Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

1972. február 6., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 7 Nemcsak Borsodnak... „Az ALGOL-t m oktatjuk ” — Az ODRA 1304-es ki tudná elégíteni akár egész Borsod igényeit is? — Feltétlenül. Sőt! Jó szervezéssel, lelkiismeretes munkával, nemcsak Bor­sodnak, hanem egész Észak- Magyaronszágnak elég lenne egy ilyen gép. — Ezek szerint a nagy teljesítményű számítógépek családjába tartozik? — Ha szorosan vesszük a kategóriákat, inkább a kö­zepesekébe. Ám, hazai vi­szonylatban feltétlenül nagy teljesítményűnek szá­mít. Hogy a „nagy” telje­sítmény érzékelhető lehes­sen, elég csak annyit mon­dani; ez a gép másodper­cenként két-háromszázezer összeadásra képes, s hogy memóriája milliós nagyság- rendű . adatmennyiség táro­lására alkalmas. No, per­sze, azért az sem lényeg­telen, hogy az ODRA 1304- es minden modern „prog­ramnyelven” ért. 1963 ÓTA Nem véletlenül kerültek szóba a számítógépek, ami­kor dr. Gáspár Gyula pro­fesszorral, a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem matematikai tanszékének vezetőjével beszélgettünk, A kezdet, a nevezetes dá­tum: 1963. Ekkor kezdett itt dolgozni — az ország egye­temei közül is elsőként — a számítógép. Az ODRA 1013- as. Azóta? Több ezer Mis­kolcon végzett, s számítás- technikában jártas mérnök dolgozik az országban, s az elektronikus számítógép mindennapos segédeszköze lett az egyetem különböző tanszékein folyó tudomá­nyos kutatómunkának. 1971 tágéig például tizenöt egye­temi doktorátus és hat kandidátusi disszertáció számításait végezték vele. De ugyanígy számos eset­ben „segített” már a hall­gatók tudományos diákköri dolgozatainak. illetve a végzősök diplomaterveinek elkészítésében is. HIBÁTLAN — A „kis ODRA” s a többi, még ennél is kisebb, más típusú számítógép vég­ső fokon már korszerűtlen. Ez azt is jelentené, hogy a velük oktat ható, ismeretek is korszerűtlenek? — Bizonyos szempontból kétségtelenül, hiszen nem „értenek” olyan modern programozási nyelven, mint például az ALGOL. Ugyanakkor mégsem állít­ható, hogy ezek az ismere­tek egyben fölöslegesek is. Tény, hogy kényszerhely­zetben vagyunk. Ennek el­lenére ebben a helyzetben is igyekszünk segíteni ma­gunkon és hallgatóinkon. Az ALGOL programozást például már oktatjuk. Igaz, ehhez csak Budapesten, a VEGYTERV-nél tudtuk megszervezni a gyakorlato­kat. Annál örvendetesebb, hogy az eredmény szinte tóváló. A hallgatók Miskol­con készített programjának hetvenöt százaiéivá ugyanis hibátlanul „lefutott” a VEGYTERV ODRA 1304­esén, s a huszonöt százalék hibái sem voltak súlyosak. — Az már biztos, hogy kap a tanszék ilyen ODRA 1304-est? — Majdnem. Mi ilyet sze_ retnénk, s már dolgozunk is a részletes terven: tele­pítés, költségkihatások, és így tovább. SZINTE MINDENNAPI MUNKAESZKÖZ Az új, niodern számító­gépet mindeneset re már na­gyon várják. Hiszen a tan­széken több oktató-kutató kollektívának a szó szoros értelmében mindennapi munkaeszköze korunknak ez nagy technikai vívmá­nya. Ha „beköltözik” az egye­temre az új és korszerű, modern, programozási nyel­veken értő. nagy teljesít­ményű elektromos számító­gép, már helyben biztosított lesz a legkorszerűbb szá­mítástechnikai ismeretek oktatásának feltétele is. S ez nemcsak az oktatóknak és a mérnökhallgatóknak — akiknek tekintet nélkül szakra, illetve karra, az el­ső három évben kötelező tárgy a számítástechnika •— jelent majd „nyereséget”, hanem a Földes Ferenc Gimnázium matematika ta­gozatos osztályaiba járó di­ákoknak is, akik végered­ményben az itt kapott gya­korlati oktatásnak köszön­hetik, hogy érettségi után már tulajdonképpen szá­mítástechnikai középkáder­nek, vallhatják magukat. Bíró Péter Képek, bútorok, szobrok A nagyon szűk, nagyon görbe utcán bokáig ér a sár. A kapu mindig nyitva áll. Kutya nines, hogyan is lehetne? Az előszobába lé­pőt egy majdnem „szabá­lyos” régiségkereskedés fo­gadja: A képek egyforma léginek tűnnek, a megbont­hatatlan zsúfoltságból csak néha villan elő egy érdekes szobor, könyv, vagy fa­ragott székláb. A házigazda készséges — és bizonyára jó emberis­merő. Nem kínál hellyel, a faragott széklábak talán , egy gyereket sem bírnának el. — Eladni? Azt is lehet, de én inkább cserélek. A hozzá nem értő emberrel nehéz üzletet kötni. Én már 35 éve foglalkozom az érmékkel, elhiheti, hogy az adásvétel minden formájá­val találkoztam már. Hogy, sokba került, vagy hasz­nom volt-e belőle? Ez is, az is. De a „kocagyűjtő” sosem öröm, mert nem tud­ja pontosan felbecsülni. a Pénz értékét, meg aztán a rendszer nélküli, eszeve­szett gyűjtés ált a légi j gyűjtőknek, mert értékes j darabok nem kerülnek for- j galomba. Nem lehet tudni, ; adja, nem adja? Ezért pél- j dául csak magyar pénzt j nem i<f érdemes gyűjteni, í Túl sokan érdeklődnek j iránta, így soha senki sem i lúd számottevő kollekciót j összehozni. Legjobb bolgár, •' "omán. cseh érmét gyűjte­Nehéfc a laikusnak olyas­miről beszélgetni, amiben a másik mester. De ha a szak­mai tudás, a hozzáértés öröme feloldja a tómért, csak kérdésre való válaszol- gatást — sokféle, kérdésben ' meg sem fogalmazható do- galmazható dologiéi lehet h aliami a néhány perces „monológ” során, j — Két hetente összegyű- í ük a Társaság. Réges-régi j emberek, régi szenvedély. Persze, ismerős, cserepart­ner az egész országban van, névről, címről, a gyűjte­mény értékéről is ismerjük egymást. Ezért nem jó az „Új” ember. Nem tartozik sehová, nincs tanácsadója, nem megy semmire. Nehéz bekerülni az ismert gyűj­tők közé mégpedig úgy, hogy a többiek bízzanak benne, és szaporíthassa a meglevő anyagot. Az ötlet­szerű gyűjtögetőnél „el­tűnt”, sorozatból hiányzó darabok pedig sok bosszú­ságot okoznak. Hiszen min­denki a hiánytalanságra, a tökéletes kollekció megszer­zésére törekszik... * Miközben beszél, egyik dobozt a másik után szedi elő. Az értéktelenebb dara­bok papírba csomagolva, „ömlesztve”. A sorozatok nagyobb, díszes, erre a cél­ra készült dobozokban, egy­más mellett. Ügy be van­nak ágyazva, mint az érté­kes kitüntetések. Igaz _ is, papírpénzt és tótüntetése- ket — amelyele újsághirde­tésében szerepeltek — nem mutatott. — Először mindenfélét gyűjtöttem, persze, nagy be­fektetéssel, komolyan. Azu­tán rájöttem, hogy minden­ből egy kicsit: semmit sem ér. Maradt az érme. Ezek itt — körbemutat a képek­re. a szobrokra — csak amolyan érdekességek. Csak az énné maradt igazán, 35 éven át. Megmutatja a szakirodal­mat. német nyelvű könyv, a különböző érmék fényké­peivel. A könyvet bizonyá­ra szabályosan meg kellett tanulni. Mert aid nem ért hozzá, nincs ebből a zárt világból ismerőse, segítője — „nem megy semmire”. Az egész életen ót megtar­tott hobby, a különleges szenvedély világában nem szeretik, ha valaki csak perceket, órákat akar rá­szánni a hiánytalanságra, a tökéletességre. Orosz Júlia BOOK ANDRÁS Ennyi volt Hát ennyi volt csak, A szerelem Hatnapos virág Sárgult levél A csonka ágon Ennyi volt csak Az a más Nagy-bolond bohóc Mázolt szemek Az ifjúságon Elfutott veled A lobogás Nincs többe nyár Türelem-csókok A déli szélben Hagyd meg legalább Mosolyod — örökcsaló Tiszavirág — bogy Maradjak ébren Au iáit tér Nyikorog a luít Az élethez víz kell. a víz­hez kút kell, a kúthoz lyuk kell, a lyukhoz vas kell, a vashoz erő kell, az erőhöz ember kell, az emberhez ház kell, a házba tűz kell, a tűzhöz kenyér kell, a ke­nyérhez asszony kell, az asszonyhoz férfi kell. a csa­ládba gyerek kell, a gye­rekhez élet kell. Az élethez víz kell... A kis falu, Gömörszőllős, a végeken, az ország és benne Borsod megye végein hallgat. Kilépett már a tör­ténelmi időkből, és most együtt öregszik, hal tó la­kóival és hűtleneivel, akik elhagyták. Alig 60 házából immár 10 lakatlan, és az elmúlt tíz esztendőben 220- róL 192-re csökkent a lé- lekszám. — Még a víz is elhágy minket — módja a falu egyik közkútjánal. a nyo­mósnál Tisza Jánosné. — Minket elhágy a fiatalság, az egészség, a falut elhagy­ja a fiatalság és a víz. Ez az ősz, ez a tél kimerte a vizet udvari kút jajokból, de A víz kell a gépnek is még a földből is. Ide já­runk, a Falukút térre vízért, a két közkútra. Az egyik nyomós, az emberek­nek. a másik gémesvályus. az állatoknak. A hétköznapi, száraz hi- degü Gömörszöílős csendes, szinte mozdulatlan. Csak a Falukút tér környékén érezni valamelyest amúgy is lelassult szívverését. A Falukút tér két. kútjánál kissé kiöblösödik a főutca, a Kassai út, és a két kút maga közé zárja a falu földrajzi közepét, a vegyes­boltot, falán a telefonnal, a postaládával és az egyet­len helyiségből álló ital­boltot. A két kúthoz és a két bolthoz mindenfelől kitapo­sott, fagyba merevedett lábnyomokkal cifrázott utak, ösvények, lépcsők ve­zetnek. Itt találkoznak és váltanak néhány párába burkolt köszönést, köszön­tést, . mondatot az emberek. K. Kovács Miklós két kis vedret tölt meg vízzel. Só­hajtozva panaszkodik, hogy a Kakasvár, a domb. ame­lyen háza áll, nem ád vi­zet. Ide kell lejárni, sok­szor naponta, mert a víz Hogy járódjon a lábuk Bhutto paradox helyzete • „Egy Jillér sincs a zse­bünkben'’ — jelentette ki Bhutto közvetlenül azután, hogy Paldsztán megmaradt nyugati részében elnök lett, és sajtóértekezleten ígérte meg a legszigorúbb takaré­kosságot a gazdasági élet helyreállítása érdekében. Paradox helyzet, amikor ezt a teljes nincstelenséget az ország oligarchiájának egy tagja jelenti be, aki ..maga is nagyon gazdag, mindig elegánsan öltözkö­dik” — mint a francia Le Monde című lap tudósitója jellemzi '—, ugyanekkor azonban az is igaz, hogy ,,a legnincstclcncbbck ■ szava­zataival rráhrsvtották ■meg”. De legalább ilyen paradox helyzet az is, hogy a Bang- la Desh tóválása tette le­hetővé elnöki megválasztá­sát. hiszen, ha ..mindenáron egyetlen Pakisztánt akarna, a mely egyesíti a nyugati or­szágrészt és Kelet-Bengáli- át. már nem lehetne a köz­társaság elnöke, mert a tényleges államfő Rahman lenne” — mondotta leg­utóbb Vali Khan, a Nem­zeti AVami Párt feje (Rah­man Avami ligájának el­lenlábasa). És ez így igaz, hiszen a legutóbbi, 1970-es választáson, az Avami liga abszolút győzelmet aratott, tehát parlamentáris rend­szerben (amilyen rendszert Bhutto Jahja Khan katonai ' diktatúrájával szemben ígér) Rahman sejk lehetne csak a központi kormány legfőbb gazdája. Ebből következik azután a legdöntőbb paradoxon: Bhutto mai magatartása. Ugyanis ő volt az, aki 1971. március 26-án. amikor Rah­man sejk fellépését ellen­súlyozandó céllal Jahja khan katonái vérrel áztat­ták Dacoa utcáit, így kiál­tott fel: Pakisztán végre megmenekült! És ma ő az az ember, aki kiengedi, Londonba expediálja Rah­man sejket, és kész min­dent felajánlani neki egy látszólagos együttműködé­sért. Igaz. persze az is, Kct kis vederrel járok P kell az embernek, az állat- • nak, de még a gépnek is. j Ide, a nyomóskúthoz áll ! be az autóbusz is, hogy Ne­mes. Sándor gépkocsivezető vizet merjen a hűtőbe. Ez a busz napjában három já­rattal köti össze — reggel, délben, este — Gömönszől- lőst Kelemérrel, nagyobb szomszédjával. Putnokkal, Kazincbarcikával, ahol ke­nyerüket és tudásukat ke­resik a bejáró munkások, iskolások. A gémeskúton tábla hir­deti: „Bővizű kút”, de ezt hirdeti környékén és a vá­lyúk szélén a vastagra hí­zott jégtakaró is. Azt mond­ják, ennek még jobb a vize, mint a nyomós lcúté; nem vasízű. Űjbabus Béla nem­csak a vízért hajtja ide Szegfűt és biikáborját, Sa­mut, hanem, hogy járódjon az állatok lába. Lassan telik a délelőtt, mint ahogy lassan, telnek meg az udvari kutak vizr ze1. Ezért nyikorog mosta­nában többször a két köz­kút, ezért járnak ide a falu minden tájáról az emberek. Az életet jelentő vízért, amire embernek, állatnak és gépnek egyaránt szük­sége van. És talán az em­beri jó szóért is, a párába burkolt találkozásokért, a köszönő és köszöntő mon­datokért. Köröskörül csendes a fa­lu. Ebédet időző füst száll az öreg házak kéményeiből egyenesen a felhővel takart égbe, csapat tyúkok ácso- rognak a vékony hótaka- róban, magányos és félénk kutyák sompolyognak a ke­rítések tövében és előre kö­szönő, kucsmát, sapkát eme­lő férfiak, keresztet vető, fekete kendős asszonyok jönnek friss vízért a Falu­kút térre. Vízért és emberi jó szó­ért. Szöveg: Oravcc János Kép: Mécs Ernő hogy csak Rahman külön­állása biztosítja számára a hatalmat, és csupán Jahja khan katonai bukása ültet­te őt az elnöki székbe. Ha már ennyi paradoxon jellemzi Bhutto jelenlegi helyzetét, akkor talán nem zárkózhatunk el attól a pa­radox feltételezéstől sem, hogy esetleg ő maga haj­szolta bele Jahja khant Rahman letartóztatásába és a véres hadjáratra, hogy a bukás után ő foglalhassa el elődje „trónját”. És ezért nem sajnált semmit sem feláldozni. Elvégre, ha az előbbi pa­radox, önmaguknak min­denképpen ellentmondó, de reális tények — tények, ak­kor ez a feltételezés sem mond ellent a paradox va­lóságnak. Máté Iván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents