Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 6 1972. február 6., vasárnap Az Amazonas amazonja Újsághír: Karácsony napján a perui őserdő felett lezuhant egy utasszállító repülőgép. A négymotoros, turbó- lég'csavaros Lockheed Electra karácsony napján, !6 utasával fél tizenkettőkor ndult Limából. Spirálvonalban emelkedett a tenger fölé, hogy elérje a megfelelő magasságot, mielőtt átlépné az Andok választó- vonalát. A perui gép útiránya Lima—Pucallpa—In- quitos. A kapitány tizenkét óra kilenc perckor jelentette a rádiótoronynak: „A fedélzeten minden rendben.” MAMA! MAMA! A 17 esztendős Julianna Kopeke, a limai, német nyelvű Humboldt Gimnázium tanulója édesanyjával utazott a' gépen karácsonyi vakációra apjához Pucallpa-ba, aki a limai Ter- mészettani Múzeum Madártani Intézetének veze- ' tője. . A kislány így mondja el menekülésének történetét: — Mikor kinyitottam a szemem, majdnem éjszakai .sötétség volt. Még mindig a repülőüléshez voltam szitázva, bár körülöttem csak hatalmas fatörzseket láttam. Csupán a levélzet boltozatán, 40—50 méterre a fejem felett törtek át a fénysávok. Ekkor értettem meg, hogy ez még nem az éjszaka, hanem csak az erdő homálya. Minden tagom fájt, úgy éreztem, mintha egész testem összetört volna. Meg akartam nézni órámon a pontos időt, de elveszítettem szemüvegemet: Nagyon rövidlátó vagyok, sötét is volt, így egész közel kellett emelnem a kezem a szememhez. Az óra járt. Négy óra tíz percet mutatott. Eszembe jutott, hogy délután egy óra körül nézteVn meg utoljára. Ez még a gép fel- robbanása előtt volt. Tehát három órán át lehettem eszméletlenül. Ismét arra vágytam, hogy újra a 1 hassam. Óriási erőfeszítés árán sikerült kiáltanom: ..Mama, mama”. Az erdő elnyelte hangomat, senki nem válaszolt. ZUHANÁS 2000 MÉTERRŐL A repülőgép 2000 méter magasan volt, amikor leszálláshoz készült. Sebessége körülbelül 300 km/őrára csökkent. A vihar ugyan tombolt, a repülőgép azonban szokott le- zállásl állapotban volt, sa lelyzet nem tűnt olyan veszélyesnek, mint korábban gondolták. Ekkor sújtott a villám a gépbe. Általában i repülőgép védett a villámtól, mivel a Faraday- :iv alapján önmaga villám- íárítója. Kivéve, ha a re- ■ ü! őgép törzsében' esetleges üres, vagy üzemanyagai várgás van. Hogyan élhette túl Ju- ianna a zuhanást? Felté- elezhetően nem függőle- es zuhanásról volt szó, nanem a siklórepülés egy bizonyos fajtájáról. Amikor a gép felrobbant törzsének hátsó része örvénylő mozgással leválhatott, a csűrőlapok által lassítva. A zuhanás sebessége, amikor elérhette a fák tetejét, becslések szerint nem lehetett több 150—200 kilométernél. Elképzelhető, hogy az ütközés következtében az ülés elvált a géptörzstől, és az ágakon keresztül tovább zuhant, míg végül is Julianna az üléshez szíjazva, ülve találta magát a röppá- lya végén. Valószínűleg az ülés párnás rugózatának és a humuszos talaj védelmének köszönhette, hogy egy kulcscsonttöréssel sikerült megúsznia a katasztrófát. NEM SZABAD ELCSÜGGEDNI — Másnap eső ébresztett. Vártam néhány órát, majd hirtelen kisütött a nap és merőleges sugarai áthatoltak a fákon. A repülőgép roncsai között találtam néhány karamellát, de csak étvágytalanul rágtam el őket. Inkább szomjas voltam. Szomjamat sikerült csillapítanom egy szódavi- zes palackból. Ez felfrissített. Eszembe jutott, amit apám szokott mondani: „Nem szabad elveszíteni fejünket. Ne pazaroljuk erőnket. Követni kell az első