Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

1973. február 4., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Mostoha földeken, nöwekwö hozamok A növénytermesztés fejődése a sátoraljaújhelyi járásiban A sátoraljaújhelyi járásban — nem számítva hozzá a két város, Sárospatak és Sátor­aljaújhely területét — a me­zőgazdaság a meghatározó termelési ágazat. A családok több mint hatvan százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. A járási pártbizottság gazda­ságpolitikai csoportjának fel­mérése szerint a legutóbbi évben a járás területén meg­termelt értékek több mint nyolcvan százaléka a mező- gazdaságból származik. A mezőgazdaság múlt esztendei teljes termelési értéke meg­haladta az egymilliárd fo­rintot a járás három jelleg­zetes tájegységének — a Bod­rogköznek, a Hegyköznek s a Hegyaljának ide tartozó — földjein. Népgazdasági szem­pontból különösen számotte­vő, hogy az értékesített me­zőgazdasági termékek jó fele exportra került, s kedvező arányban hozott devizabevé­telt az országnak. A mezőgazdasági termelés az országos átlagot meghala­dó mértékben — mintegy tíz százalékkal — nőtt az előző évhez viszonyítva. Még in­kább figyelemre méltó ez a fejlődés, ha számításba vesz- szük, hogy az itteni mezőgaz­dasági üzemek túlnyomó többsége kedvezőtlen termé­szeti, közgazdasági feltételek közepette gazdálkodik. A szántóföldek aranykorona ér­téke átlagosan igen alacsony. Mégis ezeken a mostoha föl­deken az agrotechnika kor­szerűsítésével, a műtrágyázás fokozásával, a vegyszeres nö­vényvédelemmel sikerült a termésátlagokat évről évre javítani, s nagy mértékben csökkenteni az elmaradást a kedvező természeti adottsá­gú területekhez képesti Szolgáljon a fejlődés ira­mának és mértékének érzé­keltetésére néhány jellemző összehasonlító adat: a fő ga­bonafélék közül a búza hek­táronkénti hozama az 1961— 1965 évek átlagában 13,7 má­zsa volt, a következő öt év­ben már 17,4 mázsa lett, s a tavalyi átlag elérte a 23 má­zsát. A kukorica — amely a legfontosabb abraknövény, s az állattenyésztés . fejleszté­sének is elsőrendű tényezője — hektáronkénti termésátla­ga a hatvanas évek első fe­léhez viszonyítva meghárom­szorozódott, s már tavaly meghaladta a negyedik öt­éves terv végére, 1975-re ter­vezett 31 mázsát! De a meg­termelt búza összmennyisége — a tavalyi 2330 vagon — is több, mint az 1975-re terve­zett tétel. Valamennyi gabonaféle ter­mésmennyisége kiemelkedő. A tavaly betakarított kalá­szosok és kukorica együttes mennyisége meghaladta a hatezer vagont. Ekkora ter­mést még soha nem takarí­tottak be az újhelyi járás te­rületén. Az egy főre jutó ter­mésmennyiség valamivel több, mint tíz mázsa, s eb­ben egyenlő szintre jutott a járás az országos átlaggal. * örvendetes, hogy az orszá­gos érdekű cukorrépaterme­lésben is fejlődés tapasztal­ható a járás területén. A ko­rábbi évben mélypontra ju­tott termelés felfelé ível, s az 1972. évi cukorrépatermés mennyisége már meghaladta az előző két ötéves terv át­lagát, de az 1975. évi terve­zettet is. A negyedik ötéves terv végére számításba vett 1950 vagonból jóval többet, 2690 vagon cukorrépát ter­meltek a járás gazdaságai a múlt évben. Üröm az örömben, hogy a bodrogközi részeken nagy múltra és elismerést kiváltó eredményekre visszatekintő burgonyatermesztés az utób­bi években egyre csökken, a szövetkezeti közös gazdasá­gokban s a háztáji földeken j egyaránt. Tavaly már csak fele annyi burgonya termett á járásban, mint a még jónak számítható 1959-es eszten­dőben. Ebből az élelmezés­ben, takarmányozásban, s az ipari feldolgozásban egyfor­mán hasznosítható kapás nö­vényből érdemes volna ismét többet termelni. Ennek elő­feltétele azonban, hogy a ha­gyományos művelés helyébe a nagyüzemekben bevezessék a leggazdaságosabb, komplex gépesítésű, zárt rendszerű burgonyatermesztést. A szük­séges beruházásokat a ter­mesztésben érdekelt gazdasá­gok legcélszerűbben egyszerű társulással, közös vállalko­zással biztosíthatják hozzá. Gondot okoz, a mezőgazda­ság arányos fejlesztését tor­zítja, hogy mindeddig nem tudták a járás szövetkezeti üzemei a kívánt színvonalra emelni a t ö meg lakaim a n y természjlését. B. J. File Alfréd a Diósgyőri Gépgyár „A” gyáregység fogazó üzemében dolgozik. Ezüstjel­vényes szocialista brigádtag, kétszeres kiváló dolgozó. Képünkön: egy szovjet gyártmá­nyú horonyköszörűgépnél látható. Fotó: Fojián László UNEViZ és társai Sikerek, Aisőzsoícán Az iroda falán kilencszin- tes. modern sarokház felna­gyított fényképe. — Kecskeméten építették, a mi egyik termékünk, az Univáz felhasználásával — mondja magyarázólag Ozvá- ri György, a Beton- és Vas­betonipari Művek Alsózsol- cai Gyárának főmérnöke. Kecskeméten és az ország sok más városában készült lakóházak, s különféle más épületek is jól reprezentál­ják: az alsózsoleai üzem a megváltozott igényekhez va­Ész&ki szélesség 4-7®, 45* A legészakibb megye Borsod az ország térképének egyik legszínesebb folt­ja. Az a valóságban is: bővelkedik hegyekben, tavak­ban, folyókban: szinte minden tájegységnek megvan a maga egyedülálló szépsége, romantikája — gondol­junk csak a hallgatag Hegyközre, a zempléni rész el­szórt falvaira, a kincset érő Tokaj, Tolcsva, Mád sző­lőire, a Cserchát szelíd lankáira, a Blikkre, vagy a sík területű alföldi részekre. Ila társasutazásra invi­tálnánk az olvasót, megannyi látnivalót ajánlhatnánk, amelyeket a természet nyújt a maga fenséges szép­ségében, pompájában; olyan látnivalókat is. amelye­ket máshol az országban nem, csak egyedül itt nyújt­hatunk. Hiszen hol van még egy Aggtelek, hol van még egy gyönyörű, Bodrog-parti táj: a Rákóczink szellemét idéző I’atak, az ország nehéziparát reprezen­táló Diósgyőr és Ózd; az újat, mindenben az újat mu­tató Kazincbarcika és Lcninváros, vagy a népművé­szetéről messze földön híres Matyóföld ... De mi nem társasutazásra ívjuk sorozatunkban az ol- asót, hanem a megye egy ajátos területének fagyon is rózai megismerésére, annak izonyitásául, hogy a föld- ajzi fekvésből, éghajlati vi- sonyokból adódó természeti népségek. tája« értéke vi- mnylagos; ott nagyon ke- íény, sokszor megfeszített íunka folyik, és a dombo- on, lejtőkön elterülő földek lezőgazdasági megmüvelésé- e fordított energia, anyag 5 eszköz még közel sem ózza azt, amit remélnek tő- Pusztít az erózió, a csa- adékszegénység, amely épp- gy lehet kevés, mint sok.. iányzik az éltető, érlelő apfény. egyszóval mindaz, mit összefoglaló nevén így evezünk: domborzati éghaj- iti viszonyok. Mert Borso-. ot épp azért ábrázolják ennyi színnel az ország hegy­es vízrajzi ■ térképén, mivel területe a domborzati viszo­nyok tekintetében léitt’ege- sen eltér az országos hely­zettől. Amíg a mezőgazdaságilag is jól művelhető sík vidék aránya országosan 56.3 szá­zalék, Borsodban ez csak 31,1; a hegy- és dombvidék aránya pedig az országos 35.1 százalékkal szemben nálunk 62,8 százalék. Ezzel máris sok mindent elmond­tunk. Mindenekelőtt, hogy megyénk felszíni