Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

1972, június 11., vasárnap «ss» E5ZAK-MAGYAROR5ZAG 3 Kísérleti munka A DIGÉP kábelgyártó gyáregységében kísérleti mimkák folynak esy nagy teljesítményű ívelt profilú, csigáimjtású gépen. Dudás Illés tervezőmérnök kísérleti gyártmányt vizsgál Meggyorsult as iiiem a diósgyőri nemesacél-hengermű P építésénél Mar az elsrS pillanatban a halasa ala kerülök. Megra­gad a nagy, a több emelet, magasságú és mélységű épí­tés. Megragadnak a nyolc stadion nagyságú' csarnok­rendszert betöltő hangok: a munka egészséges zaja, lük­tetése, a gépek, a kompresz- szorok halkuló, felerősödő zúgása, a légkalapácsok kat­togása. a fűrészgép sírása, a betonágyából kiömlő anyag halk locsogása. Igaz, a diósgyőri nemes- acél-finomhéngermü délnyu­gati sarkánál még elárvult képet mutat pár betonalap, az acél tartóoszlopok bénán hevernék a talajon. Az 58 ezer négyzetméter alapterü­letű csarnokrendszer északi oldalán azonban már készen vannak a tetőablakok. Las­san elkészül a csarnok üveg­fala, a mennyezeten már olt. van három pár higanygőz­lámpa-sor. amely éjjel is nappali fényt ad. A dolgozók alkotásvagya A nagy építés fő ereje a leendő középsoron van. A több mint 400 méter hosszú csarnok egyes részein már készen vannak az alapok, A gyár- és gépszerelő vállalat emberei mindig ..ugrásra7’ készek, s ha alapot kapnak, már szerelik is a magdebur- gi Sket müvektől érkezett gépeket. Az egyik munkás Margil- loy Sándor tíz évet húzott le az LKM-ben és 18 évet a GYGV szerelőiéként segíti a gyár fejlődéséi. Részt vett a durvahengermű, a kovácsoló gyáregység és más üzemek rekonstrukciójában. Most itt dolgozik, nagy gondossággal állítja be a hülőpadi görgő­ket. — Ez az utolsó munkám. Néhány hónap és nyugdíjba megyek — mondja. Érdeke­sen, mégis, munkásságának 41 évében is sürget, „csak a kőművesek nem haladnak úgy, ahogy mi szeretnénk7'. korábban tagadhatatlanul akadozott a/ alapozás. És most ° — Haladunk, haladunk — mosolyog biztatóan — Her­nádi. Peter, az ÉAÉV vasbe­tonszerelő brigádjának veze­tője. — Tegnap 11 emberrel szaporodott a. brigádunk, így most már 55-en vagyunk. Jól előre haladtunk, — Remekül dolgoznak az emberek! — állapítja meg Losoncéi László, az 55 főből álló építőegység üzemvezető­je. Mennyi az előrehaladás? A munkások és a vezetők diá- kos cinkossággal összekacsin­tanak. Azt, mondják, hogy át­adásig hadd maradjon az ö titkuk. Annyit mindenesetre elárulnak, hogy Poczok An­tal ácsbrigádjának, s a Her- nád'i-brigád jó munkája eredményeképpen a duó hen­gerállvány és a hármas kap­csolóház alapozásával a ti­szteiig e hó végéig elkészül­nek. Nagy munka ez, hiszen a duóhoz 250 mázsa acélt kell beszerelniük, s közel 5 ezer köbméter beton jön rá. Szép és nehéz munka a sze­relés. Nehéz, mert egy 32-es acél.szál 83—85 kiló súlyú, s a vasbetonszerelők néha a súlyemelőktől is különb produkciókat csinálnak. I itilling vor s snjtótuiékoztntó — Olt lesz a két melegítő kemence. A feneke lépege­tő... Ott a két vonszoló... s amott, egy speciális csökc- mence épül. Az ötvözött anyag azon halad át. és így a hengerekbe mindig egyen­letesen meleg anyag fut be... IS hengerállvány épül és ... A középsori csarnok keleti végénél dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója tá­jékoztatja a munkákról, a le­endő üzemről dr. Havasi Bé­lát, a Miskolc városi Párt­bizottság első titkárát. Dró­tos íjászlót, a pártbizottság titkárát. Rózsa Kálmánt, a városi tanács elnökhelyette­sét, — Az évitök napjára az Északmagyarországi Állam i Építőipari Vállalat vezetői kellemes hírrel örvendeztet­lek meg