Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

ESZAK-MAGYARQR5ZAG 1972. június 11„ vasárnap TOgW.W^WftHgPHBBi JiKOVILAGHIRADO .^srnss^mmmtmsmamaaBaammammmmm Újahh zavargások Esxak-írorssságkan Lidicéru cmlckezíek Moszkvában végei értek a szovjet—jugoszláv tárgyalások. A képen: Econyid Urczsnyev és Joszip Broz Tito a Kreml­ben Sok fontos indokínai tár­gyú jelentést olvashattunk az eimúlt héten a lapok cím­oldalain, ezúttal mégis egy látszólag „rejtett” hírre sze- ' retnénk felhívni a figyel­met. A dél-vietnami ideig­lenes • forradalmi kormány megalakulásának harmadik évfordulója alkalmából, an­nak rendje és módja sze­rint fogadást adtak Párizs­ban is: jelen voltak a fran­cia kormány képviselői, nagykövetek, közéleti szemé­lyiségek és mások. A fogadás egyik vendége Christians de Castries tá­bornok volt. Igen, a név joggal ismerős, ez a francia parancsnok állt szemben a vietnami néphadsereggel ti­zennyolc évvel ezelőtt, a sorsdöntő Dien Bien Phu-i csatában. Soron kívül léptet­ték elő generálissá, az új vállapokat ejtőernyőn dob­ták le a körülzárt erdőbe, s az ünnepségre szánt két­száz üveg pezsgő már az ostromlóik kezébe került.- Azóta sok víz lefolyt a Szaj­nán és a Vörös folyón, Pá­rizs ma sok. mindent más­ként lát és értékel. Az egy­kori ádáz ellenfél — dísz­vendég a fogadáson ... Önkéntelenül is arra kell gondolnunk, ha az ameri­kaik — az ázsiai szólásmon­dás szerint — meg akarják őrizni arcukat, sürgősen vissza kell vonulniuk indo- kinából, fel kell hagyniuk a | csatlós rendszerek támoga­tásával. Ennek egyelőre ki­látása sincs. Ismét csak el­maradt a párizsi Vietnam- konferencia esedékes ülése, viszont fellángolt;- a VDK el­leni légiháború, több ízben támadás érte Hanoi körzetét is. Ez a kétségbeesett ame­rikai erőlködés természete­sen nem változtat azon az alapvető katonai tényen, j hogy Dél-Vietnamban és I Kambodzsában újabb ered­ményekhez vezetett a sza­badságharcos erők offenzí- vája. Az amerikaiak és a saigoniak heves ellencsapá­sokkal próbálkoztak, de a sors iróniája, , hogy a legna­gyobb sikereket saját csapa­taikkal szemben érték el. Tévedésből három alkalom- piai bombázták önnön em­bereiket. A vietnamiak komoly tár­gyalási szándékát mutatja, bőgj'- Le Dúc Tito, a VDK Párizsban tárgyaló küldött­ségének különleges tanács­adója kijelentette: hajlandó akár újra találkozni Ivissin- gerrel, ha annak van új mondanivalója. Amerikai részről azonban továbbra is húzódoznak min­den ésszerű és tisztességes megoldástól, s hogy a Cast­ries párhuzamra utaljunk, nem kevésnek kellene tör­ténnie ahhoz, hogy mond­juk Westmoreland tábornok egyszer vendég lehessen egy vietnami fogadáson. Az európai kontinensen tovább folytatódik a diplo­mácia nagy manővere. Két fontos állam, a német, ló­ként saját gondjaival volt elfog lalva. Franci aorszá gban az elmúlt négy esztendő legerősebb sztrájk mozgalma robbant ki, Olaszország pe­dig azon vitázik, futja-e szi­lárd kabinetre, vagy csupán nyári. ..strand-kormány” ala­kulhat. .leien tös dók um en tu m oka t fogadott el a népi diplomácia brüsszeli parlamentje, az európai közvélemény képvi­selőinek közgyűlése, amely­nek munkájában megtisztelő részt vállalhatott a magas szintű magyar küldöttség. Jogos a megállapítás, hogy a sokoldalú előkészítő meg­beszéléseknek végre zöld utat mutató NATO-lámpa egyelőre nagyon is halvány­zöld, a különbözőképpen ér­telmezhető közlemény ta­nulmányozása azt igazolja: atlanti részről még mindig nem álltak el a feltételek­től . Az európai biztonságért folytatott küzdelmet tehát folytatnunk, sőt fokoznunk kell. A témáról egy újabb moszkvai csúcstalálkozón is szó esett. Tito látogatása le­hetőséget adott sokoldalú szovjet—jugoszláv eszmecse­rére. S Moszkvánál marad­va: a következetes szovjet