Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)

1972-07-09 / 160. szám

ÉSZAK -MÄGYÄÜiOR'SZAG - 6 —bot»—mb—m «WI mii——bm 1972. július 9., vasárnap 100 éwes a magyar műemlékvédelem libben az évben — a mű­emlékvédelem 100 éves évfordulójára — megyén­ként új műemlékjegyzéket 'adtak ki, mely az 1960- ban kiadott jegyzékhez ké­pest sok új adatot és vál­tozást tartalmaz. Borsodban összesen 591 műemlék és műemlék jellegű épület ta­lálható. közülük G5 Miskol­con. Ha csak a számokat nézzük, máris felmérhető, hogy a közel 600 épület helyreállítására és karban­tartására jelentős összeget kell fordítaniuk az ez­zel foglalkozó szerveknek. A műemlékvédelem ter­mészetesen nem kampány- szerű. egy év' alatt — még ha jubileumi év is — nem lehet minden munkát befe­jezni. Az idén elvégzendő feladatok legtöbbje is ré­gebben megkezdett feltárás vagy helyreállítás folytatá­sa. Ilyen munka a Diós­győri Vármúzeum építészeti helyreállítása; a vármúze­um különböző rendezvé­nyek megtartására is alkal­mas lesz Sátoraljaújhelyen októberben — a műemléki és múzeumi hónapban — nyílik ugyancsak helytör­téneti kiállítás, melynek az átalakított tanácsháza ad otthont. Üjhelyben egyéb­ként folytatják a kolostor­éi templommaradványok feltárását is. A korabeli templomok, várak, műem­lék lakóházak mellett, el­sősorban népművészeti ér­tékük van a népi építészet még el nem pusztult reme­keinek de ezek védelme .sajnos, nehezebb, mint az állami tulajdonban levőké. A régi. parasztházak jelen­legi tulajdonosai ugyanis legtöbb esetben szeretnének új házba költözni, de sem az államnak, sem a helyi szerveknek nem áll mód­jában megvásárolni a régi épületet. Ilyen esetekben még az is előfordul, hogy a tulajdonos lebontaná a mű­emlék jellegű házal, hogy építkezhessen. Az ehhez ha­sonló problémák elkerülé­sére az Országos Műemlék Felügyelőség és a területi albizottságok a jogpropa­ganda eszközével élve, a tu­lajdonosokat tájékoztatják a műemlék fenntartására igé­nyelhető anyagi járandóság­ról. Ezt az összeget eseten­ként. és évente állapítják meg Annak ellenére, hogy a műemlékvédelem napjaink­ban közügy, és az OMF irá­nyításával a helyi szervek, tanácsok is jelentős anyagi .támogatást nyújtanak, még­is előfordul, hogy a műem­léképületeket használó kö­zületik nem törődnek a karbantartással. Borsod me­gyében hét-nyolc olyan kas­tély van, melyek már ko­rábban alapos rekonstruk­cióra szorultak volna, de a „lakók elfelejtettek lakbér fejében'’ anyagi áldozatot hozni — bár erre kor­mányhatározat van. A íele- dékenység következménye, hogy ez a néhány épület tönkrement, jelenleg már csak több százezer forint értékű munkával . lehet helyreállítani. Ennyi pénze pedig az épületet használó­nak már nincs. A felettes szerv hiába, ír fenyegető és kopop hangú levelet a „bér­lőnek”. a válaszlevélben az a kérés van. — melyet le­velezés nélkül sem tudott teljesíteni —. hogy anyagi támogatás kellene. A felet­tes szerv újabb levelet ír a legfelsőbb szervnek, de ott sincs pénz. A körlevelezés ideje alatt pedig összedől a vita tárgya, a műemléképü­let. Ügy látszik tehát, hogy a centenáriumi év sem múlik -el problémák nélkül. Olyan eset is akad. hogy a város- rendezési , tervet készítők nem törődnek’ egy-két „út­ban levő” régi épülettel, s csak akkor kezdődik a hu­zavona mikor az építők le­bontanák, hiszen a terv szerint azon a helyen egy áruház fog állni. A műem­lékek védelme tehát, szoros együttműködést