Észak-Magyarország, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-11 / 8. szám

t973. január 11., csütörtök ÉtSZAK-MAGYARORSZÁG 3 m BomzúmaSó taggyűiésmt II szocialista munka gyáregységékeu A Diósgyőri Gépgyár ,,E”~ egységéfc tavaly a szocialista, ■munka gyáregysége címmel tüntették ki, előző évi tel­jesítménye alapján. A meg­tisztelő cím elnyerésében nem kis szerepet játszott a gyáregység kommunista kö- ! zosségének példamutató mun­kája, a párlalapszervezet cél­tudatos irányító-ellenőrző te­vékenysége, a politikai és gazdasági vezetés egybehan­golt munkája. Az eredményeket termé­szetesen a gyáregység pár- tonkivüli dolgozóival egye­temben, velük összefogva és eggyé forrva, a több száz ta­gú nagy kollektíva szorgal­mas munkájával, mindenna­pos helytállásával érték el. A kitüntetett gyáregység és pártszervezetének mun­kájára 1972 elején felfigyelt a gyári közvélemény. Az egykori „riválisok” körében talán akadtak megjegyzések: majd meglátjuk, mire viszik az idén ... Mire vitték? Azóta ismét eltelt egy év. S hogy az „E”-egység párt­szervezete és munkáskollek­tívája „mire vitte” tavaly, erről képet nyerhettünk hét­főn délután, a pártszervezet beszámoló taggyűlésén. A vezetőség beszámolójá­ból — amelyet Czövek Ist­ván párttitkár terjesztett a taggyűlés elé — és az ezt követően elhangzott 12 fel­szólalásból éppúgy, mint Kovács .Jánosnak., a nagy­üzemi pártbizottság képvise­lőjének értékeléséből megle­hetősen egységes kép bonta­kozott ki. A 97 tagú kommunista kö­zösség és annak 7 tagú ve­zetősége tavaly is teljes egy­ségben, következetesen és eredményesen munkálkodott a X. pártkongresszus hatá­rozatainak megvalósításáért — az alapvető párthatáro­zatok követelményeinek tel­jesítéséért: a pártvezetőség gazdaságszervező munkája egységes erővé kovácsolta a kommunistákat és a párton- kivüli dolgozókat a termelő- . munka nehézségeinek leküz­désében. Meri; akadtak nehézségek is. Egész évben gondot oko­zott például a vasszerkezeti üzemrész zsúfoltsága és az a fülsiketítő zaj, amelyben — enyhén szólva — nem ép­pen leányálom a nehéz fizi­kai munka. Aztán akadtak más nehézségek is. amelyek akadályozták a folyamatos munkát, s főként az export­tervek teljesítését. Mindezek ellenére — álla­pította meg a beszámoló — a gyáregység több mint egy­millióval túlteljesítette 251 és \ tél milliós termelési ter­vét, 76 milliós exporttervé­nek teljesítésében is csak mintegy 13 millióval maradt le — igaz, rajtuk kívülálló okok mialt —; viszont a pót­alkatrész gyártásának 60 milliós tervét így is csak­nem ötmillióval túlteljesítet­ték. Kedvezően alakult a gyáregység önköltségterve, eszközgazdálkodása és ismét szép eredményeket értek el a gyáregységek közötti szo­cialista munkaversenyben is­Az „E”-gyáregység elmúlt évi munkájáról kialakítható képben csupán egyetlen sö- tétebb tónus jelentkezett. Ez pedig a baleseti statisztika, amely szerint tavaly négy üzemi balesettel több fordult elő. mint az előző évben, s 200 munkanappal több esett ki a termelésből, mint 1971- ben . .. A balesetek alakulásában nyilván közrejátszott a zsú­foltság, a. zajártalom, de elő­fordult fegyelmezetlenség, a munkásvédelmi szabályok, megsértése is. Az üzemi bal­esetek növekedésébe azonban — amint ez a beszámolóból, s a felszólalásokból is kide­rült — a gyáregység kom­munistái semmiképp sem nyugodhatnak bele. A pártélet fejlődése A gazdasági eredmények — állapíthattuk meg a tag­gyűlésen — nem függetlenek a pártáiét rendjének, szer­vezettségének és a politikai munka hatékonyságának nö­vekedésétől. Az alapszervezet vezetősége szinte együtt él, együtt lélegzik a párttagság­gal. s — jórészt a tömeg- szervezetek útján — a pár- tonkívüli dolgozókkal is. Fő­ként a pár (csoportok útján, de közvetlenül is rendszere­sen tanulmányozza a dolgo­zókat foglalkoztató problé­mákat, s a rendszeresen megtartott taggyűléseken és pártnapokon őszintén vála­szolnak minden felmerülő kérdésre. A tömegszervezetekben dolgozó kommunisták rend­szeresen kapnak pártmegbí­zatási, s a szakszervezeti műhelybizottságban, a KISZ- alapszervezetben és az MHSZ lövészklubban dolgozók rend­szeresen beszámolnak tevé­kenységükről. A 97 tagú alapszervezet­ben több mint 00 kommu­nistának van állandó és konkrét pártmegbízatása. Az alapszervezet vezetősé­ge egész tevékenységében következetesen képviseli pár­tunk politikáját, a felsőbb pártszervek útmutatásait, ha­tározatait. s mindenekelőtt a pártcsoportok, s általában az üzemi munkások vélemé­nyéi figyelembe véve alakít­ja. ki a helyi politikái. Nagy gondot fordít' a munka terv- szerűségére, a. féléves mun­katervek teljesítéséről, a menet közben jelentkező gondokról rendszeresen tá­jékoztatja a taggyűlést. Úgy­szintén nagy gondot fordít a vezetőség a kommunisták és a vezetők eszme i-poUli- Icai továbbképzésére, a párt- és tömegszer'vezeti politikai oktatás szervezésére és irá­nyítására. Tavaly mintegy 110-en tanultak, többen pe­dig az állami oktatás rend­szerében, vagy mint propa­gandisták képezték magukat. A politikai továbbképzés eszközeként szorgalmazzák a. párt folyóiratok — a Pártélet. a Társadalmi Szemle, a Nemzetközi Szemle stb. ■—■ terjesztését és felhasználását, valamint az üzemi lap, a Di­ósgyőri Munkás olvasását. A pártépítő munkát — ki­véve a forgácsoló üzemet — szintén jónak tekinthetjük, habár a fizikai munkások és a fiatal munkások aránya a statisztikai adatok — és megítélésünk — szerint a jö­vőben még tovább javítható. Az alapszervez'et tagságá­nak fegyelmét,' erkölcsi és politikai arculatát híven tükrözte orr. alkalommal is az a felirat, amelyet a beszá­moló taggyűlés „mottójául” választottak: „A párt önkén­tes harci szövetség, aki ide belép, az aláveti mayái a. párt szervezeti szabályzatá­nak, és köteles ezért a poli­tikáért. minden erejével, tu­dásával dolgozni”. A taggyűlés határozata A beszámoló alapján — amely nem fukarkodott a j név szerinti elismerő és bi- ; ráló megjegyzésekkel sem — mindvégig konstruktív, elő­retekintő elvtársi vitának, eszmecserének lehettünk ta­núi az „E”-gyáregység tag­gyűlésén. Mint már említet­tünk, 12-en szólaltak fel, s szinte valamennyi hozzászó­lás így kezdődött: „A beszá­moló megállapításai reálisak, azzal egyetértek, elfogadom | és elfogadásra ajánlom...” j Aztán következtek az észre- vételek, a megjegyzések és a I javaslatok, amelyek már az idei feladatokra, a még szín­vonalasabb és hatékonyabb politikai munkára hívták fel a vezetőség és a párttagság figyelmét. I Hűen tükrözte ezt a tö- | rekvést az a határozati ja- 1 vaslat is, amely — mindössze 6 pontba sűrítve — a leg­fontosabb idei tennivalókra hívta fel a párttagság figyel- ( mét. s amelyet a taggyűlés egyha ngűlag határozattá emelt. Csépányi Lajos A Saiöszcntpcteri Üveggyárban automata gépek gyártják az üveget. Fotó: Laraó József Két fronton Nehéz körülmények között dől goznak a bányászok a Szuhavölgyi Bányaüzem Szeles-aknájá­nak R 3-as frontján. Vise és sár hátráltatja a munkát. A bal oldali kép ezen a fronton ké- 'ziilt, ahol gumiruhában dolgoznak az emberek. A front „szomszédságában” üzemel az K i­ts front, ahol „porzik” a bány a, nincs víz. Jobb oldali képünk a „száraz” munkahelyen készült. Fotó: Laczó József Eredményes évzárás után jó kezdés az ÓKÜ-ben Mit várnak a gyárrészlegvezetök 1973-ban? Mint korábban 'hírt'“adtunk róla, az Ózdi Kohászati Üze­mek valamennyi termelő egysége eredményes évet zárt 1972. december 31-én. A nagyolvasztómű gyárrészleg­nél országos rekord születeti, 1103 941 tonna nyersvasat csa­poltak, s ezzel 103,9 százalék­ra teljesítették évi tervüket. Az acélgyártók szintén egye­dülálló teljesítményt értek el az elmúlt esztendőben. Egy­millió 2350 tonna acélt gyár­tottak, 45 ezer tonnával töb­bet, mint egy évvel koráb­ban, és 32 350 tonnával töb­bet az eredeti tervüknél. Az acélgyártók dicséretére le­gyen mondva, bog)’ a minő­ség javításában is rekordot értek el. A selejt 1,07 száza­lékról 0,96 százalékra csök­kent, s ilyen alacsony hiba­százalékra még nem volt példa a gyár életében. Meg kell itt jegyezni, hogy a vál­lalat. vezetői félmillió fo­rint célprémiumot tűztek ki az 1 millió tonna acél gyár­tásának esetére, s az össze­get a napokban már kifizet­ték az acélgyártóknak. Az elmúlt hetekben keve­sebb szó esett a kohászati üzem két hengerművéről, a durva- és a finomhengermű gyárrészlegről. Egyik helyen sem született országos csúcs- eredmény, noha mindkét hen­germű termelése magasabb volt, mint ezt megelőzően a gyár történetében bármikor. A durvahengerműben külö­nösen kiemelkedő volt a blokksori brigádok teljesít­ménye. 900 ezer tonna tervü­ket 934 ezer tonnára, 103,8 százalékra teljesítették, s még ennél is jobb a tartósori bri­gádok 108 százalékos teljesít­ménye. Gyárrészlegi szinten a 758 ezer tonna hengerelt áru tervüket 784 ezer ton­nára, 103,4 százalékra telje­sítetlek, készáru tervük túl­teljesítése pedig 5 százalékos. A finomhengerműben a mi­nőségi mutatók javulásán kívül egy év alatt 21 ezer tonnával nőtt a hengersorok-termelése, 19 600 tonnával több készárut gyártottak, mint 1971-ben, s 17 ezer ton­nával több hengerelt árut szállítottak el a rendelőknek. * Az új év megkezdése után néhány nappal megkérdeztük az ÓKÜ gy árrészleg vezetőit, mit várnak az 1973-as évtől, milyen tervekkel indulnak, s hogyan dolgoztak gyárrészle­geik az első héten? Halász József, a nagyol- vasztómű gyárrészlegvezetője: — Az elmúlt évben 800 - ezer tonna nyersvasat csapol­tunk, s ezzel országos rekor­dot értünk el. Az idén saját rekordunkat szeretnénk meg- dönteni, s már eleve 845 ezer tonnát terveztünk. Az acél- nyersvason kívül, a korábbi évek gyakorlatához hasonló­an, most is gyáriunk szürke nyersvasat exportra és ferro- mangánt a hazai kohászati vállalatok számára. A magas, megemelt terv teljesítésének egyik feltétele a IV. számú kohó átépítésének határidőre történő befejezése, a másik, hogy egész évben jó minősé­gű BÉM-zsugorítványt kap­junk. Kurta László, az acélmű főmérnöke: — Tavalyi teljesítményün­ket, az 1 millió tonnát „ter- vesítettük" 1973-ban. Külső szemlélők szerint ez úgy tű­nik. könnyű teljesíteni ugyanazt, ami egyszer mér megvolt. A valóságban ez nem így van. Ez az esztendő az átállás éve nálunk, most készülünk fel az 1974-ben ter­vezett újabb, jelentős terme- lésnövekedésde. Az idén a kemencéket átalakítjuk, ka­pacitásukat 96 tonna adag­súlyról 105 tonnára növeljük, s ezzel együtt a berakódaruk is kicserélődnek. Ezzel pár­huzamosan fel kell készülni a folyamatos aeélöntőmű in­dulására is. Mindezek isme­retében már nem is olyan könnyű újra 1 millió tonnái csapolni. Pohánka Plemér, a durva- hengermű gyárrészleg vezető­je: — 1973 nálunk is a felké­szülés éve. A harmadik ne­gyedévben a nagyjavítással egyidőben kerül sor a blokk­sor villamosítására, s ez a munka csaknem három hó­napig fékezi a termelést. Ezért az idén a tavalyinál már eleve mintegy 50 ezer tonna készáruval kevesebbet tervezhettünk, s ennek tel­jesítése sem kis feladatot je­lent. A blokksor villamosítá­sát követően, jövőre viszont már képesek leszünk feldol­gozni az acélmű várhatóan növekvő termelését. l.ukács Gábor, a íinomhen- germü gyárrészlegvezetője: — Az elmúlt évben annyit termeltünk, amennyit a kö­zéptávú terv csak 1973-ra írt elő gyárrészlegünknek. Az idén 462 ezer tonna készárut terveztünk, de reméljük, hogy a sokévi hagyományhoz hl­yen, most is jelentős túl­telj esi léssel zárhatjuk az évet. * Az ÓKÜ valamennyi ter­melő gyáregységében biztató volt az évkezdés. Az első he­tet a nagyolvasztómű 1200 tonna többlet .nyersvassal zár­ta, három kohóból 13 384 ton­na nyersvasat csapoltak. Sa­lakból 3300 tonnával többet szállítottak ki a tervezettnél. Az acélműben csaknem 20 ezer tonna acélt csapoltak. 132 tonnával túlteljesítették heti tervüket. A durva- és a finomhengermüben a brigá­dok valamennyi sorozaton túlteljesítették tervüket. A tartóson kollektívák 15 szá­zalékkal, a blokksoriak 4,3 százalékkal, a finomhenger- müben. gyárrészlegi szinten. 5.2 százalékos a túlteljesítés. Meg kell még ugyanitt emlí­teni, hogy már 1450 tonna finomhengerműi. export kész­termék vár elszállításra. 'Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents