Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

- ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1972. október 8., vasárnap Kossuth mozi, Sajószentpéter A végtelen hómezőben egy mulatságos külsejű ember a balcancsát ette. Ez a kép ma­radt meg leginkább emléke­zetemben, ez volt az első moziélményem. Chaplin hal­hatatlan remekművéből, az Aranylázból való ez a kép­sortöredék, amelyet a film elkészülte után meglepően rövid idővel Sajószentpéte- ren, a moziban láttam. Több mint negyvenöt esztendeje ennek. A mozi tulajdonkép­pen egy nagy előadóterem volt, színpaddal, az úri ka­szinónak nevezett polgári ol­vasókör nagyterme. A szék­sorokat megfordították, a színpadra került a fenntar­tott hely és máris kész volt a mozi nézőtere. . Ez időtől kezdve állandó látogatója voltam ennek a mozinak. Némafilmek százait láttam itt, derültem Zoro és Huru burlesskjein, miközben Ru- szó Aladár és zenekara ál­landóan ugyanazt a keringöt játszotta az esőcsíkos képso­rok alá. Láttam ebben a mo­ziban a hangosfilm első kí­sérleteit, itt láttam egy töre­déket Gárdonyi Géza A bor című drámájának hangos­film-változatából, és itt lát­tam később az első nagy si­kereket is. S ha már ennyire a. személyes élményeket vet­tem elő, talán egy apróságot i szabad még feljegyeznem. A hangosfilm megjelenése meg­változtatta a mozi légkörét. A némafilmnél senkit nem zavart a lárma, a beszélge­tés, a hangosnál annál in­kább. S ha a délutáni elő­adásokon már tűrhetetlen volt a zaj, a nézőteret meg­töltő gyerekek lármája túl­zottan zavarta az úri kaszinó zártkörű termében kártyázó vendégeket, belépett a néző­térre Vida Sanyi bácsi, a hajdani SISE futballcsapat kapusa, a kaszinó pincére, egyben a mozi jegyszeelője, és a sötétben egy hosszú, csípős ostorral odasuhintott, ahol a legnagyobb volt a zaj. Hatásos figyelmeztetés volt. A hajdani megfordított színházterem ma a megye egyik legkorszerűbben fel­szerelt, jól kiképzett néző- terű, barátságos környezetű mozija. És nemcsak kellemes környezetű, s‘ hanem eredmé­nyesen működő. A Borsod megyei Moziüzemi Vállalat statisztikai összesítése szerint 1972. első félévében a sajó- szentpéteri Kossuth mozi 268 előadást tartott, bevételi tervét 132 százalékra teljesí­tette az előző év azonos idő­szakához képest, a látogatók száma is 39 százalékkal emelkedett, abszolút számok­ban 26 606 néző tekintette meg az előadásokat. Növeke­dett az egy előadásra jutó nézők száma" is 8,8 százalék­kal. Ezek az eredmények na­gyon is nagyok, ha figye­lembe vesszük az országos mozilátogatottság további csökkenését, vagy stagnálá­sát, és azt a .sajátos helyze­tet, amelyben ez a sajószent- péteri mozi dolgozik. S'ajó- szentpéter nagyközségben ezen a mozin kívül van még egy, a bányatelepen, szak- szervezeti kezelésben. A köz­ség lakosságának kultúra iránt érdeklődőbb része a bányatelep felé lakik, az al­végen, ahol a Kossuth mozi van, kisebb az érdeklődés. (Nagyarányú viszont a ci- gányiakosság rendszeres mo­ziba járása.) Hozzá kell mindehhez tenni, hogy Sajó­szentpéter Miskolctól mind­össze 13 kilométerre van, s ez a városiközelség többek között azt is jelenti, hogy igen sokan Miskolcra járnak filmet nézni is. Ezeknek tük­rében a látogatottság 39 szá­zalékos emelkedése bizony nagyon-nagyon komoly ered­mény. Ebben a moziban szoci­alista brigád dolgozik. Kicsi, mindössze hattagú ez a bri­gád, Gyenge Gyuláné üzem­vezető, egyben brigádvezető irányításával. A hat brigád- tag közül a vezető húsz éve dolgozik itt, a többiek között is csak egy van, aki nem ér­te el a tíz évet. Összeszokott kollektíva hát a kis mozi­személyzet. 