békelörekvések jelzése az a rövid híradás, hogy a Szov­jetunió Minisztertanácsa máris megtelte a szükséges lépéseket a SALT-megálla- podás realizálására, ehhez természetesen az is szüksé­ges, hogy amerikai részről gyorsan törvénybe iktassák az egyezményt, s a kato­nai iparnak, az atomfegy­verkezési hajszában érdekelt körei, az őket képviselő sze­nátorok felhagyjanak kiro­hanásaikkal. Mintha az 1969-es pogro­mok óta semmi sem történt volna, szombaton délelőtt megint protestáns és katoli­kus barikádok álltak -Bel­fastban, dörögtek a fegyve­rek, lángoltak a gépkocsik. A mentőautók egymás után szállítják kórházba a szek­tás szellemű összetűzések se- besültjeit, s szombat haj­nalban agyonlőttek egy 16 éves kislányt. A közbiztonság már a haj­nali órákban összeomlott, amikor protestáns szélsősé­gesek egész lakónegyedeket zártak le a katonák, rend­őrök és a katolikusok elöl. Az úgynevezett ulsteri vé­delmi szövetség 10 000-re becsült gárdája autóbuszo­kai, taxikat, magánautókat | rekvirált, s ezekből épített barikádokat. Azt követelik, hogy romboltassák le Don- | donderry katolikus barikád­jait, máskülönben állandó- j sítják a protestáns bariká- i dókat Belfastban. Az unionista fenyegetések­re a katolikusok védekezés- | re rendezkedtek be a Falls í Road környéki lakótelepe­ken. Feszültség alakult ki Lon- donderryben is, ahol az unionisták felvonulást és nagygyűlést rendeznek — mindössze 100 méternyire az érzékeny Bogsida szegényne­gyed katolikus barikádjai­tól. Kínai külcsín Chilének Kína 65 millió dollár ösz- szegű kamatmentes hosszú lejáratú kölcsönt nyújt Chi­lének, közölte Chile pekingi nagykövetségén rendezett nemzetközi sajtóértekezleten Gonzalo Martner chilei ter­vezési miniszter, aki az el­múlt napokban kormánykül­döttség elén folytatott tár­gyalást i kínai vezetőkkel. A kínai hitel 20 évre szól. s elsősorban a könnyűipar es az élelmiszeripar fejlesz­tését szolgálja. A hosszú lejáratú hitelről szóló egyezmény értelmében, mint a chilei miniszter el­mondotta, Kína teljes ipari objektumokat, gépi felszere­léseket szállít, illetve műsza­ki segítséget nyújt, szakér­tőket küld a dél-amerikai országba. Sírhellyé nyilvánították a beomlott tárnát Rhodesia legnagyobb szén­bányájának 2. aknája örök nyugvóhelye lesz 419, zöm­mel afrikai bányásznak, aki­ket kedden több, mint .két kilométer mélységben maga aló temetett a sújtólégrob- banós következtében beomló tárna. Több napos, nagy­részt eredménytelen erőfe­szítés után az angol—ameri­kai tulajdonú bánya igaz­gatósága felhagyott a további mentési munkálatokkal, mi­után ügy véli, hogy a go- modygó gázban, állandó rob­banásveszélyben, még a mentőalakulatok élete sincs biztonságban. Szombaton délelőtt rövid gyászszertar­tás keretében a bányászok sírhelyének nyilvánították a beomlott vágatot. A fasiszta barbárság és az imperialista háborúk el­leni tiltakozás jegyében szombaton nemzetközi béke- nagygyűlést tartottak a Klad- no melletti völgyben a lidi- cci tragédia harmincadik év­fordulója alkalmából. 1942. június 10-én náci büntető­osztagok — megtorlásul a Reinharcj Heydrich birodal­mi helytartó ellen elköve­tett merényletért — felper­zselték Lidice bányászfalut, lemészárolták férfilakossá­gát, s koncentrációs tábo­rokba hurcolták a nőket és gyermekekét. Az újjáépített és ma már virágzó községben sok tíz­ezer hazai és külföldi ven­dég részvételével megtartott gyűlésen megjelent Gustáv Husák, a CSKP KB főtit­kára, Ludvik Svoboda had­seregtábornok, köztársasági elnök, Lubomir Strougal mi­niszterelnök és Alois Indra, a szövetségi gyűlés, a par­lament elnöke. A külföldi vendégek sorában foglalt helyet Romes Csandra, a Bé- ‘ke-világtanács elnöke, vala­mint a mártírvárosok kül­döttei. Hazánkat Nagy Jó- zsefné, a Szolidaritási Bi­zottság alelnökc és Vince József, a Magyar Népköz- társaság prágai nagykövete képviselte. Lubomir Strougal minisz­terelnök ünnepi beszédében felidézte a lidicei mártírok, valamint a második világhá­ború idején elpusztult több mint 300 000 csehszlovák ál­lampolgár, közöltük 25 000 kommunista ellenálló emlé­két, s hangoztatta, hogy a szörnyű tapasztalatok és él­mények után békére vágyó emberiség törekvéseit való­sítja meg a szocialista or­szágok, a Szovjetunió béke- programja; ez tette lehetővé a keleti szerződések, vala­mint. a nyugat-berlini meg­állapodás érvénybe lépését. ..Minden arra utal —mon­dotta —. hogy kedvező hely­zet alakult ki a csehszlo­vák—nyugatnémet kapcsola­tokban még meglévő vitái kérdések- megoldásához is, úgy véljük, hogy a szüksé­ges előkészületek után meg lehetne kezdeni a hivatalos tárgyalásokat. Hisszük, hogy az NSZK-ban azok a .politi­kai -erők, amelyek keresztül­vitték a keleti szerződések ratifikálását, jelenleg ele­gendő realizmusról tesznek tanúbizonyságot, kiváltképp a müncheni szerződés eleve érvénytelenségének elismeré­sét illetően: Népünk a Mün­chent követő keserű meg­próbáltatások után ebben a kérdésben szilárd és egyér­telmű biztosítékokat köve­tel. Ha a Német Szövetségi Köztársaság felelős helyein immáron a müncheni diktá­tumot mélységesen igazság­talannak és embertelennek ismerik el. úgy e nézet és a mi álláspontunk között nincsen túlságosan nagy kü­lönbség. Ezért: meggyőződé­sünk, hogy ebben az alap­vető kérdésben kidolgozható a közös, elvi és kölcsönösen elfogadható álláspont.” -— je­lentette ki a szónok. Makariosz válasza Makari ősz ciprusi elnök elutasította a szigetország püspökeinek felszólítását; akik már másodszor köve­telték, hogy vagy világi, vagy egyházi rangjáról mondjon le. A püspökökhöz intézett le­velében Makariosz szomba­ton kijelentette: lelkiismerer le.nem engedi meg, hogy le­mondjon elnöki tisztéről, ez a válságos időben ..egyet je­lentene az árulással". jje széktttfá qMz mm kék mmJ ———- --------------------------------------—- - —■- --- - © V érző parasztok; HA KORÁBBAN nem volt egység a feudális anarchiába süllyedt, örökké torzsalkodó főurak között, úgy most a veszélytől hallva mindent alárendeltek az érdekazonos­ságnak. Se azelőtt, se azután soha nem volt olyan egysé­ges és kíméletlenül erőszakos a magyar nemesi hatalom, mint a Dózsa-iéle jobbágy- forradalommal szemben. Az erélyes Mátyás halála után „remek” királyra leltek a pipogya II. Ulászló sze­mélyében: felőle azt tehettek, amit akartak. Könyöröghe­tett, panaszkodhatott a ki­rály, szavát nem nagyon hal­lották. Most bezzeg hűséges alattvalóként siettek hozzá Budára, amikor gyűlésre hív­ta őket. Persze, a vezérsze­rep most sem annyira az uralkodó, mint inkább az ország oligarcháinak kezé­ben vol t­Június elsején került sor, Budán a király által össze­hívott gyűlésre. Ezen meg­jelent Bakócz Tamás is, aki­nek ékkor még nem mertek szemrehányást tenni a nagy­urak, ő viszont a kereszte­sek elleni szélsőséges buz­dítással hálálta meg ezt. Ám. bár a főurak komor nehez­teléssel viseltettek a herceg­érsek iránt, de neon merték bántani, mert ha a herceg­prímáshoz nyúlnak, akkor még inkább magukra lázit- ják az amúgy is forradal­masodon országot. Amellett Róma pártfogását is élvezte a hatalmas főpap. Ha bánt­ják, beláthatatlan bonyodal­makkal. kell számolniuk, de ha élnek a segítségével, gyorsabban állíthatják hely­re a nemesi osztály hatal­mát. Mérlegelésüket talán mindenkinél jobban értette a hercegprímás, ezért nyo­matékkai helyeselte a pa- rasztíorradalm árók megb un - tetősét. S hogy milyen cél­jai tartottak tanácskozást a király és a nagyurak, arról a szélesebb közvélemény is ízelítőt kapott: amíg folyt a gyűlés az uralkodó palotájá­ban, addig odakint az utcá­kon elrettentő példaként a foglyul ejtett keresztesek hosszú sorát nyársalták fel. A főurak mindenekelőtt a székváros környékét szeret­ték volna biztonságban tud­ni, hiszen Buda közelében, a gubacsi dombok között im­már másdik hónapja táboro­zott Szálereei Ambrus veze­tésével Dózsa egyik seregré­sze. Ennek leverésével bíz­ták meg Bornemisza János tolnai nemest. Amit csak tudtak, rendelkezésére bocsá­tottak. Erős lovasságot bíz­tak a kezére, gyalogosoknak Buda és Pest polgárait ren­delték parancsnoksága alá, csakúgy, mint a királyi zsol­dosokat. Alvezérei, Tömöri Pál, Batthyány Ferenc és M óró László ugyancsak nagyszámú katonasággal ren­delkeztek. Ráadásul döntő fölényt biztosított számukra a Szentlőrincen várakozó ne­mesi had: Nógrád, Heves, Hont és Pest megye bandé­riumai alig vártáik, hogy megtorolhassák a fölkelt pa­rasztoktól elszenvedett vi- szon tagságokat. Bornemisza János serege június 21-ón kelt át a pesti partra a haltén' révnél {a mai Erzsébet híd közelében). A Bornemisza ígéretet tett a kereszteseknek: bocsána to t nyer és azonnal hazatérhet, aki meghódol. Kevesen haj­lottak szavára, de a kevesek között volt Száleresi Ambrus parancsnok is. Az életre-halálra szóló harcot elfogadó keresztesek rendezték soraikat, szabályos alakzatban, zászlók alatt in­dultak. ütközetbe, noha lát­táik, hogy a túlerővel szem­ben kevés reményük lehel a győzelemre. Bornemisza tü­zérségével szemben nem volt ellenszerük, szétzilált so­raikban pedig Tömöri nehéz­lovassága vitt véghez ke­Kecskeméti kapun át hagy­ták el a várost és rövidesen a gubacsi keresztes tábor kö­zelébe értek. A fegyveres jobbágyok ama része, amely még nem szokta meg a kn- lonai rendet, csupán az in­dulatára hallgatva, az érkező urakra rontott. Tömöri Pál, a tapasztalt hadvezér gyor­san szétverte ezt a rendel­len támadást. Élve az első siker lélektani előnyével, gyetlen- mészárlást. Végül csak a menekülésben re­ménykedhettek. Két irány­ban hagytak el a csatateret. Egy részük a Csepel szigetre igyekezett átjutni a Dunán, míg a többiek a Rákospatak völgyében fölfelé menekül­tek, De nem sokan élték lúl a katasztrófát. Vagy a Du­nába fulladtak, vagy foglyul estek, ök szörnyűbb módon végeztéik, mint akiket azon­nal megöllek. Fülükéi, orru­kat, karjukat levágták, így kellett haza,menniük, hadd lássa mindenki, hogyan áll­tak bosszút a nemesek. Ugyanezen a napon zajlott le egy másik ütközet a ke­resztesek ellen Heves vár­megyében, a Tárná völgyé­ben. Itt Drágü'y Jáno,s veze­tésével rontották a nemesek a Debrő várát ostromló hét­ezer jobbágyra. Akárcsak a gubacsi homokdombok kö­zöli, Debrő mellett is kq- mén.v ellenfélnek bizonyultak a föl fegyverzett szegények. Hiába rendel kéz lek a neme­si csapatok minden szüksé­ges hadieszközzel, hiába voj- tak túlerőben, a hosszú és elszánt küzdelem ellenére sem tudlak döntő győzelmet aratni. Megverték ugyan a Jobbágyokat, de erejüket nem törték meg, s azok új­ra gyülekeztek. MINDEZ a nemesi osztály javára billent katonai fölény tényén már nem változtatott. Elkezdődtek a tömeges meg­torlások. Miként a gubacsi foglyokat, a debrőieket is ■rettenetesen megcsonkították. Nagy részüket a helyszínen felkoncolta Drágffy. Tizenhat, főbb keresztest kiszolgálté­tól t az országianácsnak, hadd mutassa .uieg az is, milyen szigorú. A tizenhat áldo/at- lal Rákos, mezején végeztek. Fejti kre I tizes sisakot húzták, különböző módon húzták őket karóba, majd l'ölncg,vei­tek tetemüket. Bornemisza Jánosnak még ez a kegyellenség sem volt elég. Diadalmenetét rende­zeti Budán. barmokként, hajtatta a vérző parasztokat, végül válogatott hóhérmun­kával oltotta ki életüket. Gerencsér Miklós (Következik: A borzalom trónusé nj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents