Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

1972. február 6., vasárnap ÉSZAKIMAGYARORSZAG 5 Együtt keil cselekednünk! í : .. . ; i :f az atoMizitiys miatt Kérdéseinkre válaszol dr. Vinczc Imre pénzügymiuiszlcr-hclyéltes A szeszes italok rendszeres, túlzott mértékű fogyasztása miatt társadalmunkat szerte­ágazó ós igen jelentős káro­sodás éri. Ennek méreteiről, az alkoholizmus visszaszorí­tását célzó pénzügyi rend­szabályokról, a szeszes ita­lokkal kapcsolatos árpoliti­káról kértünk tájékoztatást dr. Vincze Imre pénzügymi­niszter'-helyettestől. — Hogyan látja az iszákosságnak, az alkoho­lizmusnak egész társadal­munkat érintő, gyakran anyagiakban is kifejez­hető kártételét? 1 —• A társadalmilag hasznos célra fordítható munkaidőnek igen jelentékeny hányada vész kárba az esetenkénti, vagy rendszeres, túlzott mér­tékű italozás miatt Iliumi- nált állapotban követik el a bűnözések, a garázdasági büntettek, a közlekedési bal­esetek jelentékeny hányadát. A túlzott alkoholfogyasztás káros hatása a családi életre, a gyermeknevelésre szintén közismert. Az alkoholisták gyógyítá­sával kapcsolatos tevéknység jelentősen terheli az egész­ségügyi hálózatot; és az álla­mi költségvetést. Példák tö­mege bizonyítja, hogy a ren­delőintézetek orvosainak és egyéb egészségügyi személy­zetének munkaidejét nagy­mértékben veszik igénybe az alkoholfogyasztás miatt át­menetileg, vagy tartósan meg- . betegedett személyek. Az ország több nagy váro­sában, így Budapesten, Deb­recenben, Miskolcon, Pécsett, továbbá Szolnok, Nógrád és Györ-Soptron megyékben kü­lön alkoholelvonó állomások működnek, ezek fenntartása több millió forintjába kerül az államnak. Az alkoholelvo­nó állomások súlyosabb cse­lekben elmegyógyintézetbe, illetve kórházi elmeosztályra szállítják az alkoholistákat. A kezelés az esetek többsé­gében öt-nyolc napig tart. Orvosilag bizonyított, hogy a túlzott alkoholfogyasztás az okozója — jelentős há­nyadukban— a súlyos és ál­landó jellegű megbetegedé­seknek,. így a máj- és ve­sebetegségeknek, gyomorbe­tegségeknek, szív- és érbe­tegségeknek, elmebetegségek­nek. A rendelkezésre álló sta­tisztikai adatok alapján nem mutatható ki, hogy az egész­ségügyi kiadások milyen há­nyada jut a túlzott alkohol­fogyasztás miatti megbetege­dések gyógyítására. De bár­milyen százalékra becsüljük is, igen jelentős összeg adó­dik, ha figyelembe vesszük, hogy az egészségügyi intéz­mények pénzellátása megha­ladja az évi nyolc milliárdot. A dolog természete miatt konkrét összegben nem kife­jelhető, de nagy volumenű az anyagi kár is — most nem beszélve az erkölcsiről' .—, amely népgazdaságunk különböző ágazatában jelent­kezik a szeszes italok túlzott fogyasztása, az iszákosság, az alkoholizmus következtében. Van-e törekvés rá. hogy az árpolitikával is kiizd- jünk az iszákosság ellen ? — Igen, álláspontunk az árpolitikán keresztül is tö­rekszik korlátozni a szeszes italok túlzott fogyasztását: a szeszes italokat jelentős for­galmi adóval terheli, s így azoknak magas fogyasztói ára van. Különösen a magas alhokoltartalmú italokat, a konyakot és a pálinkaíélé- ket terheli jelentős, átlago­san 80 százalékos forgalmi adó. A borok forgalmi adója 20 százalék. (A forgalmi adó­százalék a kiskereskedelmi árréssel csökkentett fogyasz­tói árra vonatkozik.) Ugyan­akkor az alkoholmentes üdí­tőitalok forgalmiadó-men- tesek. Tény, hogy a szeszes italo­kon több milliárd forint for­galmi adq realizálódik. Így a szeszes italokkal kapcsolatos adóbevétel ismeretében ki­alakulhat olyan vélemény, hogy ez az adóbevétel bősé­ges fedezetet nyújt az alko­holizmussal kapcsolatos gyó­gyító tevékenység költségeire. Ennek kapcsán azonban sze­retném felhívni a figyelmet két körülményre: Beláthatóan helyesebb len­ne, ha az államnak nem kel­lene az alkoholisták, az alko­holfogyasztásban megbetege­dettek gyógyítására fordítani bevételeit, hanem ezt az ösz- szeget szociális, kulturális cé­lokra, az életszínvonalat emelő intézkedésekre fordít­hatná. Másrészt mai fogyasztói ár­rendszerünk alapján az ál­lami költségvetés az alap-, velő élelmiszerek — hús, hústermékek, tej, tejtermé­kek, kenyér — fogyasztói árát. jelentősen támogatja. Így a sertéshúsra 44 százaié- kos. a marhahúsra 64 száza­lékos, a zsírra 30 százalékos, a tejre 69 százalékos, a vajra 71 százalékos fogyasztói ár­kiegészítést folyósít. Nos, az alapvető élelmiszerek ártá­mogatása összegében megha­ladja a szeszes italok for­galma után realizálódó adó­bevételt Ez a dolgok összefüggése ez idő szerint a fogyasztói árak és az állami költség- vetés szempontjából. A brigád küldötte: — Hogy halad a munka? — Jól. Nem szoktunk pa­naszkodni. Tudjuk, mire vál­lalkoztunk, s amit vállaltunk, ha törik, ha. szakad, de meg­csináljuk. Azért vagyunk itt. A brigádvezető a manipu­látorra pillant ’a szeme sar­kából. A kovácsoló gép rop­pant izzó öntecset tart acél­• >gai között, s fürgén for­gatja a sajtológép vaskos re­megő üllőjén. A másik pil­lantás egy nyúlánk fiatalem­bernek, Molnár Antalnak szól. Mintegy jelezve: nekem el kell mennem, vigyázz a munkára. A fiatalabb kovács türelmetlenül megrázza fe­jét. de engedelmesen lép Ra­sa István helyére. i len lobban dolgozó csapat A műhelyirodában először a brigádnaplót forgatjuk. Olyan szűkszavú, tömör ez 1®, mint a kovácsolt termé­kek. Egy helyen ez olvasha­tó, hogy Rása István 1969- hen részt vett a szocialista heigádvezetők országos ta­nácskozásán. Be is számolt róla. A feljegyzés szerint: i-Különösen az üzemi demok­ráciával. a brigád erkölcsi és a>iyagi elismerésével kapcso­latos beszámolója ragadta meg a brigád tagjainak fi- Oyelméi.” — És lett eredménye? — Igen — bólint Rása Ist­ván, — Nőtt az önállóság, a demokratikus jog. Jutalma­zásnál, béremelésnél figye­lembe veszik a brigád, illetve * brigádvezetö véleményé* is. Mi tudjuk, ki hogyan dolgo­zik. E kollektívára nincs pa­nasz. Bari Gábor művezető határozottan állítja, hogy e ■kollektíva nemcsak az adott; műszakon, hanem az egész kovácsoló gyáregységben is a legjobban dolgozó brigád. Nem véletlenül jelölték ismét Rása Istvánt küldöttnek a szocialista brigádvezetők e tavaszon tartandó országos tanácskozására. Tavaly a mennyiségi eredmények 110 —130 százalék között inga­doztak. Van egy jóleső érzést sugárzó bejegyzés: egész év­ben nem volt egyetlen rek­lamáció, nem volt egyetlen sele.it darab. Hogyan csinál­ták? Erre is válaszol a bri­gádnapló: Dudás Dezső és Takács Győző elvégezte a lángvágó és fúvató tanfolya­mot. Mi köze ennek a minő­séghez? Többnyire a melegí­téskor derül ki, hogy repe­dés van az anyagban. Ré­gebben a bugát el kellett másüvé szállítani. Ez nagy időveszteség. ,, A lefúvatást most a kovácsok a helyszí­nen végzik. A brigádvezető igen keve­set beszél önmagáról. — A szakmát Szabolcsban tanultam. Egy falusi kovács­nál. 1947-ben jöttem ide. A fiam a műszaki egyetemen tanul, harmadéves, a lá­nyom a BÁÉV-nél gépköny­velő. Nem beszél róla, mennyi gond nehezedett rá kezdet­ben. Házasság, család — la­kás nélkül. Hosszú ideig al- bóitletibein. éltek, s csali 1972­ben kaptak lakást a Győri kapuban. Segítik az újakat Valaha ebben az/ üzemben is tapasztalható volt a vas- kfdaposság. „Vagy megtanul, vagy megszökik” mondták az új emberire, s nyaikig dobtuk a munkába. Rása, pontosab­ban a brigád olyan légkört honosított meg, amely sze­rint: biztatják, segítik az új embereket. > Érdekes az emberek útja. Takács Győző traktorosként dolgozott a gyárban. El-elné- zegette a nagy kovécsmű- helybe a manipulátor mun­káját:, figyelte, az ügyes kezű kovácsok hogyan formálnak az alaktalan anyagból for- gattyústengelyt, hajóalkat­részt. Jó két éve itt dolgozik már a brigádban. Az elmúlt év vége felé két ifjú ember. Márton Géza és Sípos Balázs érkezett. Eredetileg más volt a szakmájuk. Az egyik hen­gerész, a másik forrasztár­ként kezdte. De nekik inkább a kovácsmunka ’tetszik. — Szorgalmas mindkettő — vélekedik róluk Rása —, úgy látom, jó kovács lehet belőlük. Olyan jó kovács, mint Ha- nyecz István, Nagy Károly, Kocsis János, Molnár Lajos. Jónás Gyula. Persze, van amikor a ne­velt nem váltja be a remé­nyeket. Volt egyszer egy if­jú, mindig igyekezett elke­rülni a munkát, s a rohanást; hírből sein ismerte. Azt mondják, neki való szakmát, a pincérséget választotta,­Táskakészítők Készülnek a modern utazótáskák a somsályi bőrdíszmű J üzemben. Képünkön Szabó Andrásné látható munka közben (Fotó: Laczó József) ! Családi ház 1972 A Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar- Te­levízió „Családi ház 1972" jeligével országos pályáza­tot hirdetett. amelyen az 1965’. január 1. óta felépült családi házak műszaki doku_ mentációjával vehetnek részt a pályázók. Érről az érdekes pályázatról tartott sajtótájé­koztatót az Építőművészek székházában szombaton dél­előtt Skoda Lajos, a Fővárosi Tanács és a Magyar Építő­művészek Szövetségének el­nökhelyettese. Többek között elmondotta, hogy ez év ápri­lis 15-ig adhatják postára a pályázók a műszaki doku­mentációt. A legjobb tervek, „épületek”, amelyeket .neves építészekből és szakértőkből, közéleti személyiségekből al_ ló bíráló bizottság választ ki, — a televízióban nyilvános vetélkedőén vesznek részt. Nők az üzamban külföldön és idehaza egyaránt megnőtt a kereslet a külön­böző festékek iránt. Te­hát mind több csomagoló­eszközre, dobozra volt szük­sége a vállalatnak. Így aztán tavaly tavasszal a doboz­üzemben is be kellett vezetni a három műszakot. Az itt dolgozók nagy több­sége nő. Bár eleinte kissé idegenkedtek tőlük a férfiak. Az akkori üzemvezető, ami­kor megpillantotta a böszok- nyás asszonyokat, meg is jegyezte, mit kezd ő ezzel a sok gyakorlatlan nővel, ho­gyan tudják majd kezelni a gépeket, hiszen egyikük sem dolgozott még ilyen üzemben. Később az asszonyok és a lányok munkájukkal alapo­san rácáfoltak azokra, akik előítélettel viseltettek velük szemben. Bebizonyították, semmivel sem dolgoznak rosszabbul, mint a férfiak. A festékgyár vezetője elé­gedett munkájukkal: egyet­len reklamáció sem érkezett az itt gyártott és a világ szá­mos országába exportált fes­tékkel teli dobozokra. Gyors számítást végzünk. A három műszak bevezetésé óta évenként 2—2,5 millió, mint­egy 15 fajta dobozzal gyárta­nak többet, mint a korábbi ' esztendőkben. ® A lemezdarabolás, a lesza­bott; lemezek formálása, a dobozvégek sajtolása, noha mindez gépek segítségével történik, nemcsak nagy gya­korlatot, ügyességet, figyel­met, hanem egyúttal jelentős Szí kai erőkifejtést is igényel. E munka láttán azt gondolná az ember, hogy itt nem lehet hosszabb ideig megmaradni. Ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk. Az üzem hat­van nődolgozójából legalább tizenöten-húszan törzsgárda- tagnak számítanak. Ambrus Györgyné (a népszerű Erzsi néni a közelmúltban ment nyugdíjba), Vélin Antalné, Szalai Lajosné, Gombár Jó­zsefeié. Bán Teréz, Huri Ist- vánné már mesterei a do- bozgyártásmak. Vélin Antalné ötvenhárom éves, de nemcsak a munká­ban mutatott példát az eltelt tizenegy esztendő alatt, ha­nem köztiszteletben álló asz- szony az egész vállalatnál. Ezért esett rá a választás, .amikor évekkel ezelőtt ül­nöknek ajánlották a Mező- osáti Járásbíróságra. Természetesen nem marad el a munkájukért járó erköl­csi és anyagi megbecsülés sem. A jól dolgozók, az üze­müket sajátjuknak érző nők közül kerülnék ki a csoport­vezetők, őket veszik elsősor­ban számításba a különböző kitüntetések, jutalmak, nye- reségprémium odaítélésénél. A tavaly áprilisban végre­hajtott bérfejlesztés óta a gyakorlottabbak és a törzs- gárdatagok havi fizetése eléri az 1800—2000 forintot. Per­sze, ezért keményen meg is dolgoznak, hiszen teljesít­ménybérezés van az üzem­ben. Ha valaki többet és jobbat termeL ez a fizetési borítékban is kifejezésre jut. A dolgozók megítélésében itt valóban az egyedüli és leg­főbb mérce: a munka. Lovas Lajos Ócska aumiahroncsok gazdáit keressük Fürge női ujjak siklanak a lemezen. A tekintetek egy pil­lanatra az idegenre szegezöd- nek, de nincs megállás, a ke* zek begyakorlott mozdulattal végzik a következő munkafo­lyamatot.. Formaköpenyes lá­nyok, asszonyok sürgölődnek a gépek körül, s csak a mun­kára koncentrálnak. • A TVK festékgyárának do­bozüzemében vagyunk. Az ősszel múlt tizenegy eszten­deje, hogy megkezdte a ter­melést, s azóta szünet nélkül ontja a festékes dobozokat. Kezdetben egy, később két műszakban folyt itt a munka.. Ahogyan teltette az évek, úgy emelkedett a festékgyár ter­melése. Nagyabb lett a piac, *— Én meg fodrász szeret­tem volna lenni —- mondja Molnár Antal. — Eleinte se­hogy sem szerettem ezt a munkát, szokatlan volt a meleg, most a hideget nem bíróim A brigádvezetö helyettese még elmondja, hogy a papír- gyárnál építkezett. Természe­tesen OTP-hitéllel, s arra vett bútort is. Havonta 1300 forint a részlet- Félesége az MKV-nál dolgozik, kocsikí­sérő. Az asszony fizetése a részletbe megy.:. Molnár e néhány mondat­ba jobban beleizzad, mint az egész napi kovácsolásba. Alig várja, ho"v a nyilatkozástól jó távolra füstölöghessen. Er­re is fura módon került sor. ,,/Yo, üljön csak le... A brigádvezetővel és a művezetővel éppen a legjob­ban elmélyedtünk a kollek­tíva munkájának elemzésé­ben. Kívülről valaki dühösen megverte a füsttel és korom­mal borított ablakot. — Valami baj van. — Nem -— mondja a mű­vezető nevetve —, csak az Anti soknak tartja a brigád­vezető távollétét. Így szokta csinálni reggelenként is. Min­den műszakkezdéskor rövid .megbeszélést tartunk. Egy idő után aztán mindig megjele­nik Anti, megkocogtatja az ablakot, hogy mi csak „du­máljunk” tovább, de a bri­gádvezetőt engedjük útjára. Szándékosan nem veszik j észre most az integetést.. A hosszú kovácslegény dühösen robban be az Irodába. A mű­vezető rámkacsint, s ezt mondja neki. — No, Tóni, üljön csak le az újságíró mellé, most ma­ga következik. A szörnyű, elkeseredett pillantást nem lehet leírni..: Csorba Barnabás Mind több szó esik nap­jainkban vizeink tisztaságá­ról, azaz inkább arról, ho­gyan szennyezik felelősen és felelőtlenül mind nagyobb mértékben a folyókat, tava­kat. tengereket. . > Megyénkben most a víz szennyezésének egyik leg­újabb módszerével találkoz­tunk. Valakinek, vágj' vala­kiknek, úgy látszik, szemet szúrt, hogy a Hemád vize még nem eléggé szennye­zett, Ezért a gesztelyi Her- nád-hídnál vagy tucatnyi ócska gumiabroncsot szórtak a folyóba, azaz a Hemád jégpáncéljára. A jókora méretű gumiab­roncsok aligha származnak valamelyik környező község háztáji gazdaságaiból. Az sem valószínű, hogy varjak cső­rében, vagy a szelek szár­nyán ..repültek” a jéga-e va­lamelyik rendetlen vállalat, esetleg gazdaság telephelyé­ről. Bizonyára akadnak, akik tudják is, honnan, kitől szár­maznak a gumiabroncsok, s az sem marad titokban, ki­nek az „ötlete” volt ez az újszerű vízszennyezés. Ezért ajánljuk a felelőtlen víz- szennyezőknek: tüntessék el ..névjegyüket” a Hemád je­géről. Ha pedig figyelmen kívül hagynák e figyelmeztetést, megkérjük azokat, akik is­merik a gumiabroncsok gaz­dáit. közöljék az illetékes ha­tósággal (Észak-magyarorszá­gi Vízügyi Igazgatóság, rend­őrség) esetleg írják meg szer­kesztőségünknek; kik az ab- roncs-hajígálók. M tsovacs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents