Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
7-972. október 1., vtrsamop ÉSZAK-WAGYARORSZÄG 7 Előkészítő El bennük az igény " A közelmúltban sajtótájékoztatón ismertette Ilku Pál művelődésügyi miniszter, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács elnöke az ifjúság kulturális ellátottságának helyzetét, a tennivalókat, hogy az ifjúság művelődési igényét az eddiginél magasabb színvonalon biztosíthassuk. Sajtótájékoztatójában hangsúlyozta: a művelődési házaknak jobban oda kell figyelniük a fiatalokra. *- Az ifjúság a társadalomnak az a rétege, mellyel szemben nemcsak a társadalom igényei és követelményei nőttek meg, hanem amely önmaga számára is egyre feljebb teszi a mércét. A mai fiatal — legyen középiskolás, szakmunkástanuló, egyetemista .vagy pályakezdő szakmunkás, mérnök, adminisztrátor, igényesebb a művelődési lehetőségekkel szemben, mint az előző korosztály ifjú korában. A szórakozás, a szórakozva művelődés élet- igényként jelentkezik, s ha ezt az igényt nem tudja „beváltani” lakóhelyén, akkor előbb vagy utóbb, de elmegy onnan. S hogy nem pusztán időtöltö szórakozásra vágyik a ma fiatalja, azt bizonyítják talán a művelődésügy országos adatai. A művelődési otthonok látogatóinak 70 százaléka az ő soraikból kerül ki. Hazánkban megközelítőleg ötezer ifjúsági klubban folyik aktív élet, A könyvtárak beiratkozott olvasóinak 75 százaléka harminc éven aluli fiatal. A hazánkban eladott hangverseny bérleteknél!: 77 százalékát az ifjúság vásárolta meg. Az adatokat, a példákat folytalhatnánk. De már ezek is jelzik, hogy az ifjúság körében általában nagyobb az igény a művelődésre, mint a már megállapodott, felnőtt korban levőknél. Ök azok, akik elsősorban igénylik a társas, aktív szórakozás, művelődés formáit, s akikkel szemben a társadalom jogos követelményként is támasztja mindezt. Az ifjúság kulturális élete javarészt a művelődési házakban, a művelődési házak által fenntartott ifjúsági klubokban zajlik. Az ötezer ifjúsági klubból háromezret a művelődési házak tartanak fenn. Mégis, azt kell mondanunk — s ez elsősorban a falusi művelődési intézmények munkájára igaz — az intézmények nem tesznek meg mindent: azért, hogy a fiatalok valóban magukénak érezzék a művelődési házat, saját juknak, amelybe úgy térhetnek be, mintha hazamennének. Persze vannak ilyen művelődési intézmények, szerencsére szűkebb pátriánkban jócskán tudnánk rá példát hozni. De az is igaz, hogy sok helyen még egyszerűen nem jutottak el addig a községekben, hogy legalább egy ifjúsági klubot létrehozzanak. Egy klubot, melynek programját ők maguk állíthatnál-e össze, igényeiknek és ízlésüknek megfelelően. Sőt, talán még megyénkben is találnánk rá példát, hogy a fiatalok elkerülik a művelődési házat, mert abban kizárólagosan az idősebb korosztály igényei alapján állítják össze a programot. Jó és rossz példákat egyaránt idézhetnénk. Ami azonban kétségtelen: művelődési életünk továbbvitelénél az eddigieknél még erőteljesebben kell gondolnunk az ifjúság művelődési lehetőségeinek megteremtésére. Hiszen a ma fiataljából olyan sokoldalúan képzett, harmonikus ember lesz, amilyenné az iskola, a társadalom, s a társadalmon belül a művelődési intézmények, a művelődési házak, könyvtárak alakítják. Ha egy fiatal már megszokja, igényli a művelődést, az olvasást, az aktív, társas szórakozást, ha lételemévé válik az önmagával szembeni igényesség, akkor arról később sem tud lemondani. Az igény ott van a fiatalokban. Rajtunk múlik, mennyire válik mind többjüknek éltető elemévé. Csutorás Annamária A Mezőkövesdi járási Pártbizottság szeptember 25—28-a között a Lenin Kohászati Művek kácsi üdülőjében 80 propagandistát készített fel az idei Hártoktatási évre. A tanfolyam programja felölelte a párt- és tömegpropaganda témaköreit. A járási párt- bizottság titkárai, munkatársai, az oktatási igazgatóság tanárad és a járási hivatal vezetői tartottak előadásokat:, konzultációkat. A négynapos programterv gerincét „A párt vezető szerepének érvényesülése, és az ezzel kapcsolatos pártalapszervi feladatok”, valamint „Gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósulása járásunkban” című téma alkotta. Üjszerű vonása volt a tanfolyamnak, hogy a propagandisták a kis csoportos foglalkozásokon közvetlen előkészítést kaptak, így differenciáltan lehetett számukra meghatározni a konkrét feladatokat. Aktívabban nyilvánítottak véleményt, bátran kértek módszertani útmutatást. Az előkészítő tanfolyam utolsó napján került sor a propagandisták fórumára. A hallgatók kérdéseire Molnár András, a járási pártbizottság titkára és dr. Szilágyi János, a járási hivatal elnöke válaszoltak. A járásokban október 15-én kezdődik a pártoktatás, a propagandistákon a sor, hogy az előkészítőn kapott tartalmi és módszertani segítséget hatékonyan alkalmazzák. V alaki olt all a Tisza túlsó partján, az átkelőnél. Nem integet nem kiabál, mert minek? Innen, erről a partról a kom- posok látják, hogy oda érke. zett, majd mennek érte. A komp, a hidas egyébként éppen most kötött ki, egy pótkocsis vontató óvakodik le róla. Egy ember áll a túlsó parton. Ä komposok — meglett, szívós férfiak — csónakba ülnek, megragadják az evezőket. Gyakorlott, erős, biztos csapásokkal indulnak fölfele a folyó szélén ahol kisebb a sodrás, hiszen beljebb úgyis visszahozza őket a víz. Apró termetű kutya érkezik, futkosni kezd le-föl a parton, a csónak felé nyüszít, bele-bele nyújtja top- pancsát a sárgás, hideg vízbe. A csónakon ülő férfiak feléje sandítanak. Egyikük hirtelen valami igazítani valót talál a lapáton, a másik úgy véli, nem jól ül, fészke- lődik kicsit, majd átnéz a túlpartra. nem történik-e olt valami látnivaló. Nem történik. De a csónak vissza sodródik. Az evezőt vizsgáló férfi véletlenül úgy nyúl a lapáttal a vízbe, hogy a csónak egészen közel kerül a Pj*i - hoz, az apró kutyához, gül egyikük mérgesen ei kiáltja magát: . , — Ugorj már Csutak a fene beléd! Mit finnyaskodsz annyit! . . A kutya ugrik, úszik, néhány méter után eléri a csónakot, belemászik, majd a következő pillanatban vissza, veti magát a, folyóba és nekivág. — Ha neked jobb így, csak ússzál! A csónakban ülők kissé megbán tottan húznak bele, nagy csapásokkal haladnak a folyó közepe felé. Csutaknak csak a feje látszik ki a vízből, igyekszik a csónak után, de a folyó sodrásával nem bír, a Tisza elkapja, magával viszi, mind lejjebb, mind távolabb. — Csutak, ne hagyd mar<v » ;?ím Napkeltétől napnyugtáig gad! — hallik a csónakból. Messze a folyó közepe táján apró pont: a kutya feje. A csónak közeledik a túlsó parthoz. — Most ér a forgóhoz —• hallatszik a csónak felöl — ügyesen Csutak! Ügyesen! A kutya már csak néhány méterre van a parttól, a bök. rok között nyiladék is látszik, olt nyugodtan kiköthetne, csendes már óit a víz is, de előbb még föl fele úszik egy kicsit, följebb lép ki a partra. Megrázza magát és futás. Eléri a csónakosokat, rájuk ugat vidáman és fut tovább a dülöűton. A csónak az eddig várakozó emberrel indul vissza, pár perc múltán kiköt. Az emberek kiszállnak. — Nem féltették a kutyát? — Csutakot? Egy csöppet sem. Gyakran előbb ér át, mint a hidas. Néha velünk is átjön, de leginkább úszni szeret. A lanván lakik, oda ment. — Pedig gyakran mehetnek maguk is ide-oda a komppal .. . — Gyakran bizony, főként nyáron. Az aratás idején volt olyan nap. hogy 110-sz.er mentünk oda-vissza! Hordtuk át a terményt, mivel a tsz-nek olt is van földje. — Bírták? Bírni kell. Különben két naponként váltjuk egy- másl. Két napig dolgozunk, napkeltétől napnyugtáig, majd két napunk szabad. Nyáron bizony nagyon hosz- szú a napkeltétől napnyugtáig. ráadásul az indulás előtt egy félórával itt vagyunk. a végén pedig félórával később megyünk. Rendben kell tartani a hidast, kitakarítani. ellenőrizni mindent. Hog> jó órában mondjam, nem is történt semmi jvai. — Most már viszont rövi- debb a napkeltétől napnyugtáig. — Rövidebb. Nyáron nagyon sok volt a munka. Állandóan járt-kelt a hidas. És a hajókra is ügyelnünk kellett. Ha érkezett, és mi mondjuk éppen a túloldalon Pofii: Laczó József voltunk, bele gyorsan a csónakba, átevezni, hogy leengedjük a kötelet. Mert. a drótkötelet csak itt lehet leengedni, hogy a hajó elmehessen .. . Most mér rövi- debbek a napok, de azért szállítás most is van. Utas mindig van. Odaát, a tanyákon laknak, az embereknek meg mindig lehet ügyesbajos dolguk, orvos kell, vagy bevásárolni kell. Mikor még nem áll be teljesen a Tisza, de már jég van, akkor, persze, a hidas nem jár. Ilyenkor csónakkal megyünk át, ha megjelenik valaki a túlparton, csónakkal megyünk érte. Kerülgetjük a jégtáblákat, arrébb lökdös- sük, és megyünk. Persze, tudni kell az evezőkkel bánni. — És ha befagy a Tisza? — Ha jó, erős a jég, akkor nincs baj, akkor át lehet gyalogolni. Hizlaljuk is a jeget, hogy’ erősebb legyen. De az a fura, hogy mintha egyre ritkábban fagyna lie a Tisza. Sok már benne a szennyező anyag. A gyárakból. Túl sok. Ha be is fagy, csak olyan kásás a jég. A napokban is néztem a halászokat. alig foglak néhány kárászt. A halak is pusztáinak. Sokat olvasok a szeny- nyezödésről az újságokban is. Bizony kellene már valamit tenni. Sárgás színű víz siet előttünk. tetején itt-ott apró tölcsérek forognak. Ha gally, levél kerül beléjük, megpörgetik, lebuktatják. arrébb újra a felszínre dobják. A parton, a magasabbra nőtt fákat színezi az ősz. Komótosan. nem'sietve, de színezi. — Szép ez a vidék ... — Szép bizony, nagyon szép. Nyaranta több száz ember is eljön ide. Sátrakat vernek, horgásznak, fürödnek. Ott, följebb, a túloldalon lan- kás a part. — Es maga hol pihen, hol nyaral? — Hm. Nekünk, komposok - nak ez nem olyan egyszerű. 2 nap szolgálat. 2 nap szabad Srabadsásunk ín'- vor» de elaprózva. Nagyon szeretnék például egy hétre Hévízre menni. De hogyan? Pedig, ha összeszámolnánk az egész évi munkaórát, azt hiszem, jogos lenne az egyhéí. Dehát, ez nincs a szerződésünkben. Napkeltétől napnyugtáig. Két nap szolgálat, két nap szabad. Tudom én, hogy a kompnál ez a rend, de azért valamit csak ki kellene találni! Valami megoldást., mert nekünk is jó lenne egy-egy hét szabadság egyben. Amikor elmehetnénk valahová a családdal. Bizony nagyon jó lenne! — Nem lehetne a váltótársakkal egyezkedni? Mondjuk hosszabb Ideig vállalnák a szolgálatot, majd utána maguk is. — Ez sem olyan egyszerű..; Lehet, hogy valójában nem egyszerű. Nyilván nem véletlenül alakult ki a két nap szolgálat, két nap szabad "rendje. A komposok embereket visznek egyik partról a másikra. Embereket, nagy értékű' gépeket, terményt. Mély vizen. Pihennek, jó erőben kell lenie a komposnak, hogy véletlenül se történhessen baj. Mert a baj itt rögtön nagy lenne. A kompos a víz felé tekint. — No, de ha messzebbre nem is, a túlpartra már megyek minden jót! A túlparton, az átkelőnél ott áll égjem bér. Nem integet, nem kiált, ni- szen látja őt a kompos. Lovaskocsi is érkezik. A lovak nem hőkölnek .ssza a víztől, nem riadoz- nak, nyugodtan állnak, megszokták a folyót. A csónak most kevés lesz. A hidast készítik az induláshoz. ‘"iska Tibor