viszonyai­ban a hegy- es dombvidéki tényezők az uralkodók, ami­nek következtében az orszá­gos átlaghoz viszonyítva je­lentős eltérés mutatkozik a mezőgazdaságilag művelhető összterület és a művelési ágak arányainál is. Amit még befolyásol az időjárás, a vízgazdálkodás korlátozott volta, nem utolsósorban a közlekedési, a szállítási és az útviszonyok. Egy termelő- szövetkezet gazdálkodása szempontjából nem közöm­bös, milyen távolságra esik a vasútállomástól, felvásárló központtól, felvevő piactól. Vagyis: mekkora utat milyen ráfordítással tesz meg ter­mékeivel, vagy az azok meg­termeléséhez szükséges nyersanyaggal. A szállítási helyzet azonban nemcsak üzemen kívül, hanem azon belül is differenciált. A dombvidéken gazdálkodó üzemeknek például a völgyi állomásig, vagy az üzemen belüli tárolóhelyekig jelen­tős magasságot is le kell küzdeniük, a síkvidékhez ké­pest. A lejtős területek • e sajá­tossága természetesen a gaz­dálkodásban .s speciális jel­legzetességet eredményez: el­sősorban a gyenge talajtermé­kenység, a lejtők hajlásszö­ge és fekvése akadályozza az itteni szövetkezeinket abban, hogy a sík tei öletekhez ha­sonló, eredményesebb gaz­dálkodást folytassanak. Másfelől a föld minősége, az eszközellá totiság, a mun­kaerőhelyzet, a szakképzett­ség, szakember-ellátottság — egyszóval: egy sor tényező objektíve meghatározza a hegyvidéken gazdálkodók helyzetét; az e területen mű­ködő gazdaságok gyengébb eredményei végső soron a föld kisebb termőképességé­ből adódnak, amelyek egyik évről a másikra nem szün­tethetők meg. A párt- és ál­lami vezetés ezért is kezeli megkülönböztetett módon a gyenge termőhelyi adottságú területek helyzetét, es vezet­te be a támogatási rendszer, a dotáció különböző formáit, amelynek egyike az árkiegé­szítés. Követelménye, hogy a mezőgazdasági termelés fej­lesztését ott tegye lehetővé, ahol az eszközöket még vi­szonylag hatékonyan fel le­het használni, és ezek a ter­meléspolitikai célok megva­lósítását is segítik. sk A támogatás különböző formáin kívül, az Országos Tervhivatal kezdeményezé­sére a Borsod megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya is elkészítette a gyenge termőhelyi adott­ságú területek hosszú távú, ; 1985-ig terjedő fejlesztési el­képzeléseit: a vaskos tanul­mány. miközben feltárja az ott élő lakosság és az üze­mek helyzetét, egyúttal meg­vizsgálja azokat az okokat is. amelyek e területek elmara­dásában döntő szerepet ját- sza n ak. Ri portk öru lu nk hoz többek között, e tanulmány adta a gondolatot — bemu­tatni, de legalábbis érzékel­tetni szeretnénk, mekkora erőfeszítések rejlenek mező­gazdaságunk évről évre elért és egyre javuló eredményei mögött abban a megyében, amelyet az északi szélesség 47° 45", illetve a Greenwich- től számított Keleti hosszú­ság 20° 15’-nél jelez a hegy­es vízrajzi térkép. Ónod vári Miklós ló rugalmas alkalmazkodás­sal, dicséretre méltó eredmé­nyekkel dolgozik. 1972 sok gonddal köszön­tött az üzem életébe, de vég­eredményben igen jó ered­ménnyel zárult. Az 1130 em­berből álló kollektíva tavaly az össztermelésben 10 száza­lékkal alkot mbbet az előző évinél, s a nyereség pedig 15 százalékkal növekedett. A BVM kilenc gyára közül az alsózsoleai egység az élcso­portban végzett. A jó eredmények magyará­zata mindenekelőtt abban van, hogy a dolgozók, a ve­zetők közös Összefogással igyekeztek jobban hasznosí­tani a belső erőforrásokat, s jelentős mértékben csökken­tették a kieső időket.. A mű­szaki fejlesztésben, a tech­nológia korszerűsítésében egy sor jó megoldást alkal­maztak. Korábban a sablonokat emberi, kézi erővel nyitották ki és zárták be. Saját műsza­ki megoldásban, és kivitele­zésben hidraulikus sablon- nyitó-záró berendezést ké­szítettek. Ez közel félszáz ember munkáját könnyítet­te. és meggyorsította a mun­kafolyamatok végzését is. Szikszón már elkészült a kórház új szárnya. A Her- nádmenti Építőipari Szövet­kezet dolgozói (Jniváz-szer- kezetek hasznosításával vé­gezték az építést. Az Univáz-elemeket itt. az alsózsoleai üzemijen készítik. Ez mind népszerűbb lesz. Az elmúlt évben háromnapos termékbemutatót rendeztek az üzemben. Ez is hozzájá­rult, hogy Borsodban és más megyében is mind szíveseb­ben alkalmazzák ezeket az elemeket. Az Univáz-szerKe- zet gyártásában is — a gé­pek korszerűsítésével, felújí­tásával —, jelentősen növel­ték a termelékenységet, s csökkentették a nehéz fizikai munkát. — Az elmúlt év e’eie 'gén ijesztő volt a számunkra — emlékszik vissza a főmérnök. — Ez az .ijesztés" abból eredt, hogy a náluk már több, hagyományos termék­ben csökkent a kereslet. Megnőtt viszont az igény az E-jelü feszített födémgeren­dákban. Ezek a gerendák el­sősorban a kislakásokhoz, a családi házak építéséhez szükségesek. Miután nőtt a? igény, ezek termelésében is műszaki fejlesztés* végeztek. Eredményeképpen az emlí­tett födémgerendáöuu 25—liü százalékkal tudták növelni a termelést. Az üzem segítsé­gével sok-sok kis családi ház épült fel Borsodban. 1971- ben az alsózsoleai üzemben nagy gondban vol­tak a gyakori balesetek mi­att. Nos, az elmúlt évben ebben is egyértelműen javu­lás következeit be. Ahogy mondani szokás, „igyekeztek minden húron játszani.” Igye­keztek hatni az emberekre; önmaguk és társaik érdeké­ben többet törődjenek a bal­esetek megakadályozásával. Munkavédelmi vetélkedőket tartottak, s a sikeres szerep­léseket erkölcsileg és anya­gilag honorálták. 1972- ben meghonosították a fejvédő sisakok használatát. Ez korántsem volt egyszerű. Elég nagy volt az ellenállás. S a sisakok viselése pszicho­lógiailag is hatott az embe­rekre. A sisakos szinte fi­gyelmeztetnek: vigyázz, té­ged is érhet baleset!... Mit mutat a statisztika? Az ezer főre jutó balesetek szá­ma 30,2 százalékkal csökkent, s a kieső napok száma pedig 48,8 százalékkal. Az új év most ismét sok gondot, tennivalót cipelve köszöntött be az üzem éle­tébe. Jelentős átszervezések­kel jár. Kezdődik azzal, hogy a kavicstermelést január 1- ével kezdődően most már nem az üzem. nanem a Ka­vicsbánya Vállalat végzi. Az átszervezés közel 200 embert érint. Az üzem — a korább! ter­veknek megfelelően — tói felkészült a feszített beton vasúti aljak gyártására. Eb­ben a hazai igénv jelentősen csökkent. Igen nagt segítsé­get jelentett, hogy a Szovjet­unió tisztes mennyiséget és értéket kért e termékből Az összes igénv azonban már a múlt év második felében sem töltötte ki a ‘eijes kapa­citást. s három helyett két műszakban dolgoztak A má­sodik negyedévben a célgép- sort teljesen ie kei’ állítani, s új gyártó teennológiai sort kell az üzemcsarnokba be­építeni. Már elkészült az elő­zetes tanulmányterv, amely- alapján ipari és mezőgazda- sági vázszerkezetek gyártásá­ra térnek itt. át összességében, a megren­delők igénye nagviabó' azo­nos az elmúlt -mivei 4 kol­lektíva bízik penne nogy 1973-ban is sikeresen, tudja támogatni a különce épít­kezési törekvéseket Csorba Barim

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents