Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
m ES^Ar-MÄGYARORSZÄG ő T973. febr. 11., wsómap Bánhegyi Dezső bácsi a Borsodi Szénbányák központi bányagépjavító és szállító üzemében dolgozik. Villanyszerelő. — Az idén tavasszal lesz .'16 éve, hogy dolgozom — kezdi a beszélgetést. Nagy idő ez. Voltam Anna-bá- nyán, a Diósgyőri Gépgyárban, 1950-től pedig egyfolytában a gépjavítóban. Legszebb éveimet azonban a tengeren töltöttem. — Tudjuk, hogy végül itt „köt ki” — mondják róla a többiek. — Erről szeret a legjobban beszélni. S valóban! ahogy hajóskorabeli élményeiről beszél szinte megfiatalodik. — 1933—34-ben nem volt más választásom, s mint annyi sokan, én is elszegődtem inasnak az „Árpád” nevét viselő hajóra. Olyan, mintha tegnap történt volna. Hétezer tonnás magyar tengerjáró volt. Amikor már kormányos lettem, csodálatos élmény volt a nyílt tengeren irányítani a „csónakot”. Jártunk Egyiptomban, a Szuezi-csatomán, láttam Szicíliát, és kikötöttünk Kis-Ázsiában is. így lettem a „víz szerelmese”. — így igaz — szólnak közbe a többiek. — Azóta minden nap jár úszni Dezső bácsi. Még a legnagyobb hidegben sem mond le róla. — Miért hagyta abba a hajózást, ha ilyen szívesen csinálta? — Édesanyám egyedül volt itthon. Sokat sírdogált, haza kellett jönnöm, annyira hívott. Ma is velünk lakik. Most 85 éves. — Dezső bácsi! Igaz-e, hogy készített egy „csodabiciklit”? — Igen, egy kétszemélyes vízibiciklit készítettem, amelyet eladtam a vízműveknek. Hat évig használtam. Amikor Lillafüreden a feleségemmel „kerekeztünk” a vízen, mindenki megnézett bennünket. Sajnáltam, de majd csinálok egy másikat. Mindig bütykölök valamit. Képeket is festegetek, de a legjobban olvasni szeretek. Aztán, újításaim is voltak. Körülbelül ötvenre emlékszem. — Melyik volt ezek közül a legjelentősebb? — Egy ITB lengyel mozgó -trafóállomásnak az elkészítése. Eddig egy gépen egyszerre — egy nap alatt — csak egy tekercset lehetett csinálni, az én. újításom bevezetésével hármat. 1971- ben ezzel az eljárással csaknem másfél millió forintot takarítottunk meg. Dezső bácsi szereti munkáját. Szavaival élve: „any- nyira tudok örülni a munkának, hogy azt nem lehet szavakban kifejezni”. Erre tanítja a fiatalokat is. — Szeretném ránevelni őket, hogy becsüljék és szeressék azt, amit csinálnak. Ma már mindenki olyan pályát választhat magának, amihez a legnagyobb kedvet érez. Azelőtt nem mindenki tehette ezt meg. Eddig még nem is volt probléma fiataljainkkal. Evek óta selejl nélkül dolgoznak, az üzemi versenyekben is előkelő helyen állnak. Tavaly a brigád aranyérmes lett a szocialista versenyben. — Tavasszal, ha nyugdíjba megy, mivel tölti el napjait? — Először is ugyanúgy eljárok úszni, mint most. Nem tudok „hűtlen lenni a vízhez”. Persze, viszem magammal az unokáimat is, egy kisfiút és egy kislányt. Segédkézek a rokonoknak a házépítésben, és talán készítek egy modern vízibiciklit is. Ha elfáradok, várnak a könyvek. Könyvtáramban még van vagy ötszáz, ami elolvasásra vár. Unatkozásra nem lesz időm! Monos Marta Parancs macskairtásra A holland sajtó nemrégen közölte, hogy a Sus- terberg kisvárosban levő amerikai légitámaszpont parancsnoksága parancsot adott, ki arra, hogy kíméletlenül irtani kell a macskákat. A parancs indoklása: Az utóbbi időben a helybeli macskák körében rendkívüli érdeklődés támadt a repülés iránt. Ezek a kényelem-kedvelő állatok gyakran a sugárhajtású gepek motorjainak a repülés után még ki nem hűlt fúvókátbain táboroztak le éjszakára. Földosztás Lenkey Zoltán rézkarca Mai történetek Mindketten dolgoznak. A állomáson aztán megtörté- férj üzemben, a feleség hi- nik a csere. De hova tegye vatalban. Elsőként minden a sárosát, a kistokaji út vi- reggel a férj indul útnak, szontagságaihoz „idomított” de mielőtt távozik, ébreszti cipőt? Erre is talált megol- a családot. Gyakran az aj- dást. tóból tér vissza, hogy ele- Az állomás környékét sű- get tegyen ebbéli kötelessé- rü bokrok szegélyezik. Itt, gének, amit hallgatólagos egy ilyen természetes búvó- megegyezés alapján vállalt, helyen keresett alkalmas A jelenet mindig ugyanaz, „zugot”, ahova elrejti „to- A gyerekek kelletlenül, ne- pánkáit”. S amikor hazafelé hezen kászálódnak fel, a menet lelép a vonatról, el- íeleség pedig többnyire só útja a rejtekhelyhez ve- ,,morog”, hogy még egy ki- zet. Űjabb csere. A városi csit, csak öt percet engedő- cipő a szatyorba kerül, ő lyezhetett volna. pedig kényelmesen, bátran — Ilyen korán? — kér- méri a hol sáros, hol poros dezi meg mindannyiszor utat... csak úgy, szokásból, hiszen k ahhoz, hogy fiát útnak in- Négy kislány tolakszik dítsa az. óvodába, lányát az előre az autóbusz utasteré- iskolába, neki is frissnek ben. Célba veszik a még kell lennie. De ezen a reg- üres helyeket, nagy zsivaj- gél en ... jal és kényelmesen teleped Nem állhatta meg szó nek le. A legkisebb olyan nélkül a korai ébredést, mi- ötéves forma, mögötte idős re a férj: néni figyeli mosolyogva, — Ahelyett, hogy köszö- derűsen a kis társaságot, netet mondanál, mert igy Kedveskedve megérinti a nincs alkalmad elkésni a legkisebb vállát, de mint munkából, még ez a hála! akit a vipera csípett meg, — fakadt ki és mérgesen gyorsan abba is hagyja a távozott. De megfogadta: becéző ismerkedést. A kis- ezentúl nem csinál ébresz- lány ugyanis — alig látszik tőt. ki a földből — hangosan, A minap tartotta is ma- hogy mindenki döbbenten gát ehhez a „fogadalomhoz”, figyel rá, többször is meg- De amit este kapott!... ismételve a mondatot, meg— Mért nem keltettél szólal: — Vén dög!... így, fel?! — fogadta a felesége, ilyen fogalmazásban, kö- —Tudod jól, nekem legké- nyörteleniil beszélve még sőbb hét órakor indulni hátra is fordul, s mérgesen kell, hogy időben beérjek, néz az idős asszonyra, aki S ma reggel negyed nyolc- se holt, se eleven a megle- kor ébredtem. A gyerekek petéstül. Az utasok is csak is elkéstek ... kapkodták a fejüket, mígnem egy férfi erélyesen Vidékről. Kistokajből jár rendre nem utasította a be dolgozni. A falu és a gyereket, akinek szülei (a vasútállomás között tekin- Győri kapuban szálltak fel télyes a távolság. Ha esik. a lányok) egyáltalán nem az eső, van mit dagasztani lehetnek büszkék csemeté- az úton. Ilyen alkalmakkor jükre. vastagon „virít” a sár a