Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
1972. dec. 3., vascirnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Tennswaiőmk a könnyűiparban interjú dr. Balos Zsipctid könnyűipari niiniszierhcfycttessei T@r&pram§í&Eés Borsodban már hagyományai vannak, hogy egyes minisztériumok, s a megye vezetői rendszeresen találkoznak egymással a gondok, a tennivalók megbeszélése, a fejlesztések összehangolása végett. A kapcsolat e héten a Könnyűipari Minisztériummal bővült. Dr. Bakos Zsig- mond könnyűipari miniszterhelyettes a tanácskozás után készséggel nyilatkozott az Észak-Magyarország munkatársának. — Ez az esztendő — mondotta a miniszterhelyettes —' jelentős rekonstrukciók megkezdésének, meggyorsításának jegyében telik el a magyar könnyűiparban. Ez jól érezhető a ruházat szinte minden ágában, a textilnél, a bőrcipőnél, a ruházati cikkeknél. Szép eredmények jelentkeztek a bútoriparban. A rekonstrukció erőteljes ütemű megvalósítását tapasztalhatjuk a papír- és nyomdaipari rekonstrukciók megvalósításánál is. Igaz, még nem teljes az igények kielégítése, de a rekonstrukciók eredményeképpen már tapasztalhatjuk a lakosság mind jobb ellátását áruval, s az új, korszerű termékek megjelenését. — Milyen okai. akadályai vannak az igények még jobb kielégítésének? — A könnyűipar sok ágazatában, elsősorban a ruházati iparban a különböző^ területeken változatos erővel hatottak és hatnak a munkaerőgondok. Igaz. a fluktuáció aZ előző évekhez viszonyítva csökkent, de lényegesen magasabb, mint a népgazdaság többi ágazatában . Űj jelenség, hogy egyes helyeken nemcsak fluktuációról, hanem a munkáslétszám erőteljes csökkenéséről van szó. — Ennek oka az, hogy a könnyűipar sok ágazatában, különösen a textiliparban, meglehetősen nehezek a munkakörülmények. Kedvezőbb munkakörülmények és jövedelmi viszonyok céljából a textilipari munkások más munkaterületre mennek át. A rekonstrukció a munkakörülmények javítását is szolgálja. Az új. korszerű gépek kevesebb munkást igényelnek. így sikerül áthidalni a létszámhiányokat. — Milyen tendenciák vannak a munkaerőmozgásban az ország különböző területein? — A nagyvárosokban, mint Budapesten, Miskolcon, Győrött, munkaerőhiány van. Itt és minden olyan nagy városban, ahol az ipar fejlődik, a dolgozók a textiliparból elvándorolnak más iparágakba. ahol jobban megtalálják számításukat. Nekünk itt rekonstrukcióval, korszerű gépek beszerzésével kell segítenünk a munkaerőgondokon, hogy megtarthassuk a munkaerőt. Más helyen viszont még vannak tartalékok, s van, ahol még jelentős szociális gond a munkaerő, elsősorban a nők munkához való juttatása. — A közös tanácskozáson szó esett több borsodi üzem fejlesztéséről. Melyiket tartja ezek közül a jelentősebbnek? — A női munkaerők elhelyezésében igen jelentősnek tartom a Habselyem Kötöttárugyár kurityáni, valamint kazincbarcikai telepének kialakítását, ahol eddig gyors ütemű fejlesztést értünk el. Itt a fejlődés nagyobb, mint a pamutiparban. Sok fontos korszerű, s gazdaságos cikket állítanak elő ezekben az egységekben, nagy az ezek iránti igény, ezért is- indokolt a fejlesztése. — Jelentős fejlesztéseket végzünk a pamutiparban, így a Miskolci Pamutfonóban is. A negyedik ötéves terv időszakában már bizonyos korszerűsítések történtek. Modernebb gépek érkeztek ide, s ezek használatánál kedvező tapasztalataink vannak. A Miskolci Pamutfonóban a szociális körülmények is aránylag megfelelőek, éppen ezért e középtávú tervidőszakban nem tartjuk szükségesnek a nagy bővítést. — Ezen túlmenően — mint a tanácskozáson szó esett róla — jelentős fejlesztésekre kerül sor elsősorban a nők . elhelyezése., góljából .,3., sátoraljaújhelyi Hegyalja. valamint a Sárospataki Ruházati Szövetkezetben. A könnyűipar mintegy ötven egységében mindenütt fejlődés mutatkozik, amelyet részben saját erőből, részben népgazdasági forrásokból valósítanak meg. — A tanácskozáson is szó esett róla, hogy az olefinprogram megvalósítása nyomán sok új szakember kerül Leninvárosba. Üj gondként jelentkezik a szakemberek családtagjainak elhelyezése. — A megyei elvtársakkal történt tárgyalások során megállapodtunk: megvizsgáljuk, hogy az ötödik ötéves tervben milyen foglalkoztatási lehetőséget tudunk biztosítani a len in városi nők számára. A könnyűiparnak az ötödik ötéves tervben is szüksége van új munkaerőkre, s az új középtávú terv kidolgozásánál, a fejlesztési elképzeléseknél ezt majd figyelembe kell vennünk. — A Borsodi Nyomda 1968-ban új. korszerű helyi- ségekhe költözött, a gépek egy része azonban régi, ezen túlmenően a megnövekedett igények jelentős korszerűsítéseket tesznek szükségessé. Milyen intézkedéseket várhatunk ebben? — A Borsodi Nyomda saját forrásaiból bizonyos hitel felvételével biztosíthatja a fejlesztést. Mi úgy látjuk, a legfontosabb forrás: a vállalat saját ereje, fejlesztése. Ezt megyei és országos forrásokból ki lehet egészíteni, de ez lényegesen kevesebb, mint amire mi számítottunk. Ez a nyomdaiparra vonatkozóan nem kifejezetten borsodi, hanem országos jelenség. — Az áruellátás, a választék bővült. Bosszantó, hogy sokszor késve érkeznek a megrendelt áruk, vannak cikkek, amelyek hiányoznak. — E gondok jelentős része, vagy nagy része az ipar es a kereskedelem jó együttműködésével megoldható. A két minisztérium — a Belkereskedelmi és a Könnyűipari, valamint a vállalatok között folyamatosan javuló, jó kapcsolat van kialakulóban, amelynek hatását a lakosság már érzi és még jobban fogja érezni a közeljövőben. Megszüntettük az egymásra mutogatást. Ha hiba van, nem azt boncolgatjuk, hogy elsősorban ki a hibás, hanem leszűrjük a tanulságokat. Azt keressük, hogyan lehetne a gondoltat megoldani, akár minőségi, akár ellátási „tennivalókról van szó. — Hogyan értékeli miniszterhelyettes elvtárs a borsodi tanácskozást? — Az a meggyőződésünk, hogy ez az újszerű kapcsolat tovább javítja az együttműködést, segíti a kölcsönös információt, a gondok megismerését, a tennivalók jobb összehangolását, a fejlesztési célkitűzések megvalósítását. A Könnyűipari Minisztérium vezetése őszintén reméli, hogy e tanácskozások gyorsabbá és hatékonyabbá teszik a könnyűipar fejlesztésével kapcsolatos döntéseket. Én a kölcsönös információt tartom nagyon fontosnak, segíti a problémáit bürokráciamentes megoldását, a még jobb együttműködést. Ez segíti a lakosság j jobb áruellátását, segít a j vállalatoknak, a megye egész könnyűiparának, és segít a minisztériumnak is. 'Csorba Barnabás ::í' - '' 'VÄ" v'Si-xí.:xí mmm gJSPi A tiszapalkonyai híd mellett épül az új erőmű. A 2090 megawattos erőmű leendő helyén ma még dózerek, markolók, teherautók segítségével készítik elő a terepet. Foto: Szabados György. II ezer tonnával till acéláru Az utóbbi hónapokban jó ütemben halad a termelés, a szállítás a diósgyőri kohászatban. Ezt tanúsítják a november havi eredmények is. A múlt hónapban a gyárból a tervezetten felül tízezer tonnával több vas- és acélárut indítottak útnak a hazai és a külföldi megrendelőkhöz. Az információ szerint ilyen nagy eredményre a gyár történetében nem emlékeznek. Bányászsiker A Borsodi Szénbányák üzemei közül szombaton elsőként a Mákvölgyi Bányaüzem teljesítette, határidő előtt egy hónappal, évi tervét. A Mákvölgyi Bányaüzemen kívül teljesítette éves tervét az ormosi 7-cs akna is. A tervüket határidő előtt teljesítő aknák az év végéig terven felül több mint százezer tonna szenet adnak. Reflektorfényben a munkaverseny mozgalom A MUNKAVERSENY- MOZGALOMNAK régi, több mint egyévtizedes hagyományai vannak az Ózdi Kohászati Üzemekben. A tervek teljesítésében, s túlteljesítésében mindig nagy szerepet, fontosságot tulajdonítottak a fokozatosan kibontakozó versenymozgalomnak, Es évben a korábbinál is jobban előtérbe kerüli a mozgalom tartalmi munkájának továbbfejlesztése. Az MSZMP Köz- Ponti Bizottságának erre vonatkozó határozata nyomán év közben több fórumon vitatták a ..hogyan tovább?’’ lehetőségeit. Az ÓKÜ nagyüzemi párt- bizottsága az augusztus 3-i Ülésen határozatba foglalta a fogsürgősebb teendőket. A határozat megvalósításának részeként a munkaverseny tervezője és irányítója, az ÓKÜ szakszervezeti bizottsága a vállalat vezetésével együttműködve elkészítette a hosszú, évre szóló új, mun- kaverseny-szabályzatot. Balikó Mihály, a vállalat termelési főosztályának vezetője és Kovács Ferenc, a szakszervezeti bizottság termelésfelelőse adtak tájékoztatást a hamarosan „vállalati törvénnyé” emelkedő új munkaverseny-szabályzat- ról. Elöljáróban elmondták, hogy nem a versenymozgalom alapjainak megváltoztatásáról van szó, hiszen csak elismeréssel lehel beszélni a gyár 647 szocialista brigádjának eddigi tevékenységéről. Ennek is köszönhető, hogy az OKÜ elsőként tett felajánlást hazánk kohászati vállalatai közül az egymillió tonna acél gyártására. A brigádfelajánlások révén a Szovjetunió 50. évfordulójára a gyár teljesítette szovjet exportkiszállítási kötelezettségét, s a sorozatos túlteljesítések és a jó gazdálkodás eredményeként mintegy 10 százalékkal túlteljesítette a nyereségtervet. A gyár 11 ezer 500 brigádtagja a harmadik negyedév végéig 136 ezer társadalmi munkaórával segítette egy-egy sürgősebb feladat megvalósítását, így többek között a nagyberuházás, a folyamatos acélöntőmű építésének meggyorsítását. A nagy múltú versenymozgalom jó eredményei ellenére szükségessé vált a nem mindig egységesen értelmezett kérdések konkretizálás:). Fontos megemlíteni, hogy az ÓKÜ új munkaver- seny-szabályzat a vezetők munkaköri kötelezettségének mondja ki a versenymozgalom irányítását, s meghatározza a felsőbb szintű vezetőktől egészen a csoport- és műhelyvezetőkig az ezzel kapcsolatos feladatokat. Rögzíti ugyanakkor a brigádmozgalom versenyfeltételeit, az egyéni és a csoportos kitüntetések odaítélésének feltételeit, ezzel együtt természetesen az anyagi elismerés módját is. A munkaverseny-szabály- zat nagyobb terjedelmet fordít az úgynevezett kényes kérdésekre. Például az egyéni vétségek, 'szabálysértések esetén mikor marasztalható el az egész brigád, a kollektíva, s mikor terheli csupán az egyént a felelősség. Ebbe a kategóriába tartozik többek között a társadalmi inunka és a társadalmi tevékenység elhatárolása is. Meg kell még említeni, hogy az új szabályzat az eddiginél nagyobb lehetőséget biztosít az üzemi demokrácia kibontakoztatására is. A TERVEZETET a napokban véleményezte , az ÓKÜ szakszervezeti bizottsága, s mielőtt a szakszervezeti tanács törvénybe iktatná, az üzemekbe, a műhelyekbe a dolgozókhoz kerül véleményezésre. T. I. Közömbösség K i tudóit volna felháborodás nélkül utazni azon a miskolci csuklós villamoson, melynek üléséről valaki késsel vagy borotvapengével kihasított egy tenyérnyi műbőrdarabot. Az utasok megkövültén nézték a köztulajdont károsító tett következményét: az ülést, amelyet most már ki kell szerelni, aprólékos munkával újra kárpitozni. Fy.iiatt esetleg fél napig áll majd a kocsiszínben a villamos. Indulatos megjegyzések is elhangzottak: „Le kellene a kezét törni..., aki ezt tette, nagyobb disznóságra is képes, az ilyeneket le kellene a jármüvekről tiltani...” És kérdések is: „Vajon mások nem látták, amikor az ülést felhasitotla? Miért nem szóltak rá? Hiszen egy villamoson nem egy ember utazik/. .” Mire kellett neki? Csakugyan: mihez, vagy mire kellett annak az ismeretlen valakinek az a tízszer húsz centis mübördarab? Értéke önmagában úgyszólván nincs, s ha szüksége volt ilyesmire, bármelyik szakboltban fillérekért megkaphatta volna, nem téve ki magát annak, ha rajtakapják, súlyosan megbüntetik. De az utasok — ha látták is — közömbösen elfordultak, nem szóltak. Hányszor foglalkoztunk már e lap hasábjain is a köztulajdon rongálóival. Az úttestre borogatott kőedényekkel, kukákkal, kitépett virágokkal, derékba tört fácskákkal, ösz- szefirkált falakkal, telekarcolt padokkal. A városát, lakóhelyét szerető embernek megvan az a természetes igénye, hogy környezete, ahol él, kulturált, pihentető legyen. Tanácstagi fogadóórákon, tanácsüléseken, gyűléseken ostromoljuk ezért a kerület, a város vezetőségét és elmondhatjuk: Miskolcon örvendetes fejlődés van e tekintetben. Az új lakótelepek körül nyomban megjelennek a parképítők; fásítanak, virágokat ültetnek, padokat, a gyerekeknek játszó eszközöket helyeznek el. 8R em mindig örülhetünk ezeknek sokáig. Hiszen egy H reggel arra ébredünk, hogy garázda társaság járt a környéken, és a féltett kis tér vagy park olyan, mint a csatatér. Ükölbe szorul az ember keze, és fizikai fájdalmat érez, ha látja a derékba, tört tacskókat, összeborogatott, nagy költséggel — közköltséggel — épített padokat. Hiszen a város különböző bevételi forrásain kívül a mi fillérjeinkből, forintjainkból is épülnek ezek. Nemrég faülteto kertészek jártak a Selyemréten. Dízscserjéket, bokrokat, fákat, telepítettek, hogy színesebbé, hangulatosabbá tegyék a íalrenge- teget. Ma már úgy néz ki egyik-másik terület, mintha tornádó pusztított volna... Hát nem látták? Lehetetlen! A Selyemréten is sok ezren élnek, az utca sohasem néptelen. De térjünk vissza a villamoshoz. Beszéltem Kiss Jánossal, a Ivliskolci Közlekedési Vállalat főmérnökével. Jövőre, a második negyedév végéig 15 darab űj Ikarusz csuklósbuszt vásárolnak. Darabja 1 millió húszezer forintba kerül. A negyedik negyedév végéig 3 új, úgynevezett szólóbusz is érkezik, darabonként 1 millió ötvenezer forintért. A tervezett négy új villamos darabját két és fél millióért kapjuk. Könnyü kiszámolni, mekkora összeget fordít a város helyi közlekedés fejlesztésére. De ez még nem minden, hiszen az utak építése, javítása, a csatornázás, a meglevő járművek felújítása is horribilis összegeket emészt tel, Évről évre áldozatokat kell hozni, hatalmas erőfeszítéseket kell tenni, hogy a város lakóinak, bejáró dolgozóinak életét, munkáját, közlekedését korszerűbbé tegyék. A példák mutatják: az áldozathozatal kisebb lenne, ha azt. ami már megvan, jobban megbecsülnénk és megóvnánk, Ha nem törnék le a villamosok. autóbuszok jegylyukasztó automatáit, ha nem feszegetnék fel a borító lemezeket, üléshuzatokat: nem tépnék le a kapaszkodókat, csengőket, a két vezetőüléses villamosokon a hátsó ülésnél nem szerelnék ki a műszereket, lámpákat, kapcsolókat .. Bizony: ha mindez nem történne, eav új busszal többet vásárolhatnánk! Még tudnánk példákat sorolni. Sajnos. Felhozhatnánk -példaként a MÁV kárstatisztikáját, amelyet a szándékos, tudatos, vagy magukról megfeledkező rongálok okoznak. Nagyon, nagyon sok pénz ez. A zsebünkből. r Srirthetetlen, miért a közömbösség, ha látják — mert í" látják — az ilyesmit. Miközben új járműveket, új par- "* kokat követelünk, mikor jövünk rá, hogy a rongálok nem a MÁV-ot, nem a közlekedési vállalatot, nem is a város vezetőségét, hanem bennünket károsítanak meg. Minket fosztanak meg a parkok, terek üdítő látványától, számunkra teszik nehezebbé a közlekedést, ha elrontják a villamost. A miskolciak szeretik városukat, ezt már sokfo'ekéopen bebizonyították. De óvni, becsülni még nem tanultuk meg igazán. Onodvári Mikló»