé, gondozónővé küzdötte fel magát. Vannak akik, innen mentek nyugdíjba, s vannak akiknek néhány év van hátra a megérdemelt pihenésig. A máshol talán ritkaságnak számító 7—10—13 éves szakmai gyakorlat itt természetes. Életüket az elhagyott gyermekeknek szentelték s az indulás őskori állapotait felszámolva, az egykori lelencházból igazi otthont teremtettek. A bejelentés úgy érte őket mint a villámcsapás. Az otthon egyszeriben felbolydult méhkashoz hasonlított. A beszélgetések egyetlen kérdés körül forogtak: mi lesz velünk? Hetekig rágta, emésztette őket a kétségbeesés, a bizonytalanság s bármennyire is nem akarták, az idegesség éreztette hatását a gyermekekkel való törődésben, foglalkozásban is. Próbálták gondjukat otthon hagyni, de nem lehetett, mindannyiszor magukkal cipelték Köveshegyre. Kaptak ugyan megnyugtatást: valamennyiüket elhelyezik —, ez azonban inkább csak időnyerésnek tűnt. A kérdések megmaradtak: — Hol helyeznek el bennünket, amikor Üjhelyben és a környéken, a kórházban és az óvodákban egyetlen szabad hely sincs? Amikor már elviselhetetlenné vált a bizonytalanság, határozott választ kértek a megyétől. S ekkor hangzott el az a bejelentés, ami úgy-ahogy megnyugtatta a kedélyeket: az otthont mégsem számolják fel. Renoválják a Dókust és oda költöznek vissza. Ezzel az ígérettel tulajdonképpen le is zárhatnánk a témát, hiszen a köveshegyiek gondja megoldódott, az otthon sorsa eldőlt. A valóságos helyzet azonban mégsem ez, a csecsemőotthon ügyében ugyanis még ma sincs végleges döntés, ami jogosan kelt visszatetszést nem csak az otthon dolgozói körében, hanem a közvéleményben is. A megyei tanács egészség- ügyi osztályától nem kaptunk érdemi tájékoztatást. Mindössze annyit tudtunk meg: ...... ez az ügy nem tartozik a sajtóra, a közvéleményre. s erről nem is vagyok hajlandó nyilatkozni”. Az effajta állásfoglaláshoz csupán annyit:' az információ nem magántulajdon. Aki tájékoztat, nem szívességet, hanem kötelességét teljesíti. Különösen érvényes ez azokra.' akik beosztásuknál fogva a legilletékesebbek arra, hogy a kételyeket eloszlassák s a közvéleményt megnyugtató módon, helyesen tájékoztassák. SZERETNÉNK, ha az illetékesek mielőbb, végleges döntést hoznának a köves- hegyi csecsemőotthon sorsáról. s erről szerkesztőségünkön keresztül a közvéleményt is kellőképpen tájékoztatnák. Nagy István A kisebbik pzia szénáin VÉGARDÓ néhány év óta közigazgatásilag Sárospatakhoz tartozik, arányosan részesül is az újkeletű városiasodás előnyeiből. Némely vonatkozásban azonban őrzi sajátos zárt közösségi jellegét mindmáig. Á település külső arculata most is mezőgazdasági jellegű. Takaros földszintes házaihoz tágas porták, s gondosan megmunkált házikertek illeszkednek. Sok istállóban tartanak jól tejelő teheneket; étke« kocák, k malacok röfögnek az ólakban. s számlálatlan baromfi kapirgá] a gazdasági udvarokban. A Rákóczi Termelőszövetkezet, is még akkor alakult itt, amikor önálló község volt Végardó. Az összeszokott közös gazdaság megmaradt önállónak « közigazgatási egyesülés után is, szerény és szorgalmas kisebbik gazdatársnak az idősebb, s nagyobb pataki Kossuth Tsz mellett. Nem vetél kedhetnékből. vagy összeférhetetlenségből ragaszkodik önállóságához a Rákóczi Tsz. Gazdasági adott, ságai. területi elhatároltsága, természetes fejlődése indokolják a külön gazdasági szervezetet. A két szomszéd {szövetkezeti gazdaság jó íegyetértésben, s egymás kölcsönös megbecsülésében munkálkodik egymás mellett. A kisebbik szövetkezet nem restell szakmai tanácsokért, s hasznosítható tapasztalatokért, a Kossuth Tsz-hez fordulni, de alkalomadtán készséggel vissza is hálálja a szomszédi segítséget. Szorgalomban igyekszik a Rákóczi Tsz tagsága bizonyítani gazdálkodási rátermettségét. A legutóbbi év is igazolta, hogy jól gazdálkodik ez a/viszonylag kis közösség az 1215 hektárnyi birtokán. A búzatermés jóval felülmúlta a reálisan tervezett 23 mázsát, s 30,4 mázsás átlaggal fizetett hektáronként a szakszerű művelésért. A kukorica 30 mázsás — májusi morzsoltban számolt — átlaga is becsületére válik ezen a talajon a szövetkezetnek, nemkülönben a 15.3 mázsa hektáronkénti napraforgó termés is. A növénytermesztés kis Iliién hárommillió forint árbevételt hozott, s négymilliónál is többet az állattenyésztés. Az utóbbi azonban megszívlelendő. figyelmeztető tanulságokat is: túl sokba került a közös gazdaságnak, hogy az előző esztendőben nem termelt elegendő abrak- takarmányt, s ezért azt tavaly drágán volt kénytelen vásárolni mindaddig.' míg az új be néni ért. Az idén okultak a leckén. S bizonyára megtetézhetik, a gazdaságosabb önköltség jóvoltából, az egy dolgozóra jutó termelési értékei, anmly pedig már tavaly is figyelemre méltó summa: 58 ezer forint volt! A szövetkezeti gazdaság nyeresége kereken hárommillió forint lett. A kis kategóriába tartozó termelőszövetkezetben 82 forintot ért egy tízórás munkanap a tagoknak, s az átlagos évi kereset meghaladta a 20 ezer forintot, — Soha rosszabb évet ne zárjunje! — ez a közvélemény most, tavasz nyíl tán a végardói Rákóczi Tsz-ben. a kívánságot reálisan megalapozta a közös gazdaság: meliorációra és vízrendezésre 942 ezer forintot fordított. s ez a befektetés már az idén kamatozik. A szorgalom meg a gazdasági előrelátás esyütt hat igazán B. J. A nagykőrösi Szabadság Tsz ebben az évben mintegy 140 hektáron vet borsót. A termésre szerződést kötöttek a helyi konzervgyárral. A betakarítási munkák megkönnyítésére szakaszosan vetnek. így széthúzódik a csénlési idő. Az utolsó tábla vetését a napokban befejezik. Képünkön: dolgoznak a borsóvctőgcppel ä dughaiyma- iileiés gépesítése A vöröshagyma-termesztés egyik legmunkaigényesebb és legköltségesebb munkafolyamata a dughagymaültetés. Gépesítésének megoldása hosszú ideje foglalkoztatja a szakembereket. Sikeresnek ígérkezik Czibor Andrásnak, a makói Úttörő Tsz főmérnökének konstrukciója, amelynek null-szériáját — az Országos Gépkísérleti Intézet kedvező minősítése alapján — a MEZŐGÉP Vállalat békéscsabai gyára már el is készítette. A gépet szombaton a kaszaperi Lenin Tsz földjén munka közben bemutatták a szakembereknek. Az új gép egy-egy műszakban 8—10 lírádon ülteti el a dughagymát, s ezzel 150—160 kézi munkást helyettesít. A MEZŐGÉP Vállalat békéscsabai gyára úgy tervezi, hogy a következő időben legalább 100—150-et készít belőle. Ennyivel Makón és környékén megoldható a hagymaül tetős gondja. Mi a feladat? Lakásépítés és együttműködés Az országgyűlés, most ’véget ért tavaszi ülésszakán dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára is felszólalt. Számos más téma mellett, a megye lakásépítési helyzetével. gondjaival is foglalkozott. Többek között elmondotta: a IV. ötéves terv