bennünket. A gene­rálkivitelezők több határidőt modositanal.', meggyorsítják az építés ütemei. Az év eleji megállapodás szerint a hármas kapcsólóházat a jö- 1 vő év február 28-ig kellett I volna elkészíteniük. Az | ÉAÉV új ígérete szerint már ez év végére elkészülnek ve- [ le. — Több sikeres tárgyalás. I a. jobb együttműködés ered­ményeképpen — mondja dr. Havasi Béla elvtárs a látoga­tás utáni „villám sajtótájé­koztatón" — a munka üteme a . külső benyomások' alapján is kielégítő, az emberek szor­galmasan dolgoznak', Az ÉAÉV-tói már 6<00 ember dol­gozik az építkezésen. A je­lenlegi ütemei, s a vállalatok i Ígéreteit figyelembe véve a középsor építése várhatóan ' egy óv múlva befejeződik, A továbbiakban azonban szük­séges a munka még szerve­zettebben való végzése és sá­rii koordinációra lesz szük­ség. $ci>ílsé<* cs nicvállapodásoli A diósgyőri nemesacél-fi- nomhengermű építésének ügye a figyelem középpont­jában áll. Az építés ütemé­nek meggyorsulásában jelen­tős része van a Borsod me­gyei és a Miskolc városi Pártbizottságának, valamint, az LKM és az ÉAÉV pártszer­veinek. Abból indulnak ki, hogy'a gyárnak, a városnak é.s a népgazdaságnak, vala­mint a dolgozóknak se mind­egy, hogy mikor kezdi meg az üzem a munkáját. A nemesacél-finomhenger- mű megváltoztatja a gyár képét is. A Hámor étterem­től keletre készül el a gyár új főbejárata. Várhatóan sok dolgozó a közelebbi utat vá­lasztja. Miután — mint. Ró­zsa elvtárs elmondotta — a városnak is igen előnyös, a fejlesztési lehetőségekre sok millió forinttal kihal az új üzem működése. így a dol­gozóknak a gyárhoz köze- lebbjulása érdekében új hi­dat építenek a Szánván, s más módon is segítik a dol­gozók új gondjainak megol­dását, Csorba Barnabás Virágzik a szőlő a hegyaljai dombokon Jó nevelő idő járt eddig Tofcaj-Hegyalja történelmi múltú borvidékére. Az eny­he telel korai kitavaszodás : követte, majd kellő mennyi­ségű eső pótolta a télen el- j maradt, havat, s ennek hala- ; sara a .tőkékben gyors ütemű 1 volt a vegetáció, es a hajtá- í sok úgy megnyúltak május- I ban, hogy tálán még soha- ' sem kellett \ ilyen korán el­kezdeni a kötözést, mint ezen a tavaszon. És ami mindennél örven- detesebb, a kedvező időjárás következtében olyan gazdag a fürtképződés a venyigéken. hogy szinte fürt fürtöt ér. Jól fejlett, hosszúra nyúlt für­tök csüngnek a furmint és hárslevelű tőkéken, némelyi­ken 25—30, a kordonművelé- sű szőlőkön niég több is. Persze messze még Simon— Júda napja, a hegyaljai szü­ret hagyományos kezdete, ezer veszély fenyegeti addig a fürtöket, venyigéket. De éppen a gazdag ígéret arra ösztönzi a termelőket, hogy mindent megtegyenek a jó termés biztosítására. A legnagyobb veszélyt mostan­tól kezdve a peronoszpóra jelenti. A csapadékos időjá­rást követő, szinte kánikulai meleg nagyon kedvez a pc- ronoszpóra fellépésének, el­szaporodásának. Ezért a leg­fontosabb munka a nyári he­tekben a. rendszeres perme­tezés, nemcsak július köze­péig, mint régen tartották, hanem még augusztusban is. Korán reggel és késő délután künn vannak a gazdák a szü­lőföldeken. és már harmad - szor-negyedszer szórják a gombaölő permetlevet. a fé­nyes levelű venyigékre. Nagyon kedvez a meleg, napfényes idő a szőlő vege­tációjának. A szokottnál ko­rábban megjelent fürtök fej­lődése a május közepi hűvö­sebb időjárás miatt kis idő­re megállt, most azonban már kifeslettek a gombostű - fejnyi bimbók, és átható, kellemes illatban fürdenek a teraszos szülőföldek Sátoral­jaújhelytől A baú jszán tói g, végig egész Tokaj-Hegyalján. <h. j.) Árnyék nélküli lények ? \ gyors közlekedési eszközök egyik velejárója a megnö­vekedett turizmus. 1971-ben 181 millió turista jaria a világot, s egyáltalán nem túlzuiik, ha azt mondjuk, napjainkban valamifele modern népvándorlásnak lehetünk tanúi. A turizmus világjelenség lett, s ebbe mi magyarok is bekapcsolódtunk. Egyrészt úgy, hogy csuk az elmúlt évben naponta több mint iiatmilló külföldi lepte at hazánk hatá­rait, másrészt úgy, hogy a kiutazók száma meghaladta az egymilliót, A turizmus világjelenségének örülünk. Jó dolog, hogy szomszédaink, s távolibb földrészek lakói ellátogathat­nak országunkba, s örülünk annak is, ha egyre több magyar jut el olyan tájakra, amelyeket eddig csak könyvekből is­mert. Az. idegenforgalomnak vannak persz.e árnyoldalai is. Nem­egyszer találkozunk olyan emberekkel, főleg fiatalokkal, alfik látják hazánk tájain a külföldiek, főleg nyugatiak könnyed, felszabadult életet, kedvteléseiket, a hatalmas autókaraván- sort, a könnyű költekezést, lazább erkölcsi felfogást —, azt mondják —, „nyugaton másként van, ott jobban él­nek, ott mindenre telik”. Néhány egyénben valóságos áb- rándvilág alakul ki a külföldi életformát illetően. S az ilyen fiatalokat és idősebbeket nemcsak a külsőségek izgatják, nem­csak a nyugati zenét, ruházkodást tartják eredetinek, impo­nálónak, hanem az ottani társadalmi berendezkedésről is té­ves illúziókat alakítanak ki magukban, s különösen megerő­södhet. ez a nézet azokban az egyénekben, akik — miután idehaza látták, tapasztalták a külföldiek költekező életmód­ját — eljutnak más országokba, s ott is hasonló megnyilvá­nulásokat látnak. Nos, ha külföldön ilyen élettel találkoznak, gondoljanak arra, hogy minden ország csak a szépet, a jót akarja megmutatni vendégeinek. Párizsban, csak a Louvre- ba, a Notre-Dame-ba vezetik az idegent, s azokat, akik ré­szére a Szajna hidjai adják az éjszakai szállást, mert nincs lakásuk, nem mutogatják. Az NSZK-ban most nagy-nagy szeretettel mindenkit a müncheni olimpiai faluba kalauzol­nak, amely valóban gyönyörű é.s lenyűgöző látvány. Azokba az elhanyagolt sörözőkbe azonban nem szívesen kalauzol­nak. ahol esténként részeg és verekedő emberek százait le­het látni, olyan utcalányokat, akik prostitúcióból tengetik nyomorúságos életüket. Ezeket is vegyük észre külföldön, s ezekre is gondoljunk, amikor illúziókat táplálunk a nyugati életforma iránt. Mert csal; a fényt és pompát láttató illú­ziók nem egy fiatalban tulajdon eredményeink lebecsülésé­hez vezetnek és a nyugati vívmányok előtt való kritikátlan haj bókoláshoz. Az így vélekedő — kellő ítélőképesség híján — nem tud reális mérleget vonni. Elfelejti, hogy múltunk­hoz, lehetőségeinkhez képest olyan épitömunkát végeztünk az elmúlt huszonöt esztendőben, amelyre méltán büszke le­het ő is. Nem látja, hogy elért eredményeink csak miértünk valók, a mi jelenünket, jövőnket szolgálják. Nem latja, hogy van felelősség és önérzet is. amely arra kötelez, hogy vál­lalva új világot, építő küldetésünket, megmutassuk, mennyit, érünk, mire vagyunk kepesek. Nem értik meg, hogy végre szabad hazánk van és szép hivatásunk, kötelességeink, s hogy ez a haza végül is olyan lett. amilyenné mi akartuk, kezünk, sok szép tervünk, vágyunk építette. S honnét tud­nák az ilyen fiatalok, hogy élnek Nyugaton a hozzájuk ha­sonlók. Öle, csak azokat a szerencséseket látják, akiknek telik „úti cirkálóra” és könnyű külföldi költekezésekre. Az így „eltájolt” fiatal józan megítélés helyett a nyugati életforma gátlástalan dicsérgetésével, az ottani lehetőségek végletes el- túlzásába esik. S ráadásul azok is sokszor hibát vétenek, akik a Nyugattal kapcsolatos illúziókkal csupán a túlzott nemzeti érzést próbálják szembeállítani. A nacionalizmus, mint nézet egy tőről fakad a nyugati életforma dicsérgeté­sével : annak ellenpólusa. O rr szinte szívvel kívánjuk, hogy ezen a nyáron is minél több külföldi turista keresse fel a mi megyénket is. A Bükköt. az aggteleki cseppköbarlangol, s Borsod más szép helyeit. S azt is kívánjuk, hogy minél több kollegánk, barátunk jusson el szabadsága ideje alatt más országba is, de ha külföldön járunk, vagy ha itthon látunk dözsölőket, gondoljunk arra: lehet, hogy odahaza igen szerényen élnek, hogy szabadságuk ideje alatt mindenre fussa. Go ondoljunk arra, lehet, hogy éppen mások kizsákmányolásából van pén­zük nekik, s ne feledjük el egy percre sem. a kapitalista országokban a íénv mellett megtalálható az árnyék is. F. L. S A J ÖSZENTPßTER I bá ­nyaszosaladban született Szir- may Isvtán. Heten voltak testvérek, de neki már nem kellett szülei mostoha sor­sában osztoznia. Nyitva állt: előtte az út, hogy tehetsége szerint próbálkozzék boldo­gulni az éjeiben. Leszerelése után a BVK- hoz került, a pvc-üzem állo_ mányába. 1966. májusában már megbízott KISZ-titkár az üzemben, és a vezetők véleménye szerint munkáját kiválóan végzi el. Közel egy esztendei tevékenysége alap­ján megkapta a KISZ Köz­ponti Bizottsága dicsérő ok­levelét. Szirmay István a Kommu­nista Ifjúsági Szövetségben végzett munkája mellett a gazdasági, feladatokról sem feledkezett meg- A katonai szolgálatra való bevonulása előtt az üzemben működő szocialista brigád tagja volt, s leszerelése után átvette a szocialista brigád vezetését, majd később az acetilén üzemcsoport, művezetője lett. Az önzetlenül végzett jó munka nem maradt, elisme­rés nélkül. Ennek főbb állo­másai: 1987-ben a BVK K1SZ- bizottságának tagja és a vég­rehajtó bizottság tagja. 1968 novemberében a „vállalat ki­váló dolgozója”, 1069-ben a Il-es KISZ-csúcsszervezet tit­kárává választották, 1970- ben c KISZ Központi Bi­zottság dicsérő oklevelét kap­ta meg ismét, s még ebben az évben az üzem pártalap- szervezetének titkárává vá­lasztották. 1071-ben a KISZ KB aranykoszorús K1SZ- jelvényét nyerte el. A gazdasági munkán kívül a KISZ-ben végzett munká­ja eleinte a szakember után­pótlással kapcsolatos kérdé­sekre terjedt ki, a különféle iskolák, intézmények patro- nálásával foglalkozott. Ez alatt, igen sok segítséget ka­pott Szatmári Ferenctől. a KISZ-bizottság titkárától, to­vábbá dr. Csekő Gyula üzem­csoport vezetőtől is. Később a KISZ végrehajtó bizottsá­ga kultúrfelelősi teendőkkel bízta meg. azóta a Radnóti művelődési ház igazgatóhe­lyettesi feladatait is ellátja. A KISZ-élel aktivizálása érdekében ifjúsági klubot es műszáki klubot létesítettek. továbbá a KMP. a K1MSZ és a Tanácsköztársaság mél­tó megünneplésére a „Dicső elődeinkről az utódok” cím­mel jól .sikerült mozgalmat kezdeményeztek. Ugyaneb­ben az időben a gazdasági munka javítása érdekében beindították az Egy szakma, egy remekmű mozgalmat, amely a BVK üzemeiben ma is ét. AZ MSZMP Kazincbarcika városi Bizottsága is elisme­réssel beszél a pártszervezet munkájáról, amelynek Szir­may István a titkára. Elis­meréssel beszélnek arról a munkáról, amelyet a kollek­tíva együttesen a gazdasági munka segítésében végzett. S ez a dicséret nem vélet­len. Az üzem dolgozói az el­múlt időszakban valóban szép sikert értek el. A Bor­sodi Vegyikombinát üzemé­hez hasonló technológiájú gyárban még rajtuk kívül sehol sem sikerült egy hó­napban ezer tonna acetilént jermelni- Nékik ez év má­jusában ez sikerült. És a számok önmagukért beszél­nek ! II. G. Együtt a közösséggel

Next

/
Thumbnails
Contents