Észak-Magyarország, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
1972. április 9., vasárnap maajűs&ss» ESZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ellensúlyozni az urbanizá- eiós ártalmakat, menekülni a város zajától, a gépkocsik füstjétől, a kémények kordától, az út porától — ez da már világjelenség. Ha jó értelemben messze is van még Miskolc a világszínvonaltól, rossz értelemben, az urbanizációs ártalmak fokozódásában erősen megközelítjük dár a világvárosokat. Miskolc lakói minden lehetőséget megragadnak rá, hogy hétvégeken kiszabaduljanak a városból. Van, aki degelégszik egy bükki túrá- val, más a környező mesterséges tavakat keresi fel. A családos emberek örömére évekkel ezelőtt elkezdődött a hertszövetkezelek kialakítása. A kertszövetkezetekkel kapcsolatosan több cikk szünteti már. Irtunk az osztásról, arról, milyen jó dolog, hogy kispénzű emberek is hozzájuthatnak. Irtunk róla, dilyen jó és egészséges az egész heti egyhangú munkát szombatonként felváltani a kertészkedéssel. A kertszövetkezetek apró telkekre felparcellázott hegyoldalai, amelyek szinte körülölelik a várost, hamar ellenérzést váltottak ki a városképért, a városkörnyék hangulatáért aggódó építészeti szakemberekből. Miért emelnek szót a városrendezők? Elsősorban azért, mert a kétszáz négyszögöles kiskertek tulajdonosainak legelső törekvése az volt, hogy va- Itimit építsen kertjében. Csak egy kis szerszámoskamrát. hlo, persze, azért olyat, hogy hn esik az eső, be lehessen állni. Természetesen nem egyedül, hanem mondjuk, né- gyen-öten, hiszen annyi tagig van legalább egy család- nak. Ha már beállnak az eső elöl, jó lenne leülni is. De denjünk tovább. Hétvégén 'gazán kellemes dolog egy éjszakát kint tölteni. Tehát, olyan szerszámoskamra kell, amelybe azért elfér három- négy fekhely. Ha viszont ott alszik az ember, egy kis tűzhely is kell, amin legalább ®gy teát lehet főzni. Legjobb lenne egy rezsó. Csakhogy nincs villany. Most az a kérés. hogy a „szerszámoskam- rákba” — amelyek a lyukói hegyoldalon néhol emeletesre sikerültek, egy kis tetőterasszal — vezessék be a villanyt. © Itt tartunk. A lyukói úton végighaladva enyhén szólva igen változatos kép tárul az ember szeme elé. de így van ez a Kisgyőr felé vezető út mentén is. Az apró parcellákon, szoros közelségben a legváltozatosabb építményeket láthatjuk, a fakarusztól kezdve a lakható házig. Azt már akár ne is mondjuk, hogy ezek túlnyomó többsége engedély nélkül épült. Hangos a város a vitától. Van, aki legszívesebben dózert eresztene a hegyoldalaknak, mondván, hogy tulajdonképpen nem erről volt szó. Eredetileg az volt a cél, hogy ne legyen műveletlen föld a város határában, amikor annyi a kertészkedéssel szívesen foglalkozó városi dolgozó. Viszonylag nem könnyű a város zöldség- és gyümölcsellútása, ez lemérhető a piaci árakon. Kössük össze a kellemest a hasznossal, s akinek zöldségre és testmozgásra, jó levegőre egyaránt szüksége van, s kedve is van az ilyesmihez, vegyen egy kis kertet, s dolgozgasson benne. Ez volt a kiindulás, s hogy nem ez lett éppen belőle, azt — úgy gondoljuk — a mindent elsöprő erővel jelentkező, urbanizációs ártalomtól való menekülés váltotta ki. Eleinte egyértelműen dicsérték a kertszövetkezet kezdeményezőit az ország minden városában. Most azonban, amikor a város környéke kezd valamiféle menekülttáborhoz hasonlítani, élesednek a viták. Nehéz állást foglalni ebben a kérdésben, mert bizonyos vonatkozásban, főleg esztétikai értelemben el kell ismerni az .építészek igazát is. Más kérdés azonban, mit tartunk elsődlegesnek. Az esztétikát, vagy az emberek pihenésre, kikapcsolódásra való törekvését. Ismerek olyan családokat, ahol a szabad szombati és vasárnapi kapálgatás a poharazgatós snapszerezést váltotta fel. Örömére a család asszonyainak. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy a gyári dolgozó mennyivel szívesebSzerény, kötelességtudó, löl képzett szakmunkás hímben áll a TVK festékgyárban Nagy István csoport- v'Gzelő. Bárkitől érdeklődjem. a legjobbat mondta ró- A gyár első számú vezeti is messzemenően elégedettek a munkájával. Köz- tiszteletben álló dolgozója a rügyantaüzemnek. Munkatársai tisztelik, becsülik. Egy lelemény a sok közül: — valaki megérdemli, hogy frjanak róla, Nagy István többszörösen rászolgált erre elismerésre. Eietelemc a munka. Csak akkor érzi jól magát, ha tud- ■lai hogy becsülettel elvégezte feladatát. Egyszerű, közelien, nyílt szívű, mint a tegtöbb munkásember. Az 'i.ven emberre szokták mondani: tűzbe tenném érte a kezemet. Eddig még senki Sem csalódott benne. Pedig v°ltak nehéz pillanatai, amikor minden tudósára szükség volt, hogy ne legyen fennakadás a termelésben. Büszke is rá, hogy a felügyelte alá tartozó berendezésen az elmúlt több mint tíz során egyetlen üzemza- var sem fordult elő kezelési hibából. Az új műgyantaüzemben találkoztunk. A második emeleti műszerszobában — innen történik a gyantafőző reaktorok irányítása — éppen műszakváltással volt elfoglalva. Miután befejeződött a hivatalos aktus, megkértem, beszéljen magáról. Szavai nyomón egy munkásember életútja tárul elénk. — A Budalakkban kedveltem meg a vegyipart, itt lett belőlem szakmunkás. Ennek már jó tízegynéhány éve. Később úgy hozta a sors, hogy életemben először munkahelyet cseréltem. 1ÜG3 nyarán csaladommal együtt Leninvárosba költöztem. Nem bántam meg, hiszen a TVK-ban valóra váltak korábbi terveim. A festékgyár műgyantaüzemében csoportvezetői teendőkkel bíztak meg. Amikor beléptem a vállalathoz, kilenc forint órabérem volt, igaz, a többiekéhez képest ez szép fizetésnek számítolt. Most tizenöt negyven az órabérem. Ehhez jön még a csoportvezetői, illetve az éjszaben és pihentebben áll mun- ba hétfőn, mennyivel frissebben ül be az irodába, ha a szabad levegőn töltötte a vasárnapot. Nem túlzás azt állítani, hogy mindez lemérhető a munka termelékenységén is. Az persze, nem ártana, ha valami egységesítési törekvés juthatna érvényre a „szer- számoskamrák” építésével kapcsolatban. Nem jó az, ha az egyik állampolgár — figyelembe véve a tanácsi rendelkezést — valóban csak szerény dolgot épít, a másik pedig fittyet hányva mindennek, lakóházat. Persze, a várostervezőknek nyilván nem tetszhet majd ez sem, de egy igazi • szerszámoskamrát könnyen lebonthatnak, ha a területtel más tervek vannak. Jogos az aggodalom, hogy a nagyobb épületeknél gond lesz később a kisajátítás. Ami pedig a város környékének szépségét illeti, abból azért mégsem kellene ilyen nagy dolgot csinálni. Először is azért nem, mert Miskolc környéke csodálatosan szép lesz akkor is, ha kis nyaraló-kunyhókkal épül be néhány holdnyi terület. Ki előtt kell ezért szégyenkeznünk? A város kirándulói előtt nem, mert azok tudják, mi a kertszövetkezet. A más városból idejöttek előtt szintén nem, mert náluk hasonló a helyzet. A külföldi előtt? No, az előtt aztán végképp nem kell zavarba jönnünk, mert a mi dolgozóink nem papír-1 bői, bádogból összerótt szeméttelepen laknak, hanem szép, egészséges bérházakban, s módjuk van rá, hogy a hét végén megpihenhessenek városszéli-- kiskertjükben. Ez pedig nem szégyen, csak persze, nem olyan reprezentatív, mint egy tudatosan megtervezett és kiépített villanegyed. Mindenképpen jobb tehát, ha a kertszövetkezetet támogatjuk inkább, mint a lángossütők és csemetekertészek luxusvilláit. Adamoides Ilona kai pótlék. Nincs Is panaszom, jól megfizetnek. Jól élünk, van három szép leánygyermekünk és egy jól berendezett lakásunk. A családról még talán csak annyit: feleségem is a festékgyár dolgozója, a bedörzsölő üzemben csoportvezető. Nagy István vihette volna már többre is az életben. Számos esetben mondta neki az üzemvezető: éljen a lehetőséggel, vállalja el a művezetői beosztást. Mivelhogy nagyon érti ezt a szakmát, meg tekintélye van az emberek előtt. Egy rövid időre meg is bízták ezzel a munkával, de később kiderült, hasztalan volt a bátorítás. Nem tudott belenyugodni a megváltozott helyzetébe. Azt mondta: nem való ez neki. inkább marad a régi, megszokott munkakörben. Az üzemvezető váltig bizonygatta, megvan a képessége, szaktudása, hogy művezető lehessen. Ö mégis megmaradt csoportvezetőnek. L U tgv tfízéregység ismét jól vizsgázott TÖBB SZÁZ KILOMÉTERES úton, az ország egyik széléről a másikra kellett eljutnia annak a légvédelmi tüzéralakulatnak, amely néhány nappal ezelőtt fárasztó, de nagyon sikeres harcászati gyakorlatot hajtott végre. Teljes felszereléssel — légvédelmi ütegekkel, lokátorokkal, műszerkocsikkal, ikercsövű légvédelmi géppuskákkal, teherautókkal és más járművekkel — mentek, s érkeztek meg a Magyar Néphadsereg' egyik, sűrű erdővel övezett kiképzési bázisára. Az alakulatról érdemes tudni, hogy ez az egyik legjobb légvédelmi tüzéralakulat hazánkban. Tavaly a kiképzési feladatok maradéktalan végrehajtásáért elnyerte a KISZ Központi Bizottságának kitüntető vörös vándorzászlaját. Az alakulat harcosai és tisztesei — természetesen — sorkatonák, a mi fiaink, vannak köztük borsodiak is. A kiképzési bázison elfoglalták a harcálláspontokat- Kiépítették a lokátorrendszert, felállították a légvédelmi ágyúkat, gépfegyvereket és elektromosan összekapcsolták az egész technikai rendszert A gyakorlat lényege: különböző magasságokban repülőgépek hatollak be hazánk légterébe, s éles tűzzel meg kell semmisíteni őket. A gépek meg is érkeztek, és támadó manővereket hajtottak végre. A gyakorlat során alapvető szerepe volt a műszereknek, különösen a lokátoroknak, de az elektronikának és a számítógéprendszereknek is. A terep fölött csúnya porfelhő kavargott, és szinte tombolt a szél, bár sütött a nap is. Ilyen viszonyok közt nehezebb a loká- torosok dolga, mégis, azonnal, már messziről jelezték az imitált légitámadást, a különböző magasságban „támadó” repülőgépek érkezését. A lokátorosok jelzései alapján számítógéprendszer segítségével dolgozták fel a lőelemeket. A lokátorokat Ikercsövű légvédelmi géppuska fiatal tisztek, tisztbe! yette- 1 sek, tisztesek és sorkatonák i kezelték. Gyorsan és időben megadtak minden adatot a tűzvezető lokátornak, : amely közvetítette a tűzpa- rancsot a lövegekhez. A lö- vegcsövek elektromos irányítással mozogtak, ráálltak a célra és tüzeltek. Minden üteg jó, vágj' annál jobb eredménnyel teljesítette a parancsot, a „támadó” repülőgépeket elméletileg megsemmisítették. Az ikercsövű légvédelmi géppuskák ala- csonj'an manőverező repülőgépre — vontatott célzsákra — tüzeltek, szintén jó és kiváló eredménj'ekkel. A gj'akorlaton és az éles- lövészeten jelen levő csapatlégvédelmi főnök elmondotta, hogy ez a fegyverzeti rendszer hagyományos a Magyar Néphadseregben és a többi szocialista ország hadseregeiben is, de még nem elavult. Kiváló fegyverek ezek. A II. világháború óta azonban ezt a fegyverrendszert is korszerűsítették. Korábban optikai eszközök segítségével és közvetlen iránj'zással működtették ezeket a fegyvereket. Ma már lokátorokat és korszerű műszereket használnak a fegyverek működtetéséhez. így ezekkel a légvédelmi ágj’úk- kal lokációs zavarok esetén is képesek a katonák a hangsebességen, vágj' annál gyorsabban repülő légi célokat megsemmisíteni. Jellemzi e fegyverek nagyszerűségét, hogjr Vietnam légiterében a témadó amerikai repülőgépek 70—75 százalékát — köztük a legkorszerűbb gépeket is — ilj*en íegj'verekkel lövik le. A mostani éleslövészet szinte automata, elektromos irányítású volt. A katonák csak töltöttek és ellenőriztek. Szükség esetén azonban gj'orsan át tudnak kapcsolni a közvetlen irányzásra is. Akokr a katonák közvetlenül maguk céloznak és tüzelnek. Eredményeik ilyen lövészeteken is jók és kiválóak, hiszen kiképzésük korszerű, magas színvonalú. Ezek a katonák mindent megtanulnak. Az elektromos elsütő berendezéseket ugj’an- úgj' ismerik, mint a korszerű számítógéprendszereket. De jól ismerik a navigációs rendszereket is. A NÉHÁNY NAPPAL ezelőtt végrehajtott harcászati gj’akorlaton és éleslövészeten a légvédelmi tüzéralakulat ismét jól vizsgázott, bebizonyította, hogy minden körülmények közt képes az esetlegesen támadó ellenség megsemmisí lésére. Szöveg: Szendrei J. Foto: Urbán Tamás Lokátorok Városkép űrügyén
