Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)

1972-07-01 / 153. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1972. július 1., szombat Művészeti témák 1. Sznobizmus V idéki színhazaknál korábban mindennapos, mostanában ritkábban adódó szobás, hogy egy-egy szerep eljátszá­sára meghívnak a íovaros színpadjairól olyan színészt, akinek művészi rangja mar eleve biztosa ja a proaukcio ma- gasabo színvonalai, vagy akinek nepszerusege meggyorsítja a jegy tömbök vékonyouusát. Ha a művészi rang es a nép­szerűség párosul, meg jobb. Eloiordul azurn oiyan eset is, hogy nem a szerep sorozatban torteno eljátszására, hanem csati néhány elöaausra hívnak meg ismeri fővárosi művészt. Hz történt a most zárult évadban Miskolcon is. A Miskolci Nemzeti Szinnaz hónapokkal a Soejk a hátor­szágban bemutatója után felújította a darabot, es a főszerep eljátszására meghívta Bodrogi Gyulát, a budapesti József Attila tízinhaz tágját, aki köztudottan a Svejs-adaptació szövegírója is, hogy nehány alkalommal Varga Gyula helyeit játssza ei a szerepet. (Bodrogi saját darabjáDan, Budapesten szériában jatszo'uia.) Legutóbb, az elmúlt hét néhány napjara ismét vendégművészt hívott a színház: Dómján Editet, a Madách Színház tagját Budapestről, s ennek okából fel­újította az évad eiejen játszott és nagy sikerű produkcióját, A bolond lány című vígjátékot, amelynek címszerepét Dóm­ján Budapesten nagy sikerrel, több száz alkalommal ját­szotta. Megjegyzésünk nem is a meghívott vendégművész személyevei, vagy alakításával kapcsolatos, hanem egy je­lenségről kívánunk szólni. Vitázni lehetne róla, kell-e, vagy sem a színháznak ven-» dégmüvészeket hívni. Vitatható az ilyen praktikus, művé­szeti és gazdasági célokat elegyítő manőverekből születő, esetleges siker, illetve kasszasiker, mert a vendég meghívása, tehát egy helybeli színész szerepének átadása ugyanakkor azt is jelentheti, hogy a hazai művésznek már nincsen elég ereje a szerep tökéletes megformálására, a közönség von­zására. Ez pedig igazságtalan. Lehet, hogy e kérdés megíté­lésében közrejátszik művészi túlérzékenység is. de a ven­déghívás ilyen vonatkozásai nem hagyhatók figyelmen kívül. Mindez azonban a színházak belső ügye. Nem belső ügy azonban az a jelenség, amely a közönség egyes rétegeinél a vendégszereplések kapcsán tapasztalható. Ha valaki már látta a 'darabot, és úgy megy el ismét meg­nézni a fővárosi vendégművésszel is, tulajdonképpen rend­jén van. De a vendégnek okkal és ok nélkül sokszor olyan bizalom-előnyt, adunk, amely a helybeli színésznél eleve hátrányként jelentkezik. Igen sokan vannak azonban olyan nézők is, akik nem járnak színházba a miskolciak előadá­saira, csak ilyen alkalmakkor, csak fővárosiak vendégeske­dése esetén. Ezek a nézők nem ismerik a miskolci színé­szeket, nem ismerik munkájukat, de eleve lebecsülik. Avval, hogy nem járnak el őket megnézni. Ugyanakkor belebete­gednének. ha a pesti színészt nem láthatnák. Sznobizmus ez, a legrosszabbik fajtából. Nagy kár, hogy a színházi vendég­művész-akció ezt még támogatja, erősíti is. 2. Szórakoztatóipar K ét-háróm hete nyilvános vitát láttunk a televízió kép­ernyőjén arról, ki a munkás, mi a helyzet ennek a fogalomnak mai