kíván, hogy az épületek használói, a ta­nácsok építési osztályai, és az OMF , közösen mentse meg a régmúlt idők sokfé­le, és „továbblétezésre” ér­demes alkotását. (Orosz) Az nifiiipiMás Kencz Lídia, a vas­gyári kórház íögyógy- szerésví tegnap, 1972. július S-án vette ál az aranydiplomát a Buda­pesti Orvostudományi Egyetemen, —• 1922. június 12-án kap­tam meg diplomámat a fővárosban — emlékezik a most is aktívan dolgozó Ke­néz Lídia, érdemes gyógy­szerész. — Akik akkor vé­geztünk. már csak négyen élünk. Az egyik borsodi,' Tavaszi Lászlóné Encsről. Már csak Lídia néni dol­gozik a fél évszázaddal ez­előtt diplomát kapott gyógy­szerészek közül. Itt. a vas­gyári kórházban mindenki ismeri őt — Tíz évig Budapesten dolgoztam egy gyógyszer- tárban. azután kerültem a Vasgyárba a társpénztár­hoz. mint recept felülvizs­gáló. 1945-ben elpusztult budapesti lakásom, akkor vettem ái a vasgyári kór­ház kis g.vógyszerraktárál. Kenéz Lídia azóta is a kórházban van. Ott is la­kik égy kis szobában. Ű látja el orvosságokkal a 420 ágyas kórházai, a vasgyári szakrendelői és az üzemi rendelőket is. — ötven évvel ezelőtt még csak 150 kartonnal dolgoztunk — emlékezik Lídia nénj. — Ma?3000-rel. — Nehéz eligazodni? — Nekem nem — mond­ja mosolyogva —, de az utánam következőnek ne­hezebb lesz A 76 éves Kenéz Lídia ma is a legnagyobb szelle­mi frisseséggel végzi mun­káját. Nemcsak a legújabb készítmények felől tájéko­zódik, minden érdekli. Jel­lemző, hogy havonta 120 fo­rintért járat újságokat. So­kat olvas. Amikor arra ké­rem. meséljen valamit az elmúlt 50 évről, amelyből 40-et a Vasgyárban töltött, azt mondja. — Én csak dolgoztam. A nép egészségéért... ez a jelmondat volt felírva arra a zászlóra, amelynek zászló­anyjává választották, már nem emlékszem pontosan, mikor. Édesapjáról beszél in­kább, a hódmezővásárhelyi kovácsról, aki mind a ki­lenc gyerekét taníttatta. pe-_ dig nehéz volt akkoriban. Mostanában már egyre gyakrabban hazavágyik Lí­dia néni Hódmezővásár­helyre. Szeretne megpihen­ni. ny. p. Hatalmas ország, törekvő nép Hirtelen annyi kérdés zá­porozott Hegyi Imrére, a népfront megyei titkárára, hogy kénytelen — mosolyog­va bár — sorrendre inte.ni. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának küldötteként S. Hegedűs László országos titkárral töltött egy hetet Mongóliában, mint a mongol Béke és Barátság Szövetség vendége. Mongóliáról már sok írás jelent meg a sajtóban, töb­bek között nálunk is. A tő­lünk oly távol eső baráti nép éleiét egyre jobban megis­merjük, de igen messze va­gyunk attól, hogy alaposan ismerjük. Éppen ezért' be­szélgetésünk elején úgy ha­tároztunk, hogy különösen egy területet, nevezetesen a mezőgazdaságot, a termelő­szövetkezeti gazdálkodást mu­tatja be most Hegyi Imre országgyűlési képviselő. — Elöljáróban azt azért szeretném megemlíteni — mpndotta —. hogy én egy idegen országban először a múzeumokat nézem meg. Így ismerem meg nagyjából a nép múltját, így van alapom a jelen reális értékeléséhez. Mongóliában is így tettem. Ezután néztük meg a ma­gyarok által épített ruhagyá­rat, amelyet két évvel ezelőtt Losonczi Pál. az Elnöki Ta­■ nács elnöke avatott fel. Majd tsz-látogatásra került sor. — Melyik termelőszövet­kezetet Látogatták meg? 1941­neve. vilá­két ké­sük el. hogy Mongólián’)! van szó A termelőszövetkezet 654 000 hektáron gazdálkodik. Ez egyben a járás' területe is. A járásnak 3300 lakosa van, s a szép erdős vidéken 65 000 jószág legel. Mint em­lítettem, 1941-ben alakult a tsz, akkor 41 taggal. 