1965. óta vesznek részt a szocialista munkaver­seny különböző formáiban. Egy nagyméretű tanulmány, amelyet az üzemvezető és a brigád munkáját társadalmi munkában segítő férje készí­tett, pontosan nyomon követi a különböző versenyvállalá­sokat, s azok teljesítését, míg eljutottak oda, hogy 1972. május 29-én elnyerték a bronakoszorús szocialista bri­gád címet. Természetesen az­óta sem szűnt meg a ver­senyben való részvételük; to­vábbra is a szocialista bri-" gádok követelményei szerint dolgoznak, élnek, képezik magukat. Miben mutatkozik meg, hogy ebben a moziban szo­cialista brigád dolgozik? El­árulja már a mozi esztétikus környezete, a szépen kikép­zett udvar, előtér, a precízen vezetett munkalapok, a rop­pant tanulságos olvasmányul szolgáló brigádnapló, a bri­gádon belüli, élet, demokrati­kus szellem, jó munkahelyi közérzet. Erről tanúskodik a precíz munkavégzés is. Pél­dául még egyetlen egyszer nem késtek a film tovább­szállításával, nem volt tíz éve semmi problémájuk film- rongálással, mert a gépet gondosan ápolja a gépész, betartanak minden határidőt, tisztán tartják a munkahe­lyet, környezetét. A szocialista brigád termé­szetesen az ismert hármas jelszó jegyében él. A szoci­alista módon végzett mun­káról részben a munkalapok; részben az ellenőrzések, s nem utolsósorban a közönség megnyilatkozásai tanúskod­nak. A szocialista módon élést bizonyítja az egymást segítő szellem, a már emlí­tett munkahelyi közérzet, annak kisugárzása, a kollek­tív összetartozás, a helyette­sítések jó megoldása. Végül a harmadik ismérvet, a ta­nulást sem hanyagolják el, politikai és szakmai képzés­ben egyaránt részt vesznek és a lehetőségek szerint az általános műveltség gyarapí­tásában is, mind kollektív megnyilvánulásokban, mind önművelés útján. Könyveket, filmeket vitatnak meg, kol­lektive vesznek részt rendez­vényeken, kirándulásokon, kulturális alkalmakon. S mert az önköltség csökkentése is fontos feladat, egy sor olyan munkát, amelyet meg lehe­tett volna rendelni részben a vállalat szákbrigádjainál, részben külső szerveknél, maguk végeztek el társadal­mi munkában. Az 1965. és 1972. között végzett, külön­böző jellegű társadalmi mun­kák, amelyek között több szakipari jellegű tevékeny­ség is található, összességé­ben 37 753 forinttal csökken­tették az önköltséget. így él, így dolgozik a sajó­szen tpéteri Kossuth mozi szocialista brigádja, így adó­dik, hogy Sajószentpéteren 39 százalékkal emelkedett az elmúlt évhez képest a mozi- lálogatók száma. A mai mozilátogatónak ter­mészetesebb már a moziné­zés, mint nekem volt hajdan az Aranyláz megtekintése. De biztos, most is százával vannak kisfiúk, akik olyan érdeklődéssel nézik az első filmet életükben, mint én néztem hajdan a balcancsát rágó Chaplint. Es ezeknek az új mozilátogatóknak első élményét teszi szebbé, mele­gebbé, emlékezetesebbé a sa- jószenlpéteri Kossuth mozi szocialista brigádjának jó munkája. Benedek Miklós VÁZLAT Barczi Pál rajza Magyar iilmnapok A Magyar Filmművészek Szövetsége, a MOKÉP és a megyei tanácsok, valamint a moziüzemi vállalatok közre­működésével november 16— 25. között rendezik meg a magyai’ filmnapokat négy megyeszékhelyen: 16—22. kö­zött Győrött, Szegeden és Nyíregyházán, 19—25. között pedig Szekszárdon. E napokon az elmúlt két esztendő tizenegy legjobb magyar filmjét mutatják be. A bemutatókon és az azokat követő beszélgetéseken a fil­mek