folyómedert, amely az utunkba kerül. Könnyebb menni a vízben, mint az erdőben. A legkisebb patak is folyóba torkollik, ahol már van esély rá, hogy találunk egy csónakot, vagy embert.” — Egyre mélyebben hatoltam a dzsungelbe. Először arra gondoltam, hogy valami ennivalót viszek magammal, mivel ebben az évszakban csak ritkán terem gyümölcs a dzsungelben. Táskám nem volt, kezeimre pedig szükségem volt, hogy széthajthassam magam előtt a bokrokat, és átjuthassak a kidöntött fa- törzseken. tehát lemondtam az élelemről. Apámtól hallottam, hogy az ember 15 napon át tud meglenni élelem nélkül. A trópusi avar nagy vízelvonó tulajdonsága miatt azonban víz nélkül csak 2—3 napot lehet kibírni. — Dél felé találtam egy patakot, mohón ittam sáros vizéből, majd leereszkedtem a folyó irányába, amelyet különböző akadályok torlaszoltak el. Este egy kis cserje alá feküdtem, de a szúnyogok miatt képtelen voltam elaludni. — Másnap a vízben folytattam utamat. Egyik szandálomat elveszítettem, meztelen talpam szörnyen fájt a kövektől. A patak egy kis folyóba torkollott. A viz térdemig ért, alja homokos volt, ami enyhítette lábam fájdalmát. A HÁROM INDIÁN A viszontagság kilenc napig tartott, de úgy látszik. a kislány a harmadik naptól kezdve elvesztette idöérzékét. Szemei égtek a víz felszínéről visszaverődő napfény okozta kötőhártya-gyulladástól. Testét tüskék és kullancsok gyötörték. A kulcscsonttöréstől válla feldagadt, és egész teste remegett a láztól. Az Amazonas medencéjében a statisztika szerint egy négyzetkilométerre csak fél lakos jut, kevesebb, mint a Szaharában. Lassan kezdte elveszíteni a reményt. Végül az egyik folyókanyarban feltűnt egy darab homokqs part, amely az erdőből kivágott tisztásban folytatódott. A tisztás közepén kunyhó. Ebben a kunyhóban pihent meg, amikor megjelent a három férfi. A három indián vadkan csára vadászott, és ebben a kalyibában ütötte fel a tanyáját a Patchitea folyó partján. Megpillantva Juliannát összeszaggatott, vizes ruhában, a félelemtől áthatott tisztelet kerítette őket hatalmukba. A leánynak sem jött hang a torkán. Majd eszükbe jutott, hogy karácsony éjjelén eltűnt egy repülőgép, és lassan mindent megértettek. (B—s) .ííiaL az ablaknál, íimm Egy pohár sört már fizettem, hoztam, így nyugodtan álldogálhatok. A polcon, amire a poharat tettem, sör áll. Iszogatom és szemlélődöm. Éppen huszonegyen vagyunk vendégek a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat 90. számú egységében, azaz az Árnyaskertben. Csütörtök délelőtt van. A ,27-i fizetés már elfogyott. hallom, amint a szomszédban beszélgetnek, igaz, azóta a tisztviselők kaptak pénzt, tegnap volt is forgalom délután. Alaposabban körülnézek. Mintha semmi sem változott volna. Hét éve jártam itt utoljára. A betonpadló repedezettebb talán. Kattog a pénztárgép, fogynak az „a-betűs” italok. A barack- és a cseresznyepálinka el is fogy, amíg ott álldogálok. Átlag 5—0 percet van benn egy . vendég, a közönség állandóan cserélődik. Persze, akadnak, akik órákig trécselnek a magas asztalokra könyökölve, sőt, egy-egy munka- ruhás társaság ' visszatér, Az egység akkor a Borsodi üzemi Vendéglátóipa- ri Vállalaté yolt. Azóta annyi változott, hogy a céget másként nevezik. Akkortájt évi hatmillió forint forgalma volt, s változást csák úgy ígért Kol- lai László igazgató. ha visszakapják a konyhát. (Nem kapták vissza.) Mert valamikor szebb napokat látott e hely. Az egykori . szanelliben nem ' számított ritkaságnak, ha 1200 jegyet eladtak egy-egy műsoros esten. Bizonnyal most is szívesen szórakoznának itt a vasgyáriak, ha másak lennének a körülmények. A hatalmas, gesztenyefák alatt — különösen nyáron — kellemesen el lehetne tölteni az időt.. Akik most itt töltik idejüket, isznak. A mellettem álló férfi legalább félórája tapodtat sem mozdul. Kibámul az ablakon, és időnként kortyol az előtte álló italbpl. Hogy elfogy, újra a pénztárhoz megy, aztán a pulthoz ... Még akkor is ott áll az ablak előtt, amikor elmegyek. —• Egy órát veszekedett, négy órát sírt — meséli egy hetyke bajuszú úr. Legalább tízszer elismétli ezt a mondatot. Közben újabb és újabb vendégek térnek be egy italra. Akad, aki . egyszerre két deci töményét kér. Enni egyetlen embert láttam, sós;' rudat majszolt. Nincs is valami bő választék, kocsonya, vagdalt hús, cukrászsütemények. Ital viszont mindenféle. még pezsgő is. Itt aztán tényleg csak inni lehet. A faépületben csak a pultokon túl van szék. Az emberek állnak, isznak / és beszélgetnek, közben fújják a füstöt. k A< nijí iq betér. Sört litl uu kérnek valami „fehérrel”. Egyikük a fiát is magával hozta, lehet úgy 12 éves. Hadd tanuljon a gyerek .. .A hatalmas udvarról visszanézek. A talponálló apró ablaküvegei száz homályos szemként bámulnak vissza. Lassan kivesznek az ilyen talponállók. Ezt is szégyenszemre ..felejtették” itt a Vasgyárban. Vagy talán mégsem ?! Felemelem a telefon- kagylót. — Koliai László igazgatóval szeretnék beszélni. — Igen, én vagyok. — Legyen kedves megmondani, mennyi volt tavaly az. Árnyaskert forgalma? — Egy pillanat... 6 millió 814 ezer forint. Nyitray Péter Illusztráció Lcnkey Zoiíán mukája Páramentesítő fólia autósoknak A tél folyamán sok - kelle- ihetlenséget okoz a hátsó ab_ lak párásodása. A szaküzletekben kapható közönséges .vagy villanyfűtésű fóliával védekezhetünk ellene. Nehéz azonban eldönteni, hogy melyiket válasszuk, mert a villanyfűtésű ára elég magas. Némely szaküzletben kapható azonban angol „klasszikus” fólia, mely aránylag olcsó. Ez megfelelő védelmet nyújt a párásodás ellen. Miskolci utcák, házak, emberek (27) Á királyné fürdőháza i MINDAZ amit Diósgyőr 1406. évi belső társadalmi harcáról előzőleg elmondottunk, érdekesen világítja meg a városi vagyonos vezetőréteg harcát a helyi egyházi gazdaság ellen. Eléggé egyedülálló ez a történelmi tény. A diósgyőri vezetők nem voltak a pálos gazdaság alárendelt jobbágyai. Tizedfizetés megtagadásáról sem volt szó. Jobbágylázadásról sem beszélhetünk. Itt konkur- renciális harc jött létre a gazdag vezetőréteg és a pálos gazdaság között. A pálosoknak természetesen megvolt az a célja, hogy saját gazdaságuk terhein könnyítsenek, ezt számos jelenség mutatja. De legjobban elárulja (bár későbbről, 1440-ből) az a sikerük, hog£ nem tartoznak a diósgyőri vár számára kilencedet lefizetni diósgyőri, miskolci és bábonyi szőlőik után. Mátyás király ezt a kiváltságot csabai szőlőjükre is kiterjeszti 1464-ben. Ilyen és hasonló tendenciák adták a késhegyig menő harc tartalmát Diósgyőrön. Ég hogy a diósgyőri telkes jobbágy vezetőréteg, és talán a vele szövetkezett vámagyi katonai erő 1406 után is feszegette a pálos kolostor kivételes gazdasági helyzetének már jogi alapját is, azt egy másik oklevél 1407-ből elárulja. Eszerint a pálos kolostor birtokjogának megerősítésére bizony szükség volt és meg kellett ismételni sorjában Emye bán 1304., 1313. és 1315. évi kiváltságait. György fráter tehát, a pálosok szorongatott prior generálisa, a kolostor létalapjait volt kénytelen alátámasztani. A vár alvámagyaivai is valami baj lehetett. Az, hogy 1401-ben Bebek Det- re nádor volt a várnagy és utána csak tíz év múlva kapunk adatot Szécsi Pál vámagyságáról, arra enged következtetni, hogy zavarok voltak az alvárnagyság körül is. Katonai plebejus személyek . vehették ezt kézbe (miután Bebek Det- re és Szécsi Pál is messze élt), olyan katonák, akik rokonszenveztek a gazdag, telkes pábaszti és tehetős iparűző réteg vezetőivel. Legalábbis erre utal egy későbbi kifejezés Benedek Domokos („der strenge Do- mokussy, Purkgraf zu Dy- osgeur”) szigorúságára, keménységére vonatkozóan a ldrályné szájából. A miskolci vezető polgárok; Valentinus bíró, az ifjabb Miklós Gergely, Ándreas Kosiba, Johannes Del és a providus vir Juan hospesek az óvárosiak közül pedig Bakos István, Ba- loos Miklós, Kcleméry Albert az utolsók, akik még élvezték a miskolci polgár méltóságát és jogait. A helyzet olyan volt. hogy ‘ Miskolc népe menthetetlenül csúszott a várkapitányok „magánföldesúri birtokába” — annak minden hátrányával együtt. A gazdag hospesek egész sora hagyta el Miskolcot pénz- és áruvagyonával. Kassa, Eperjes és Bártfa biztosította várfalaival további boldogulásukat. Jegyezzük még fel, hogy Zsigmond jól ismerte a korabeli Miskolcot. Diósgyőrben 1387—88-ban, 1391-93- ban több ízben megszállt. A várban naég a királyi pompa uralkodott. Berendezése nem ment tönkre. Zsigmond első felesége, Anjou Mária 25 éves korában, áldott állapotban, vadászat közben lebukott lováról, s meghalt 1395-ben. Ciliéi Borbála 14 éves korában lett Zsigmond második felesége. Borbála könnyűvérű asz- szony lett. Szerelmi kalandjainak legnagyobb részét a diósgyőri várban bonyolítja le, ez távol esik az udvartól. A győri halastavak, virágzó gyümölcsösök és a fürdőház, a „balnea regináé" nem egy zajos mulatós tanúi, napfényes nappal. és fáklyafértyes éjjel... MEGTALÁLTUK ennek a királynéi fürdőnek felmérési rajzát a diósgyőri uradalom 1775-ös iratai között. Ebből pontosan megismertük a kettős íür- dőépiilet alaprajzi beosztását. Ez a fürdő a felmérési rajz szerint tehát tovább élt és: maradt fenn, mint a vár. Kiszolgálta a zálogos bérlőket, azután a vár zsoldosait, végül a XVIII. században az uradalom embereit. Sorsát azonban nem kerülhette el. Köveit és márvány medencéjét széttörték és házalapnak használták fel. Komáromy József Örökzöld téma a Vasgyáriján? MrnyaBf az Ár®í'w®sk&rtbes2 rJÍZ valahol a közelben dolgozhatnak .. . — Tessék már jönni! — méltatlankodik egy újonnan érkezett férfi — nem érünk iá — mondja a pénztárosnőnek. aki egy fél percre ment a pulthoz valamit megbeszélni. — Ne tessék szórakozni! — Miért ne?! — szól közbe egy spicces vendég — ez szórakozóhely ... — Mór akinek — jegyzi meg valaki a füstben. Mert a füst jókora. Dohányos ember vagyok, de marja a szemem. Később a takarítónő kinyitja az ajtót, aztán bekapcsolja a ventilátort is, amely úgy dübörög, rezeg, mint egyszázad eleji repülőgép. A két pultnál pedig mindig áll valaki. Ahhoz képest, hogy csöndes hétköznap yan, jókora a forgalom. Nem csoda, hogy évek óta „téma” ez a talponálló. Állapota, egyáltalán jelenléte örökzöld téma. 1964. februárjában írtam róla: „Az árnyaskerti talponálló, ami testvérek között is csak lebújnak nevezhető, sötét, elhanyagolt és koszos.”
