Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

ÉSZAIC-MAGYARORSZAG 6 1972. október 1., vasárnap Emberöltőhöz képest örökkévalóság óta áll itt Mindig menedéket nyújt az évszázados fa Suhog a lomb. hoz verődnek a levelek. Csupa természetes neszből áll a csend, amelyben nagy- néha hintázva-libegve a napos-árnyas földre eresz­kedik egy levél. Az ősz még csak megérintette itt a természetet. Hosszú, ma­gas füvek hajladoznak a szélben. Süt a nap, egy te­nyérnyi foltja odabenn ját­szik, ring az öreg hárs od­vábán. Ülök és nézem az óriás törzset. A kéreg mély repe­dései, akár ráncok egy ag­gastyán arcán, testén ... Hány éves lehetsz, te öreg fa? Mióta tartod magad a hegyen, vagy tartod te a hegyet, roppant erős, gör­csössé torzult gyökereid­del? Több fa nőtt egybe itt az idők folyamán. Háromszor ölelem át a roppant tör­zset és így sem érem át. Bebújok, nem is, belépek odvába. Kényelmes és vi­lágos idebenn, jobbra is kis „ablak” nyílik a törzs­ben fölfelé pedig az égie néz a rejtek. Megvédene széltől, vihartól az öreg fa. Oldalról nem is látszik csak az óriási törzs, az odú bejárata is csak egy irány- ból. ... A hárs körülvesz, körül­ölel, akár a bükki vadre­zervátum csöndje. Valahol szarvasbikák bőgnek. Az őszi verőfény varázslatossá teszi a hegyet, végig a Lu- gavölgyet, amelyen Sály fe­lől kapaszkodtunk fel ide az öreg fa miatt, amely év­századok óta itt áll, szem­lélve évszakok változását, az idő növését, múlását. Emberöltőhöz képest örök­kévalóság óta áll itt a vén fa. ■ Korszakok jöttek és múltak. Átélt veszett fa­gyokat és perzselő hőséget. Enyhét adott, sohasem bán­totta senki. Ki gallyát le­törné, múltunkat bántaná, a szenvedéseket, önmagát. Aki a nevét véste bele bicskájával, az is csak hiú­ságból tette, hogy fennma­radjon. Igaz, fájdalmat oko­zott neki, de tudta, tisztel­gés is ez a nagy öregnek, aki itt áll évszázadok óta, és vésők és szelíd csodálók bíznak abban, hogy még sokáig itt is fog állni. A mi népünk mindig job­ban tisztelte és szerette a fákat, mint mások Euró­pában. A franciák kerteket építettek, fákat nyírtak- nyirbáltak kénvükre-ked- vükre, amikor Rákóczi fe­jedelem még leveleit is így keltezte: „Datum sub tilia nostra Bajmocziensis”, azaz kel bajmóczi hársfánk alatt. Dél van. A mérhetetlen nyugalom, akár a fa koro­nája. fölöttem lebeg. Sem­mi sem olvasható a már vén fát jelölő táblán. Az e vidéken élők mégis tud­ják, hogy megvan még, akár a szél, a nap. Rop­pant törzsét az útról meg­pillantva az idegen is ér­zi, hogy történelmünk né­ma tanúja ez a hársfa. Nem tudja, hány éves. mióta vi­askodik az életért. Talán senki sem tudja. Egy mel­lette álló, hozzá kénest fácskáról nontosan ismerik, hoev az 180 éves. Bizonnyal nemcsak kora miatt tiszteljük a famatu­zsálemet. Olyasféle szimbó­lumot. látunk benne, mint amiről Jean Cocteau így írt: „A fa a szakadatlan viadalnak a példába, olyan mozgásé, amely magát öli As felséges életerejét a ha- —lenti.” A (AL névtelenek. De az ““ ember nevet ad szeretett: társainak, lónak, kutyának, úiabban autó­nak. Ezt az öreg fát „Pao- hárs”-nak híviák. A nénbit szerint a tatárok elől me­nekülve egy pap rejtőzött el