51 ál­latuk volt, egy jurtájuk, faházuk és egy sátruk. — És ma? Ma milyen pel mutat a gazdaság? — A termelőszövetkezet­nek 1300 tagja van ez 500 családot jelent. Vagyonuk 8 000 000 tugrik. Főleg minő­ségi állattenyésztéssel foglal­koznak. Évente a bevétel 50 százalékát osztják fel a ta­gok között. — Mikor vette fel a ísz az új nevét? — 1959-ben. Azóta járnak náluk rendszeresen magyar vendégek. Meglátogatta őket Kádár János elvtárs is. A látogatás során készült fény- képfelvételek ma» is a mozi előcsarnokát díszítik. — Kivel barátkozott a tsz-ben? össze — O, nagyon sok tsz-tag- gal. de a legkülönösebb és legérdekesebb ember volt (köztük Zs. Zsamjan, aki a megyei tanács tagja. 10 éve járási tanácstag és világ járt ember hírében áll. Nyolc éve brigádvezető a tsz-ben, s egy esztendeje szocialista brigád­dá alakultak. Részt; vehet­tünk egy brigád gyűlésen is, amelyet a brigádvezető jur­tájában tartottak. — Mit jelent az. hogy vi­lágjárt ember hírében áll? •— Amikor Kádár elvtárs náluk járt. a tsz egy lovat ajándékozott neki. Ezt a lo­vat, Zs. Zsamjan hozta haza Magyarországra Ellátogatott a magyar testvér termelő- szövetkezetbe is, a mezőtúri Mongol—Magyar Barátság Tsz-be. Hazánkon kívül járt a Szovjetunióban, Lengyelor­szágban, Csehszlovákiában és az NDK-ban. Egy cikikben szinte lehe­tetlen visszaadni mindazt az élménytömeget, amelyet He­gyi Imre egy hét alatt szer­zett. Járlak a mongol mező- gazdasági miniszternél, Dass nál is. — A miniszter egyben a Magyar—-Mongol Baráti Tár saság elnöke is Talán nem véletlen, hogy az alelnöl- tisztet a vízügyi miniszter helyettese tölti be. A minisz­tertől megtudtuk, hogy igye­keznek a bellerjesebb állat­tenyésztésre áttérni. Elmon­dotta, hogy a mongol—ma­gyar kölcsönös látogatások es találkozások igen sokat se­gítenek nekik a korszerűbb gazdálkodás megteremtésé­ben. Hegyi Imre országgyűlési képviselő az elkövetkező időkben —: több felkérés alapján — élménybeszámoló­kat fog tartani mongóliai út­járól. A. I. I 0 FÉR IT PORT Ríj Teliinger István munkája AKÁC ISTVÁN: Jegyesség, Nap ;a kontya Ö mondja, de én mondom. Én mondom, de ő mondja. Gondja: a gondom. Gondom: a gondja. .Jegyesgyűrűje: a jóság. Jegyesgyűrüm: a szerelem. Így köt össze, mindhalálig, két-együnket a valóság! Petőfi Sándor Sárospatakon AUANYBETÜS márvány- i tábla hirdeti Sárospatakon, hogy 125 esztendővel ez­előtt. 1847, július 9-én Pe­tőfi Sándor a híres diáki) á rosban járt. Pálkövi Antal professzor házában szállt meg, de vendégül látta a lánglelkű költőt a kollégi­um ifjúsága is. Az előző napot Miskol­con töltötte Petőfi, és július 9-én reggel indult Szeren­csen át Sárospatakra. Ra­gyogó. napfényes időben utazott végig Hegyalján, s nem tudott betelni a láj szépségével. Különösen Sze­rencs után valósággal le­nyűgözte a látvány gyönyö­rűsége. Délutánra járt az idő, amikor Olaszi felől a Pi- lyergődombon át; szekéren Patakra érkezett. Útja a vár előtt vitt el, így előbb ezt tekintette meg. A vére is felforrt az indulattól, megtudva, hogy a Rákóczi­ik ősi fészke, a magyar forradalmak „oroszlánbar­langja” a kuruc szabadság- harc leverése után az oszt­rák labanc arisztokraták birtoka lelt. Az osztozko­dáskor előbb a Trautsoh- nok. majd a Bretzenhelmek kapták meg a bécsi csá­szártól jutalmul. Utánuk azé a Windischgratz herce­gé lett, akinek az apja le­verte a 4!!