értelmezése körül. A vita hevében valaki a művészi pályán működöket is a munkásokhoz so­rolta, s ezt cáfolandó egy másik hozzászóló azt válaszolta, hogy azok nem munkások, mert „a művészek a szórakozta­tóiparban dolgoznak". Rögtön elhangzott egy halk, rosszalló, de válasz nélkül maradt megjegyzés, s először magam is meghökkentem ezen a megjegyzésen, s úgy éreztem, a mű­vészeket egy ártatlan célzatú megjegyzés kapcsán sérelem érte. A felszólaló ugyan aligha akarta őket megbántani, leg­feljebb a művészetet a szűkebb szórakoztatásra értelmezte, s azt mint tevékenységet összekeverte a szórakoztatóiparral, a hajdani mutatványos-céh és a vendéglátóiparban is ho­nos művészeti produktumok között bolyongó fogalmi valami­vel. Egészein rövid töprengés után felmentettem magamban a felszólalót a sérelmezés vádja alól. Ugyanis ugyanazok — i, tisztelet az erre valóban érdemes kivételnek! —, akik a művészet elhivatott papjaiként .megszentelt” deszkákról és egyéb fórumoktól hirdetik a szépet, a nemest, a művészileg érdekeset, máskor kevésbé rangos vendéglői dobogókon, ér­demtelen pódiumokon, reklámfilmekben és egyéb helyeken olyan mechanikus mádon bocsátják áruba művészi erejűket, tudásukat és nevüket, hogy nem ritka esetben a tisztes ipar is1 elpirul A munkás-vita hozzászólójának véleményét általánosítani ugyan nem lehet és nem is szabad, de nem tévedett, amikor a művészi pályán működők nem kis hányadát a szórakozta­tóiparhoz sorolta, hisz valóban sokan művészeti intézmény­nél vannak állományban, és a szórakoztatóiparban dolgoz­nak. S akt sokat dolgozik ebben az. iparban., nem ritkán — csökkentett értékű tevékenységével — maga kérdőjelezi éti meg művész voltát. . Benedek Miklós Eredmények, gondok, feladalok ■ (Folytatás az 1. oldalról) jelentett. Előbbre lépést, de nem gond- és problémamen­tességei. Érthető hát. hogy az eredményeken kívül hangsúlyos megfogalmazást kaptak a gondok is. Igaz ugyan, hogy megyénkben — Miskolcot is beleértve — egyre nagyobb figyelmet fordítanak az iskoláskorú gyermekek előkészítésére az iskolára, új óvodai férőhe­lyek létesítésére, mégis ag­gasztóan magas megyénkben az elsősök lemorzsolódása. A lemorzsolódásokon és a bu kasokon csak erő teljeseb s- oktató-neveló munkával le­het segíteni, s úav tűnik hogv a megyében folyó kü­lönböző oktatási kísérletek eredménm-ei is járnak. 3ai- nos, továbbra is nagv gon­dot okoz a megvének a ké­pesítés nélküli pedagógusok magas száma. Most már egyre inkább beszélnünk kell a képesítés nélküli óvó­nők gondjáról is. Ezek persze, csak a tények egy csekély, de nagyon fon­tos részét jelentik, azokat a feladatokat. amelyekre az elkövetkező tanévek során még inkább oda kell fi­gyelni. A jövő tanév feladataival kapcsolatban elmondhatjuk, hogy lényeges változás nem lesz. De a párt-felül vizsgá­lat. illetve a Központi Bi­zottság júniusi határozata alapján bizonyos módosítá­sokra természetesen sor ké­zül. Ennek szellemében tu- 'a.jdonképoen a munka ma­gasabb szintű teli esi tését váriák el művelődésügyi éle­tünk vezetői a pedagógusok­tól. az oktatásügy dolgozói­tól. s ezt a nevelés és az ok­tatás egészére kell érteni. Két népművész a pataki vármúzeumban A SÁROSPATAKI vármú­zeum Erdélyi János terme