Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
ESZAKjMAGYÄRORSZÄG 4 1972, dec, 3., vasárnap Szokatlan volt ez a premier. Nemcsak azért, mert a hagyományosan esti bemutató helyett ezúttal délután került sor a Mese a tűzpiros virágról első előadására, hanem azért is, mert a széksorokban nem felnőttek, hanem gyerekek ültek. Kisebbek és nagyobbak, s csak elvétve akadt közöttük felnőtt. November 28-én délután 3 órakor a Miskolci Nemzeti Színházban bemutatták a meseszínház első produkcióját. A meseszínház életre hívása szerencsés kezdeményezés. Egészen pontosan, egy régi előadássorozat felújítása, hiszen évekkel ezelőtt volt gyermekszínház Miskolcon. Voltak gyermekelőadások, amelyeknek darabjai t elsősorban a gyerekeknek szánták. A régi sorozat felújítása — a Miskolci Nemzeti Színházban a tervek szerin t ezentúl minden évadban. mutatnak be gyermekdarabokat .— már a premieren bebizonyította jogosságát. Mert amiről először szeretnék szólni, az maga a közönség. Köztudomású, hogy a gyermek Hálás közönség. Akkor, ha az ő kedve, igénye szerint kap. A Mese a. tűzpiras virágról — orosz népmese nyomán évekkel ezelőtt előbb bábjáték készült belőle, amelyet Budapestéi mutattak be — Tar- bay Ede feldolgozásában lett színpadi mű. Zenéjét Váry Ferenc szerezte. A miskolci színpadra Sallós Gábor rendezte, a díszletek és a jelmezek Suki Antal munkái. Az előadáson Heréd,y Éva vezényelt. Általános, emberi igazságot fogalmaz meg a mese nyelvén ez a darab. A jó mindig győzelmeskedik a rosszón, a gonoszon. S a jóság mindig elnyeri jutalmát. Ez az általános igazság fervnészsteseh buktatók és küzdelmek útján érvényesül. A kalmár — Farkas Endre alakította bölcs, érett színészi játékkal — messze útra indul. Lányai, Kápa és Fisza — Virágh Ilona és Várhegyi Márta formálta meg a két lányalakot —, valamint a Jegkisebbik, Aljenuska — Héczey Éva — egyedül marad a házban a dadával — Olgyay Magda —. Kápa és Fisza gyöngyöket, szép ruhákat kér az apjától, Aljenuska viszont az álmában látott tűzpiros virágot. A kalmár és szolgája — Anion, a szolga szerepében Szilágyi Lajost láthatjuk — a virágot keresve eljut Baba Jága — Lenkey Judit — birodalmába. A ' gonosz boszorkány és segítőtársai, Kikimóra, a mocsár szelleme — Bánó Pál — és Tuskó, az erdő szelleme — Bősze Péter — ezer évvel ezelőtt vették át itt a hatalmat, s elvarázsolták az egykori herceget — az elvarázsolt szerepében Kendeffy Gyulát látjuk és halljuk —. A kalmár végül megszerzi a virágot, de életével kell fizetnie, hacsak valamelyik lánya cserébe nem .megy el a virág tulajdonosához, a láthatatlan elvarázsol thoz. A kalmár lányai közül Aljenuska vállalkozik rá, hogy beáll az elvarázsolt kastély urához szolgálatba. S a jó, a szép Aljenuska végül is megtöri a gonosz boszorkány, Baba Jága hatalmúi. Nem lenne ildomos pontról pontra elmesélni a Mese a tűzpiros virágról történetét. A fordulatokban bővelkedő cselekmény — a színre vitelnél nagyon hatásos meseszerű trükköket alkalmaztak — jó alkalmat nyújt rá, hogy különböző emberi jellemeket, tulajdonságokat mutassanak be. Hiszen Aljenuska, k leány mellett, s vele szemben 'testvérei, Kápa és Fisza az önző, kicsit gonoszkodó testvéreket képviselik. A bölcs apa mellett az okos. csupaszív dada látható, aki önként megy Aljenuska’ után. Anton, a szolga, a nagyot mondó, a hazudós, aki éppen ezért nevetségessé is válik. A bemutató előadásra v i sszagon dolva :m in denekelőtt a gyerekek ötlenek az ember eszébe. Együtt éltek az előadással, együtt izgultak a kalmárra] és Aljenus- kával, olyannyira, iiogy nemegyszer egy-egy pillanatra meg is kellett állniuk a szereplőknek. Ebben az „együttélésben” azonban nyilvánvalóan nagy szerepe volt annak is, hogy a színészek szívvel, lelkesedéssel formálták meg figuráikat. Virágh Ilona és Várhegyi Márta civódá- saiban ott volt a felszabadult játékkedv, Olgyay Magda pedig igazán tökéletes öreg dadus volt. Kedvesen formálta meg Aljenuskát Héczey Éva. Baba Jága alakjában Lenkey Judit félelmetes boszorkány volt. Az ő játékában talán ott éreznénk még' kívánnivalót, amikor a dada alakjában megy el Al- jenuskához az elvarázsolt palotába. Talán túlontúl boszorkány akkor is, egy kicsit „dadábbnak” kellene lennie, hogy jobban meggyőzhesse a gyanakvó Aljenuskát. Ügy érezzük, Szilágyi Lajosnak is érlelnie kell még magában Anion figuráját, hogy hnzudozásai még nyilvánvalóbbak legyenek. Behat mindez a felnőtt megjegyzése, azé a. felnőtté, aki mindezek ellenére nagyon is együtt tudóit érezni a gyerekekkel. S a gyerekek lelkesedése, vas tapsa azt bizony í-, tóttá, hogy jó volt a premierélőadás. Süld Antal díszletei és jelmezei megfeleltek a mesedarab szellemének, Sallós Gábor pontosan tudta, mit kíván a gyermekközönség. A színpad csodál — bőven van ilyen — csak fokozták a varázslatos birodalom illúzióját, jóllehet megtartották a .mértéket, A. cselekményt kedvesen egészítették ki a zenei betétek. A Miskolci Nemzeti Színház a-z egész évadban műsoron tartja majd a gyermek- darabot. Az érdeklődés rendkívül nagy az előadás iránt. S a nézők biztosan nem csalatkoznak. Nemcsak a gyerekek néni csalatkoznak, hanem azok a felnőttek sem, akik esetleg megtekintik. Mert igaz, gyermekeknek szánt előadásról van szó, de általános1 igazsága a felnőttek világára is érvényes. Csutorás Annamária Tömegszervezet helyett mozgalom T 'anácskozott a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat küldöttközgyűlése. Az országos méretű eszmecsere nemcsak visszatekintett, hanem rendkívül nagy az előremutató szerepe is, hiszen már az előterjesztésben is hangot kapott és a vita megerősítette, hogy a nagymúltú szervezet lényegének, feladatkörének értelmezésében voltak téves felfogások, nem egészen tiszta értelmezések, amelyele heLlyel-közzel a tartalmi munkának is gátlói leltek. Ilyen elavult felfogásnak tekinthető, hogy a TIT az értelmiség tömegszervezete, holott valójában az egész országot átfogó mozgalom, az ismeretterjesztésre vállalkozó és ahhoz értő értelmiségieknek olyan tömörülése, amely elsősorban népművelési célzattal jött létre. Ez az értelmezés nagyrészt meghatározza a TIT helyét a művelődés egészén belül. Nagyon lényeges isimérve, hogy nem tudományművelő intézmény, hanem kapott Uidományanyagot dolgoz fel és terjeszt. (Egyedül az ismeretterjesztés tudományát művelheti.) Feladata csak tudományos ismeretek terjesztése, az egyéb szervezések, tanfolyamok, közművelődési klubok és egyebek feladatkörébe tartozó tevékenységek nem tartoznak teendői közé. A napi politikai agilációs munka nem feladata, hanem megtisztelő kötelessége a politika tudományos hátterének megadása. Nem lehet a TIT jó szándékú emberek spontán felfedezéseinek, nem bizonyított tudományos tevékenységének fóruma, nem lehet a sznobizmus otthona, hanem legyen az ismeretterjesztés széles körű, a fizikai munkás, a paraszt és az ifjúság legyen elsősorban az ismeretközléssel megcélzandó társadalmi réteg, hozzájuk szóló legyen az egész munka. Elérendő a TIT-munkával, hogy a tudás mindennapi jelenség legyen, ne valami különálló dolog, ne létezhessen olyan felfogás, hogy van a gyakorlati élete és mellette a tudás, a tudományos ismeretek halmaza. Meg kell szűnnie a mindent tudó „okos ember” tekintélyének; a poJjhisztor- kodásnak. Meg kell közelíteni az ember gondolkodása fejlesztésének lehetőségeit, a tudományos ismeretek terjesztése közben meg kell tanítani az embert a gondolkodásra. z újfajta feladatok több szervezeti változást is követelnek, legelsősorban a párhuzamos — szakirányú és területi — irányítás kettősségének megszüntetését, különböző alsóbb szintű ismeretterjesztő egységek létrehozását. Az ilyen szervezeti változásokon túl az írásos és a szóbeli ismeretterjesztés kapcsolatának javítása, az eszközrendszer fejlesztésének szükségessége a legfontosabb szervezeti teendő, de az egész ismeretterjesztő munkában a legelső, szem elől nem téveszthető feladat, hogy nem egyszerűen tudományt kell terjeszteni, hanem szocialista tudatot kell fejleszteni. (hm) A' Képaukció A Bizományi Áruház Vállalat december 12-én és 13- án rendezi hagyományos karácsonyi, sorrendben a 29. képaukcióját. Az árverés gazdag anyagát a MOM Csörsz utcai művelődési házában szombaton nyílt kiállításon. mutatják be. Az aukcióra 364 festményt gyűjtöttek össze, összes lídkii- áltási áruk körülbelül 3 millió forint. A kiállításon többségében magyar művészek alkotásait láthatja a közönség, de árverésre kerülnek régi és híres külföldi festők képei is. Az árverés magyar anyaga keresztmetszetét nyújtja két évszázad festészetének. Akad az aukció anyaga között Benczúr, Munkácsy, Szinyei-Merse kép. Lehet két óvodai csoporttal több ? A Hernád menti pedagógiai napok után „Nem az a jó pedagógus, aki szépen tml beszélni munkájáról, és naponta tesz szavaival hűségnyilatkozatot politikánk mellett. Az egyetlen mérce az, milyen embereket nevel a. szocialista társadalom számára.” Aez,él György Az idézet a Hernád menti pedagógiai • napok mottója. Csaknem egy hónapon át e gondolatok jegyében adtak egymásnak találkozót különböző rendezvényeken az en- csi járás pedagógusai. A pedagógiai napoknak már hagyománya van az en- csi járásban. Először 1966- ban rendezték meg, s azóta kétévenként találkoznak tanítók, tanárok és szakfelügyelők, hogy megvitassak az oktató-nevelőmunka aktuális kérdéseit. Az idei rendezvénysorozat az oktatásügy helyzetéről és továbbfejlesztésének feladatairól szóló párthatározat gyakorlati megvalósításához nyújtott segítséget. Ä pedagógiai napok tapasztalatairól Cziáky Lászlóval, az Encsi járási Hivatal művelődésügyi osztályának vezetőjével beszélgettünk. — Több rendezvényünk megelőzte a nevelési értekezleteket. Ezeken a konzultációkon. azokra a feladatokra készítettük fel a pedagógusokat, amelyeket az. állami anyagi segítsége nélkül valósíthatnak meg. Első rendezvényünk előadója Petró András. a Művelődésügyi Minisztérium lőosztály vezető-helyettese volt, aki nagy segítséget nyújtott járásunk pedagógusainak gyakorlati munkájához. A konzultáción elhangzott javaslatok, ötletek azt bizonyítják, hogy tettre készek az encsi járás pedagógusai. — A pedagógiai napok rendezvényeinek sorában tanácskoztak az általános iskolák első osztályosainak helyzetéről is. — Járásunkban különösen nagy szükség volt erre, mivel nagyon sok faluban nincs óvoda. Eddig 45 helységben tartottunk előkészítő foglalkozásokat azoknak a gyermekeknek, akik nem óvodából kerülnek az általános iskola első osztályába. De érezzük az óvodák hiányát: járásunkban elég nagy a bukások száma. Ebben az évben különösen nagy. feladat hárult az első osztályban tanító nevelőkre. Az ő munkájukat segítette a tanácskozás. Már elértük, hogy a járásunkban •az önálló első osztályokban nem tanít képesítés nélküli pedagógus. — A tanulók túlterhelésének egyik összetevője a körzeti iskolákba való bejárás. Hogyan- alakul ez az encsi járásban? — Járásunkban 962 gyermek tanul . lakóhelyétől távoleső iskolában. Nagy részük autóbuszon teszi meg az utat, 80 viszont gyalog vagy kerékpárral jár. A Gönci Általános Iskola diákotthona egyelőre száz gyereket fogad be, de hamarosan bővítik majd a kollégiumot A tanulók elfáradásának egyéb pedagógiai és pszichológiai kérdéseiről is tanácskoztak pedagógusaink a rendezvények során. A tapasztalatcsere jelleaű .vitának, a gyakorlati példák bemutatásának nagy hasznát veszik majd nevelői munkájukban. — Melyílc rendezvényi emelné, ki, amelynek a. járás jellegéből adódóan fontos szerepe voll? . — A problematikus gyermekek n e velés te-rápi á járó 1 szóló előadást, s az azt követő konzultációt. Ez azért volt különösen hasznos, mivel az encsi járásban egyedül Szikszón van gyógypedagógiai kisegítő tagozat. S így a differenciált foglalkozás szükségessége minden általános iskolánkban jelentkezik. — Hogyan összegezhet júk a. pedagógiai napok tapasztala tail? — Programunk elérte célját. Nagyban segített a pedagógus továbbképzésben is: az i eldugott kis falvak nevelői is | részt vetlek majd 'minden rendezvényen. A pedagógu-; sok mindig az okokat keresték, érveltek, vitatkoztak, s rátaláltak a járható útra. Tanárok, tanítók és szakfelügyelők mindannyian világosan látják: párthatározatunk nem a 73-as tanévre, hanem hosszú évekre szól, s a megvalósításban nem a türelmetlenség, hanem a meggondolt, józan tervezés és í cselekvés vezeti őket. Mikes Márta ft/Jár kinőttek a földből az '*• épülő új óvoda alap- falai Sárospatakon, a. József Attila utcában. Ha valahol, úgy ebben a városban igazán szükséges ez az egyre inkább nélkülözhetetlen gyer- rneknevelő intézmény, mert amíg országos átlagban a 3—6 éves korosztály 59 százalékának jut hely az óvodákban, Sárospatakon csak fele ekkora a lehetőség. Pedig a legutóbbi néhány évben a nagy- múltú település valamennyi illetékese minden elismerést megérdemlő erőfeszítéssel igyekezett enyhíteni az óvodai gondokon: ugyanis 1968- ban, a várossá, avatás évében még csak 13 százalékos volt az óvodai ellátottság! Ami a helyi erőkből telt, s ami központi támogatást meg lehetett szerezni, azzal esztendőről esztendőre toldották, bővítették a meglevő egy szem óvodai épületei. Jó négymillió forintba került a régi óvoda teljes korszerűsítése, átá- 1 aki tusa. * Számolva a tapasztalt hiányzás! állaggal, száz elhelyezhető gyerek kontójára százhúszat vettek fel, hogy ily módon is enyhítsenek a munkába járó szülök gondján. Üj probléma jelentkezeti, amikor a megyénkben közismert óvónőhiány megszüntetésére a Sárospataki Tanítóképzőben megnyitották az óvónőképző tagozatot. Az amúgy is túlterhelt városi óvodának be kellett töltenie a gyakorló óvoda funkcióját is. A bonyolultan nehéz helyzetből sürgősen meg kellett találni a járható kiutat. A város politikai és tanácsi vezetői a közvéleményhez .fordultak — kendőzés nélkül feltárva a szorongató gondot. Patakon nincsenek olyan nagyüzemek, anyagilag tehetős gazdasági szervek, ame- lyek egyszerre előteremthették volna a megoldáshoz szükséges pénzösszegeket, beruházási költségeket. Az illeni kis- és legfeljebb középszintű üzemek, gazdaságok, szövetkezetek csak mérsékelt anyagi lehetőségeik arányában ajánlhatták fel segítségüket. Átfogóbb, szélesebb arányú társadalmi megmozdulásra is szükség voll. És ekkor mutatkozott meg, mire képes a jó ügyért buzgó közakarat. A minden munkahelyen közzé tett felhívásra a város valamennyi kereső foglalkozású polgára felajánlotta egy napi bérét, jövedelmét óvodaépítésre. Ehhez járult a vállalatok külön felajánlásai szabad rendelkezésű — s mint említettük mar, korántsem kimeríthetetlen — tartalékaikból.- így vált lehetségessé, hogy a méltányosan kiutalt központi juttatás és az .önkéntes társadalmi- hozzájárulás együtt váltsa valóra a sürgősen szükséges új óvodát! * S mert evés közben jön meg az étvágy, s mert olyan nehéz kivárni azt az időt is, amíg a zsenge honfoglalók bevonulhatnak az új falak közé, s hogy az illetékesek ne legyenek kénytelenek meg ebben az óvodai évadban is elutasítani a felvételre jogosultak' népes csapatat, a teljes egészében befizetett, vállalt támogatáson felül a város üzemei, gazdasági, vállalatai további két óvodai cso- 1 port — 60 gyerek — ellátását vállalták. A. Csepel gyáregység. a ruházati szövetkezet, a Kossuth Termelőszövetkezet, a faipari vállalat, az , építő- és szerelőipari szövetkezel, • a Bodrogközi Állami Gazdaság együttesen fizeti a szükséges költségeket a két új óvodai csoport fenntartásáért mindaddig, míg a varos meg nem kapja a hivatalos költségvetési keretét az ú.i óvodára. A társadalmi összefogás- sál fenntartott kél óvodai csoport ideiglenesen a» új, Petőfi Sándor Általános Iskolában kapott otthoni. A két szükséges termet az iskola szaktantermi rendszerű tanítás megszervezésével, bejső átcsoportosítással szabadította fel az óvodások számára. Kétségtelenül áldozatot hoztak a nevelők azzal, hogy átmenetileg vállalták a nagyobb zsúfoltságot, engedtek indokolható egyéni igényeikből, de kárpótlás ezért a hamarabb óvodába jutóit, gyerekek önfeledt örömeik J. Mese a tűzpiros virágról
