Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
ummmmmmmrmvmm Miskolci képeslap Fotó: Gallyas Béla ÉKSZÍJ FELTŰNŐEN fogyatkoz- ! riak azok a zsebrádiók, 1 amelyek egy vagy két jó- , kora laposelemhez kötőz- I tettek. (Hogy - szóljanak.) ! Madzaggal, vagy befőttes- t gumival. Akik adtak a Í csínyre, azok szép, se- lyempapírral is becsoma- j golták az elemeket, hogy ily módon a huzalt,-a madzagot, a befőttesgumit is eltakarják. Igen, fogyat- ’ koznak az ilymód feldíszített rádiócskák. most mar inkább csak azoknál láthatók. akik vagy nem . hisznek a készülék belsejébe rendszeresített elemekben, vagy teljesen elfeledkeztek róla. hogy ilyenek valaha egyáltalán voltak. Mert most úgy hírlik, és nyilván így igaz, hogy újra kaphatók ezek az elemek. Jelenleg. Valamennyi. De ahogyan az elem kimerül, ugyanúgy nyilván a készlet is kimerülhet egyszer, és folytatódik a harc. „Miért nincs?” ..Hol van?” És: „Nem rendel a kereskedelem.” „Nem gyárt, az ipar.” Vagy: „Igenis rendeltünk!” „Igenis gyártottunk!” Akkor: „Miért nincs?” „Hol van?” stb. Persze. nemcsak az elem. sok minden más is témája ennek az örökös harcnak, végenincs körforgásnak. Az elemet megelőzően évekig legklasszikusabb példája volt az ékszíj. Voltak nyarak, amikor szinte nem múlhatott el hét, vagy nap sem. hogy valamely fórumon ne tették volna szóvá az ékszíj hiányát. A kombájnhoz való ékszíjét, amely a kombájnhoz képest ugyan jelentéktelen apróság, de nélküle nem igen működhet az egész szerkezet. A gépjavítók nyilván fel tudnának sorolni még több mindent is. ami hiányzik, de az ékszíjról most (vagy még most?) nem hallani. Ezek szerint rendben van körötte minden. Természetes is, hogy elöbb-utóbb rendbe jön ez is. az is, de tény, hogy bizonyos apróbb dolgokkal továbbra sem törődünk kellően. Nemrégiben panaszolta valaki, hogy Miskolcon sehol" nem kap a kerékpárhoz láncvédőt. Lehet persze epéikül kerékpározni. de jobb, ha van egy láncvédő. Másvalaki ll-es méretű csavarkulcsot nem talált. Volt nagyobb, kisebb, még nagyobb. még kisebb. de pont a keresett sehol. Nem kapható például a kisméretű hátizsák, amelyet pedig a nemrégiben megrendezett kiállításon 60 és BO forintos árban lehetett látni. Most a boltokban csak 170 forint körülieket árusítanak. Gyermekruháért — 13-as méret — is hiába járta valaki a napokban sorra az üzleteket. Vagy a nagyon népszerű Kiga-mopedhez is gond a legegyszerűbb alkatrészeket megkapni. Pedig a Szovjetunióban, ahol gyártják ezeket a mopedeket, nyilván megfelelő számú alkatrészt is készítenek. Nálunk viszont nincs ezekből, vagy alig. LEHETNE fokozni a törődést bizony az apróbb dolgok ügyében is. Hiszen egy, s más éppen napjainkban bizonyítja: nem okvetlen szükséges a hiánycikkek listájának állandóan bővülnie. Alkalmakként lehet csökkenteni is. Vajha ez az „alkalmakként” egyszer állandósul-- na! De ennek a kívánságnak a megvalósulása még feltehetően hosszú ideig a hiánycikkek között szerepel a jövőben is. Priska Tibor P’pr' nSJF Aki kevesli erkölcsi meg így is segítsen. Dr. Sz.