különösen alkalmas átfogó jellegű kiállítások rendezé­sére. A múzeum példásan él azzal a lehetőséggel, hogy a Rákóczi-vár nagyszámú láto­gatójának érdeklődését a történelmi emlékeken kívül napjaink művészeti alkotásai iránt is felkeltse — épp ezért alakította ki 'a Loránt- ííy-szárny alagsorában ezt a célszerű kiállító helyiséget. Most, a nyári hónapokban két kitüntetett népművész munkásságával ismerkedhet­nek meg itt a látogatók: Fa­zekas István keramikus, fe­ketemázas edényeivel, és Me- zey Tamás faragott tárgyai­val. * ' FAZEKAS ISTVÁN nád­udvari keramikus idestova két évtizede kapta meg a „népművészet mestere” ál­lami kitüntetést. Családja nemzedékek óta folytatja a nevével jelzett mesterséget. Jómaga édesapjával együtt, újította meg Nádudvaron a már csaknem feledésbe me­rült ősi fazekas technikát, a fekete edények készítését. A fekete cserepek az égetés befejezése után való füstö­léstől kapják jellegzetes szí­nüket. A füstölt fekete edé­nyek a legrégibb kerámia- kultúrához kapcsolódnak. A magyar alföldi — benne a nádudvari — fekete kerámia azonban formai változatossá­gával, sokrétű díszítésével méltán kitűnik a műfajból. A hagyományos használati A PARTÉDÉT első olda­lán közli az MSZMP Köz­ponti Bizottságának köszön­tőlevelét Kádár János elv­társhoz, születésének GO. év­fordulója alkalmából. A me­leg hangú levél — többek kö­zött — méltatja Központi Bizottságunk első titkárának a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban, a nép, a szocializmus ügyének szol­gálatában — immár egy em­beröltőn át, de különösen az utóbbi másfél évtized során — szerzett elévülhetetlen ér­demeit, elvi szilárdságát, mély emberségét. Georgij Dimitrovról, a le­ninista forradalmárról, az alkotó marxistáról — aki június 18-án lett volna 90 éves — Komjáth Irén emlé­kezik meg a folyóirat lap­jain. Égető Lajos, a KB osz­tályvezető-helyettese A kom­munisták feladatai a nép­front-mozgalomban címmel azokról a feladatokról ír, amelyek a Hazafias Népfront V. kongresszusa után pár­tunk tagjaira hárulnak e mozgalomban. A pártmunka időszerű kérdései című rovatban ót miniszter nyilatkozik a mun­ka- és üzemszervezés fej­lesztésével kapcsolatos fel­adatokról. pontosabban ar­ról: az MSZMP KB 1971. december l-i határozata alapján ők. maguk mit tesz­nek, vagy tervezne^ tenni edények — korsók, bütykö­sök, tányérok, tálak — Fa­zekas István keze alatt mo­dem vonalú dísztárgyakká alakulnak. Kedvelt motívu­mai a virágok és a mudár- alaKokkal kombinált virag- íüzérek. Az edények díszíté­sénél változatosan alkalmaz­za a sikálás, a karcolás, a vésés, a domborítás techni­káját. Eredeti hatásúak az alföldi embertípust megörö­kítő alakos edényei. A pa­taki kiállítás hű áttekintést ad Fazekas István egész mű­vészeiéről, alkotói fejlődésé­ről. Meggyőznek remekbe formált edényei, dísztárgyai, hogy készítőjük méltán vált az ország határain túl is el­ismert képviselőjévé a ' ma­gyar népi fazekasművészet­nek. MEZEY TAMÁS a népmű­vészek fiatal nemzedékéhez tartozik. Néhány éve tűnt fel erős egyéni tehetségről tanúskodó fafaragásaival. Az ö művészete a bodrogközi pásztorfaragások tudatos to­vábbfejlesztésével teljesedett ki. A Sárospatakon élő és alkotó fiatal faragó az elsők között kapta meg az 1970- ben alapított „ifjú népmű­vész” címet, 4 rá egy évre a népi iparművész minősítést is. A zempléni tájon, ott is mindenekelőtt a Bodrogköz­ben gazdagok a fa- és a csontfaragás hagyományai. Mezey Tamás rendszeresen gyűjti az eredeti faragott tárgyakat, hogy azok motí­vumait egyénien .továbbfej­lessze saját faragásain. Leg­kedveltebb díszítményei a azért, hogy irányító és konk­rét segítői legyenek a mun­ka- és üzemszervezésnek. A továbbiakban interjút olvashatunk a szocialista közgondolkodás fejlődéséről; közelebbről megismerkedhe­tünk a Társadalomtudomá­nyi Intézet munkájával; a lakáshatározat végrehajtásá­nak főbb tapasztalataival; a szövetkezeti KlSZ-szerveze- tek érdekvédelmi tevékeny­ségével, valamint a pártéiért, a pártmunka több más, idő­szerű kérdésével. A folyóirat Vita-vélemény­csere című rovatában újabb hozzászólásokat olvashatunk a helyi tájékoztatás tovább­fejlesztéséhez, végezetül pe­dig karcolatokat, megjegy­zéseket, s könyvrecenziót ta­lálunk a Pártélet júniusi számában. * i A TÁRSADALMI SZEMLE júniusi száma is közli a Központi Bizottság köszöntő- levelét Kádár János elvtárs GO. születésnapja alkalmá­ból. Közli továbbá Biszku Béla elvtárs köszöntőiét és Kádár János elvtárs válaszát azon az ünnepi ebéden, ame­lyet a Központi Bizottság adott ez alkalomból Kádár elvtárs tiszteletére. Ugvanii-t olvashatjuk a Szovjetunió vezetőinek — L. Brezsnyev, N. Podsornii és A. Koszigin elvtársaknak — meleg han­központi rózsamotívumból kiinduló szárhoz kapcsolódó levelek, tulipánok, szilva­mag formák. Jellegzetesek belső díszítésű szívformái, a növény ornamentikát lezáró, több soros szalagmin iák. Domború faragásain kifeje­zőéit a madárábrázolások, a pásztor- es vadászjelene­tek is. A hagyományos formájú, de ma már elsősorban dí­szítő funkciójú tárgyakon — tükrösök, borotvatokok, só- és lőportarlók, ivócsanakok — kívül modern díszdobozo­kat és népművészeti ihletésű lakberendezési tárgyakat Is készít. A kiállítás egyik meg­lepetése a faragott diófa szé­keivel, asztalával, fali tar­tóival berendezett szobasa­rok, Mezey Tamás ezeken a nagyméretű használati tár­gyakon is teljes szépségében érvényesíti biztos arányérzé­kéi. jellegzetes díszítőmotí­vumait. * SZERENCSÉS rendezői ta­lálat volt a két népművé­szeti műfaj jeles mestereit közös kiállításon bemutatni. A kerámia és a faragott tár­gyak .iól illeszkednek egy­máshoz a módszertanilag mintaszerűen rendezett tár­laton. Szervesen egészítik ki az eredeti tárgyakat a két népművészről alkotó munká­juk közben készített, szak­mailag hilelesen eligazító fo­tók. dr. Béres András és dr. Janó Ákos tudományos ér­tékű felvételei. gú üdvözletét' is, Kádár Já­nos elvtárshoz. Hogyan fejlődnek a ter­melőerők és a termelési vi­szonyok Magyarországon? címmel Nyers Rezső elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára történetiségében és mély összefüggéseiben elemzi hazai társadalmi vi­szonyaink fejlődését. Az MSZMP elméleti és politikai folyóiratának leg­újabb száma ezenkívül to­vábbi tizennégy időszerű téma mélyebb összefüggései­ben segít eligazodni. Közli — többek között — Apró Évá­nak, a folyóirat rovatvezető­jének a Valóság 1971. de­cemberi számában megjelent — az urbanizáció kérdései­vel foglalkozó — több cikké­hez kapcsolódó írását. Mi késleltette a magyar város­fejlődést, címmel. A folyóirat Nemzetközi Szemle rovatában K. Katu- sev, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára A szo­cialista világrendszer: a fej­lődés fő irányzatai címmel írt cikket. Ugyanitt olvasha­tunk — Patkó Imre tollából — a vietnami győzelmes of- fenzíva tanulságairól, vala­mint ..Európa és Bonn — a ratifikálás után” címmel H••'dú János tollából. Érdet-es és tánidsíeos írá­sokat találunk a folyóirat többi rovatában is. (csé.) Könyvtár, zeneszóival Ű miskolci ifjúsági ház­nak van egy rejtett kincse. Rejtett, mert sokan nem ismerik még a házban levő szép. hangula­tos könyvtárat. A helyiség nem nagy, de meghitt, ott­honos légköri áraszt. Akik szeretnek a könyvek közt böngészni, elbújhatnak a könyvtár különálló kis zu­gában. hírlapok, folyóira­tok között is válogathat­nak, olvashatnak. A könyv­tárban elsősorban iskolás fiatalok találhatják meg az érdeklődésüknek megfe­lelő könyveket. A kötele­ző olvasmányokból több példány is van. De az idő­sebb korosztály is találhat kedvére valót. Az a tény, hogy az ifjúsági házban kapott otthont, sokakban olyan tévhitet alakított lei, hogy ez ifjúsági könyvtár, így felnőttek nem látogat­ják. Pedig nem így van. Könyvtári tag lehet min­den 14 éven felüli olvasni és. művelődni vágyó mis­kolci lakos. A könyvtárhoz tartozik egy csodálatosan szép és modern zeneszóba. A zene­szobában két zeneasztal • van, amelybe lemezjátszó­kat és magnókat szereltek be. A lemezeket a könyv­tár kiadja azoknak, akik már beiratkoztak. A könyv­tár tulajdonában 1G0 lemez van már. Elsősorban klasz- szikusokat hallgathatnak az érdeklődők. A gazdag ze­neanyagon kívül idegen nyelvű nyelvi lemezek is az érdeklődők rendelkezé­sére állnak. Fia valakinek kedve támad egy szép ope­rát, vagy verset meghall­gatni ás az annyira meg­tetszik neki, hogy rögzíteni akarja, átjátszhatna saját magnójára. A könyviár magnóját — mivel ilyen is van — pedig azok használ­hatják, akiknek még csak magnószalagjuk van, mag­nójuk nincs. Az elmúlt tanévben kísérleteztek a zenehallgatás csoportos megtervezésével. Komoly zene hallgatása közben . ze­netanár mondott el egy-két lényeges tudnivalót, az ép­pen hallgatott műről. Az érdekes kísérlet azonban nem járt a várt ered­ménnyel. Rendkívül keve­sen keresték fel a zeneszó­ból, de nemcsak a kísérle­tekkor, hanem máskor is. A könyvtárosok azonban nem mondtak le a kísér­letről, a jövő tanévben is­mét szerveznek ilyen és ehhez hasonló csoportos szórakoztatást, E hhez persze arra is szükség van, hogy az eddigieknél többen járjanak a könyvtárba, fia­talok és idősek egyaránt^ Jobb propagandára van szükség, arra, hogy egyál­talán tudjanak az emberek, az érdeklődők a meglevő lehetőségről. A Győri ka­puban sok ezer ember él. Ha el tudnak hozzájuk jutni, bizonyára olyanokat is találnak, akik élni fog­nak ezzel a lehetőséggel. Iskolások és munkások, fiatalok 'és idősebbek. S a több százezer forintos be­ruházással létesült könyv­tár az eddigieknél jobban betöltheti szerepét. — m — ó Berecz József Miről írnak a júninsi folyóiratok? Tóth Imre munkája

Next

/
Thumbnails
Contents