alkotói, a filmművész szövetség képviselői vesznek részt. Az országos számvetést jelentő értékelést és egy új magyar film ősbemutatóját november 25-én, Szekszárdon tartják. A jövőben kétéven­ként rendezik meg a magyar iilmnapokat, a közbeeső években pedig Pécsett a já­tékfilmek szemléjét. — % líínilt, tegal­lítani a folytonos létszám- csökkenést, hiszen tavaly mindössze 198-an jártak hozzánk, most pedig 266-an iratkoztak be. Mi valamivel többre számítottunk. De így is örülünk. A Lenin Kohászati Művek közvetlen szomszédságában, az egyik alacsony, hosszúkás ház homlokzatán ott van kinn a tábla: Üzemi dolgo­zók általános iskolája. Az is­kolában háromtagú tantestü­let dolgozik. Egykor, ,;a hős­korban” több mint tízen voltak. — Most elegen vagyunk hárman — mondta Nagy Fe­renc, az iskola igazgatója. — Délelőtt, délután tanítunk, hetente kétszer jönnek be a tanulók. — Minek tulajdonítja, hogy ' ismét, több dolgozó iratko­zott be*1 — Hallatlanul nagy agitá. ciót fejtettünk ki, a két üzem és a Bartók Béla Mű­velődési Központ is segített. Talán emlékeznek még a nlakátra: Tanuljon, segítjük! Sokan a segítségben bízva jöttek el — S van segítség? — A legnagyobb a" mű­szakhoz igazodó oktatás. El tudnak jönni. Legföljebb az év végén van probléma, de­cemberben, amikor bizony, túlóráznak tanulóink a mun­kahelyeken. Olyankor sokan le is morzsolódnak. De aki a téli szünet után visszajön, az általában’ már el is végzi azt az osztályt. Azután vannak korrepetálások is. Azokat a nyolcadikosokat, akik tovább is akarnak tanulni, korrepe­táljuk. Az LKM fedezi a ki­adásait. Kapnak három nap tanulmányi szabadságot. — Csak a két gyárból jár­nak ide? — Főképp. De van egy ki­helyezett osztályunk az Észak- magyarországi Állami Építő­ipari Vállalatnál is. Azután jönnek hozzánk olyan asszo­nyok. akiknek férje valame­lyik gyárban dolgozik, ő ma­ga is szeretne munkál vál­lalni, beiratkozni valamilyen tanfolyamra, s ahhoz kell a bizonyítvány az általános is­koláról. De van. aki azért jön. hogy segíteni tudjon az azonos osztályt járó gyereké­nek. A férfiak nehezebben tudják megmondani, miért is jönnek. Van, akit a brigád szorongat, van. aki jószántá­ból, sokfélék az okok .., — Milyen korúak? — Negyven évesnél idő­sebb már ritkán van. Ta­nulóink 40 százaléka tizen­nyolc éven alatti. Sajnos, megszaporodtak az iskolakö­teles korúak. Olyanok, aki­ket felmentenek az általános iskola alól, s nálunk kötele­sek befejezni. Velük nagyon sok problémánk van. Az idősebbekkel már kevés. Többnyire rendszeresen jár­nak. s megszerzik a bizonyít­ványt. — Férfialc, vagy nők? — Vegyesen. De sokkal több a férfiba]Igatonk. So­kan azért jönnek, mert meg­szereztek már valamilyen tan­folyam-bizonyítványt, most megkövetelik tőlük az álta­lános iskolait is. — Meghirdették az egy év alatt két osztály lehetősé­gét. is. — Hivatalosan január el­sejétől lesz rá lehetőségünk. Van érdeklődés. Sokan akar­nak például piagánűton vizs­gázni. Erre Miskolcon csak nálunk van lehetőség, évente három alkalommal. Június­ban, szeptemberben és ja­nuárban. — Sokan jelentkeznek? — Alkalmanként harminc­negyvenen. De nem minden­kinek sikerül. — Mi a legnagyobb prob­lémájuk? — A legíiatalabbakkal való bánásmód. Fegyelmezési esz­közök nincsenek a kezünk­ben. hiszen ide önszántukból jönnek az emberek. Sajnos, sokan ki is használják ezt, A legnagyobb ^ azért talán mégsem ez. In­kább az, hogy viszonylag még mindig nagyon kevesen jelentkeznek, a beiratkozot­tak közül jó néhányon nem jutnak