Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)
1972-07-23 / 172. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 1972. július 23.; vasórnop Az egész országra kiterjesztik Barcsi Pál munkája A Budapest, vidéke, a debreceni es a szegedi posta- igazgatóság egyes területein nemrégiben kísérletképpen újfajta postai külterületi kézbesítési rendszert honosítottak meg. A tapasztalatok nagyon kedvezőek, s ennek alapján most a postavezér- igazgaíó utasítást adott ki arról, hogy az egész országra kiterjesszék az újremdszerű külterületi kézbesítést. Az újrendszerű kézbesítésnél gépjármüvei, gépkocsival, oldalkocsis motorkerékpárral, kismotorral, esetleg kerékpárral járják be útvonalukat a postások, mégpedig nem is akárhogyan, hanem órára ütemezett menetrend szerint. Munkájukat megkönnyíti, hogy a kijelölt támpontokon — amelyeket télen nyáron egyaránt jól megközelíthetnek — levélszekrényeket helyeznek el, s a kézbesítő ezekbe dobja a leveleket. Csomag vagy pénzküldemény esetén viszont nyomtatványnyal értesíti a címzettet, s megírja, hogy legközelebb mikor hozza a küldeményt. Kulturális jegyzetek r íjra felfedezett Pereces Az idősebbek szinte legendákat meseltek róla. Ha szóba került a múlt, az öntevékeny színjátszó mozgalom múltja, akkor szinte lehetetlen volt elkerülni, hogy ne essen szó a perecesi szabadtéri színpadról. Akik ott játszottak, akik ott rendeztek egy-egy előadást, máig őrzik azok emlékeit. A fiatalabbak nem tudják, hogy milyen is lehetett. Az elmúlt, években mar "csak hallottunk róla, hogy volt ilyen, hogy egykor a miskolciak szívesen jártak ide. A múlt sikere nyomón teremtették új életre ezen a nyáron a perecesi szabadtéri színpadot. S mint egykoron, most is az öntevékeny művészeti mozgalomnak a fórumává kívánják tenni. Olyan hellyé, ahol a miskolci művelődési intézmények különböző csoportjai mutathatják be: mire képesek, mit tudnak. Egymással is vetélkedve, s kellemes szombat, vasárnap estéket adva az érdeklődőknek. Sokan kételkedtek abban, hogy az egykor híres szabadtéri színpad képes újra meghódítani a közönséget. Es lám! Az első estek nem várt eredményt hoztak. Nem vártat, de reméltet! Több százan nézték végig az indító műsort, a bartókosok műsorát. Igaz, többnyire a helybeliek, a perecesiek, s csak elenyészően jöttek fel Diósgyőrből vagy Miskolcról. De akkor is megéri felújítani a perecesi szabadtérit, ha csak a helyben lakóknak, a pere- cesieknek szánják. Igaz viszont, hogy ennél többet szeretnének a rendezők: Miskolc szabadtéri színpadának óhajtják, s ennek a „kimenetele” még kétséges. Az idő adja meg a választ, a hétvégeken megrendezésre kerülő szabadtéri estek látogatottsága. Az azonban egyértelműen örvendetes, hogy a nyárra is fórumot biztosít Pereces az öntevékeny művészeti együtteseknek. Fórumot ad együtteseknek, s kellemes időtől tést a város centrumától távol eső, a városhoz tartozó településnek, s ez is valami. K Jeár r°st vetl kesj a fii Heg- keze tünii egyr a n. ante] USA Hí reny be. Sepe Aztá kéné állna •*uhá bek eióví Du Kiss eltno töltöl szaki Beszéljünk magyarul Általában nem szeretem a vetélkedőket. Sőt, bevallom, a televízió különböző klubjainak sem szoktam nagyon örülni. Van azonban egy kivétel, a Szójátékklub. Azért tetszik, s hiszem, hogy még sokaknak tetszik ezért, mert a tiszta, szép magyar beszédért indít játékos „harcot”. Beszéljünk magyarul. mindenki számára érthetően! Lám-lám. ez is megmozgatja az emberek fantáziáját. Legutóbbi adásukkor három közhasználatú, idegen szó magyar megfelelőjét propagálták. S kérték azokat, akik szeretik anyanyelvűket, használják ezeket az új, magyar szavakat. Mi ezúttal kívánunk csatlakozni hozzájuk. S erre buzdítunk mindenkit, aki szívén viseli a magyar nyelv ügyét. Hiszen ha van rá anyanyelvűnkben szó, akkor miért ne azt használjuk. Ügyis tele van nyelvünk' idegen kifejezésekkel, olyanokkal, amelyeknek nincs konkrét megfelelője, s olyanokkal, melyeket sznobságból, Paro Jgyet 3KIS íz , 'eka; riozg ízen) p1 a annyira, hogy időnként alig-\z e alig érthető a másik mondó- lehé; kája, értelmező szótár kell fl''°lt megfejtéséhez. 'ante Beszéljünk tisztán, beszél- selép jiink érthetően! Beszéljünk'esse r Ásókkal, kapákkal a vár tövében Miskolc szobrai Napbarnított, vidám arcú fiúk szorgoskodnak a tűző napon, a diósgyőri vár tövében. Tisztítják a várárkot, nagy segítséget nyújtanak a távlati tervben szereplő csónakázótó megvalósításához. Van, aki kézzel, van, aki kapával, ásóval szedi ki a földből a sűrű, szinte vállig érő gazt. .Ketten-hárman talicskával járkálnak, gyűjtik kupacba a már kiszedett gyomnövényeket. A „legények” arcán, testén izzadságeseppek csillognak. — Nem szokatlan ez a munka? — kérdezem. — Más, mint az iskolában, de jó a társaság, s így viccelődve, beszélgetve hamarabb elmegy az idő. Sajnos, a kánikula nehezíti a munkát, fáradékonyabbak vagyunk. Ilyenkor csak a víz mellett jó az embernek, de azért ki lehet bírni. — Most-pedig már valamivel könnyebb — mondja Be- rényi Márton, a városi KISZ- bizottság munkatársa —, mert a Miskolci Közlekedési Vállalat igazgatója biztosított számunkra egy markolót, amely nagy segítséget nyújt. — Mikor kezdődött a munka? — érdeklődtünk Bárdos Edittől, aki a Diósgyőri Vármúzeum megbízottja, a munkák irányítója. — Július 19-én jött az első csoport, s a „szezon” augusztus 12-ig tart. Középiskolás diákok jönnek. Egy-egy turnusban 2n—30 fiatal van. de voltak már egyszerre negyvenen is. — Hány órát dolgoznak a fiúk naponta? — Vidékről és kollégiumból egyaránt jönnek. Heggel nyolc órakor kell jelentkezni a felszerelésekért, s délután fél kettőkor vége a műszaknak. Aztán ebédelnek fent a várban, s utána általában a szomszédos strandra látogatnak el „munkásaink”. — Jelenleg melyik iskolából vannak itt? — Az egyik csoport a 3. számú Szakközépiskolából. Ok még csak hátion jöttek. A másik viszont már a második hetet tölti el, a 114. számú Szakmunkásközépből. Ahogy jobban megnézem őket, látom is barnaságukon, kik vannak itt régebben, s talán a mozdulatuk is gyakorlottabb már • valamivel, mint az „újoncoké”. — Nagyon csodálkoztunk — folytatja a beszélgetést Bárdos Edit —, amikor a fiúk engedélyt kértek, hogy még egy hétig dolgozhassanak, hiszen a munka nem könnyű, különösen ilyen hőségben. Meg aztán inkább a tankönyveket szokták forgatni kezükben, nem pedig az ásót vagy a kapát. — De úgy látszik, megszerették, tetszik nekik a feladat. — Persze, azért szívesebben érdekelné őket a régészet — szól közbe Tulkovics G.vörgyné, aki a Miskolci Kertészeti Vállalat képviselője. — Amikor pihenő van, rögtön csontokat keresgélnek. Az egvik kis faházikó már tele van régi csontmaradványokkal, amelyeket itt találtak. Monos Márta „FIATAI.OK” (Mikos Sándor alkotása) Fotó: ifj. Hollósy E. Hivatása: népművelő Faíaki Sándornak előbb két teljes évtizeden át a postamesterség volt kenyeret adó főfoglalkozása. A mj- kóházi postahivatal vezetőjeként olyan lelkiismeretesen és hozzáértéssel dolgozott, hogy a megyei postaíőnök- ségen hivatali felettesei megértőén vették tudomásul a hivatalán kívülj önkéntes buz- gólkodását a népművelésben, sőt készséggel segítették is ilyen irányú tevékenységét. Az ügyszeretet és a mindennapos gyakorlat formálta olyan sokoldalú népművelővé, hogy végül válaszút elé került — s amikor 1969-ben felkérték, hogy vállalja a me- zőcsáti járási művelődési ház igazgatását, hivatalosan is népművelő lett, az, amire sárospataki diákkora óta hivatást érzett magában. — Már otthoni, nagyrozvá- gyi tanítómban, Puskás Lajosban a gyakorlati népművelő, az igazi hasznos ember példaképét ismerhettem meg. Ö n.emcsak műkedvelő színjátszókat toborzott, hanem az okszerű gazdálkodást is terjesztette a Bodrogközben. Megismertette az embereket egyebek között az aprómag- termeszlés, a fásítás előnyeivel. — A pataki gimnázium önképző körében meg olyan társakkal vetett össze a jósorsom, akik engem is ösztönöztek. Amikor én voltam az ifjúsági önképzőkör elnöke, altkor ott bontogatta tehetségét az azóta Kossulh-díjas színész, Pécsi Sándor, s akkor volt a titkárunk Horváth István, akj már egészen fiatalon rendezéselméleti szak- tekintélynek számított az amatőr színjátszó mozgalomban, s aki bár tragikusan korán mártírhalált halt, de maradandó elméleti örökséget hagyott. Épp tavaly idézte emlékét a róla elnevezett országos amatőr színjátszó fesztivál Kazincbarcikán. Diáki« Cili r®szt vettem a faluszeminárium szociográfiai gyűjlöútjain is. A háború, a hadifogság, a kenyérkereső kötelesség ugyan jó időre más irányú kitérésre késztetett, de vallom, hogy fő hivatásé népművelőként is hasznát látom sokféle tapasztalataimnak. Mikóházán például folytattam a jóértelmű önképzőkört hagyományt. Falusi önképzőkört szerveztem, ahová előadóknak szívesen kijöttek a pataki tanítóképző tanárai is. Minden alkalommal legalább annyi felnőtt érdeklődő gyűlt össze, mint( amennyi fiatal. Aztán a hegyközi táncokból dalokból, népszokásokból sikerült olyan gazdag anyagot összegyűjteni, hogy népi együttesünk saját színpadi feldolgozásával már 1951-ben Budapesten szerepelt. Még társadalmi munkás népművelőként kaptam meg „A szocialista kultúráért” kitüntetést. Mezőcsáton lrtk£g megpezsdült Pataki Sándor tettvágya. Pedig közben deres lett a haja. S egyáltalán nem volt könnyű az újrakezdés. Egy helyett 22 község közművelődési gondját kellett vállalnia, immár teljes felelősséggel. — Az volt a legfontosabb, hogy az adottságokhoz igazítsuk a művelődési ház munkáját — emlékezik vissza a kezdetre. — A járás mezőgazdasági jellege megszabta fő feladatainkat. A hatékonyabb nagyüzemi gazdálkodáshoz magasabb szintű általános ismeretek szükségesek. A szövetkezetekben azonban igen sokan dolgoztak olyanok, akik gyermekkorukban nem végezhették el az általános iskola 8 osztályát. A felnőttoktatás szívós munkájával néhány év alatt sikerült a régi mulasztásokat helyrehozni. De nem feledkeztünk meg a gazdasági vezetők ismereteinek folyamatos gyarapításáról sem. . Számukra ezért szerveztük meg a vezetéselméleti tanfolyamot, s az agrárfórumot. A rendelkezésre mélyi és anyagi tényezők észszerű felhasználása érdekében hangolták össze a községek s a szövetkezetek köz- művelődési programjaikat. A járás; művelődési központ rendszeres módszertani útbaigazítással segíti a szövetkezeti kulturális felelősök tevékenységét. A termelőmunkát közvetlenül segítő népművelési szolgálat mellett felvirágzott a járásban az öntevékeny művészeti mozgalom is. A Röpülj páva országos verseny serkentő hatására újjáalakultak a régi falusi énekkarok és vadonatújak is szerveződlek. ' A szép sikerekre visz- szatekintő tiszapalkonyai kórus mellé felzárkózott a nagycsécsi, a geleji és a tiszatar- jáni énekkar is. A megújított mezőcsáti nő; kar pedig már tú] van az első minősítő hangversenyen is: Sárospatakon ezüstkoszorút és diplomát kapott igényes teljesítményéért. Még híresebb a mezőcsáti művelődési ház gyermekegyüttese. Előbb Stefány Ká- rolyné, majd hozzá méltó lánya, Szigeti Lászlóné olyan tehetséges gyermekcsoportot nevelt, hogy országos szaktekintély ek( is számon tartják a csáti dalos, táncos gyermekeket. Az igényeket arányosan fokozva odáig fejlődött Pataki Sándor szakszerű irányításával e mezőcsáti művelődési ház, hogy már tudományos értékű helytörténeti kiadványsorozattal is segít megőrizni, gyarapítani a helyi szellemi értékeket. Eddig három történeti és néprajzi tartalmú füzet jelent meg Me- zőcsáton. S külön kötet készül az országos hírű mezőcsáti fazekasságról. Ezenkívül szerényen említi Pataki Sándor, hogy a járásból 700 helyi ' gyűjtésű népdalt már magnótekercsek őriznek. Közülük a gyermekdalokat zömmel le is kotlázták. Kitelik belőlük egy kötetrevaló. Rjyfafn, a •iövőre< a f°iyBIlAdlO tatásraj hogy a járás több általános iskolájában működik már népművelési szakkör. S Pataki Sándor munkája folytatását választotta hivatásának lánya, Kati is, akj most felvételizett népművelési szakra. Bcrccz József VÁRAKOZÓK ZELK ZOLTÁN Miért jössz? Szemembe süt az arcod — menekülök a fénybe, tegnap is egész éjjel ültem a. villanyfényben.. Arcod nem perzselt már, de hangod nem szűnt fülemben — miért jössz, hogyha nem vagy, miért vagy ily kegyetlen? Te aki a nemlétet már fényévekkel méred, ily gyorsan elfeledted, milyen hosszú az élet? önművellségük fitogtatására >10z8 használnak az emberek. Oly- iZeri' btt g annyira, hogy időnként alig-\7a e alig érthető a másik mondó- lehé; kája, értelmező szólár kell megfejtéséhez. 'ante Beszéljünk tisztán, beszél'belép jünk érthetően! BcszéljünMi&sse magyarul! lnYag .4 három magyarított között volt egy, mely napjtf 0!ioi( inkban igen elterjedt, igei i pai. divatos a disc-jockey. lmCs ige versenygyőztes magyar tnefl' felelője: lemezgazda. Lehelj- hogy nem hangzik olyan er» gen delinek, mint az angol sz^ üüsj de pontos, kifejező, s legfóv^n képp magyar. Jó lenne. M. Á ! művelődési házaink pártfO Q gásukba vennék. Ha köréjras^ jük csoportosuló fiatalé1 rri, nyomdokukon ezt a szá^he te használnák. Mert a müveiig Sí dési intézményeknek fcladá tűk az is, ha nem is úgl ssz;g. mint az iskolának, hogy Úség szép magyar beszédet tani1 Á sálc, terjesszék az embert ~tn}e kozott. redn Csulorás Annamária * a