odvábán. Szöveg: Nyitray Péter Kép: Mécs Ernő Kellemesen kellemetlen fordulat A környékbeli üdülőtele­pen találkoztam egy buda­pesti barátommal. Késő délután volt, feleségével sé­tált a parkban. Elmondták, hogy a férj fővárosi válla­lata bérel itt, az üdülőtelep egyik szállodájában két szobát a nyári idényben, ahová rendszeresen beutal­ja dolgozóit kéthetes üdü­lésre. Így jutottak most ők. ide, s egyelőre nagyon jól érzik magukat. Délelőtt ér­keztek, kellemes a kör­nyezet, jó a szállás, nagyot sétáltak, jót ebédeltek, utá­na szundiztak egy kicsit, majd újra sétáltak a park­ban. Ekkor találkoztunk és ellelkendezték, hogy kelle­mes két hétnek néznek elé­be. Néhány nap múlva ismét találkoztunk. Mindkettőjük szeme karikás volt, és ké­rés nélkül elpanaszolták, hogy valami rettenetes hely ez, ahol üdülnek. Emlékez­tettem őket a korábbi lel- kendezésre. Mondták, ak­kor még nem tudták, mi­lyen itt az este. Ugyanis nz első kellemes nap után nyugovóra, tértek, hogy a zajos város után jót alud­janak itt, az üdülőtelepen. Ám ekkor tűnt ki, hogy az üdülőszállóval szemben, az utca túlsó oldalán kerthe­lyiséggel is megáldott ven­déglő tanyázik, és a kerthe­lyiségben egy hattagú beat­zenekar igyekszik zene ürü­gyén olyan lármát csapni, hogy' az kilométerekre han­gozzék, egy legényke meg minden áron túl akarja a zenét kiabálni. Így aztán alvásról szó sem lehetett. Már rnegvirrodt. mire úgy Páhi Péter versei Ki Ki vagy, te maszalos parasztgycrcli? Lábad mért áztatta sárrengeteg? Földedbe mért vágtad kapád? te bolond? Neked használt ha vágtad a gyomot? Ki segít, ki véd, te ágrólszakadt? ftcleted kiált az cg alatt. Nem elég Az alázat megkövült szobrai vagytok, mintázható gondolat-szikra. Lombosodó ostor a húsotokba vág, nem elég tudni, hogy ilyen a világ. Ősi hagyomány, hogy az újszülött gyermeket ünnepi szertartással fogadják be az emberi közösségbe. Ezt a szép hagyományt tölti meg új tartalommal a tár­sadalmi névadó ünnep mind jobban terjedő szokása. Ilyen kedves ünnepség színhelye volt a minap a sárospataki ifjú értelmisé­giek klubja. Ebben a klub­ban a város értelmiségi fia­taljainak nemcsak alkal­mas vitafórumot, hanem meghitt baráti kört is sike­rült kialakítaniuk. Olyan közös érdeklődésű társasá­got, amelynek tagjai ma­gától értetődően osztoznak a személyes gondokban és örömökben is. Most örömszerző alka­lomra gyűlt össze a baráti közösség. Kozsnyánszki Já­nos és felesége — mindket­ten alapító tagjai a klub­nak — ide hozták névadó ünnepre elsőszülött gyerme­küket. A sárospataki klub­ba erre az alkalomra ellá­togattak a Borsodi Vegyi- kombinát kazincbarcikai műszaki klubjának tagjai is. A két ifjúsági klub — a történelmi múltú városé és a fiatal szocialista váro­sé — baráti kapcsolatát erősítette ez a bensőséges hangulatú találkozó. A pa­takiakkal együtt a barci- kaiak is szeretettel köszön­tötték — s nyomban tiszte­letbeli klubtaggá is válasz­tották — az ünnepelt új­szülöttet. Valószínű, hogy kicsi Magdi a világon az első, aki alig néhány hetes korában már két klubnak is tagja. —ez ahogy elszenderedtek. Ez így ment napokon át. Már azon töprengenek, ott egye a fene az üdülést, haza­mennek. Megint eltelt néhány nap, közben elromlott az idő, esettj ősziesre, hűvösre for­dult. Ismét összetalálkoz­tam üdülő barátommal. Ar­ca kikerekedett, egész lé­nyéből a kiegyensúlyozott­ság sugárzott. Örömmel új­ságolta, hogy végre eljött a rossz idő, s igaz, hogy az üdülőtelep elnéptelenedett, igaz, hogy néha már vacog is a hidegtől, de a rossz időnek van egy nagy elő­nye: bekergette a szabad­ból a beat-zenekart meg az énekest, legalább lehet a környéken aludni. Most az­tán tényleg kipiheni manót. <b) Az első harmincnégy év krónikája Kováts György, a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Köz­pont igazgatója, korábban a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Központ igazgatója, az elmúlt tizen­öt esztendőben szinte min­den szabad percét a diós- győrvasgyári művelődés történetének kutatásával töltötte. 1957-ben látott hozzá a dokumentumok fel­kutatásához, rendszerezésé­hez. Napjainkban már 1945- ig rendelkezésére állnak a dokumentumok. A munkát, illetve a dokumentumok alapján készülő történetet több kötetesre tervezi. 1970 októberében kezdett hozzá az első kötet megírásához. S most, 1972 szeptemberé­ben háromszáznégy olda­lon, százhatvankét fotóval, igen sok forrásanyag idé­zésével előttünk áll, olvas­ható az első harmincnégy év krónikája, 1885-től 1919- ig. A következő kötetekben 1920-tól 1945-ig kívánja feldolgozni a diósgyőr-vas- gyári művelődés történetét, egy további kötetben pedig a felszabadulást követő idő­szak kapna helyet. A/, első kötél, lítettük harmincnégy, csak­nem harmincöt esztendőt ölel fel. Ebben a részben a diósgyőri vasgyárban fel­lelhető, az első említésre méltó, 1885-ös jelektől a Magyar Tanácsköztársaság bukásáig dokumentálja a szerző az eseményeket. A művelődési életet nem vo-. natkoztatja el a gyár gaz­dasági fejlődésétől, válsá­gaitól, a munkásmozgalom leülönböző jelentkezési for­máitól, s így az első kötet­ben a gazdasági-történelmi háttér felvázolása igen je­lentős szerepet, s nagy fí~ gyeimet kap. A kötet összeállításakor a szerző részben a Herman Ottó Múzeum hirlapanyag tárára, részben önmaga fel­kutatta dokumentumokra támaszkodott. A különböző egykori újságokon, s egvéb sajtókiadványokon kívül a diósgyőrvasgyári egyletek irattári anyagai, az e té­makörben már korábban publikált tanulmányok, a különböző diósgyőri emlék­tárgyi gyűjtemények és nem utolsósorban a ma is Diós­győrött élő. veterán ku.l- túrmunkások visszaemléke- 7A',°i szolgáltak forrásul, Né<?y részre £kkö­tet. Az első a gazdasági és társadalmi körülményeket, az egyletek és dalárdák történetét taglalja. Egymás után sorakoznak az érdekes történeti adalékok. A gyár történetére való rövid visz- szapillantás után_ elsőként az 1885 október végén meg­alakult dalegylettel ismer­kedhetünk meg, majd az 1891-ben létrehozott diós- győrvasgyári színházzal, s ezt követően sorban, a már más forrásokból js Ismert Jószerencse Dal- és önkép­ző Kör megalakulásával, a munkások énekkarának működésével, a vasgyári ét­terem megnyitásával, ame­lyiknek épületére a mai diósgyőriek és miskolciak közül is sokan emlékeznek. (Itt volt a vasgyári mozi. és 1956 és 1059 között itt működött, a Miskolci Nem­zeti Színház. Az 1895-ben megnyitott épületet 1964- ben lebontották.1 Végigve­zet a krónika egészen aTa- ríáosköztársaságig, a mun­káshatalom érvényesítéséig a diósgyőri vasgyárban. Jó szsrkíísztésí^l rmtuÍGnkor bemutatja az egyes műve- lődéstörténeti mozzanatok és a munkásmozgalmi gyár- történeti, gazdasági esemé­nyek összefüggéseit. Érde­kes adalékot is találunk az első rész zárófejezetében, amikor egy 1919. február hó 25-én leélt engedélyező okiraton, amelyben a Jó- szerencse Dal- és Önképző Körnek adnak engedélyt a munkásétlerem használata­ra, az aláírás melletti bé­lyegzőn a következő szöveg olvasható: „Magyar Nép- köztársaság Diósgyőri Vas­es Acélgyára”. A kötet második része a műkedvelő színjátszó moz­galom történetét tárja az érdeklődő olvasó elé. En­nek első jelei is már 1885- ben mutatkoztak, de erőtel­jesebben 1891-ben, a diós­győri vasgyári színház meg­nyitásakor bontakoztak ki és külön lendületet 1900- bati kaptak, amikor a mun- kásétteremben is felépítet­ték az új, korszerű színpa­dot. Érdemes megemlíteni, hogy a műkedvelőkön kí­vül hivatásosak is felléptek már ekkor is. és például 1900. május 13-án már itt bemutatták a színházakban nemrégen felújított Charlie nénje című bohózatot. Rendkívül részletező leírás­ban a Tanácsköztársaság alatti színjátszó tevékeny­ségig. illetve 1919 őszéig kísérhetjük nyomon a szín- játszómozgalom történetét. A korabeli színlapok nem­csak a sokszínű érdeklődés­ről adnak tanúbizonyságot, hanem a diósgyőri munká­sok aktivitásáról, rendkívül nagy ügyszeretetéről is. A kötet harmadik feje­zete az első diósgyőrvas­gyári munkáskönyvtár kró­nikáját adja. Ez ugyancsak a Jószerencse Dal- és ön­képző Körhöz fűződik és 1895-től követhető a törté­nete. Erről az időszakról is igen sok dokumentum, könyvtári beszerzési jegy­zék, jegyzőkönyv, műsor szolgál színes adalékokkal. Végül a kötet utolsó ré­sz« a vasgyári mozi törté­nete. Magyarországon 1896- ban adtak ki először mozi- engedélyt, 1899-ben már Miskolcon találkozunk ez­zel, s a Jószerencse mór 1901-ben érdeklődik utána és tárgyal a berendezés be­szerzéséről, de csak 1906- han valósulhat meg a mun­kásétteremben az első vas­gyári mozi. Fennmaradt műsorplakátok, sajtótudósí­tások adnak számot a film és az élő színpad keveredé­séről, a filmszkeccsekről, amelyekkel mint mindenfe­lé, Diósgyőrvasgyárban is elkezdődött a mozi élete. De az állandó engedéllv«] működő mozi csak 19i li­bán kezdhette meg műkö­dését. Érdemes megemlíte­ni. hogy 1913 novemberé­ben már Zola Germinál-ját ve+í+ették itt. Rendkívül hasznos Kováts György krónikájá­nak első kötele. Igen .sók kultúrtörténeti és munkás- mozgalmi adalékot, rögzít, ment: meg a feledéstől, és seg’t mind jobban megis­merni Miskolc e nagv ie- lentőséPű városrészének tör­ténelmét. a város művelő­dési életét nagymértékben meghatározó munkásműve­lődés kezdeteit. Jó lenne, ha mind többen olvashat­nák. Jó lenne, ha a mun­kásmozgalom és a munkás- kultúra emlékeinek néosze- rűsftésére hivatott szervek valamelyike gondozásába venné a művet ó° köz- kinccsé tenné »í„n„<1ek Miklós l rap-hárs a hegyen

Next

/
Thumbnails
Contents