-as szabadsághar­cunkat, és körözőlevelet adott ki Petőfi alfogatására. A diákok kitörő örömmel fogadták Petőfi érkezésének hírét, és az ifjúság két ve­zetője: Orbán József szeni­or és Orbán Ferenc kórus- elnök tüstént meg is hívta az énekkar által rendezett, „deákos, vidám estélyre.’’ Ugyanis éppen ekkor kez­dődtek a kollégiumban az év végi vizsgák, vagy ahogy akkor nevezték: az aratási egzámenek. A vizsgák '2—2 hétig is eltartottak, s bi­zony. kemény erőpróbára tették az ifjúságot. Ilyen­kor esténként az énekkar hangversenyt adott, majd mulatság következett. A kó- rusteremben kitelték az asztalra, és jóféle hegyaljai borral színig töltötték az énekkari tisztséghez, rang­hoz méretezett bükk Jakit- pákát”. A várból mentem a kollégiumba — írja Petőfi —, telt poharak és víg diákokhoz. Magam is hoz­záláttam.” A továbbiakat aztán ma­ga Orbán József szenior mondja el pataki kórus tör- I télidéről szóló visszaemlé­kezésében. Dalt dal, poha­rat, pohár követett. Petőfi elé egy mitológiai alakok­kal ékesített tülökpoharat tettek, s a költő tüzes, za­matos bortól fellelkesülve, kezébe vette a poharat és a kórusra köszöntötte ezek­kel a szavakkal: „Most e tülök kezemben van, né­hány hónap múlva — hóm- j Inkára téve a szarvat mon­da — talán itt lesz Ki- iszom e poharat, hogy ré­szeg legyek, s felejtsem cl. hogy szabadságomat kél szép szemért feláldoztam. Ti pedig, jó vidám férfiúk, mikor c pohárból isztok, emlékezzetek reá. hogy Pc- 1őfi ivott e pohárból. Isten éltessen benneteket!” A „két szép szem” tér- i meszelésen — Szendrey Jú- | liáé, akiért boldogan „ál­dozta fel szabadságát.” — Hiszen — amint a 14. le­vél elején írja — Patakról éppen „az ígéret földjére. Szalmáiba” sietett — Jú­liához, akivel szeptember 8-án házasságot, is kötött, így hát hiúba volt minden kérlelés. másnap reggel to­vább is indult Patakról. Üj- helyen. Ung váron. Bereg­szászon át Szalmái' leié. „A kollégiumban kezdődnek az examenek. marasztalnak, de ' nem maradok. Nagyon sietek Szalmái- leié. aztán meg nem is szeretem látni az állatkínzást” — fejezi be Sárospatakon keltezett le­velét Petőfi. A TÜLÖKPOHÁR, egy kicsit megcsorbulva, de ma is megvan. Az iskolatürté- neti múzeumban őrzik be­cses emlékként.. És — ahogy a költő kívánta — a mai diákok is büszkén emlékez­nek rá. hpgy „Petőfi ivott e pohárból” — éppen I25 esztendővel ezelőtt. Hegyi József — Az Ulánbátortól mint­egy 45 kilométerre levő Ma­gyar—Mongol Barátság Ter­melőszövetkezetet. Ez 1941- ben alakult. 1— Akkor bizonyára mái neve volt, ■—- Igen. Tuja volt a neve Azt jelenti magyarul, vilá­gosság. Erdeen községber van ez a tsz. — A. közigazgatási fogal­maic Mongóliában egészei mások, mint nálunk. Kérjül szóljon néhány szói a terü­letről? —- Erdeen az úgynevezet központi megyében van Druumatban. Ennek a me­gyének a területe 81 00( négyzetkilométer, a lako-ssá; száma 65 000, Talán érdekes ha azt is megemlítem, hog.\ az állatállomány ebben <. megyében 1. millió 300 eze darabból áll. A megyében 2( járás és 17 tsz van. A m termelőszövetkezetünk lő lel adata, hogy Ulánbátort, a tő várost ellássa hússal, tej.ie és zöldségfélével. Földmű vetést 180 000 hektáron ibly tatnak a megyében. A szán tóföld nagysága szempontja ból ez a második megye. — Ismertessen meg min két. közelebbről a Tuja Vagyis most mór a Magyar- Mongol Barátság Termelő szövetkezettel. — Szívesen, ámbár a szá nwk kissé meglepőek lesz nek a mi termelőszövetkeze

Next

/
Thumbnails
Contents