megyénkben mintegy 32 ezer — ebből Miskolcon 14 ezer — lakás építését irányozta elő, a lakások több mint fele állami célcsoportos beruházásként valósulna meg. Az elmúlt két év lakásépítési tapasztalatai összességében kedvezőek, ezen belül azonban az állami lakásépítésben jelentős — az országos átlagnál nagyobb — lemaradás van. Borsod megyében elsősorban Miskolcon és a nagyobb munkásvárosokban a számottevő javulás ellenére is nagyon sok- jogos. de kielégítetlen lakásigényt tartanak számon. Megyénk párt- és állami vezetői az elmúlt időszakban több ízben, legutóbb ez év jaguárjában elemezték a lemaradás okait, és hoztak intézkedést a tervező, beruházó és kivitelező vállalatok feladataira. Megállapították: a meglevő problémákat csupán adminisztratív eszközökkel nem lehet megoldani. Arra van szükség, hogy az érdekeltek egységesen, közösen, a jogszabályok és rendelkezések betartásával tegyenek intézkedéseket. Ez az igény fogalmazódott meg azon az eszmecserén is, amelyet az érdekelt vállalatok bevonásával néhány nappal ezelőtt tartottak Miskolcon, a megyei tanácson. A megbeszélésen azokról a konkrét feladatokról volt szó, amelyek a vállalatok együttműködésének javításához, ezen keresztül a lakásépítési program megvalósításához elengedhetetlenül szükségesek. A lemaradás okat^^e arra a megállapításra jutót, tak, hogy elsősorban a terü- letelőkészítés hiányosságai, az építések és lakásátadások elhúzódása, a hiánypótlások késedelmes elvégzése, nem utolsósorban a vállalatok közötti kooperáció hiányosságai hátráltatják a lakások építését. Gondot okoz. hogy a tervezők gyakran figyelmen kívül hagyják az anyagi lehetőségeket, holott azon belül a legjobb megoldásokat kellene alkalmazniuk. Szóba került az is. hogy ma. gasak az építési költségek, ami — adott beruházási fedezet mellett — a lakásszám csökkenését eredményezi. A megbeszélésen elhangzott hozzászólásokból egyértelműen kitűnt: a részvevők valamennyien keresik a megoldás. a hiányosságok felszámolásának útját, töreked, nek arra, hogy a jövőben hatékonyabb együttműködést alakítsanak ki. Egyöntetű helyeslés fogadta például a BÁÉV igazgatójának bejelentését. aki ígéretet tett arra, hogy az alapanyagárak emelkedésének hatását vállalaton belül jobb munkával „kigazdálkodják”, s nem emelik az épülő lakások árát. Ígéretet tett az igazgató arra is, hogy nagyobb gondot fordítanak a hiánytalan lakásátadásra, s ezzel lehetővé teszik a gyorsabb beköltözést, szó eseti an>; kozáson arról, hogy az V. ötéves tervre való zökkenőmentes átmenet biztosítása érdelében már most meg kell kezdeni a felkészülést: megfelelő terület-előkészítést, alapmunkálatokat kell végezni, hogy a lakásépítés Co_ lyamatosságát s a házgyár kapacitáskihasználását biztosítani lehessen. Ami a lakásépítés jelenlegi ütemének meggyorsítását illeti,. sokat segítene az úgynevezett kettős generálrendszer megyénkben alkalmazott formájának megváltoztatása. Ez ugyanis évek óta megnehezíti a beruházó tanácsok és a beruházási vállalatok munkáját, gátolja a lakásberuházások ütemes megvalósítását. A tanácskozás állásfoglalása szerint idén ezen a téren is előrelépés várható, így megfelelő együttműködés alakulhat ki a beruházások megvalósításában közreműködők közi Üt. ami végül is azt eredményezi; hogy a megye lakásépítési programja a jelenlegi gondok ellenére is maradék» talanul megvalósul.
