Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)

1972-07-01 / 153. szám

1972. július 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Aratási ügyelet 4 szolgálat önkéntes Húszéves a bányamentő állomás A korszerű gépesítéssel járó nagyüzemi termelés, a modern biztosítási módok bevezetése es széles körű elterjedése a szénbányászaiban azt is eredményezte, hogy a föld alatti munkahelyek biztonságosabb hely­zetbe kerültek, aminek következtében nagymértékben csökkentek a bányamentési munkák. Lényegesen csök­kent a bányaszerencsétlenségek száma, de még ez a nagyarányú fejlődés sem hozta magával, hogy vég­képp megszűnt volna. A Borsodi Szénbányák Központi Bányamentő Állomásának is egyre kevesebb dolga akad. A bányászok azt tartják, hogy az a jó. amikor a bányamentőknek nincs dolga, fis ez valóban így van. Lz azonban mégsem jelenti azt, hogy a bányamentők elfoglaltság nélkül lennének. Ä prősgépnéS A farkaslyuki kooperációs üzemben sok nő dolgozik. A prés­gépen sajtolják a vasmag elemeit. Foto: Laezó József Eltiltva a vezetéstől lembe tanúskodásukat, mivel ittasa1- voltak. Úgy gondo­lom. még a jogosítványom is megmarad, ha ők beszá­míthatók. Voltak távolabbi tanúk is, azért nem tartóz­tattak le, de kerülhettem volna velük más. kevésbé forgalmas helyen, súlyosabb helyzetbe is. — Fizetésben mit jelent ez most? — Mínusz 1500 forint ha­vonta. gazdag lennék, hiszen fize­tésből élek, de ha itt így többet keresnék, akkor is volán mögé ülnék, ha visz- szakapnám jogosítványomat. — Miért? — Más az, rakodó, vagy gépkocsivezető. Nagyon sze­retek vezetni, nagyon ... de ' így. most, a másik gépkocsi­vezető mellett is állandóan a féknvnmást mérő órán van a szemem indulás előtt. Ha még egyszer visszakapom Központi Szénosztályozó Mű­vének irodaépületében van a központi bányamentő állo­más körlete. Ez a körlet so­hasem néptelen. hiszen a ké­szültség állandó. A bánya­mentő állomás feladatáról, tevékenységéről, szervezeté­ről Pothorónyi László mér­nök-parancsnokkal beszél­gettünk abból az alkalomból, hogy most húszesztendős a vállalat szervezett bánya­mentőinek tevékenysége. — Minden bányamentő ál­lomásnak szakadatlan törek­vése a bányát fenyegető ve­szélyek lehetőség szerinti megelőzése — mondotta a bányajnentő állomás vezető­je. — A bányamunka sajá­tosságánál fogva azonban ez a megelőzés lényegében so­ha sem lehet 100 százalékos. S így, ha veszélybe jutnak a bányászok, illetve a föld, alatti munkahelyek, a bá­nyamentő állomásnak az a feladata, hogy a lehető leg­rövidebb idő alatt a leghat- hatósabb segítséget nyújtsa, illetve a káros következmé­nyeket felszámolja. ■ A ma­gyar szénbányászatban mint­egy háromezer kiképzett, mentésre alkalmas bánya­mentő van jelenleg. Vállala­tunknál. a Borsodi Szénbá­nyáknál a bányamentők je­lenlegi állománya csaknem 300 fő. Mentőállomásunk a legkorszerűbb és a lesüzem- biztosabb technikával, ki­dolgozók egyre jobban meg­ejtik a véradás jelentőségét, fontosságát és készségesen sietnek segíteni. Élenjárnak itt is a többszörös véradók, mint Majoros Ferencné ko- csi takarító, Labancz László vonatvezető. Kertész Béla se- gédvezénylő, Nagy Sándor térfelvigyázó és még sokai mások, kik eddig minden Ver­ádékor az elsők között je- lentkeztek. Nagy jelentősége van a ve- ?Pl°k példamutatásának is. Például a rendezőpálya­szülékekkel, berendezések­kel és szállító eszközökkel, valamint elsősegélynyúj fás­ra alkalmas egészségügyi felszerelésekkel, különböző mérőműszerekkel és gáz­elemző készülékekkel van felszerelve. — A le«ltorszeníhb technikai eszközök sem ele­gendők azonban — folytatta tájékoztatóját Potrohányi László —. ha a bányamentők nincsenek megfelelően elő­készítve. kiképezve erre a különleges feladatra. A bá­nyamentő szolgálat önkéntes, ugyanakkor az üzemvezető­ség állal kiszemelt dolgozók­ból áll. hiszen ez a szervezet lényegében a legjobb szén­bányászati szakembereket tö­möríti magába. Az önként jelentkezők szigorú orvosi vizsgálaton mennek keresz­tül, és ha egészségileg is al­kalmasak erre a nagy meg­terhelést jelentő, készülékes mentési munkára, tanfolya­mon biztosítják kiképzésü­ket, piégpedig úgy, hogy vizsgabizottság előtt kell számot adniuk felkészültsé­gükről, Az elmúlt húsz esz­tendő alatt — beleértve a műszaki beosztású dolgozó­kat is. akik hivatalból köte­lezettek a bányamentő vizs­ga letételére — több ezer vállalati dolgozót képezlek ki a bányamentő állomás függetlenített alkalmazottai. De mivel a felső korhatár 45 év, ugyanakkor megtizedeli pont dolgozóinak, vezetőinek j fáradtságos, áldozatkész mun- i kaját, majd Tóth -Józsefné, a : véradó ' központ szervezési | előadója tárgyjutalmakat és , okleveleket adott át a szer­vezésben élenjáró dolgozók­nak. A vér a legdrágább gvógy-; szer. ezt csak azok tudják igazán értékelni, akik már i kaptak belőle. Az ö nevük- 1 ben ezúton mondunk köszö­netét minden önkéntes vér­adónak. Ivisvárdai János az állományt az is, hogy köz­ben egészségileg alkalmat­lanná válik erre a munkára a bányamentők többségé. Ez­ért ma mar csak négy vá­jár. Csömör Albert, Gondos Ferenc, Hetszman János és Tóth Gyula az, aki kezdettől fogva a központi bányamen­tő szervezet tagja, es jelen­leg is aktiv bányamentő. Ezek az emberek részesei voltak a legnagyobb banya- mentési akcióknak, így az emlékezetes 1952-es szuha- kállói vízbetörés, az 1951-as ormost bányatűz, az 1955-ós ielsönyárádi vízbetörés, az 1956-o.s és 1958-as alberttele- pi bányatűz, valamint az 1969-e.s ormosi bányatűz el­hárításának. Igen örvende­tes. hogy vállalatunknál csökkenő tendenciát mulat a bányamentő tevékenység so­rán felhasznált munkaidő. Míg 1952 és 1956 között több mint 110 ezer órát. addig 1967 és 1971 között csak va­lamivel több mint 20 ezer órát tett ki tevékenységük. A bányamentők csökkenő igénybevétele elsősorban a bányatüzek számának jelen­tős mértékű megfogyatkozá­sából adódik. Ez nemcsak a mi vállalatunkra, hanem ál­talában az egész bányászat­ra vonatkozik. Míg 1952 és 1956 között 151 bányatűz el­hárításában vettünk részt, addig 1967 és 1971 között már csak 19 hasonló esetben kellett beavatkoznunk. ocf n két évtizedes *' munka mérlegét megvonva, meg kell emlite-1 ni azt is, hogy központi bá-1 nyamentő állomásunk, a bá­nyamentők több esetben részt vettek barlangban el­tévedt emberek mentésében is. Jó az, hogy egyre keve­sebbet szirénázik a kivonuló bányamentők speciális ko­csija, jó az, hogy körletünk csendes, jó az, hogy bánya­mentőink egyre kevesebbet vannak igénybe véve, hiszen ez azt jelenti, hogy a bá­nyáknál általában minden rendben megy. nem fenyeget közvetlen veszély senkit és semmit. Ha a munkánk, sze­rencsére, kevesebb is. fele­lősségünk és készenlétünk semmivel sem könnyebb, enyhébb. Bányamentőink a legkorszerűbb felszerelések­kel és berendezésekkel min­dig készen állnak, hogy ha szükség van rá. a legrövi­debb időn belül a leghatha- tósabb segítséget nyújtsák a veszélybe jutott dolgozók­nak, illetve üzemeknek — mondotta befejezésül az ál­lomás mérnök-parancsnoka. O ,T. Ismét a húsellátásról Hírül adtuk, hogy az ösz­tönző kormányintézkedések hatására a sertésállomány kedvezően alakult, minden­nek eredményeképpen a húsipari vállalatok megfelelő készletekkel rendelkeznek. A lakossági fogyasztói igényeket tehát az exportkötelezettsé­gek teljesítésén túl is bár­milyen mennyiségben ki tud­ják elégíteni. Ez azonban nem jelenti a keretgazdálko­dás feloldását, mint azt ko­rábban — a téves információ alapján a lapok közölték. A Borsod megyei Allatfor- galmi és Húsipari Vállalat­tól kapott legfrissebb infor­máció szerint Borsod megyé­ben is. mind a városokban, mind a községekben sertés­húsból a korábbi kereteken felül is igényelhetnek az ér­tékesítő szervek a fogyasz­tók igényeinek kielégítésére. Az intézkedés természetesen — mint jeleztük is — a mar­hahúsra nem vonatkozik. A gépkocsivezetők szinte valamennyien szeretik, kedv­vel végzik munkájukat. Sze­retik a kocsit, az utca for­galmát, szeretik az ország­utak változatosságai. Azt a munkát végezhetik, amely egyben kedvtelésük is. A közlekedési balesetek, vágj' valamilyen szabálysér­tés utáni első büntetés, hogy abban a pillanatban elveszik a jogosítványt. Mi történik ezután? Csak a garázsban C A Volán 3. számú Vállala­tának garázsában kerestük meg D. 1. 32 éves „volt” gép­kocsivezetőt. Most az a fel­adata. hogy a javításra szo­ruló kocsikat, behozza, majd kiviszi a garázsból, egy má­sikkal odább áll, ha útban van. — Miért vették el a jogo­sítványt ? — Halálos gázolás ... Még nem volt tárgyalás, de azért nem tartóztattak le. mert ré­szeg volt az áldozat, aki egy közlekedési dugót okozott a Zsolcai kapuban. Majd a tárgyalás tisztázza az ügyet, de addig nem engednek ko­csira ülni. — Ügy tudom, van másik szakmája is. Esztergályos. Miért nem folytatja addig azt a munkát? — örülök, hogy a válla­latnál maradhatok. Akármit kell csinálni, kivárom, míg újra kocsira ülhetek. — Minden nehéz helyset után levon az ember valami tanulságot sajátmaga részére is. Ebben az esetben mi a tanulság? — Talán furcsán hangzik, de az. hogy részeg rakodó- munkásokkal nem indulok el. Úgy függ össze a dolog, hogy ők látták, vagy láthat­ták volna legközelebbről a helyzetet. Az intézkedő rend­őr azonban nem vette figye­lőt gyerek maradt apa uclkiil Építőipari Szállítási Válla­lat. Két. volt gépkocsivezető­vel beszéltünk, akik most rakodómunkásként dolgoz­nak. K. György története na­gyon szomorú. A 23 éves férfi még' most, öt hónap után is összeszoruló torokkal beszél a történtekről. Egy parton, egymás mögött állt a két nagy ZIL. Az övé állt fel­jebb. K. Vince az első kocsi gumiját javította. Neki segí­tett a fiatalember, aztán ió félóra múlva visszaült a ko­csijába. Társa még a gumi­nál csinált valamit. A teher­kocsi légfékes. Mikor K. György megindult lefelé, nem fogott, a fék. Ijedtség? Rossz mozdulat? K. Vincét halálra gázolta a leguruló kocsi. Hat gyermek apja volt. — IVfiófa dolgozik a. válla- latnál? — Már régebben, rakodó voltam. Itt szereztem meg a jogosítványt, a baleset előtt 10 hónappal. Most ismét ra­kodómunkás vagyok. Tár­gyalás még nem volt, nem tudom, mi lesz, hogy bírál­ják el majd ügyemet. — A kereset? — Az nem számít. No, nem azért mondom, mintha A mezőgazdasági nagyüze­mek szakemberei idén elég­gé nehéz aratásra .számíta­nak: sokfele megdőlt a ter­més. másutt pedig a több napja tártó hőség miatt „megszorultak” a gabonasze­mek és emiatt a kombájnok vezetőinek nagyon kell ügyelniük arra. hogy minél kisebb legyen a szemveszte­ség. A munka várhatóan a szokásosnál jobban igénybe veszi majd a géneket és ez­ért a következő hetekben sok függ a folyamatos, gyors alkatrészellátástól. csereda- rab-pótlástól. Az igények ki­elégítésére az alkatrészellá­tó és gépjavító telepeken megkezdődött az aratási ügyelet, amely augusztus ?