-né önként vállalta, hogy hajlandó kiköltözni Újhelyre, betölti az egyik üres állást. A munkahelye közreműködésével kapott szövetkezeti lakást szabadon értékesítette. Röviddel ezután gépkocsit vettek. Hivatkozás a családra Nem szóltak bele, mit tesz a lakásával. Elfoglalta tehát családjával együtt az újhelyi szép, új szolgálati lakást. Három évig dolgozott munkahelyén, közben jövedelmező tsz-jogtanácso- si állást töltött be, s tölt be ma is. Három év ulán a fiatalasszony úgy gondolta, eleget dolgozott a szolgálati lakásért, s felmondott munkahelyén. Indoklása a szokványos: — ezt a beosztást, sem erkölcsileg. sem anyagilag nem becsülik meg. Különben is két gyermeke van, 'munkája mellett gondot okoz a gyermekekről való gondoskodás, tehát felmond. Felmond és a három évvel ezelőtt épült — méghozzá a munkaadója által építtetett — lakásban lakik a mai napig. A jogszabályt jól ismeri, amely szerint az 1 1971. EVM számú rendelet a szolgálati lakást vállalati bérlakássá minősítette. A remidet nem lelt kivételt Dr. Sz.-né, aki arra hivatkozott, hogy munkaköre nem.kap elég erkölcsi megbecsülést. rövid idő alatt kétszer jutott szép, kényei-, mes, új lakáshoz,- s közben a lebonyolított , ügylgttiga.,. .anyagilag sem-jáHorusszuk, Most — teljesen erkölcsös-, nek érezve önmagát — csak akkor hajlandó kiköltözni a sátoraljaújhelyi la- ksából, ha neki megfelelő cserelakást adnak, immár a harmadikat. Azzal mit sem törődik, hogy üresen hagyott állását azért nem tudják belötleni, mert a kifejezetten erre a célra épített lakásban ő, a meg-nem értett, a nem megbecsült jogász lakik. Csak megemlítjük még, hogy azóta egy -szomszédos városban vállalt állást, olyat, ahol néhány ezer forinttal jobb az anyagi megbecsülés. Így már nem gond az sem, hogy két gyermeke mellől naponta nem a szomszédos épületbe kell mennie dolgozni, hanem a szomszédos városba. ' A rendelet nem tett kivételt. azokkal a lakásokkal sem, amelyeket a vállalatok, intézmények maguk építettek tel a lakásprogramon kívül, kifejezetten azért, hogy munkaerőhelyzetükön javítsanak. Minden a pénz ( Dr. Sz.-né magatartását sok oldalról is kifogásolhal- juk. Külön visszatetszést kelt, hogy: mint nő, kihasználja a családi elfoglaltságra való hivatkozást is, ami mint később kitűnt, szintén nem volt, egyéb, mint kifogas a többet fizető állás megszerzéséhez. Ez önmagában természetes is lenne, éppen a család érdekében, de ez a család már olyan havi jövedelmet, vág zsebre, mint három, intézmény-, ben dolgozó jogász,- ha nem lobbet. Éppen jogász esetében, elvárható lenne, hogy magara erőszakoljon némi gátlást az anyagi javak mindenáron való Megszerzésében,' s most bizonyos értelemben az anyagi,,helyi- zol he/, soroljuk a- lákás’t iS.'. Az egy pillanatig seih za-.: varia szép otthonában dr. •Sz.-nel, hogy' Sátoraljaújhelyben négy,, állást nem tudnak a szpbán forgó in- ' lézményiiél betölteni, ebből egyik az,4i ujjút, o hagypU.i üreseik .. -.-,s Ep 1 >i-'if,.si'.f öitfieriy úá&ixól- í tői várnánk él leginkább, hogy magánéletükben ne csak arra ügyeljenek, hogy a törvény betűi ellen ne vétsenek, hanem tartsák tiszteletben a törvény szellemét is. Tartsák liszteleiben a szocialista társadalmi morált. Adaniovics Hona Aligha van ma nálunk egy olyan pálya, mint a jogi. Itt ugyanis, attól függően. hogy a jogot végzett ember állami intézménynél, avagy vállalatnál, szövetkezetnél vállal munkát, nem néhány száz, hanem néhány ezer forinttal különbözik havi jövedelme. Ez a helyzet szinte krónikus munkaerőhiányt okoz bizonyos intézményeknél. Aki hivatástudatból, a választott szakma iránti tiszteiéiből intézménynél dolgozik, bizony sok csábításnak van kitéve. Tisztelet a kialakult szűk törzsgárdának, többen válnak meg munkahelyüktől a lényegesen jobb fizetés kedvéért. A szabad munkavállalás nálunk mindenkinek — így természetesen a jogásznak is — állampolgári joga. A pályán tapasztalható bérfeszültség megoldása már nem várathat magára túl sokáig, hiszen annyiszor, annyi fórumon szóbakerült már. Hasznos „önfeláldozás” Akadnak azonban olyanok, akik gátlástalanul igyekeznek meglovagolni a jogi pálya pillanatnyi konjunktúráját. Olyan mértékben használják ki a helyzetet saját anyagi hasznukra, hogy közben nagy nehézséget és gondot okoznak volt munkaadójuknak. Mindezt természetesen ' úgy, hogy jogilag tóimadhatatlanok légyénél;. Dr. Sz.-né példája azért kívánkozik 'tollhegyre, mert ez már olyan kirívó, hogy volt kollégái közt is megbotránkozást kelt. Dr. Sz.-né miskolci intézménynél dolgozott. A munkahely vezetőjének közbenjárására — tekintettel a már említett súlyos munkaerőhiányra •— rövidesen szövetkezeti lakást kapott a városban. A felettes minisztérium l!)68-ban két lakást épített Sátoraljaújhelyen 500 ezer forintért, hogy az ottani in- témény munkaerőhelyzetén „ f irágzik a Tisza A Tisza alsó szakaszán megkezdődött a folyó „virágzása”. A szitakötőhöz hasonló vízi rovarok min- .dig a késő délutáni órákban rajzanak. Rövid ideig tartó nászrepülésük rendkívül látványos. Csihon József mezőőr Czikó István gépkezelő ÉJSZAKA esett. Hajnalban a széf tovanajtoua az alacsonyan jaro tsuieiho- ket. Az esömosia falu Úszta és csendes. Az emoereii kinn dolgoznak a határoan, a gyereaeK az iskolapadból nezik a kitárt abiason keresztül, iiogyan kel eleire a nap. A talu főutcáján egy-ket idősebb asszonynyal találkoztunk, akiknek mezítelen talpuk igaz, meleg nyári napot ígér. Kinn a halárban, az Ör- hegye-dúlőn találkoztunk Csínon Józseffel, a laki II- Rákóczi Ferenc termelőszövetkezet mezőőrével. Az alacsony, o7 esztendős em- í bér láDat nehez, sáros, gumicsizma, két Kezet a Kerékpár kormánya, egyik vállát a tokba bujtatott puska, másik vállát a bör- oidaltáska húzza, amelyben ott van a darab szalonna, kenyér, konzerv, hiszen ü sohasem tudja, hogy tulajdonképpen mikor vetődik' haza. Járja a közel háromezer holdas határt, a szántókat, az erdőket, a réteket, a Jegelőket. — Amit itt körbe belátunk — mutat a kezével — az mind a miénk, az mind a közösé. Nem mondom, őrködni most is kell, vigyázni keli a közöst, hiszen olyan nagyon nehezen szereztük meg. Csihon József 13 évig volt párttitkár, aktív részese volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, kitűnő munkása, előbb mint brigádvezető, & most, idős korára, mint mezőőr. — Hát bizony, nehéz, de í szép idők vannak mögöttünk —* mondja. Emlékszem rá, nem volt központi nagy épületünk, 19 helyen voltak az állatok szanaszét á faluban. Hát így kezdtük. Azóta gyarapodtunk, gazdagodtunk. Méghozzá, úgy, hogy egyre kevesebben sértik meg a társadalmi tulajdont, magyarán, egyre kevesebben lopnak, mert hát nincs szükség rá, meg nem érdemes. Én most abból elek, hogy őrzöm a közös vagyont, mégis azt mondom, hogy miharabb szeretném azt az időt, amikor nem lesz szükség őrökre, kerítésekre, lakatokra, zárakra... Állunk az Örhegye-dűlőn, szemben a nappal, és nézzük a tájat- Alattunk az Utal jasi-d ülőn takarmányt takarítanak be ás távolabb a Koponya-dülő tájékán is dolgoznak. A mezőőr egy fehér, sárga virágú csipkebokornak támasztja a kerékpárt, cigarettát húz elő. Rágyújtunk. Messzire néz, és csendesen ezt mondja: — Alig hagytuk ei a májust és máris az ember kezéig ér a gabona. Jó termés lesz... A BÉLUSVÖLGYI Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat munkatérképen így szerepel a hely, ahol Czikó István gépkezelővel és földkotrójával találkoztunk: „Vadászpatak tömöri ág.” Vizenyős, mocsaras, náddal, sással gazdagon burjánzó völgy ez, ahol új medret ásnak a pataknak. A csatorna Hom- rogdtól Irotáig húzódik mintegy 14 kilométer hosz- szúságban mellékágaival együtt. A munkálatokat 1971 tavaszán kezdték meg és az idén akarják befejezni. Ezért van, hogy Czikó István lengyel gyártmányú földkotrójával már Irota közelében jár. A negyed- köbméteres vonóvederrel felszerelt gép nagyokat harap a sáros, agyagos földből. A munkát nehezíti, hogy sok fűzfa esik útjába. Ezeket ki kell vágni, a tus- kókat ki kell emelni, de a melyben pókhálószerüen élő gyökereket is el kell szakítani egy-egy „harapás” alkalmával— Szembe haladunk a vízfolyással — mondja a gépkezelő. — Nehezen adja magát a föld. amiből sokat ki kell .emelni ahhoz, hogy új medrében éljen a patak. Czikó István és társai 12 ólát dolgoznak naponta azért, hogy két hetenkent j meg legyen a szabad szombatjuk. Ilyenkor utaznak haza, családjukhoz, mert egyébként Irotán laknak munkásszálláson. — Tizenhárom esztendő alatt megszoktam már ezt a munkát, ezt az életei — mondja a gépkezelő. — Megszoktam, hogy a munkánk maga is egy végtelen vándorlás és megszoktam azt is, hogy nem látóm mindennap a családomat. Az elmúlt tizenhárom esztendő alatt megtanultam főzni, mert a mi életünkhöz ez is hozzátartozik. Délben csak valami hideget eszünk és estére főzünk meleg ételt. Nem mondom, hiányzik a család, de így kétszeres öröm, szinte ünnepnek számít, amikor hazatérünk ... — A lánctalpas földkotró néma, és a nagy csendben szinte halljuk, ahogy súlyúval belenyomódva a friss agyagba, száraz, ágdarabokat tör el maga-'alatt. - És" hogy csendes a gép és csendes a környék, a haranghall ásnyi távolságban levő faluból megjelennek a fees, kék, mert tudják, hogy bőven van itt abból az építőanyagból. ami az ő lakásuk megépítéséhez kell- Állunk az új csatorna partján, s nézzük a fecskék cikázá- sát.. — Milyen érdekes — mondja elgondolkozva a gépkezelő —, hogy a fecskék ilyen messzire eljönnek ezért a sárért. Igaz, a házépítés, az otthon- teremtés, a megélhetés, a munka sokszor az embert is elszólítja a családjától. De az ember mindig visszatér, mint a fecskék. Ezeknek a madaraknak minden évben új otthont | kell építeniük. Szerencsére az embernek egész életében csak egvet.. . Szövésű Oravcc János Kcp: Mécs Erpö Találkozások útközben