Nem árt. ha néha, mi szii- lábbelin. Így bemenni a vá- lök, odafigyelünk: kiről, rosba, a munkahelyre egy miről, hogyan beszél a kicsit restellni való dolog, gyermek. Mert bár ez a kis- De mire való az ötlet, a le- lány kimondott valamit, de leményesség ... nem biztos, hogy értette is, Hősünk gondolt egy na- egyáltalán felfogta, mit gyot és cselekedett. Min- tesz... Egy idős asszonyt, dennap két pár cipővel in- aki a nagyanyja lehetne — dúl útnak. Az egyik a lábán, sértett meg, s nem is akár- a másik a szatyorban. Az hogyan... T. F. i Két deci, tisztán i. Reggel szúrt a hátamba. Szivem táján is valami tompa, megmagyarázhatatlan nyomást éreztem álmomban is. Reggel mérem a lázat. Érdekes, lázam nincs. De hát akkor mit Jelentsen ez a különös hátfájás, melyet még sosem éreztem, és ugyan mihez is hasonlíthatnék? Mintha egy forró vasalót, igen, egy forró vasalót erőszakolnának át a bőrömön, a gerincem vonulatán és a bordáim hegyén ... Az egyik pillanatban forró vasaló, mely hátul éget, a másikban egy jégtömlő, mely elől ráz. Orvoshoz kell mennem. . II. Rendelő. Tiszta. Az adott körülmények között — mondhatnám — fényes. Emberek ... Lopva, a tekintetemmel végigjárom, és megszámolom őket. A tizennyolcadik vagyok. Ha minden betegre csak öt percet szánnak, rám csak másfél óra múlva kerül sor. Lehettem volna előrelátóbb is. Egy könyv, vagy a reggeli újság most némelyest lerövidítené ezt a másfél óra várakozást. De még csak egy zsebnaptár sincs nálam, pedig az ember, ha várakozásra kárhoztatják, egy zsebnaptárban is talál olvasnivalót... Marad tehát a rendelő tüzetes átvizsgálása. A falon egészségügyi plakátok: étkezés előtt mossunk kezet, a tisztaság — fél egészség ..., ilyenek. Virág is van. Nem nyerne díjat a debreceni karneválon, de virág. Jólesik a zöld levelek, az élet látványa ebben a fehér rendelőben; ebben a se tél, se tavasz világban. Fakó levelű, viharvert fikusz, de él! Valaki egy csikket nyomott el a cserépben, biztosan szólították ... A virággal tehát végeztünk. Következzenek az emberek. Nem! Ismét az egészségügyi plakátok. Például az, amely jobbra függ, és rajta ez áll: mossunk kezet. Valaki azonban odaírta nyomta.-' tott betűkkel, tintával: VÍZHIÁNY VAN ... Alatta más- írás. Apróbb betűkkel. Ezt ceruzával írták, és fel kell áll nőm, hogy elolvassam: MARHA! (Bocsánat, ezt irta az a valaki). Mégis csak következzenek az emberek! III. Az ajtónál, hívásra várva, apró öregasszony. Dobozt szorongat. Injekcióra vár. A bejárat és a fehérre festett virágrács között egy vasutasféle, micisapkás férfi sétál. Idegesnek tűnik. Fel ég alá járkál. Azonban itt ellentmondás van. A vasutaskabát és a micisapka nem illenek össze. Különben: a vasutasoknak saját rendelőjük van. De mivégre ez az ideges jár- kálás? Rájövök: a vasutascivilnek pisilnie kell. Ügy bizony: kinézte végre a megfelelő ajtót, és mint akit a tatárok űznek! . .. Orvosi rendelőben vagyunk. IV. — A következőt! — mondja az asszisztencia.. Mellőlem feláll egy bájos kalap és a hozzája tartozó fiatalasszon}'. (Nekem is a plakátokat kell néznem .. .) Meglök. Diszkréten. A könyökével. Például úgy, mint amikor a zs-ugapartnerek azt mondják: „az ászt passzoltam ...” — Honkongi — így mondja: — honkongi? — Nem tudom — felelem bizonytalanul. — Lehet. — Ma minden lehet... — Igen, de az is lehet, csali közönséges influenza. Magyar. Nekem (ahogy az én hátamba szúr) az is elég. — Nem .jó. A magyar nem jó. Most nem jó. Énrám hallgasson. A honkongi, az az igazi. Vagy az angol. Edes- mindegy. Kiírják. Áz a biztos. Ebben a pillanatban kilép ama helyiségből a vasutascivil, és leül a kalapos hölgy helyére. Fészkelődik, a vastag kabátban, és topog a lábával. Ideges? Fázik? Rendelőben vagyunk, minden lehetséges. _ — Ügy gondolja? — Cczö! Ha mondom! Azzal kiírják. Egyből. Közelebb fészkelődik. Pedig ettől a mérhetetlen vasutaskabáttól így is alig férünk. — Láza van ? — Éppen az az érdekes, hogy nincs. — Nem baj. Attól még kiírhatják. Csak nyögjön nagyokat. Jaj, mindenem fáj, főorvos úr! Az éjszaka lázas voltam. Igaz, most nincs lázam, de szúr a hátamba. (Ez igaz!) Nem tudok nyelni. És a karom! Hát a karomat, azt egyáltalán nem érzem. Nem tudom,, mi ez: reuma, vagy mi, de tegnapról mára megbénult. Itt... jaj..., éppen itt: vállbán, meg könyökben. Azonkívül a hasam is megy, főorvos úr. A betegek is megmondhatják, most is a WC-ből jöttem. (Aha, ez is igaz!) Kijön az injekciós néni is. „A következőt!” — mondja az asszisztens. A nagykabátos bemegy. — Kiírják! — sziszegi visz- sza elmenőben. V. Még több mint egy óra. Akkor is, ha minden betegre csak öt perc jut. Ki bírja ezt (ilyen szúrós háttal) kivárni? Eszembe jut egy ötlet. Van nekünk üzemorvosi rendelőnk, a nyomdában. Ma éppen rendelési nap van. Tudnak orvosságot adni az én szúrásomra ott is. Ha várni kell, ott várok, itt már a radiátorok rácsait is összeszámoltam. ... És a csupa nagykabát még mindig bent van! VI. — Sóhajtson! — mondja a nyomda orvosa. — Még egyet... No, még egyet. Most ne! Kopogtat, hallgat. Elmúlt öt perce, hogy vizsgál. Alaposan, tüzetesen. (Már nem is szúr annyira.) Nézi a nyelvemet, kopogtatja a gerincemet, kérdéseket intéz hozzám, miközben villámgyorsan megnézi a szememet, beletekint a torkomba: — Hajjaj, ez influenza!... — Ne , ijesztgessen, doktor úr, azt bitiem, a járvány már elmúlt. — Nem is ijesztgetem. Ez egy magyar influenza! (Egy cseppet, de egy cseppet sem szúr!) VIt. Kiváltottam az orvosságot. Napi adag: 3x1 szem. Étkezés után, a sorrendet szigorúan betartva. És ma feküd- ' ni. Szigorúan feküdni. Melegen, betakarózva. „Befekszem én, doktor úr, akár a pokolba is.. Zsebemben a megváltó orvosság. Összesen tíz pirula. Talán nem is kell mindet beszednem. A hátam például már egy cseppet sem szúr. Kedvem lenne fütyörészni. A Bajcsy-Zsilinszky utcán, srégen a sajtóházzal borkóstoló. Az apostolok háza. Előlié a nag”kabátos. v — Nicsak! Tvi is írták? — így én. — Ki! — Jgy ö. — És magát? — Engem? I-Io? i - > adjam? Persze' " ’'cg vagyok. — Hát rit;. Csak most Icuci. se olyan, mint a kársáé. Fel szeme rajtam. Közben az ajtóra sandít. — Meghívhatom? — Megtisztelne ... •— Tisztán? — Persze! Itt csak tisztán adják, uram. Két decit, ha lehetne .. . Onodvári Miklós 4 wés waem&mme: Dezső bácsi