- ig tart. A telepek reggel 7- től este 7-ig állnak az ügy­felek rendelkezésére, szom­baton is fogadják a ..vevő­ket”. sőt. munkaszüneti na­pokon is egyelőre 6 órán át nyitva tartanak. A Mezőgép Tröszthöz hasonló vállalatok — az Agrotrösztíel együtt­működve — 24 órán beiül a kívánt helyre szállítják a cseredarabokat. Arra is van lehetőség, hogy szerelőkocsit küldjenek a helyszínre. Az első néhány nap ta­pasztalata kedvező: az ese­tek túlnyomó többségében expressz szállítással tudják kielégíteni a megrendelése­ket. K. János 38 éves, kétgyer­mekes csaladapa sokáig bá­nyában dolgozott, csillés volt. Egyszer megemelte magát, és könnyebb munkakört keres­ve elhatározta, beteljesíti régi, gyermekkori vágyát, és gépkocsivezető lesz. Munka mellett elvégezte a tanfolya­méi. s a vállalathoz került. Már négy éve dolgozott, min­dig nagyobb és nagyobb ko­csit mertek már a kezére adni. Volt egy közlekedési balesete közben, amiért ne.«.-hónapi szabadságvesz­tesre ítélték, de a végrehaj­tást próbaidőre felfüggesz­tették. A próbaidő alatt tör­tént. hogy beiért egy félde­cire. vagy talán kettő is volt. A közút: ellenőrzés so­rán levették a kocsiról, így most már a felfüggesztett szabadságvesztést is le kel­lett tölteni, meg azt a 2 hó­napot is. amit ittas vezeté­sért kapott. A tanulság? Hosszú lenne sorolni K. János tapasztala­tait. amelyet a fegyházban szerzett. Ahol büntetését, töl­tötte. zömmel közlekedési balesetet okozó gépkocsive­zetők voltak. Ö maga így fo­galmazta meg a jövőt: — Ha még esvszer vissza­kapom a jogosítványom, nemcsak hogy nem iszom, de még a kocsimra sem ül­het ittas ember. Most ö is rakodómunkás­ként várja a nehezen meg­szerzett jogosítványt, ame­lyet olyan gondatlanul elve­szített. Ad&movics Ilon» Minden negyedik ember véradó (Levelesünktől) A miskolci vasúti csomó­ponton megtartott véradó na­pokon a csaknem négyez­res kollektívából 1029-en ad­tak vért. azaz minden negye­dik ember. A tömeges je­lentkezésre való tekintettel az eredetileg négy napra ter­vezett véradást egy nappal meg kellett toldani. * A .csomóponton már ha­gyományai vannak az önkén­tes véradó mozgalomnak. Tíz évvel ezelőtt, az első véradó napokon igaz, mindössze 75 dolgozó adott vért, 1972-ben viszont, az öt nap bármelyi­ken háromszor annyi. Tíz év alatt 27-szeresére emelkedett az önkéntes véradók száma. Ez. pedig nem véletlen. A udvar, a kocsiműszak, a ra­kodási főnökség, vagy a vil­lamos műhely dolgozóinak 60—70 százaléka lett véradó. Jó példát mutattak külö­nösen a fizikai dolgozók kö­rében alakult szocialista bri­gádok, mint Bacsó Borbála. Molnár Jánosné, Udvarhelyi Flórián által vezetett szocia­lista kollektívák. A miskolci csomópont dol­gozói az öt nap alatt több mint 300 liter vért adtak. Ez az. értékes gyógyszer a két szolgálati hely mozgalmi, szakvonali vezetőinek, vala­mint a vöröskeresztes aktí­vák jó szervező és agitációs munkájának is köszönhető. A véradó napok után rö­vid kis értékelő ünnepséget tartottak, ahol dr. Pintér László, a megyei Vöröske­reszt elnöke meleg szavak­kal köszönte meg a csomó-

Next

/
Thumbnails
Contents