tovább az egyszerű beiratkozásnál, sokan meg­rettennek a nehézségektől, mert a munka mellett tanul­ni nem is olyan könnyű. Ál­dozatot kíván, s ezt nem vállalja mindenki. Ami mégis öröm: a kohá­szat mellett, a gyárral szem­ben, az iskolában idén töb­ben tanulnak már, mint ta­valy. Csutorás Annamária ■ A Moszkvai Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának hangversenye A NAGY HÍRŰ ZENEKAR hazai hangversenykörútja során városunkba is elláto­gatott. Mindazok, akik a Magyar Rádióból és Televí­zióból közvetített estjüket hallották, fokozott érdeklő­déssel várták az „élő’ adást. A várakozást igazolta a nagy technikai teljesítmé­nyekre képes, kiegyenlített hangszínű, magas művészi színvonalú zenekar, amely, mint egy hangszer — követ­te Genilagyij R ozsgyeszl- venszkij avatott, takarékos, látványosságtól mentes, de a zene lényegét kifejező moz­dulatait. Előadásra került Sosztako- vics XV. szimfóniája, Haydn C-dúr gordonkaversenye, közreműködött Viktória Jag- ling — és 'a . Kodály-évre fi­gyelemmel nagy zeneszer­zőnk iránti tiszteletből: Ko­dály: Galántai táncok című alkotása. Sosztakovics az egyik legnagyobb, élő szov­jet zeneszerző, akinek művé­szete világszerte elismert. Életművének a nagy zene­karra írt szimfóniák az alappillérei. Köztük a hites, Leningrad hősi harcát meg- éneklő VII. és • az 1905-ös forradalom emlékére írt XI. szimfónia. Emellett számos operafilmzene, kamarazene alkotások adják a gazdag életművet. Sosztakovics zené­jében szinte első hallásra is feltűnik a komponálás köny- nyedsége. Ismert,1 hogy a mester zenekari muzsikáját egyenesen partitúrába írja. Műveit önmagában érleli, aztán bámulatos gyorsaság­gal jegyzi le, rendszerint változtatás, törlés nélkül. EZT A SZINTE kiapadha­tatlan alkotókedvet tükröz­te az előadott XV. szimfónia is. A nagy lélegzetű műben finom lírát, éles ritmusú ka- rikű’ozást, emelkedett ünne­pélyességet egyaránt hallhat­tunk, ám érezhető vázlatos­ság is, a műhelymunka köz­vetlen melegsége. Szépen megformált hangszérszólók tették emlékezetessé az elő­adást. Rozsgyesztvenszkij ze­nekarvezető művészete a ki­váló zenekar élén nagysze­rűen érvényesült, a gazda­gon adta vissza az egymást váltó, sokszor ellentétes han­gulatokat, a fantázia, a szí­nek áradó bőségét. Haydn gordonkaversenyé­ben Viktoria Jagling fejlett technikai készséggel, bárso­nyosan meleg tónussal jut­tatta érvényre a hálás mű szépségeit. A közönség ün­neplését egy Bach Sarabande ráadásával viszonozta. A hangverseny záró szá­maként Kodály Galántai tán­cok című világhírű művét hallottuk. A magas Caíúvók ós a hegedűk sebesen pergő, gazdagon díszített szólamai­ban sikerült a szimfonikus zenekar eszközeivel is meg­rögzíteni valamit a mester­nek a cigányos előadásmód szertelenségéből, pezsdülő temperamentumából, hang­szeres virtuozitásának önfe­ledt öröméből — a. halhatat­lanság számára. Vendégzenekarunk feled­tetve azt, hogy milyen gfiási együttes, bravúros virtuozi­tással szólaltatta meg a tán­cokat. Az előadásmód a megszokott hazai sőt az al­kotó által dirigált felfogástól eltért. De a művészi felfogás is, a táncok lényegét jelen­tő, vérpezsdítő forgatag ilyen természetes megjelenítése is­métlést kiváltó, kirobbanó sikert eredményezett A KIVÁLÓ EGYÜTTES előadásában újból felfénylel­tek a világot bejárt mű szépségei. A vendégművé­szeket meleg ünneplésben részesítette a hangverseny közönsége. A siker mértékét a szívesen, hallgatott ismét­lés is jelezte. V. Zalán Irén

Next

/
Thumbnails
Contents